Az utóbbi napokban, de régebben is sokan vitatták, hogy vannak idegenből kölcsönzött szavaink, és ne legyek annyira elfogult e tekintetben. Meg hát mit veszítenénk, ha elismernénk, hogy kölcsönöztünk? Legtöbben abban tévednek a nyelvek közti szavak kölcsönzése tekintetében, hogy a magyar nyelvet csak az úgynevezett honfoglalás óta létezőként ismerik el.
Én azért nem fogok ebben megalkudni, mert tudom, hogy nem igaz. Nem vagyok hajlandó alkudozni e tekintetben, mert tudom, hogy minden szó innen ment át azokba a nyelvekbe, még azok is, melyek később visszajöttek „idegen köntösben”. Hölgyeim, uraim, ez a nyelv volt valaha a Föld bolygón beszélt egyetlen nyelv. Amint a fehér színből kialakul a három alapszín, azok árnyalatai, lévén ma közel 3000 színárnyalat, ugyanúgy alakultak ki a nyelvek az ősmag(yar)-nyelvből. A fehér szín nem kölcsönözhet vissza egyetlen belőle származó színből sem, mivel az már nem illeszkedik bele, hanem csúnya foltként virít a fehér mezőben. A magyar nyelv sem kölcsönöz egyetlen nyelvből sem, mivel nem illenek bele azok a szavak. Vannak idegen szavak, melyekkel fertőzik a magyar nyelvet a magukat műveltnek mondó emberek: tudatlanságból, megfelelési kényszerből, tunyaságból, hanyagságból eredően, holott nekünk minden idegen kifejezésre van legalább három szavunk azok ellenében! Ám ezek a „magas műveltséget igazoló” szavak nem tudnak beolvadni a magyar nyelvbe. Úgy lógnak ki belőle, mint a törött lóláb, mely nem forrhat össze. Vagy ha a fehér szín példájánál maradunk, mint csúnya piszkos foltok tarkítják a tiszta magyar nyelvi mezőt. Sok példát hoztam fel jegyzetként közölt írásokban. Legutóbb a DÖMPER, DÖMPING szavakat, azelőtt a KURBLI, DEFEKT és sok más szót. Azt is leírtam, hogy az utódnyelvek nem képezhetnek új szavakat, csak az ősnyelv szóalkotói szabályai szerint, és kizárólag az ősgyökök, gyökszavak és a többi szóalkotó elem felhasználásával. Nincs más lehetőségük! Tetszik vagy nem tetszik, ez a való! Hiába jönnek a csütörtök, péntek, szombat napok neveivel, meg mit tudom milyen szavakkal. Ez a nyelv több évezreden át egyedüli nyelvként nem volt képes megnevezni a hét napjait? Meg kellett várnia a még kétezer évesnél is fiatalabb szláv nyelveket azért, hogy megnevezze azokat? Nevetséges.
Mondjuk: két ember beszélgetett az őskorban, és egyik kérdezte: – Milyen nap van ma? Mire a másik: – Ennek a napnak még nincs neve, várjuk Glatz Ferenc művelt szlávjait, hogy nevezzék meg végre. Addig csak várj te is türelmesen, komám, hadd egyenesedjenek az asszony- és gyermekgyilkosságban elgörbült lábaid. 🙂
Akik azt várnák el tőlem, hogy a fent említett dolgokban megalkudjam, jobb ha nem olvassák többé írásaimat. Ennek ellenére bármikor elfogadom az ésszerű bírálatot. Több példa is volt rá, hogy kijavítottam ezt-azt az olvasók figyelmeztetése nyomán.