Magyar szavak
ABAPOSZTÓ – 1. Durva, festetlen posztó 2. Abazeke. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: török < arab + posztó] A Czuczor–Fogarasi szótár szerint: „…festetlen (fehér), durva, szőrféle szövet, honnan abaposztó, abaköntös, abaköpönyeg, abanadrág, ily kelméből készített szövet- illetőleg öltözéknemek. A föntebbi ab (l. Ab. 2.) Elemzése szerint am. Haba vagy hava, vagy is hab-, hav-szinű t. I. Szövet. »azon leczke alá fogják a bársonyt az abával.« (faludi).” Tehát „am. Haba vagy hava”, fehér, akár a HÓ, HAB. A másik névadó jellemző is helytálló, ugyanis a felcsavart végposztó, végvászon kör keresztmetszetű – ABA (hABAr – körmozgás) az, hogy első magyar említése 1556-ból való, nem jelenti azt, hogy az ősmag nyelvet beszélő nép nem ismerte ezt a szövetfélét, hiszen az eszköz, amelyen szövik, OSZTOVÁTA (mely a MÉKSZ szerint szláv) is az ő találmányuk. Az SZT kötött mássalhangzó-páros jelenléte is magyar eredetű szóként azonosítja. OSZTÓ-VETŐ, OSZTÓ-VÁLTÓ, aki látott szövőszéket, tudja mi a lényege: a nyüstökbe, bordába befűzött szálak sora szétnyílik, OSZTÓdik, és közte átdobják, átVETIk az orsóra csavart fonalat – mondjuk balra – majd a lábítónyomásra újra zár és másik irányba váltva nyit a szálak sora, és az öltő (VETélő!) Jön vissza jobbra. Ezen az OSZTÓVETŐN, OSZTÓVÁLTÓN, OSZTOVÁTÁN készül az ABAPOSZTÓ, mely nevében hordozza „szülőanyja” nevét (OSZTÓ – pOSZTÓ). És ezt a beszédes, bontható, részeire osztva is értelmes magyar kifejezést mondják szlávnak, s a rajta készült POSZTÓT töröknek, arabnak. Ha megnézünk néhány nyelvet megtaláljuk a SZŐTtes, TAKács gyökszavait azokban. Példaként: angol TISsue, azerbajdzsáni TOXuma, filippinó TISiyu, francia TISsus, galíciai TECido, görög ISTós, haiti TISi, hindi ūTAKa, cseh, orosz TKÁň, horvát TKIvo, maláj TISu, máltai TESsut, olasz TESsuto, román ŢESut, szuahéli TIShu, török DOKu stb. Ezeknél a SZIT, SZOT vagy TAK hangugrott alakjait, a hangváltott DOK (t > d) találjuk meg a világ különböző tájain. Ezek az egyezések mutatják az ugyanazon forrásból való eredetet, mely forrás nem török, nem arab, nem szláv, hanem ősmag(yar)-nyelvi, mivel csak magyar nyelvű szó (SZŐTtes, TAKács) bontása nyomán, a magyar nyelvből adható magyarázat rá. Ehhez még hozzáadható a román postav = posztó.