A hivatásos nyelvészet* elmenne akár Marianna árok mélyére, vagy a sarki jég alá egy szó eredetének kereséséért, csak épp ne kelljen elismerni magyar eredetét. Egy gyök értelmét mindig az oda-vissza alakja világosítja meg. Kötelezően vizsgálandó mindkét irány! T.R – R.T: TéR – RéT, két kiTERjedés. Miből ismerjük meg jelentésüket? A hangok értelméből. A T hang: a TeTTek, paTTanó jelenségek kifejező hangja. Ez egyik jelentése. Az R hang az eRő kifejezője, olyan pöRgőhang, amely folyékonyan, végtelenül ejthető. Az É hangzó a legnyitottabb hang, itt a nyitottság kifejezője. A TÉR végtelen, a kezdőhang a felpaTTanó T. A gyök záró hangja a folyékony R: TÉRrrrrrrrrrrrrrrr. A TÉR, az ŰR végtelen. A RÉT is TÉR, de nem végtelen. A kellemesen pöRgő R hang indítja a szót, s a lepaTTanó, haTárt szabó T, zárja, iTT vagy kissé Tovább, oTT a vége, amely általában láThaTó is. Innen indulhatunk ki a gyök mondandójának megértésére. A TÉR – RÉT a TÖRténések színhelye. A RÉTeken TÖRekedő emberek végzik munkájukat. A tevékeny ember mozgásTERe a RÉT, a mező, amelyről este, a sok munkától elTÖRődő testtel TÉR haza. A TÉRt, de a RÉTet is RÓTT utak szabdalják, amelyeken valahová TÖRekedőn haladó emberek járnak-kelnek. A további TÖRténések mind a TÉRhez, RÉThez és azokon vezető valós-képletes RÓTT utjainkhoz kötődnek. A nagy életben a képletes-valós TÉR és a RÉT eseményeit, s azok RÓTT útjain haladást, viselkedést TÖRvény szabályozza. TÖRténnek RÚT esetenként RETtenetes tettek, amelyek TÖRvénybe ütközők. Vannak RITuálék, amelyekkel megváltható a megbocsátás, lehetőség adatik a jó útra TÉRésre, mielőtt a TÖRvény szerint eltolnák a szűk kis TÉRt záró keRÍTésen a RETeszt. Lehet folytatni. Egy azonban biztos: a T.R – R.T gyök és a ráépíthető szavak egyike sem ótörök, türk, sumer, sem semmilyen más nyelvből eredő, hanem eredeti ómagyar ősnyelvi.
/*/ Ennek ellenére az általuk végzett kutatási munkát nem lehet leértékelni. Hasznos, de fordított irányban. Azt mutatják meg, hogy azok a szavak, amelyeket ők felkutatnak, s a magyar szavak eredőjeként jegyeznek, milyen úton, módon jutottak az utódnyelvekbe innen, és milyen módosuláson, torzuláson mentek át. Amikor véget ér a finnugor szédítés korszaka, akkor újra kell írni azokat a könyveket, a fordított származási irányt jelölve meg.