ABLAK – Épületen, járművön a világosság és a levegő bebocsátására való nyílás. Kisebb nyílás, lyuk, hézag valamin. Valamire mintegy kitekintést engedő dolog. [bérnyelvész: szláv]
Az ABLAK szó az AB – BA ősgyökből induló, és épületelemet, nyílást, lyukat jelent: az AB kerek (habar, ábrázat), a LAK a LAKás. De a LAK – luk, lék, lik lyuk –, lehet rés jelentésű is.
Az ABLAK szó fordítható: ABLAK – KALBA, bővítve: KALiBA. Kezdetben fedett LAKhely egyik neve KALIBA, könnyű, könnyen LIBENő (libbenő) LAK. A KALIBÁnak volt ABLAKa,
aBLaK – KaLiBa hangváz: B-L-K – K-L-B.
A KALIBA ABLAKán látod a napot KELŐBEn:
aBLaK – KeLőBe hangváz: B-L-K – K-L-B.
Az AB-LAK, a LAK, KALiba falán levő AB = kerek, fényáteresztő ab LUKat jelentette az ősnyelven. Az ablAK a ház szeme, vAKsija, lyuk, akár egy AKna, AK = luk, lék. Az utódnyelvek egyik része az ok (fénynyílás), luk gyököt használja. Némelyik nyelven az OK gyök szemet is jelent, és ez ősnyelvi öröksége.
A KALIBA egy KULB, KUJB azaz emberi fészek. Innen indul KALÉBA, útra, övéi az ABLAKon követik az indulást, távozást:
aBLaK – KaLéBa hangváz: B-L-K – K-L-B.
Az ABLAK nevei: fehérorosz akno, cseh, orosz okno, észt aken, finn ikkuna, izlandi glugga, lengyel okno, lett logu, ukrán vikno és mások.
A BL hangcsoport – ABLA – jelent kerekséget, mélységet az ÖBLÖs, dÖBLEc szavakban, vagy tiszta fehér fényt (hab) az ÖBLÍt szóban.
A BL páros itt B.L – L.B alvógyök: BiL – LiB, amely jellemzőket rejtő, így az is leírható vele, hogy az aBLak nyitható, BILlenthető. Az ABLAKon látunk be a ház KEBELébe vagy KEBELmelegítő érzés látni az ABLAKon át egy kedves érkező közeledését:
aBLaK – KeBeL hangváz: B-L-K – K-B-L.
A KELEP szó nyitó-csukó mozgást jelent, KELEPel a gólya, nyitja-csukja csőrét. Mély hangzóval, p > b rokonhangváltással: KALAB. A KALIBA ABLAKa is KALABolható, nyitható-csukható,
aBLaK – KaLaB – KaLiBa hangváz: B-L-K – K-L-B – K-L-B.
A nyitott ABLAKon lehet ki- és beKIABÁLni is,
aBLaK – KiaBáL hangváz: B-L-K – K-B-L.
Ha a kisgyerek kiül az ABLAKba, kilógnak a LÁBAK,
aBLaK – LáBaK hangváz: B-L-K – L-B-K.
Az aBLakon át BELátható a BELső tér. A nyitott aBLakon BELtérbe jut, beLIBben a szél. Az ABLAKon át BeLátsz a LAKBA:
aBLaK – LaKBa hangváz: B-L-K – L-K-B.
Az ABLAKon át szemlézhető a ház belső KÖBLE:
aBLaK – KöBLe hangváz: B-L-K – K-B-L.
ABLAKkal LAKályosABB a LAK. Az ABLAK egy átlátszó LAPKA (b > p):
aBLaK – LaPKa hangváz: B-L-K – L-P-K.
Az AB többféle jelentéséről volt szó fennebb. A LAK lehet lakás, ahol lakom, amelyen nyílnak abLAKok, de lehet lyuk, lik, ahol beszivárog (ok, mint luk), bejön a fény, épp, mint a szemen át. Ezért az ABLAK a ház szeme. Tudni kell, hogy a szó kialakulásakor a kis LAKra csak egy kerek – AB – LUKat, LIKat, AKnát vágtak. Üveg nem lévén, valamivel betakarták valamilyen tÁBLÁval, tÁBLÁKkal amely miatt elsötétült.
Meglehet, hogy a kezdetben AK(na), ALB–AK, ALV–AK volt a neve: ALB, ALV = fehér. Az ALB-AK (világos ak) helyett BLAK (sötét ak). Csak AKkor jött be fény és friss levegő a lAKba, AKkor lehetett ki- és belátni, amikor levették róla a tÁBLÁt, ekkor lett ALB-AK. Ekkor áradt be a hALoVÁny, h/ALoBA, h/ALoVA fény.
Némely nyelven a FÉNY módosult alakja jelenti az ABLAKot: francia fenêtre, angol window, dán vindue, német fenster, holland venster, ír fuinneog, japán u~indou no, katalán finestra, román fereastră, török pencere stb. Ezek mind az ősnyelvből, ómagyar nyelvből eredő gyökökre épülnek.
Az ősnyelven a fehér, a világos fogalomra az ALBA szót is használták. Erre még a fenti hALVÁny, hOLVAl = hajnal szavak is bizonyíték. Japán őslakói az AJNÓ nép a felkelő Nap országa, a hAJNAl népe. A hOLVAl, hajnal, a sötét felOLVAdása, amikor már megOLVAshatók a lények, tárgyak. Idővel egyszerűsödött a szó, kiesett a hangzó, és kialakult a kötött mássalhangzó-páros: LoB, LoV > LB, LV: aLBak, aLVak.
A nyelv sajátossága: ha fordul a kötött mássalhangzó-páros, akkor ellenkező értelmet nyer a szó: LB > BL. Az ALBak, AL-BAK = fénybebocsátó, világos. Akkor lett A-BLAK, ha betÁBLÁzták. Tehát az ALB fehéret, a fény, levegő szabad áramlását, a BLAK szó feketét, a fény, levegő fékezését BLOKkolását jelentette az ősnyelven. Csak annyi jöhetett be, amennyit beengedett a tÁBLA.
Az aBLAK, a-BLAK = fekete, sötét, VAKság. Aki VAKol, eltűntet, besötétít, befeketít, láthatatlanná tesz egy addigi felületet. A betÁBLÁzott ABLAK sötét, VAK, VAK–ablak. Ha a szóindító határozott A hangot elvesszük: BLAK = fekete. Nem nyitott, nincs jelen a szóban a nyitást leíró A. (Ajtó, Ablak). Mire feltalálták a tÁBLAüveget, arra már kialakult a megkülönböztető ALBA > ABLA hangcsoportok értelme:
aBLa – aLBa hangváz: B-L – L-B.
Az ABLA fékező, szabályozó értelme a zABLA szóban is megjelenik:
aBLaK – zaBLa hangváz: B-L-K – z-B-L.
A tÁBLAüveges ABLAk beengedi az ALBA fényt, de zABLÁt vet a légáramlásnak, BLOKkolja azt. A fentiek elég bizonyítéknak arra, hogy az ABLAK szó ősnyelvi, ómagyar eredetű, s mivel e fogalmi összesség megnevezései éltek az ősnyelvben, így az utódnyelvekben ősnyelvi örökség.
BL – LB kapcsolat: az aBLak a széLBen becsapódik.