Elszállt az esztendő. Vége van. Hurrá! Ezt is megúsztuk szárazon! Lezárult egy küzdelmes szakasza az életünknek. Kinek siker, kinek kudarc. Mindenki megvonja az ő egyéni teljesítménygörbéjét, elkészíti mérlegét, számba veszi nyereségeit, könnyet ejt veszteségei fölött, levonja következtetéseit, összegezi tapasztalatait, tanul a mások… de főleg a saját botlásaiból, és esküvel fogadja meg, hogy… aztán ezután… a következőkben… akkor majd megmutatja. Majd meglátja mindenki, hogy ő mire lesz képes, mert benne van, tudják meg, benne van, és a jövőben, a jövő évben…
De igen tisztelt hölgyeim és uraim! Álljunk meg egy kis időre a két dolgos esztendő közti senki földjén. Álljunk meg végre egy igazi buli erejéig.
Mert buli lesz. Évzáró buli! Buli a javából!!
Hogy színvonalas lesz, már abból is sejthető, hogy főtámogatója Doll Áron, a tele zsebű tőke spekuláns, Gyuri bá kisöccse. A műsor művészi szintjéért Kult úr menedzser felel, a sajtó pedig a gyönyörű média… elnézést… a média gyönyörű képét viselő, Ripor Terike, a legbájosabb tudósító által lesz jelen. S hogy még izgalmasabb legyen, a Maf fia is bejelentette részvételi szándékát.
Hetek óta ez a fő beszélgetési tárgy a Hinta és Kilengő Művekben. A hölgyek egymás közt suttogva duruzsolják: ki kivel jön, ki milyen ruhakölteménybe öltözik, kik lesznek a külföldi meghívottak. Felsejlő kapcsolatok kötésének, és új szerelmek szövődésének lehetőségei rajzolódnak ki, a már közelgő, de még ködös távolságban lévő esemény képzeletbeli kivetítőjén. Mert – higgyék el – minden benne van abban a pakliban, amelyet év végi záró bulinak neveznek. A múltat zárja, de benne van a jövő ígérete.
És eljöve ama várva várt nagy nap!
A díszterem bejáratánál Üdvöz Lőrinc fogadta kedves mosollyal az érkező vendégeket, és mindenkinek adott egy műsorfüzetet, amellyel részt vehet mindenki a tombolajátékon is.
Kiemelten jeles vendégek érkeztek.
Elsőként Csavar anya két gyönyörű lányával: Vincs Eszterrel és a Kata lánnyal. Mentegetőzve kért elnézést, amiért kisebbik lánya, ETA nem tudott eljönni. Ő ugyanis baszk, és evégből nem jöhetett, ami érthető. Ám IRA egy üdvözlő lapot, amelyet tűzijáték levélbombával borítékolt, az esemény színvonalát emelendő.
A nagy nőcsábász hírében álló Kand Úr, új barátnőjével, Cica Micával libegett be, puhán, nesztelenül, előrevetítve egy esti macskakoncert lehetőségét. Őket Vak Ond követte tapogatózva, bár hűséges barátja, a messzire előrelátó bölcs Filozó Fia segített neki az előrehaladáshoz szükséges tájékozódásban.
Ünnepélyes pillanat volt Polit úr bevonulása, aki élettársával, az olasz származású Szar Díniával érkezett, elegánsan, kényesen lépkedve, akár egy páva. Szar Dínia oly feszes és lapos-karcsú volt, mintha épp akkor húzták volna elő egy dobozból. Éhes férfiszemek csemegéztek rajta. Polit úr – nevével ellentétben – egy teljesen politikamentes életet élő vállalkozó, aki cégünk legjelentősebb fényesség beszállítója, és esküszik a liberalizmusra.
Aztán jöttek a külföldi meghívottak.
Elsőnek Fa Bula E mese és Fa Po Fa, a világhírű Fa kozmetikai cég kelet-európai, illetve távol-keleti megbízottjai, modelljeik kíséretében. Az est folyamán bemutatót is tartanak a neves cég termékeiből. Ripor Terike azon kérdésére, hogy mennyire igazak a kozmetikai reklámokban elhangzó álomszép ígéretek, Fa Bula E Mese így nyilatkozott:
– Erre feleletként, fogadják el a nevemet.
Vasco, a jóvágású, híres, marcona dél-amerikai macsó, barátnőivel: Brazi Lia, Argen Tina és Bo Lívia, Venezu Ella, valamint Szántó Domingó, közép-amerikai agrárszakember társaságában érkezett. Első látásra lerítt róla, hogy egy vaskos gyerek, tehát találó neve van. Ő egyébként valódi, tőrőlmetszett déli őslakosok sarja. Édesapja Mórahalmon született, Vaskó Dániel, ’56-ban vándorolt ki. Édesanyja is igazi déli lány. Ő Harkányban látta meg a békés napvilágot, egy háborúvégi nyári éjszakán.
Jelcin Boriska és Orosz lány – szokásukhoz híven – nem kettesben, hanem a delirium tremens egy enyhébb fokának kíséretében jöttek. Üdvözlésként, nekiesve csókolták a jelenlevőket, széles mozdulatokkal gesztikulálva. A csók után mindenki mosakodni ment.
A sejtelmes görög szépség Szalo Niki és barátja Niko, szia üdvözléssel suhantak be. Őket Náj Robi követte, akit neve alapján akár budakeszi sváb gyereknek is gondolhatnánk, ám ez oly fekete volt, mintha odaégették volna a serpenyőben.
Misztikum és bűvölet légkörében és teljes főpapi díszben jelent meg Ken guru, Dabas Sári, magyar vallásügyi referens társaságában. A sort egyelőre a híres tengerszakértő és világutazó, Dardan Ellák zárta, aki épp az Isztam buliról érkezett hozzánk.
Az este hidegnek ígérkezett. Kint már átvette uralmát a tél, de bent a teremben kellemes volt a levegő. A kandalló vígan duruzsolt. Tűz Előd dobott egy-két megemelt tarifát, vagy jogtalanul visszaigényelt áfát a tűzre, melytől aztán rögtön melegük lett az érintetteknek, ami épp elég volt apehnek.
Végre megérkezett minden meghívott, kivéve azokat, akik késtek. Megkezdődött a műsor.
Szó fia, a kiváló műsorvezető, melegen üdvözölte a megjelent elv… bocs … hölgyeket, urakat, és a járványra való tekintettel ajánlotta, hogy mindenki álljon legkevesebb másfél méterre önmagától fartatlanítás végett. Indulásként Pál Inkát ajánlta figyelmükbe, mint előfertőtlenítőt. Ez a Pál Inka, egy igazi tűzről pattant, huncut kis teremtés, sokan kerültek a hatása alá, már az elején. Aláfestésként Bala Lajka játszott néhány vidám zeneszámot. A kellemes dallamok felhangolták a közönséget. Ennek hatása alatt, Dobbant Ottó úgy érezte, elérkezett az idő – az ő ideje – hogy az est folyamán, végre valahára már az ugródeszka kilengő végére kerülhessen, régtől dédelgetett álmának beteljesítése végett. Tudniillik, hogy egy fényes közönség előtt dobbantva, ráállhasson, a saját maga által megrajzolandó, rögtönzött, ferdeívű pályájára. Mivel azonban még nem érezte eléggé belőve magát, egyelőre a háttérbe húzódva, érdeklődéssel figyelte az eseményeket.
Vezér Vazul igazgató úr méltatta az elmúlt esztendő eredményeit, kiemelve a hintázás és hintáztatás felettébb szükséges és eredményes voltát napjaink hivatali ügyviteleinek lebonyolításában, majd egy perc néma csenddel adóztunk mérhetetlen veszteségeink emlékének. Ezután – post mortem – a legmagasabb kitüntetésben részesítették az utolsó becsületes üzletembert.
Néhányan az élők közül is kaptak elismerést. „Legeredményesebb Hintázó” érdemérmet kapott például Finánci Náci, a cég pénzügyeinek utolérhetetlen bűvölője, a csodaszámba menően sikeres ügyviteli hitázásért a bérezés, adóhivatal, szakminisztérium, statisztikai hivatal és egyéb fórumok között. A „Legszexisebb Hintázó”-nak, Micike, a vezérigazgató úr bájos, kecses, kígyótestű, mandulaszemű, titkárnője bizonyult. A „Legszélesebb Kilengő” díjat pedig Isz Ákos vehette át a kovácsműhelyből. A „Hintázás Nagymestere” címet megkapta minden olyan volt elvtárs, aki bizonyíthatóan átvedlett úrrá, és átmentette vagyonát, valamint hivatali állását az átkosból. A díjátadások után lelkes bekiabálások közepette emeltük poharainkat az ünnepeltekre, ám voltak olyanok, akik e megható gesztus lebonyolításában már segítségre szorultak.
A finomnál finomabb ételekkel megrakott svédasztalok roskadoztak az ízletes tehertől. A felvonultatásért Ele Mózsiát illette dicséret. Danon Peti és Tra Pista kínálgatták a vendégeket, de az asztalhoz csalogatásban Gyulai, Debreceni és Csabai is kivették részüket. A konyha ízeiért Major Anna és Kori Ander feleltek, a jobbnál jobb italokat pedig a Kata pultnál szolgálták fel. Az est különlegessége egy afrikai száraz ital, az Etió pia volt.
Közben Rom Antika, az érzelmes szívű cigányprímás játszott hegedűjén néhány számot. Vidám hangulatú evés-csevegés folyt. A kávé felszolgálása közben érkezett meg a híres amerikai üzletember Jakobs a Roma.
A táncparketten Demjén Rózália szárnyaló dalaira lejtettek a párok. Mindenki Jelcin Boriskát figyelte, akit annyira elbűvölt Pál Inka, hogy Orosz lányt is mellőzve, csak vele kettesben volt hajlandó táncolni. Egyébként, már azt sem tudta, hogy fiú vagy lány. Bármilyen dalt énekeltek, ő csak a hagyományos orosz táncot, a kalamajkát járta, a tűréshatárig való kilengésben.
Majdnem elfelejtettem, hogy Demjén Rózáliával együtt érkezett a bulira a gyönyörű Meló Dia, aki ezen az estélyen a munkásosztályt képviselte.
Ultra Ibolya, láthatóan, nagyon jól érezte magát Tomi Sztárral, bár Tomi Sztárt Ibolyán túli sugarak is érték a többi hölgy részéről, amely sugarak észrevehetően bántották Ultra Ibolyát, aki azzal vigasztalódott, hogy ez már a sztársággal járó szakmai ártalom, mely kihat a partnerre is.
Az egyik sarokban Fizi Miska fülig mosollyal suttogott Nut Ella fülébe, ízlelgetve annak édes ajkait. A kissé savanykás hangulatú Re Barbara kedélyét Iro Nikus, a már teljesen az iroda lomból élő kritikus próbálta semlegesíteni, láthatóan kevés sikerrel. Szántó Domingó titokban szemezett a csillogó szemű, tűzről pattanó Kukor Icával.
Dobbant Ottó – aki az időközben megejtett szemléje kiértékeléséből adódóan – még nem látta elég melegnek a helyzetet, elkezdett a kandalló felé nyomulni, ahol a hosszú évek óta Egyiptomban élő Krokod Ilussal próbált eszmecserét folytatni a mélyvízbe jutás legeredményesebb módozatairól. Krokod Ilus – elmondása szerint – még nem hallott a dobbantásos indulásról. Szerinte a mai világban a csúszó-mászó stílus a legcélravezetőbb. Közben – mivel fázott – ő is dobott a tűzre egy-két, otthonról hozott, jól kiszáradt horgasra sikerült óegyiptomi hierogli fát.
Az otthonos, kandalló közeli, meleg hangulatban Novel Lajos, irodalomtörténésszel elegyedtem szóba, aki – elmondása szerint – Karintivel érkezett az estélyre. Ezt én első szóra nehezen hittem el, ám ő bizonygatta, hogy ma Karintivel bárki utazhat, de az is igaz, hogy az utak szélén álló, csinos, szép, jó alakú, lányok előnyben vannak. Ez szöget ütött a fejembe, mert tudtam ugyan, hogy Karinthy rajongott a szép nőkért, ám azokat nem az utak széléről szedte föl. De gyanús volt számomra az is, hogy én más raggal olvastam a Karinthy nevét: –val, Karinthyval. Végül kiderült, hogy ez egy szójáték: kar inti le a járművet, tehát az autóstoppal utazást jelenti. Jót derültünk rajta.
Mindenki megtalálta magának a legmegfelelőbb szórakozási formát. Egyesek biliárdoztak, mások a kártyaasztalnál vágták az ultit. Itt volt egy kis gubanc. Rájöttek ugyanis, hogy egyikük Csal a Finta. Volt nála még egy ötödik ász is, az Ili ász.
A díszterem melletti oldalszobákban is zajlott az élet. Egyikben Monte videó volt üzemben, a másikban pedig a No kia? nevű kérdés-felelet játékot játszották. A kisteremben Dübör Gergő O+A nevű együttese zenélt. Be akartam menni az egyik oldalszobába, arra gondolva, hogy ott is valamilyen rendezvény van, ám az ajtó előtt álló úr eltanácsolt:
– Tessék máshol próbálkozni, van itt már valaki… Mag Ellán.
Nos, a földi gömbölyűségek felfedezésében itt már megelőztek.
Kimentem az udvarra, friss levegőt venni. Kifelé menet, az előcsarnok egyik zugában láttam a gyönyörű kreolbőrű Karam Ellát, amint kedvetlenül duzzogva állt egy fiú mellett. Mikor mellettük haladtam el, hallottam, ahogyan odaszólt a fiúhoz:
– Túró vagy Rudi!
Úgy tettem, mintha semmit nem hallottam volna, tovább haladtam kifelé. Kint az udvaron, hátul, ahová csak gyér fény világít, egy alak állt a falnak fordulva.
– És ön?
– Víz Elek – mondta mintegy bemutatkozva.
– Micsoda véletlen – szóltam a meglepetés hangján – én is. Nahát!
Végül aztán tisztáztuk: egyikünk kijelentése tulajdonnevet is takar a cselekvés mellett. Nagyon érdekes. Nem?
Behívtam a terembe, ahol nagy megrökönyödésünkre elmondta: tudomására jutott egy szenzációs hír, ami nem kacsa, mert ő vizes ügyekben nagyon otthon van. Tudniillik, hogy a Maros többé már nem folyó.
– Hanem? – kérdeztük többen egyszerre a döbbenet hangján.
– Már a Maros sziget.
Ezen a hihetetlen átalakuláson aztán elrágódtunk egy ideig, megpróbálván megállapítani, kinek a felelőtlen magatartása okozhatta ezt a rendkívüli természeti átalakulást. Végül, rákentük az egészet a környezetvédő libbantakra. Nesze nektek, ebből mosakodjatok ki, koszos zöld békák.
Közben elkezdődtek a termékbemutatók, mindenki visszajött a díszterembe, mert óriási volt az érdeklődés a bemutatandó termékek és Prózai Róza iránt.
Ezt a műsorszámot színművésznő, a nagy tragikomika konferálta be… versben. Gyönyörű frizurakölteményét erre az alkalomra készítette a hajszobrász, Hajmeresztő Áron, akinek műremekeit elsőként mutatták be oly fejeken, amelyeket főleg nők viseltek. Ezután következett a Fa testápolók bemutatója: Fa villa, Fa husáng, Fa kanál, sodró Fa.
Ezek bemutatóját csak gumibábukon engedélyezte a rendezőség. Utána megcsodálhattuk Mancs Eszter kézügyességét, majd Ordi Bátor, a neves énekes hangja ébresztette föl azokat, akik már szunyókáltak. Harcsa Marcsa bemutatta az est hölgyvendégeinek, mily módon foghatnak pecázót a vízparton speciális fogyasztásra, vacsora utáni desszertként, majd a Csülök táncegyüttes szórakoztatta a közönséget. Végül Tőgy Debella és Cubók Lujza pankrációs előadása alatt, megcsodálhattuk a két hölgyet minden nézetből. A műsoruk címe: Hogyan védekezzünk az agresszív málészájúak ellen? E műsorral a jövő évi Popsi szigeti fesztiválon kívánnak részt venni.
Éjfél után, kissé megkésve futott be Vám Piri. Elmondása szerint, azért késett, mert hivatalos volt egy kanni bálba, utána meg fente a fogát egy ügyes fiatalemberre. Erre a kijelentésre néhányan rosszul lettek, de Anti patikusnál épp kéznél voltak az ilyen alkalmakra kikészített gyógyszerek.
Éjfél után szebbek a lányok,
Férfiszívben égnek a lángok…
Szólt a dal, ami ebben az esetben nagyon találó volt, mert sztriptíz műsor következett, Tanga Nyika és csodálatosan szép lányokból álló tánckarának előadásában. E látványosság és a bódító italok hatásának következtében egyesek kezdték elveszíteni józan ítélőképességüket. A férfiak egy része indítványozta, hogy folytassuk tovább Bugyiban, ám ebbe a hölgyek nem egyeztek bele, azon okból, hogy túl messzire kellene elmenni. Az idős villamosmérnök, Volterő Szilárd, azzal az ötlettel állt elő, hogy a jelenlevő hölgykoszorúval avassuk föl, a nem kis nehézségek közepette felállított Letűnt Férfierő emlékművét, de ez sem talált osztatlan elismerésre, sőt voltak olyanok, akik félreérthetetlen megjegyzéseket tettek az öregúr elmebeli állapotára, pedig szegénynél csak egy rövidzárlat állt be a bioelektromos áramkörében. Ezzel azonban, ekkor már nem volt egyedül.
Tűz Előd is háborgott, hogy fogytán a tüzelőanyag, és oly mértékben hiányolta a tűzifát, hogy a törökországi ügyfelünk ittlevő fiát, Musztafát is be akarta rakni a kandallóba. Végül is mindegy, csak fa legyen. A vendégek látva, hogy tényleg valós a fűtőanyaghiány, bedobtak egy-két vaskos, szaftos, sikamlós, pikáns tréfát, amelytől aztán felforrósodott a hangulat.
Ettől azonban még nem oldódtak meg a nézeteltérések. A hölgyek Tanga Nyika utánzásába fogtak, és kezdtek megszabadulni fölöslegesnek ítélt ruhadarabjaiktól. Ennek következményeként, az egymáshoz tartozóknak vélt hölgyek és urak véleménykülönbségei kihangsúlyozódtak, és úgy nézett ki, hogy néhány esetben alkalmazást nyernek az est folyamán bemutatott Fa testápolók. A dolog végül megoldódott, mert az elhalványuló emlékezőtehetség végett, a felek már nem voltak biztosak, az egymáshoz tartozás hiteles megállapíthatóságában.
Közben, egy meghibásodás következtében, kialudt a fény, és az urak nem titkolt örömére, sötétség borult a teremre. Mély sóhajok, halk cuppanások, sikolyok hallatszottak. A csodálatos, édeni perceknek azonban hamar vége szakadt, mivel Mc Abel, a skót származású kiváló villamossági műszerész, túl gyorsan kijavította a hibát, és így a hölgyek rejtett bánatára, felgyúlt a fény. A felvillanó fény első sugarainál látni lehetett a tétova mozdulatokat, amint a feleségek megpróbálják leválasztani férjeiket azok női beosztottjairól. A delírium következményeiből eredően, voltak nagy melléfogások is. Például, Vezér Vazul igazgató úr, saját feleségére tévedt, aki forrón suttogta:
– Édes Józsikám… még… még… még…
Látni kellett az arcukat a felgyúló fény nyomán, a nagy tévedés megállapításakor. Napóleon derűsebb volt a Waterloo-i csatavesztés után, mint ők ekkor. Az igazgató úr meg is törülte a száját, és csak magas műveltségére vezethető vissza, hogy nem köpött ki.
Fa Po Fa, a szenvtelen arcú, távol-keleti Fa megbízott, tánc közben oly erővel forgatta ki sarkából – az egyébként mindig szilárd álláspontot képviselő – Rózsika nénit a bérelszámoló osztályról, hogy cipőjének sarka belefúródott a padlóba. Erre a látványra (és anyagi veszteségre), Rózsika néni férje – a különben nagyon toleráns, liberális nézetű, pártállami ősmaradvány – üldözőbe vette Fa Po Fa urat, aki érezvén a sáfrány illatát, a politikailag semleges 00 felirattal ellátott védő övezetbe menekült, ahol egy erőteljes mozdulattal, belülről eltolta a reteszt. Innen, mobilján arra kérte cégtársát, Fa Bula E Mesét, vinne neki egy nagy hatóerejű Fa testápolót, azonnali alkalmazás céljából. Rózsika néni férje, látván a fejleményeket, a diplomáciai megoldás mellett döntött.
Később Kapuska bácsi, a portás jött be tétova léptekkel, és a direktor urat kereste. Némi vizsgálódás után rátalált. Épp a skandináv nyelvekben gyakorolta magát a svédasztal alatt.
– Mi van baj? – kérdezte tört magyarsággal.
– Az előbb valaki kereste az igazgató urat telefonon. Egy női hang. Kérdezte, itt van-e, és ha itt van, egyedül van-e, vagy vannak mások is magán kívül?
– Mondja meg neki – hukk – hogy itt már mindenki magánkívül van. Hukk.
Ezt bizonyítandó mindenki tombolni kezdett. Épp idejében, mert így meg lehetett ejteni a tombolahúzást. A tombolán mindenki nyert… kivéve, akik nem. Azok voltak a szerencsések, akik rajta voltak a mázlistán. Ám azoknak sem volt okuk az elkeseredésre, akik nem nyertek, mivel Filozó fia mindenkit megnyugtatott: Kérem szépen, hosszú távon azok nyertek a legtöbbet, akik nem is nyertek semmit, mert – úgymond – boldogok azok, akiknek semmijük nincs, mert azok sosem veszítenek. Filozó fia szerint ez a tétel kimaradt a Hegyi Beszédből, és e hiányt ő szeretné pótolni. Ezt azonban Vak Ond nem így látta, azaz sehogy sem látta, és így végül belenyugodott. Filozó fia megpróbálta őt a svédasztalok felé terelni, hogy vigasztalásul kapjon egy kis végkielégítést a még megmaradt ételekből, de Vak Ond köszönte szépen… egyetlen skandináv nyelven sem tud étkezni.
Apró popó, svédasztalok. Nos ezek lepusztult állapota, és a vécék telítettségi foka előrevetítette – a buli hamarosan véget ér. A díszterem is nagyon vegyes érzelmeket kiváltó, dísztelen képet mutatott egy kívülálló számára:
Csavar anya és két lánya már balmenetben spiráloztak, Vincs Eszter néha elengedett egy-egy sorozatot, a direktor úr folytatta a svéd nyelvleckét az asztal alatt. Isz Ákos újfent bizonyította, hogy rászolgált a kitüntetésre; egy piruettel egybekötött kilengő mutatvány után, a földön heverő kolbászos serpenyőben landolt. Jelcin Boriska non stop szerelmi vallomás mámorában ölelte magához Pál Inkát, Ripor Terike már nemcsak a kérdéseket tette fel, hanem meg is válaszolta azokat, Demjén Rózália pedig véget nem érően gubancolódott össze Meló Diával. Az idős villamosmérnök szomorúan szemlélte letűnt férfierejét, a Csülök táncosai meg, épp a dugóhúzóba csavarodott lábaikat egyengették a bárpult előtti székeken.
Dobbant Ottó – bizonyítandó szakszerű felkészültségét – merészen megtámaszkodott egyik bal lábával, a másikkal meg akkorát dobbantott, mint egy baknyúl. Ezt Vak Ond kisebb földmozgásként értékelvén, a négykerék meghajtás mellett döntött. Polit úr, fényét vesztve próbálta becsomagolni Szar Díniát egy dobozba sikertelenül. Kand úr és Cica Mica elkezdték az éjszakai macskahangversenyt a terem közepén, annak mindennemű velejárójával egyetemben, mellettük Víz Elek egy tócsában üldögélve, a saját nevét szajkózta.
Szó fia, kiértékelvén ezt a körképet, elérkezettnek látta az időt a finá lé felkínálására. Alig tette meg az erre vonatkozó indítványát, mikor egyszerre kivágódott az ajtó, és két feketeképű alak nyomult be rajta.
– Búj ki na faszó! – kiáltott az egyik vigyorogva.
– Basz utó lan! – üvöltött a másik
Olyan síri csend lett, hogy csak a firhang hallatszott. Mint szürkület után az utca fényei, oly egyszerre gyúlt fény az agyakban.
– Itt tenortámadás készül – mondta, az ijedtségtől sárgára és koloratúrszopránra váltva, az egyébként frissen borotvált, mélybariton főkönyvelőnő.
A vendégek – főleg a nők – rosszat sejtve, indulni készültek. Gyorsan felhajtották az utó piát, és percek alatt elhagyták a termet. Az igazgató úr – a nagy ijedtség kijózanító hatásának eredményeképpen – már újra választékos magyar nyelven szólva, gyűjtötte maga köré belső embereit, majd a vécé felé indultak, és – minekutána a kilökődött sárga anyagtól elnehezült alsónadrágjaiktól megszabadultak – a szellőztető nyílást vették igénybe a távozás útvonalaként.
Dobbant Ottó – aki egész este bízvást remélte mutatványának műsorra tűzését – még mindig fél lábbal a levegőben várta a kedvező csillagállást. Dohogva tört ki belőle az elégedetlenség:
– Ez rendszerváltás?! Ez egy szar! Az egyszerű munkásembert épp úgy lenézik, elnyomják, mint régen. Nem engedik felszínre törni a benne szunnyadó értékeket! – mondta érthető haraggal, majd az elvtárs-urakra gondolva, undorral kiadta magából az egész vacsorát.
Az eredményt látva, megelégedetten nyugtázta:
– Végre sikerült! Ez kell nektek!
Felkészülve a nagy dobbantásra, az elképzelt trambulin kilengő végén, mindkét bal lábát egyszerre emelte a levegőbe:
– Most megmutatom! – szólt, és nagyot dobbantva kiugrott az ablakon.
Mázlija volt. Megúszta egy bokaficammal.
Utólag derült ki, hogy a két fekete képű alak, nem gonosztevő volt, hanem nálunk tanuló külföldi diákok, és azért jöttek, hogy a buli befejeztével kitakarítsák a termet. Egyikük Baszutoland, a másik meg Burkina Faso szülötte. Amikor megtudták, miért távozott oly hirtelen a vendégsereg az ő megjelenésükkor, jót derültek rajta, majd egymás tenyerébe csapván, nevetve mondták:
– Ez aztán volt egy stramm buli igazán!
Pesthidegkút, 1999.