Elfogadjuk, ha bebizonyítja valaki. A hivatalos, hivatásos nyelvészet szerint a VARKOCS szlovák, a BARKÓ szláv eredetű szavak. Az elemzésnél figyelembe kell venni az alkalmazható hangváltásokat: b > v > f. A BAR gyök az emBER szóban FÉRfit jelent. A BARkó tehát FÉRfire jellemző. A VARkocs hosszú fonat, akár egy FARkacska. A BARkó beBORítja a BŐRt. Fordítva kóBAR, épp mint a kóBOR, kóBER, amely szintén BORító. Mindkét szóban jelen van az RK hangcsoport – ARKO –, amely jellemzőket takar. A vARKOcs fARKAcska, esetleg lófARKAs kötésben. Van, akinek gyorsan sERKEnve nő. A haj lehet hURKÁs göndörítésű, kÉRKEdésre okot adóan szép. A hajzat a tARKÓnál ér véget. Mind a bARKÓ, mind a vARKOcs nyírható, mint a bIRKA gyapjúja. Tehát a BARKÓ, VARKOCS szavak minden szóalkotó eleme, azok értelmi vonatkozásai innen erednek, és ide kötik a magyar nyelvhez. Lehet próbálkozni szláv nyelvi elemzéssel is mindkét szónál. RK – KR: a baRKó tömör, boKRos arcszőrzet, pofaszakáll. A vaRKocs lehet csoKRosan kötött haj, amely kibontva maKRancosan ellenáll a fésűnek