Vízözön előtt a Földet körülölelte egy védőburok. A termoszféra magasságában víz-, pára-, jégburok vette körül a Földet, és a Föld felszínén kellemes, folytonos egyenlő hőmérsékletű éghajlatot tartott fenn. Ezért nem volt felhő, s így eső sem volt, csak éjszakai harmat, a hegyeken bővebben. Ezért nem hitte el senki Noénak, hogy Isten esőt bocsát a Földre.
Eső? Az meg mi?
Az embernek nem volt szüksége ruházatra, csak nemi szerveit takarta el, nem kellett ház, csak egy olyan elkülönített rész, ahol bensőséges életét élhette. Nem kellett fűteni, világítani stb. Élelme a növényeken termett.
A burok külsőleg a Föld hőmérsékleti állapota nyomán, felületén kialakult mai képet mutatta. A sarkok fölött jég, tovább mérsékelt vastagságú, majd középen az egyenlítő fölött vékonyabb páraréteg. A sarkoknál volt a legvastagabb, mivel ott volt a leggyengébb a középponttól kifelé irányuló tehetetlenségi sodró erő, a centrifugális erő.
Vízözönkor hatalmas mennyiségű jégtömeg zúdult a Föld sarkaira a világűr hidegével.
A Vízözön hatalmas vízmennyisége elborította az addigi – többnyire – síkvidék, enyhe domborulatú, kis hegyektől tarkított Földet. A víztömeg nyomására hatalmas mélyedések és irdatlanul magas hegyek jöttek létre. A mélységekbe összegyűltek a vizek. Az első nagy tenger, majd özön, azaz óceán a ma Csendesnek nevezett, s amely egy rettentő mély árokban (Marianna, 11 km. mély) és köré gyűlt vízzel indult. Mielőtt a sarkokra lezúdult hatalmas mennyiségű jégtömeg olvadni kezdett volna, a Földön jóval nagyobb volt a szárazföldi felület, és a ma ismert földrészek közt átjárható utak voltak.
A Vízözönnel kapcsolatos: muszáj, megúsztuk szárazon, szavak oly fogalmi háttért képviselnek, amelyek nemcsak a Vízözön bizonyítékai, de annak is, hogy a túlélők akkor ezt a – ma is élő – nyelvet beszélték. A láda, bárka, vádol, belemárt, eláztat, beavat szavak, Noé, Ararát nevek elemzésekor egy sor erre vonatkozó kérdésre kapunk választ.
Kutatók szerint minden nép nyelvében él egy hatalmas áradás története. Így hát – szerintük – nem mindent elborító világméretű, hanem csak helyi áradásokról lehet szó. Ám az ősnyelvi megúsztuk szó és a többi Vízözönhöz köthető kifejezés igazolja a hatalmas világméretű áradást, a sok más fellelhető temérdek tárgyi bizonyíték mellett. Az utódnyelveken nem élnek e kifejezések, mert azok a nyelvek nem élték át, mivel még nem léteztek, így nincs meg egyetlen nyelvben sem, csak a teremtés nyelvében, a mai magyar nyelvben.
Az egész Földet elborító Vízözönt, az alaszkai jégtakaró alatt fellelt, szájukban levő megrágatlan zöld fűvel, a világűr hidegével érkező jégözön által hirtelen szörnyhalállal kimúlt meleg égövi állatcsordák létén kívül, a legmagasabb hegyeken fellelhető tengeri kagylómaradványok, és az Ararát (HAr árat meghaladó, har = hegy) hegység csúcs közeli gleccsereiben nyugvó bárka roncsai is igazolják. A Föld különböző részein létező hatalmas sziklákból álló építmények, amelyekre nincs magyarázata a mai tudománynak. Persze, ezek nem kapnak nagy nyilvánosságot, mivel az úgynevezett „tudomány” bizonyos ágazatait kézben tartó, azokat irányító vezető köröknek nem érdekük a valóság láttatása, sőt ellenérdekeltek ebben. De ezeken kívül még mennyi mindenben, ami igaz! A fentieket nem tanítják, mert akkor igazolnák az Özönvíz létét, a teremtés tényét, és a Teremtő Isten létezését. Ennyi terhet már nem bír el a mai „tudomány”, összeomlana alatta.
A Vízözön, Özönvíz mindenestől elsöpörte az előző korszak népességét, állatvilágát, megváltoztatta a földi életkörülményeket. Az addigi melegházi éghajlat megszűnt. A Földet addig körülölelő vízpára köpeny alatt egyenlően oszlott el a hő, és a sarkokon is kellemes volt a levegő hőmérséklete. A vízburok megszűntével a kozmikus sugarak akadálytalanul, hatékonyan érintették, érintik a Földet, annak lakóit. Ennek következtében a magzatot már az anyaméhben káros adag érte, éri, s így a Vízözön után született emberek élettartama gyorsan csökkent, lerövidült.
A Noét és családját megmentő bárkát az 1800-as években több kutató kereste fel, és megbizonyosodtak létezéséről. Dave Balsinger és Charles E. Sellier, Jr: Noé bárkája nyomában című könyvükben végigkövetik, leírják a kutatások történeteit. Szemtanúkat idéznek, és azt is leírják, hogy az ateista – tudománynak nevezett – pökhendi rosszindulat miként viszonyult a felfedezéshez.
Néhány „tudós” csak azért ment fel az Ararátra, hogy megbizonyosodjon a bárka nemlétezéséről. Ám amikor eléjük tárult a látvány, rendkívül dühösek lettek, és kísérletet tettek a felgyújtására, azonban az évezredek alatt szinte megkövesedett fa nem gyúlt meg. Dühükben megesküdtek, hogy soha senkinek nem árulják el létezését, és a kísérőiket is megeskették, életveszélyesen megfenyegetve őket. Ők nem is a bárkára, hanem a bárka építtető Istenre voltak dühösek tehetetlenségükben. E viselkedésük hasonló az afrikai fűszoknyás törzsek légvédelméhez, akik mutatóujjukkal fenyegetik meg az ellenséges repülőket. Egyszóval: röhejes.
Ilyen hozzáállás jellemezte a sajtót is, mindent, és mindenkit gúnyoltak, aki a bárka létezéséről nyilatkozott. Többek közt a török kormánynyilatkozatot is kipécézték, holott azok saját kutatásaik komoly eredményeiről, a bárka létéről számoltak be. A cári orosz kormány is kutatókat küldött, de a fényképes beszámolók elvesztek a bolsevik forradalom idején. Valószínű, a kommunisták szándékosan megsemmisítették.
Akit érdekel, a fent említett könyvben olvashat róla. Dave Balsinger és Charles E. Sellier, Jr: Noé bárkája nyomában
A bárka tehát ott van, és minden igaz, amit róla az ősi írásokban, köztük a Bibliában lejegyeztek.
A „tudományos” világ több okból küszködik elismerése ellen.
Egyik fő ok, hogy ez esetben a teremtés ténye is elismerendő, és el kell fogadniuk Isten létezését, a Biblia által leírtakat, ami szörnyen elborzasztja őket, hiszen ez a több mint két évszázados kudarcuk beismerése lenne.
Másik ok: a bizonyítékok meghazudtolják a ma oktatott történelmet. A bárkában fémeket is találtak, és ez a fémfelhasználás őskori, Vízözön előtti bizonyítéka, amely ellentmond a dorongos, púpos-szőrös bunkó, buta ősember és a „kőkor, bronzkor, vaskor” kitalációkra épített, évszázadok óta sulykolt elméletnek.
Harmadik ok, hogy akkor kutatni kell a Földön ma is létező hatalmas építmények valós eredete után, amely szintén nem illeszthető bele a ma oktatott, összefércelt történelem kereteibe, hiszen mindannyi az Özönvíz előtt épült. Felborítaná a ma oktatott őstörténet hazugságokkal aládúcolt, megtámogatott csuszatorony-szerű építményét.
A legkorábbi időkben végső alakzatukat elnyert szavak: Éden, Hiddekel, Eufrátesz, Pison, kérub, skarlát, szeráf, az állatok, növények nevei, de az összes többi is. Minden akkor létező, az ember látóterébe kerülő lény, tárgy, jelenség, cselekmény elnyerte nevét, és azok a Vízözön előtti egynyelvűség, s a ma is élő ősnyelv létének bizonyítékai. Ezek a szavak –, de a Biblia őskori névtára is – csak a ma is élő ősnyelven, magyar nyelven magyarázhatók, mivel a teremtés nyelve gyökeiben fikarcnyit sem változott több évezred múlása ellenére sem. A Biblia névtárában levő nevek, szavak csak a teremtés nyelvén elemezhetők, magyarázhatók meg teljességgel. Az Ádám, Éva, Ené, Kan, Anna, Ábel, Ábrahám, Melkisédek, Éfraim, Ézsaiás, Dávid, Saul, Gedeon, Izsák, Jákob, Jefte, Jéhu, Jeremiás, Jessé, Jézabel, Jézus, József, Jubál, Manassé, Sára, Tamás és más ősi bibliai nevekre héberül rendkívül sovány magyarázat adható. Aprólékosan, átfogóan csak magyarul értelmezhetők. Néhány névelemzést találnak a Függelékben. Ez bizonyítja ősnyelvi eredetűket. Így a nagy önteltséggel hangoztatott, mindenkit letorkoló hivatalos vallásos vélemények ellenére leszögezhető:
A héber nyelv nem a teremtés nyelve.