A hivatalos, hivatásos nyelvészet véleménye ellenére az ősnyelvi gyökszavak, hangcsoportok sajátos értelemhordozók, és értelmüket minden szóba beviszik. E jelenség átszövi az egész magyar nyelvet, és csak magyarul van rá magyarázat.
A magyar szavak ősisége, ősnyelvi eredete csak a gyöknyelvészeti elemzés eszközeivel mutatható ki.
Sokan nem értik, de a gyökelemzésnél azt kell nézni, hogy a gyökök, hangcsoportok, mint szóépítő nyelvelemek, külön-külön, akár átforgatva, milyen értelmet visznek be a szóba. Mert a szó azt a mondandót hordozza, amit a szóalkotó elemek bevisznek. Ezek beilleszkedve, egy szóvá kovácsolódva, összesítik, s kivetítik a közlendőt.
Példaként: A TALÁLKOZUNK szó elmondja, a TALálákozásnál LÁTjuk egymást. T.L – L.T gyök: TaL – LáT. Mivel az ember, társas lény: TALálkozni, egymást LÁTni, fontos LÉTfeltétel.
Egymásra LELünk. úgy taLÁLkozunk. L.L gyök: LeL – LáL.
A TALÁLkozás olyan, mint egy kincsLELET.
A találKOZásnál, mintegy összeZÖKkenünk, koccanunk kellemesen. K.Z – Z.K gyök: KoZ – ZöK. Évtizedek utáni találKOZáskor néha ZOKogunk az örömtől, a megelevenedő emlékeink hatására. Ilyenkor rengeteg KÖZölni valónk van.
A találkoZÓN nemcsak NÉZünk egymásra, hanem NÉZeteinkről is szót váltunk. Z.N – N.Z gyök: ZóN – NéZ.
A szerelmi találkoZÓN a NÉZésnek különleges ZÖNgéje van az érzelmi öZÖN hatására. Z.N – N.Z gyök: ZöN – NéZ.
A tALÁLKOZásnál ÖLELKEZnek az emberek.
Ily taLÁLKOzásnál felvidul a LELKE mindenkinek.
Amikor közeliekkel találKOZUNK, érezzük, hogy KÖZÜNK van egymáshoz.