MÉRLEG – KANTA, KANTÁL = MÉRLEGEL
Az NT kötött mássalhangzó-páros szerepe: minősítő, viszonyító
Az RL kötött mássalhangzó-páros egyik szerepe szintén minősítő.
MÉR-LEGEL, összetett szó: MÉR és LEGet, kötött pontosságot állapít meg, azaz elmegy a LEGig, a LEGes LEGpontosabb értékhatárIG, mert így IGaz. L.G – G.L gyök: LeG – GeL, kötést, kötődést* is jelent. A LEGEL szó azt is jelenti, hogy rajta tartja a szemét, tekintetét, s figyeli a történés lefolyását.
Hajdan, az ősiségben a teremtés nyelvén a MÉRLEG másik neve KANTA volt. Aki KANTÁL, MÉRLEGEL.
A nyelv becsületre intett: Ne csalj! Úgy KANTÁLj, hogy LÁTNAK! A becsület fontos tartozéka volt a LÉTNEK. Az ősiségben csalásért halálbüntetés járt.
Fordítsuk át a szót teljesen: KANTÁL – LÁTNAK.
KaNTáL – LáTNaK – LéTNeK hangváz: K-N-T-L – L-T-N-K – L-T-N-K
KANTA – e megnevezés ősi, és fel-le irányú mozgást is jelent, miNT a hINTA.
A KANTA szó ma már nem része a magyar nyelvnek. Az utódnyelvek viszont megörökölték. Ám, értelme csak magyar nyelven, komoly mély elemzésével jön felszínre.
Megfigyelhető a nyelvi viszonyító eszközkéNT használt NT kötött mássalhangzó-páros szerepe némelyik szóban. A súly mérlegelés a kezdetek kezdetén összehasonlító, valamihez viszonyító volt. A viszonyító megemeliNTésnél – a későbbi mérleg képe – az EMBER KÉT KARJA: Ez majdnem annyi miNT…, vagy: sziNTe annyi, miNT…. Ez volt a foNTolás, ami a döNTést előzte meg a cserére száNT árunál.
Egyik kézben a súlymiNTa, másikban egy KANTÁRba fogott arányítandó csomó. A két kart le-fel mozgatva. Ma is ismerős mozdulat. Ez a KANTÁLÁS, mérlegelés, foNTolás.
Kissé lassú, voNTatott volt a hasonítás, viszonyítás…, foNTolgatták: ez miNTha, majdnem annyi…, aztán egyszer kimondták: ez poNT annyi!
Egy idő után kitalálták a középen rögzített kart, rudat, s két végére kötött KANTÁRt az egyenLEG megállapítására. Az M.R – R.M gyök talán a MíR – RíM alakjával került e fogalomkörbe, béke-összhang értelemmel: MÍRLEG, majd MÉRLEG.
Később TÁLat használtak nagyobb mennyiségekhez. Egyik TÁLON TUM, TUMegsúlyként, TÖMegsúlykéNT használt mérő ÓN, miNT fONtoló, foNToló mérce, a másik TÁLON a hasznos anyag. Idővel a TÁLONTUM hitelesített mérce lett: TÁLENTUM, közel fél mázsa.
Aztán jött a rovásos rúdon ide-oda TOLogatott fonTOLó ÓN.
–
KANTÁR – kézben tartás eszköze.
A ló fejére is KANTÁRt tettek, vezethetőség, kézben tartás, mások mozgásához viszonyító, behatároló szabályozás, MÉRséklés, és egyenes járás végett. Tulajdonképpen a ló testére tett hám is egyféle KANTÁR.
A füstre akasztandó fősajtot, sonkát is KANTÁRba kötötték, tehát egyben tartó, TÁRolóeszköz is. Abban a KANTÁRban MÉRték meg.
Az edényre is – fogható, általa emelhető – KANTÁR, fogantyú került a könnyebb TARtás végett. Ma is KANTÁRos fazék a neve.
A borospincékben, KANTÁR, GANTÁR határolja el egymástól a hordókat, kiMÉRT helyet szab meg.
–
KÁNTOR – ehhez a le-fel mozgó KANTÁRhoz hasonlították az énekhang alacsonytól váltakozó, le és fel irányú, mint létrafokokon hullámzó magasságú KANTÁLást, éneklést. A létrafok adta a kottavonal ötletet a hangmagasság le és fel irányú jelöléséhez hangjegyekkel. Így alakult ki a KÁNTOR szó, amelyet a bérnyelvészet latin szóként jegyez, pedig magyar szó, onnan tudjuk, hogy csak itt van magyarázat a szó születésére. A KÁNTOR a TORKÁN énekel, KÁNTÁL. Kérdezzük a bérnyelvésztől:
Latinul is ezt jelenti átforgatva?
KáNToR – ToRKáN hangváz: K-N-T-R – T-R-K-N
Ha nagyon kitátja a száját, torkába LÁTNAK, amint KÁNTÁL.
Latinul is?
A megMÉRETtetésnél a KÁNTÁLÓ magas hangon énekel, hangterjedelmének kiértékelése a tét. Tehát a megMÉRETtetés, MÉRLEGelés értelem is ott van a szóban.
Az utódnyelvek némelyike megörökölte a KANTÁR szót az éneklés megnevezésére: CANTARE.
Latinul:
énekelni: CANTARE
énekes = CANTOR
énekelt dal = CANTATUS
Olaszul:
énekel = CANTO, CANTARE,
kis dal = CANTARELLA
énekelt dal = CANTATA
Románul:
énekelni = A CÂNTA
éneklés = CÂNTARE
De így nevezik a mérlegelést is.
mérleg = CÂNTAR
mérlegelni = A CÂNTĂRI
A mérlegelésnél KIS SÚLY, CSEKÉLY volt a kezdet, valószínűleg gyümölcsre.
A játékos átforgatásra alkalmas teremtés nyelvi szavak különböző tájakon kiforgatott alakban rögzültek, a KISSÚLY, KIS SÚLY neve átforgatva: SIK-LYUS: SIKLUS. A CSEKÉLY, SEKÉLY lett, s hangzó cserével: SÉKELY. Ennek névváltozata az utódnyelvi SÉKEL.
–
KANTIN – kocsma, csárda, üzemi étkezde, vegyesbolt. Átfordítva: KANTIN – NITNAK. Olyan helyek, ahol valamilyen KANTÁLÁS, kimérés történik: súlyra, űrtartalomra, fejadagra s egyebek., miután NITNAK, azaz NYITNAK. Néhol KÁNTÁLÁS, éneklés is.
KaNTiN – NiTNaK – NYiTNaK hangváz: K-N-T-N – N-T-N-K – NY-T-N-K
–
KENTER – KENTERbe ver = könnyedén, emelt szinten győz, valakihez viszonyítva, minőségileg magasabb sziNTen teljesít. Vagyis elvben a mérleg két karja, egyik magasan fent, a másik egészen lent. Átfordítva: KENTER – RETNEK. Ilyen versenyhez pályának, sima RÉTNEK kell lennie.
KeNTeR – RéTNeK hangváz: K-N-T-R – R-T-N-K
–
KANTÁTA – ősnyelvi eredetű olasz módosulat, teljes átfordítással: KANTÁTA – ATÁTNAK. Éneklésekor nagy szájat TÁTNAK. Aki KANTÁTÁt énekel, NEKITÁTja száját. Énekeltek KANTÁTÁt már TETŐKÖN is. KANTÁTA szó ÉNEKET jelent.
KaNTáTa – TáTNaK – NeKiTáT hangváz: K-N-T-T – T-T-N-K – N-K-T-T
KaNTáTa – TeTőKöN – éNeKeT hangváz: K-N-T-T – T-T-K-N – N-K-T
–
KÁNTÁL – ősnyelvi eredetű olasz módosulat. Teljes átfordítással: KÁNTÁL – LÁTNAK. KÁNTÁLás közben nagy szájat tátnak, a körülöttük állók torkukba LÁTNAK.
KáNTáL – LáTNaK hangváz: K-N-T-L – L-T-N-K
A férfi, aki nőnek KÁNTÁL, oly hatást ér el nála, mintha TÁLKÁN nyújtana csemegét, vagy illatos KENETTEL ápolná.
KáNTáL – TáLKáN – KeNeTTeL hangváz: K-N-T-L – T-L-K-N – K-N-T-L
LANTOKkal kísért éji, holdvilágos szerelmi dalt, szerenádot KÁNTÁLó férfiak, NŐKTŐL várnak elismerést. Megnyerő, szép ének KÁNTÁLásától szívek TELNEK fel érzelemmel.
KáNTáL – LaNToK – NőKTőL – TeLNeK hangváz: K-N-T-L – L-N-T-K – N-K-T-L – T-L-N-K
A KÁNTÁLt ÉNEKTŐL megítélhető a KÁNTÁLÓ egyénisége, jelleme, személye. Ha zavaró a dal, a KÁNTÁLÓ KOLONTInak minősíti magát. KÁNTÁLással fel lehet KELTENI az alvót.
KáNTáL – éNeKTőL – KeLTeNi – KoLoNTi hangváz: K-N-T-L – N-K-T-L – K-L-T-N – K-L-N-T
A LÁTNOK is KÁNTÁLva mondta el a jövendőt.
KáNTáL – LáTNoK hangváz: K-N-T-L – L-T-N-K
—————————
*/ A LEGELŐ (ige) állat is kötődik a LEGELŐhöz (főnév), mert ott ELEGEL, addig LEGEL, ameddig ELEGEL, jóllakik, telítődik ELEDELlel (g > d), s megÉLEDve fELEDI az éhséget. Ez a Teremtő által tervezett nyelv, amely a szóalkotó hangokkal vázolja a tárgykört, megjeleníti a fő jellemzőket.