ALKOT – Munkával, tevékenységgel létrehoz valamit. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor tőből] Az ALKOT szó az AL – LA ősgyökből indul. Az ALkotáshoz elsősorban ALap kell. Megfigyelhető, hogy a szóban jelenlevő vázszerkezeti hangok – L-K-T – átrendezésével körülírható a jelenség. Az ALKOTó kedvű ALAK jó ALAKú LAKOT ALKOT. A LAKOT LAKATos által ALKOTott LAKATtal LAKATolta, hogy ameddig LAKATlan, TOKLAtó (kivetkőztető) ALAKok a LAKOT ne dúlják fel. Az LK hangcsoport – ALKO – aki ALKOtni akar, előbb ELKÉpzeli, mit akar, majd emELKEdett, lELKEs hangulatban, sokat gondOLKOdva, megtervezi, s ha ALKAlmas, ALKAt, akkor megALKOtja megALKUvás nÉLKÜl. A K.T – T.K gyök: KoT – TéK, KOT a tak, ták, tek, ték, tik, TOK, tök, tuk, tük, munkát jelentő gyökcsalád fordított alakja. A KOTló is teremtői közreműködéssel (ösztönökbe épített önműködő cselekvéssorozati képességgel) KOTolva „alKOT” a természet törvényei szerint: csirkéket. Ez csak így lehetséges, mivel az OKTalan szóban sűrítve áll, hogy ALKOTásra képtelen (értelem nélküli állat). Az OKos, értelmes Lény, OKkal, azaz OKot adva – cÉLlal, ELmével, Kész Tervvel – végzi munkáját. Tehát az ősnyelv nem igazolja a világegyetem – értelmes tervező, végrehajtó nélküli – évmilliárdok OKTalan véletlenjei sorozatának tulajdonított létrejöttét! A nyelv nem hazudik, mivel szavai nem érdekek mentén alakultak ki. Az LK páros a leglágyabb dallamos L hang a tervező eLme és a Kemény K, a végrehajtó Kéz „szövetsége”. Az eLme és a Kéz a Tervezés aLKoTás fő Tényezői. LK – KL: szépet aLKotni csak leLKesült aLKat képes. Aki aLKot, képességet és sziKLakemény akaratot birtoKLó, iKLat azért, hogy véghezvigye eLKezdett munkáját, nem megaLKuvó, nem csuKLik össze félúton.