Ádámról, az első emberről azt írja a Biblia, hogy megbízást kapott az állatvilág megismerésére, s az állatok megnevezésére. Nagy hiba volna azt gondolni, hogy ezt csak egy ránézéssel intézte el.
Az világos, hogy minden állat a természetes környezetében figyelhető meg. Tehát Ádám ott forgott körülöttük, közöttük, és minden jellemzőjüket megfigyelve adott nevet nekik fajtánként. Ez nem ment egyik napról a másikra, hiszen milliónyi állatfaj él a Földön. Több évtizednyi megfigyelés, ismeretszerzés eredménye volt az állatok pontos megnevezése.
———————————————————————————————————————————
Mivel az ősnyelv, azaz a mai magyar nyelv képalkotó, képleíró nyelv, így egy megnevezés akkor bizonyul ősnyelvi, azaz magyar eredetű szónak, ha az általa képviselt értelemösszesség tárgykörének fő jellemzői leírhatók hangváza összeforgatott hangjaival. Figyelembe veendő a rokonhangokra válthatóság is. A szó minden vázhangjával kezdődhet szó, amely a fő jellemzőket leírja. Előfordulhat, hogy némelyik szó már nincs jelen a mai magyar nyelvben, de fellelhető valamelyik utódnyelvben, és visszahozható elemzésre.
A magyar nyelv szavai oda-vissza olvasatban vagy hangjai, gyökszavai átforgatásával magyarázatot adnak a kifejezésről, mondanivalójáról, jellemzőkről, színezik, árnyalják, esetleg bővítik a mondandót. E nyelv önmagában, alkotó elemeiben hordozza a bölcsesség csíráit.
———————————————————————————————————————————
Mivel neki átfogó, mély ismeretet kellett szereznie, így kezdjük azzal:
Mit jelent az ISMERET szó?
Az ISmeret hatalom. Az iSmétlés a tudás anyja. Az ISMÉTlés a tudnivalók elmébe TÖMÉSének hatékony módja.
iSMéT – TöMéS hangváz: S-M-T – T-M-S
Az IS-MERET MÉRETE, birtoklója tudásának MÉRETÉt, képletes TERMEtét jelenti. A MÉRETES tudás MESTERré avatja birtoklóját.
Az ISMERET tehát MESTERI képzést nyújt.
iSMeReT – MeSTeRi hangváz: S-M-R-T – M-S-T-R
MESTERi ISMERET nélkül nincs TERMÉS.
MeSTeRi – iSMeReT – TeRMéS hangváz: M-S-T-R – S-M-R-T – T-R-M-S
Ádám átfogó ISMERETeket szerzett az állatok jellemzőinek megfigyelésekor. A TEREMTÉS titkai villantak fel előtte. A Teremtő így iSMERTETTe vele a TEREMTÉS titkait.
TeReMTéS – iSMeRTeT hangváz: T-R-M-T-S – S-M-R-T-T
——————————————————————————————————————————–
Az ISMERET szóban a gyökök: IS-MER-RET, hangcsoportok: ISME-ERE. A IS – SI ősgyök jelentése: tudÁS alapú hatalom, SEgítÉS. Az ISMEret anyja az ISMÉtlés, a tudásban megISMErtek ISMÉtlése, amely MERésszé, REMeket alkotóvá, EMSÉvé azaz termékennyé, szapORÁvá, akARAtERŐssé fejleszt. Az ismeRET tesz TERmékennyé, mesTERré. A sok ISMERET TERMÉkennyé teszi birtokosát. Az ISMERET TEREM IS gyümölcsöket. A sok titkot ISMERŐT tisztelik. A sötét tudatlanok RETtegnek tőle.
——————————————————————————————————————————–
Az ÁLLATOKNÁL is a külső látható alaki kép és fő jellemzőik voltak a névadók. Ádám olyan nevet adott, amelynek hangjai összeforgatva az állat fő jellemzőit is mutatják.
LAJHÁR – rokonszenves kis LAJHÁR nagyon lassú mozgású, lusta, nem siet. Ha – fára felmászik, lustán végigfekszik az ágon. Nevében ott a jellemzője, lustán, LAJHÁN, LANYHÁN RÁHAJOL az ágra.
LaJHáR – RáHaJoL hangváz: L-J-H-R – R-H-J-L
A LAJHÁR lustán ernyedt, HAJLÉkony, úgymond: HAJLÁR.
LaJHáR – HaJLáR hangváz: L-J-H-R – H-J-L-R
Székelyföldön ma is nagy LAJHÁRnak mondják a semmittevő, lusta embert.
KAMÉLEON – eredeti neve KAMULÉNY, hiszen rejti, KAMUzza önmagát, LÉNYét a környezete szerint váltva színét.
KaMéLeoN – KaMuLéNY hangváz: K-M-L-N – K-M-L-NY azonos hanganyag.
Ádámnak ez oly szembetűnő volt, hogy fő névadóvá vált előtte. Megfigyelte, hogy az állat minden felvett színe MULÉKONY, változó. E jellemzője nevének alkotó hangjaival kiejthetők.
KaMuLéNY – MuLéKoNY hangváz: K-M-L-NY – M-L-K-NY
A KAMULÉNY mondhatná: MULÉKONY színeimet a környezetem színei szerint váltva, NYOMULOK előre.
KaMuLéNY – NYoMuLoK hangváz: K-M-L-NY – NY-M-L-K, azonos hanganyag.
Ádám számára ez a színváltogatás KELLEMI ÉLMÉNY volt, KELLEMÉNY. Mit mondhatott erre?
– ÁMULOK ÉN, az ember!
KaMuLéNY – KeLLeMéNY – áMuLoK éN hangváz: K-M-L-NY – K-L-M-NY – M-L-K-N
OROSZLÁN – az OROSZLÁN, népiesen, régiesen OROSZLÁNY, amely ERŐS LÉNY.
oRoSZLáNY – eRőSLéNY – uRuSZLáNY hangváz: R-SZ-L-NY – R-S-L-NY – R-SZ-L-NY
Megfigyelte az OROSZLÁNY bő NYÁLtermelését, NYÁLSZORO tulajdonságát. Ez a szó teljes átfordításával mutatható ki: OROSZLÁNY – NYÁLSZÓRÓ
oRoSZLáNY – NYáLSZóRó hangváz: R-SZ-L-NY – NY-L-SZ-R.
Látta, hogy a MEDVE egyik fő jellemzője: szereti a NEDVEs, MEDVEs, vizes környezetet. A saját ODVÁban, MEDVÉben, üregében lakó. Azt is, hogy a méhek által gyűjtött MED, azaz méz is a kEDVEnce, szereti EDVE a lép NEDVÉt, a mézet. Kicsinye a BOCS, amely szintén szeret beleCSOBbanni a vízbe.
Azt is látta, hogy a BIVALY is szereti a VALYt, a FOLYÓt, a vizet. Amint meglátja, rögtön BE a VALYba. Így lett BEVALY, BIVALY. A BIVALY kicsinye is BOCS, az is szeret beleCSOBbanni a vízbe.
BÖLÉNY – a BÖLÉNYnek is nevében van, hogy nagytestű, BŐ terjedelmű, BŐ testtel bíró LÉNY, összevontan BŐLÉNY, BÖLÉNY.
Azt is megfigyelte, hogy a BÖLÉNY egész nap legel, sokat eszik, NYELŐBB, mint a többi kérődző.
BöLéNY – NYeLőBB hangváz: B-L-NY – NY-L-B
NYÚL – az iNALás közben elNYÚLó testéről, pihenéskor LANYhán hosszan elNYÚLó lusta létéről kapta nevét.
CSIMPÁNZ a mókás CSÁMPÁZÓ viselkedésével keltette fel figyelmét. A kis CSIMbókos, fára CSIMpaszkodó, csIMPAszkodó fára, pOMPÁs mutatványokra képes, szeret IMPOnálni, mutatni magát PÁN, FÁN, PONkon, azaz magasban mászkálva.
A csimpÁNZ utÁNZó természetét is látta, lehet épp őt utánozta valamiben, de azt is felfedezte, hogy ÖNZŐ természetű.
CSiMPáNZ – CSáMPáZó – CSiMPaSZkodó hangváz: CS-M-P-N-Z – CS-M-P-Z – CS-M-P-SZ-k-d
Azt is látta, hogy a KANGURok a hátsó lábaikkal mily nagyokat RÚGNAK, UGORNAK.
KaNGuR – RúGNaK – uGoRNaK hangváz: K-N-G-R – R-G-N-K – G-R-N-K
A JELLEMZŐK, fő névadók voltak a NÖVÉNYEKNÉL is.
Ádámnak az egész Éden otthona volt, és ahol érte az est, ott talált fekhelyet magának. Az egész Föld felületén kellemes egyenlő meleg volt éjjel és nappal. Egyik estéje épp egy LEVENDULA, LEVINDULA mezőn érhette. Érezte a kellemes nyugtató illatát, s lehet meg is kóstolta a növény virágát. Lefeküdt, és érezte: jó ALUDNI VELe.
LeVeNDuLa – aLuDNiVeLe hangváz: L-V-N-D-L – L-D-N-V-L
Reggel ébredés után érezte, hogy, a LEVENDULA pihentető hatása utáni alvás nyomán, teste LENDÜLŐVÉ válik.
LeVeNDuLa – LeNDüLőVé hangváz: L-V-N-D-L – L-N-D-L-V
Mondhatta magának: – Ádám, mintha érzelmileg csak úgy ÍVELŐDNÉL a magasba, ettől LENDÜLŐVÉ válsz!
LeVeNDuLa – íVeLőDNéL – LeNDüLőVé hangváz: L-V-N-D-L – V-L-D-N-L – L-N-D-L-V
Aztán egy másik este megkóstolta a MANDULA gyümölcsét, és érezte, hogy ettől talán még inkább ALUDNÁM. A MANDULA nevet adta, amelyet, ha teljesen átfordítunk: MANDULA – ALUDNAM.
MaNDuLa – aLuDNáM hangváz: M-N-D-L – L-D-N-M
Másnap reggel érezte: Ez a MANDULA nekem INDULÓM, LENDÜLŐM.
MaNDuLa – iNDuLóM – LeNDüLőM hangváz: M-N-D-L – N-D-L-M – L-N-D-L-M.
A KÁPOSZTA fejeket nézve rájött, hogy levelenként OSZTható, KOPASZTható a KÁPja, feje.
KáPoSZTa – KoPaSZTVa – KáP oSZTVa hangváz-: K-P-SZ-T – K-P-SZ-T-V – K-P-SZ-T-V
A KARALÁBÉról megállapította, hogy KARÓszerű LÁBon áll: KARÓLÁBÚ.
KaRaLáBé – KaRóLáBú hangváz: K-R-L-B – K-R-L-B
Megfigyelte a virágokat, nevet adott azoknak. Észrevette, hogy a SZIROM a legcsodálatosabb színes, és MIROSZ, azaz illat kibocsátó része a virágnak.
SZIROM – MIROSZ. A viruló, szép SZIRMOK kelyhéből felszálló csodálatosan bódító illatot MIROSZ szóval is kifejezték az ősnyelven. Mintha a virág mondaná: SZIROMból SZÓROM illatom, MIROSZom.
SZiRoM – MiRoSZ hangváz: SZ-R-M – M-R-SZ
SZIROM – MERÉSZ. A szép SZIROM a szerény virág MERÉSZsége a megmutatkozásban.
SZiRoM – MeRéSZ hangváz: SZ-R-M – M-R-SZ
A BOJTORJÁN növényen látta, hogy a csúcsán, az ORJÁN van egy kis sziromBOJT, azaz BOJT van az ORJÁN, így lett a neve BOJTORJÁN.
BoJToRJáN – oRJáN BoJT hangváz: B-J-T-R-J-N – R-J-N B-J-T.
Valószínű, meggyőződött, hogy a TORJÁN levő virágja erősebb hatású.
BoJToRJáN – ToRJáN JoBB hangváz: B-J-T-R-J-N – T-R-J-N-J-B.
A BARACKot kóstolva, érezte, hogy ez finom ABRAK, meg is beCézte: BARACK – ABRACK.
BaRaCK – aBRaKC hangváz: B-R-C-K – B-R-K-C
Ezek, és az összes többi alapos megismerése, megnevezése nem néhány éves munka volt, hanem évtizedek alatt volt elvégezhető. Ádám – az első ember – a legképzettebb természettudós volt az emberi történelemben.
Tehát a barlanglakó első ősembert valahol a kifejlődéstan tudákosai zsebében kell keresni.
Persze voltak később barlangokban meghúzódó, letelepedési helyet kereső értelmes emberek is, de azok nem patkányból kifejlődöttek voltak, hanem Isten teremtményei.