A történelem egyedüli megbízható élő tanúja a köznép által beszélt nyelv. E nyelven neveztetett el minden hely a Föld felszínén.
A kiindulópont a Vizek közti síkság, Mezopotámia, azaz Sineár síksága. Innen indultak észak felé Jáfet fiai, akik nem vettek részt a Bábel építésében, így ősnyelvük sem keveredett, nem romlott meg.
E nyelven, az azon adott földrajzi megnevezéseken keresztül lehet követni az akkori eseményeket.
Ez nem volt nomád életvitelű pásztornép, hanem termőföldet kereső, termesztő-állattartó, gazdálkodó, székes életre szoktatott, szokott, telepes beállítottságú néptörzs, amely a közös gazdálkodás erőteljes kötődésű kalákarendszerébe szerveződött. JÓl ROPAnó (roppanó) puha POROnyó, PORhanyó, PARAszti gazdálkodáshoz alkalmas földet kerestek, s így a nagytérséget JÓROPÁnak nevezték. Minden megnevezés e nyelven költ JÓROPA földjén Ibériától Szibériáig, és azon túl is.
E nép egy jelentős része szűzfoglalóként vette birtokába a Kárpátok karéja körüli területet, amely ekkor tengerpart volt, mivel a medencét víz födte, töltötte be. A víz lassan szivárgott le a Vaskapu szikláinak rései közt, mintegy ESZTERhéj, ISZTERhéj szerűen, s az alul képződő vízelvezető csatornát ISZTERnek, ESZTERnek nevezték el. Ezen az ESZTERen, ERESZTERen folyt le egy nagy tóba a víz.
A Kárpátokból eredő minden folyó neve a forrásvidéke jellemzői szerinti nevet kapta, mivel előbb a források körül zajlott az élet. A lassan apadó víz nyomán a felszáradó földeket birtokba véve, költöztek alább-alább. E nép ezt a térséget töltötte be, és a víztől lassan felszabaduló, felszáradó földeket vette birtokba.
Évezredek történelmét élték végig itt, e karéjon belül.
A Kárpátok ölelte részen maradt meg erős, egymást segítő kalákakötődésben a letelepült székes életet élő, növénytermesztést, állattartást alapéletvitel szerűen folytató székita, szkíta, székely nép. Ez volt és maradt az ősnyelvet megőrző nép Bécstől, Pozsonytól a Fekete tengerig.
A települések ősnyelvi, azaz magyar nevei igazolják a vízapadás nyomán létrejöttüket. A Kárpát-medencében a települések létrejöttének sorrendje a magas fekvésű falvaknál kezdődött a síkvidékek felé, a forrásvidéktől a torkolatok felé. Ezt őrzik a települések nevei is.
Innen rajoztak ki keletre a hadviselést, kalandot kedvelők, s alapítottak ott királyságot, uralmi központot, majd onnan tértek vissza időnként ide az őstörzs népe közé. Ezek közé települtek le az Árpáddal visszaérkezők, később lassú keveredésben összevegyülve. Itt tanulták újra őseik nyelvét Árpád hadfiai. A medencét többmilliós nép töltötte be, Árpád hadai ehhez mérten egy maroknyi harcban edzett hadi nép volt.
A földrajzi neveket nem lehet elhazudni!
A hivatásos – bérért és fizetésért tevékenykedő – nyelvészek az ősnyelvtől leszakadó, később a magyar nyelvből feltöltődő, körülöttünk élő, közénk beszivárgó néptöredékek nyelvéből származónak hazudják a földrajzi neveket, de a magyar nyelv szavainak 95 százalékát is idegen nyelvekből eredőként jegyzik, ám a gyökelemzés megmutatja a valós eredetet.
Ezért utálják, tiltják a gyöknyelvészetet.