Idegennek tűnő magyar eredetű szavak
aero- – Idegen szavak előtagja. A levegővel vagy egyéb légnemű anyagokkal kapcsolatos. Légi, repülési. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk(nemzetközi):görög szóból] Mivel az élet fenntartásához a legfontosabb anyag, így a kezdetekkor: ÉL, LEh, LÉg.
A LÉG kifejezésben már utal az égre, levegőégre. Mindennek több megnevezése volt az ősmag(yar)-nyelvben a jellemzők különböző szemszögből való megítélése nyomán. Az Á hang a tÁv hangja, és a hatalmas távolságokban kéklő levegőtömegre az R hanggal annak ERejére, az É hanggal a felÉRhetetlen magasságra utalt: ÁÉR, ÁER, és volt gyökfordított alakja is: ÁER – REÁ. Ez a gyök a görög nyelvben ragadt meg. Magyar nyelvben a gyökfordított alakjára – RE – épült a REpül, REpeső (melynek fordított alakjából – pesőre – van a latin nyelvek egy részében a madÁR megnevezése: paxARo, pasĂRe stb), és a hozzá kötődő kifejezések. Ezen kívül a ledÉR is utal rá, de a RÁ, REÁ igekötők és a RA-, RE-, ragoknak mondott gyökök szintén az áER, fordított RE gyökéhez kötődnek, mivel értelmükben fentről, a levegőből valamiRE ÉRkezés, helyezkedés jelenségét írják le. A szóösszetételek előtti – levegőre, légre utaló – aERo- kifejezés joggal mondható ősmag(yar)-nyelvi gyöknek (AER – REA, ÁER – REÁ).