ALAMIZSNA – Koldusoknak juttatott csekély (pénz)adomány. [MÉKSZ: latin < görög] Az ősi időkben nem a pénz volt az adomány tárgya, hanem az élelem vagy ruha. Az ALAMIZSNA szót komolyabban vizsgálva, az alacsonyabb hangzókat magasabbakkal helyettesítve:
ALAM – ELEM. Némi hangugrással: ALAMIZSNA – ELEMÓZSIA. Az ELEMÓZSIA régi magyar szó, amelyet az ősmag(yar)-nyelvi ősi népmesék oly régi időktől – évezredek óta – őriznek, amikor még egynyelvűség volt a földön. Az ELEMÓZSIA szóból megtudhatjuk, hogy ÉL-ELEM, vagyis ÉLet fenntartásához szükséges ELEM. Az ÓZSia, IZSna ZS hangja itt kellemes jelentésű, mint a ZSEndül, ZSEnge, ZSOng szavakban. Az ÓZS (ázs, izs, zsá, zsu, zsó) gyök, nagy értéket jelent. Itt különleges értelemadó gyökszó. Aminek ÁZSiója van az értékben nagy. Ilyen a ZSÁner (kedvenc), de a ZSUZSA, ZSUZSIka, ZSÓka becenevekben is ilyen jelentést hordoz. A már említett ZSEndül, ZSEnge, ZSOng szavakban is kedves, értékes folyamat megjelenítője. A MÓ a MOzgás gyökszava is. A ZSI gyök még utalhat vízre is. A ZSIA (csia, dia) tevékenységgel előállított készítményre.