ABROSZ – Az ABROSZ szó is AB – BA ősgyökkel indul. Az ABROSZ is lehet kerek (ab) rongy, és RÁ OSZtják a sokféle vegyes (br) ételt, de az AB gyök utalhat fehér színre, mint a hAB, akár az ABaposztó esetében. A BR hangcsoport – ABRO – mutatja magát az ABROszra terítékként kerülő: cIBRE, gÖBRE, IBRIk stb. megnevezéseiben is. A BR páros, mint B.R – R.B alvógyök: BoR – RoB (b > p, v: rop, rov) azt mutatja, hogy neve eredetileg lehetett aBORosz, oda BORítják ki az ennivaló aBÁRolt ételt, a ROPogtatnivalót, vagy ROVást végeztek rajta, BÉRt fizettek. Az ASZtalt BORító, amelyre OSZtottak. Az aSZTal, abrOSZ az OSZTás helye: étel-, tanács-, kártya- stb. Az abROSZon SZORoztak is (rosz – szor), sokSZOR használták. Az ABROSZ – SZORBA fordítás SZORzati értelmű, és a felSORakoztatás is kicseng belőle. Az aBRoSZ – SoRBa hangváz: B-R-SZ – S-R-B, a tálalási sorrendre és az asztal körüli tisztesség, rang szerinti elhelyezkedésre vonatkoztatható. Az ABROSZ arculatát a teríték SZABja meg. Az ABROSZ SZOBRAi a tálaláshoz, az étkezéshez szükséges edények, eszközök. Az aBRoSZ – SZoBRa hangváz: B-R-SZ – SZ-B-R. BR – RB kapcsolat: az aBRoszra rakják az aBRakot, azaz eledelt. A zöld aBRosszal terített asztal mellett veRBáltak, tárgyaltak meg fontos dolgokat.
POHÁR – A POHÁR P.H – H.P gyökbővítmény: PoH – HoP. Kiérezhető a vízjelentésű PO ősgyökből (Pó, Ipoly, Potomac, Poszáda, patak) a vízzel, folyadékkal való kapcsolata, mint fő használati szerepe. De van másik névadó jellemzője is. Az üvegPOHÁR készítése az olvadt üvegből fúvás, fújás, FÚHÁS, PÚHÁS műveletével indul. Az üvegPOHÁR drága kincs volt, akár a tükör, és csak módosabb házaknál lehetett. Az üvegtárgyak alkalmi fényessé varázslása, akár az ablak, tükör esetében, a POHÁRnál is a gyakorlatban a PÁrás ráLEHelés utáni törölgetéssel történt. Ismert a mozdulat. A PO gyök jelenti a vizet, de a ráfujás, fuvás, FUHás, PÚHás, POHás cselekvési, képi látványa nyomán is kapta, a H hangot, mint a leHelet hangját. A H hangcsoport – OHÁ – jelen van az ÓHAj, sÓHAj, kEHEly, ÁHÍt és más szavakban. Vitathatatlan, hogy nincs az a nő, aki ma is ne ÓHAjtaná, ÁHÍtaná a szép pOHÁrkészleteket. A pOHÁrba töltött ital is ÓHAjtott nedű. A CzF Szótár fölsorolja a POHÁR szó változatait néhány nyelven. Íme: „[…] a régi felső német pehhar, szláv pehár, pohár, román peharu, a rokon hozzá az általános német Becher, régi szász biker, svéd bägare, latin poculum, görög baukalion, bikoV, franczia bocal stb.” Kiem. K.S. A sok egyező gyök, szóalak, hangvázak, azonos forrásból eredés bizonyítékai. Vagyis az üvegfúvás, s így a POHÁR szó még a nyelvrobbanás előtt kialakult, és úgy jutott tovább az utódnyelvekbe. Ez p > f > v > b rokonhang váltás nyomán válik világossá, amint a fenti utódnyelvi szóalakokból kitetszik. A PohÁRos vigalmi események PÁRosan szépek.
KUPA – A KUPA K.P – P.K gyökbővítmény: KúP – PuK (p > b: buk). A KUPA öblöt is jelent, ilyen a gödrös úton a HUPpanó. KUPÁt húztak régen a tengely végére védőként. A KUPA szót alkalmazzák a KOPOnyára is. Ha valakit KUPÁn vágnak, azt fejen, KOPOnyán ütik. A KOPonya a BUKsi. A szó lehet hangutánzó is, a KUPA KOPOgtatható, és KOPPAnó hangot ad. A CzF Szótár: „Megegyeznek vele a török kopa, küp, küpedsik (kupácska), latin cupa, persa khub, khum, és a hellen xupllíV, xnpellon.” Kiem. K.S. Ezek a hasonlóságok is mutatják, hogy mind ugyanabból a forrásból, az ómagyar ősnyelvből erednek. A KUPA szó védő értelme a szó fordítottjából is látszik: APUK, amely APU, ÁPOl, véd értelmű. Borító, védő szerepe a háztetőn levő legfelső szegélycserép nevéből is érződik: KUPÁs cserép. A P hangcsoport – UPA – jelen van a kUPA, kUPÁs, kAPA, kOPOnya, pÚPOs, rÉPA, kÖPÜ és más szavakban.