Mind a VAS, mind a RÉZ nevek már az egynyelvűség idején, sőt már az Özönvíz előtt kialakultak.
A kemény VAS legerősebb rettegett ellenfele a SAV, amely képes teljesen szétmarni.
A VAS szorosan kötődik a VÁSÁR fogalmához. A VÁSÁR szó a V.S – S.V gyökből indul: VáS – SáV, az erős VAS szó az alap. A VÁSÁR sem úgy kapta nevét, hogy rádobták, mint egy pokrócot, tessék, ez a neve, vigyétek.
A nyelv szavainak kialakulásában ilyen nincs!
Voltak meghatározható kezdeti okok, döntő névadó jellemzők. Minden hang sajátos értelmét viszi be a szóba.
V hang az örökös Váltás, Változás, az erős Venni, Vinni Vágy, kényszerítő ok. Vonz, beleVisz, Váltásra késztet.
S – a Súly, a Súly, az összekötéS, kapcsolódáS, csatoláS, az erőS, örököSen mágneSszerű vonzáS, Sóvár kívánSág, kényszerítő Sürgető hatáS. Egyik oldalon a bőSég, máSikon az üreSSég, ennek kitöltéSe, egyenSúlykereSéS.
Az R az eRős hatás, a cseRe, az űR kitöltésre kényszeRítő éRzés eReje.
E hangok közti űrt az Áhító, szÁllongó, vÁltÁst sürgető nyitott Á hang tölti ki.
VÁSÁR – VÁSÁRok az Özönvíz előtti másfél évezred alatt kezdődtek. A VÁSÁRnap is ekkor kapta nevét, mint heti ünnepnap, nagy találkozások, adás-vétel napja.
A teremtett világban minden kiegyenlítődésre törekszik. Ez a természet alaptörvényeinek egyike. A birtokolt javak egyensúlyának, egyenlegének természetes kialakítása. Egyik vidéknek ebből SOk volt, a mÁSIknak keVÉS. Amije nincs, arra VÁSIk a foga. A vÁSÁrban mindig a mÁSIkra RÁVÁSik a foga. VASerŐS, VASERejű kényszERítő ok jaVAik csERéjére, a VAK űr betöltése, hiányÉRzet SÓVÁR hatása megszűntetése. VÁSÁRra ösztönző kényszer: VAN és ŰR, Sok és keVÉS. Egyes jaVAk SokASÁga, más szükséges jaVAk hiánya, ŰR, VAK állapot. Ez kiegyenlítődésre, betöltésre VÁRt.
A kiegyenlítődés tisztességes megoldása: ÁRucsERE adÁS-VÉtel, vagy ÁRU megVÁltÁSa ÁRon. A legkeresettebb erős fém a VAS volt ekkor, így szóba jöhetett, az ÁRU megVÁltÁSA VAS ÁRon. A becsületes emberek az ÁRuk ÁRral vagy csERével megVÁltáSÁRa törekedve láttak megoldást. ÁRucsERe addig is volt egyének közt. A karaVÁnok is összefutottak néha kereszteződéseknél, VÁlaszutaknál, lerakták ÁRuikat, némelyiket kicsERélték, innen is elVÁSott VAlamely, ÁRu, onnan is, s indultak tovább. Az ilyen ESEtek többször megISmétlődtek. ÁllandÓSUltak a helyek az ismert keresztutaknál. Az időpont a Hold járÁSA szerint tudatOSUlt, majd megszületett az időszakonként ISmétlődő VÁSÁR gondolata az utak találkozÁSÁnál, és a megfelelő időben ehhez igazodtak.
Az ilyen útkereszteződéseknél törvényszerűen épültek ki fontos települések, VÁSÁRhelyek.
Bizonyíték a mindenkori erős VARázzsal bíró, VÁSárlásra kényszerítő hatás, amely a MAGam felé VONzásban éri el a csúcsot, és a vÁSÁrban teljESEdik be. A MÁGnes GOMolyító tömegVOnzÁS. A V hang a Változás, Váltás fő kifejezője is a nyelvben. A VÁSÁRkor, VÁSÁRon két egymással szembenálló tényező: eladó – vevő, egyiknél van az ÁRU, a mÁSIknál az ÁR. Mindkettőnek a mÁSIkra vÁSIk a foga. Az ÁRU és az ÁR utat VÁlt, mondhatnánk: haladási SÁVot cserél. Az ÁRUt ezen az úton, SÁVon hozták, és mivel az ÁRUt ÉRtékre, ÁRra VÁltják, elVÁSIk, a mÁSIk SÁVon megy tovább. Fő tényező a VEVŐ is, nélküle nincs VÁSÁR. A cserekereskedelem utáni első fizetőeszköz a VAS. Innen a mondás: Nem megyek a VÁSÁRba, mert nincs egy VASam se. Az eladott ÁRu ÉRtékét az eladó felVASalta a vevőtől. Akinek nem volt egy VASa sem, fizetés nélkül akart elVASalni. Régen a VÁSÁRi tolvajokat VASRA verték, tömlöcbe vetették.
VáSáR – VaSRa hangváz: V-S-R – V-S-R.
A vÁSÁr másik jellemzője szintén az S hangcsoporttal: az ürESSÉg feltöltÉSE a bŐSÉges felhozatallal. A szózáró S.R – R.S gyök: SáR – RéS. A váSÁRlással betöltünk egy RÉSt. Ősi mondás a bőségre: annyi van, mint a SÁR. A váSÁRban nagy az árufelhozatal, annyi van mindenből, mint a SÁR. Ez valós jellemzőként is él: ugyanis esős időben a váSÁRtéren tényleg nagy a SÁR is. Ez sem tagadható, az sem, hogy minden váSÁR eRŐS vonzó hatÁSÚ (sár – rős, a vas másik neve: ferős), mindenki ott akart lenni. Egy ősrégi mondás: Lakodalom, sokadalom, nincsen akkor beteg asszony.
Az első VÁSÁRi fizetőeszköz a VAS volt, az akkori legnagyobb gyakorlati ÉRtékű fém. A mindennapi életben a leghasznosabb, használt fémre volt leginkább szükség. Némelyek szerint alig két évszázada elterjedő VAS pénzérmék használata után alakult ki a fent említett VAS – VÁSár kapcsolat. Ám a VÁSÁR szó olyan ősi, mint az emberi társadalom és a szó kialakulása kiváltó okainak egyike épp a VAS volt, amely az ősiségben valós gyakorlati értékének jelképes súlyával volt jelen a mindennapi életben.
A VÁSÁRban az elkelt termékre azt mondták: elVÁSott, úgy VÁSott el, hogy VASat adtak érte. Vagyis VASért elVÁSó. Ez bizonyíték arra, hogy kezdetben az áru a VÁSÁRban VAS ÁRon ment el, VASban fizették. Ez a korai kezdet, és a kezdet mindenben meghatározó, a névadásban is. VáSáR – VaS áR hangváz: V-S-R – V-S-R.
Ha elkelt az áru: ez elKOPa (tán a kofa névadója). A VÁSni szó tűnni jelentésű, és érvényes a VASeszközökre is: elkopnak (tengely – persely), elVÁSnak, nyomtalanul eltűnik, kopik bizonyos részük. VAS párhuzam a VÁSÁRral, az erőS, Sűrű tömörüléS. Jellemző a SÓVÁR tekintet az értékes árukra.
VáSáR – SóVáR hangváz: V-S-R – S-V-R.
A VÁSÁR színes forgatagának VARÁZSa örvényként magával ragad, VARSAként befog, rabul ejt, elbűvöl, nem enged szabadulni.
VáSáR – VaRáZS – VaRSa hangváz: V-S-R – V-R-ZS – V-R-S.
Közeli személyi kapcsolatnál, az ismerősnek hitelbe is adták, ilyenkor ROVÁSra tették, hogy feledésbe ne merüljön. Akinek már volt a ROVÁSán, annak nem adtak, ameddig nem törlesztett. VáSáR – RoVáS hangváz: V-S-R – R-V-S.
Jellemzője a mozgalmas, életteli VÁSÁRnak, VÁSÁRtérnek, hogy utána csak a tátongó, kihalt, üres, SIVÁR, ÁRVÁS képet nyújtó térség marad.
VáSáR – áRVáS – SiVáR hangváz: V-S-R – R-V-S – S-V-R.
Jelentős VÁSÁRok tartását fejlett VÁROSoknak engedélyeztek, és VÁSÁRVÁROS rangot kaptak. Rokon a két szó, a VÁROS rangra emelés SORÁVal VÁSÁRtartó rangot nyert.
VáSáR – VáRoS – SoRáVá hangváz: V-S-R – V-R-S – S-R-V
———————-
Idetartozó, mivel az emberi történelem VASerősségű meghatározó vonásává vált az a tény, hogy a bőség irigylése miatt, már a történelem kezdetén beindult az anyagi kiegyenlítődés megoldása, tisztességtelen, erőszakos úton-módon.
Noé halála után kezdődő erkölcsi romlásban a semmittevő, hitvány fajzatok, mintegy felhatalmazták magukat, mások munkája, erőfeszítése során megszerzett javak eltulajdonítására, háborús rablással, loptával (harc).
Némely, azonos nyelvet beszélő, úgymond nemzetté szerveződő emberi csoportosulás jogot formált a más nyelvet beszélők javainak, területeinek megszerzésére, elrablására. Jogot formált emberölésre, hogy kiirtsák, leöljék azokat, ha védik szeretteik, családjaik testi épséget, hajlékaikat.
Elkezdődött az emberi történelem – életet semmibe vevő, nem kímélő, asszonyt, gyermeket, öreget kiirtó – hódító, öldöklő háborús, némelyek által dicsőnek, hősinek nevezett, birodalomépítő korszaka.
Mindez miért?
A mások által birtokolt, irigyelt anyagi javak megszerzése miatt, az erősebb kutya… jogán!
És a magát műveltnek tartó ember nem szégyelli, sőt büszke e múltra! E gyakorlat jellemzi az emberiség dicső történelmét, amely napjainkig változatlan.