AGGLUTINÁLÓ – Olyan nyelv, amelyben a jelentés és a viszonyításbeli módosulásokat toldalékokkal fejezik ki. Ragozó nyelv. [MÉKSZ: latin] Soha nem tudtam megérteni azokat a magyar nyelvészeket, akik a könnyen kimondható „ragozó nyelv” helyett, a nyelvtörő agglutináló nyelv kifejezést használják.
Talán pusztán azért, hogy felettébb vájtfülűnek, műveltnek tűnjenek? Lehet. Nem tudom, de nem is érdekel. Ide csak azért hoztam be ezt, hogy magyar eredetét bizonyítsam. Ám ennek ellenére nem bátorítok senkit a használatára. A kezdő AGG jól érthető, mert a RAG tulajdonképpen RAGasztott, ráAGGatott része a szónak. A szóban levő GL páros alvó G.L – L.G gyök: GaL – LeG, és jellemzőt takar. Székelyföldön, Erdővidéken az olyan emberre, aki szAGGatottan, esetleg összefüggéstelenül beszél, azt mondják: GALatyol. Az UTIN – UTÁN is érthető: rAGGat UTÁNa. Az AGGLUTINÁL szó hosszan magyarázva: ráAGGatott, GaLatyok UTÁN ÁLLított szórész. Na, AGGLUTINÁLjon aki akar, míg beleAGGul. Én csak RAGozom a szavakat!