2017 március hó utolsó hetében azzal a reménnyel indítottam meg az egyesületalapító eljárást, hogy talán április végére sikerül tető alá hozni. Kellett ez az egyesület pedig azért, hogy a támogató cégekkel szerződést köthessek, és ők az adóalapból művelődési célra elkülönített összeg törvényes útját igazolhassák.
A Dancea ügyvédi iroda bekérte a szükséges adatokat. A leendő egyesület nevét tőlem várták, én a Kormos nevet adtam, amely szülőfalum folyója. Az iroda összeállította az iratcsomót, és megindította a folyamatot, beküldvén Bukarestbe a megfelelő fórumhoz.
Bukarest malmai eszméletlen iramot diktáltak. Alig győztük kapkodni a fejünket
Pár hét elteltével – úgy-e mily gyorsan – visszakérdezni méltattak:
– Mit jelent a Kormos név?
Az iroda rám csöngetett a kérdéssel. mire mondtam, hogy egy folyó. Ezt ők jelezték azonnal bukaresti fórumnak.
Eltelt egy hét, bentről lóhalálában visszaszóltak:
– A név már foglalt.
Az iroda jelezte, és kért egy másik nevet. Mondom, legyen Budvár. Ez is foglalt volt, szerencsére ezt az ügyvédi iroda tudta, és kért egy másikat.
Mondom a kis hölgynek, hogy legyen Szarkakő, ez egy Udvarhely melletti hegy, de ha foglalt, akkor mindegy mi, küldjenek egy bármilyen földrajzi nevet vidékünkről.
Elküldték a Szarkakő nevet.
Két hét múlva izzasztó gyors ütemben rákérdeztek bentről:
– Mi az a Szarkakő?
Megint meg kellett magyarázni. Aztán hetekig néma csönd. Gondolom ezalatt apróra törték, őrölték Szarkakő szikláit.
Valamikor június végén jelezték, hogy postázták az iratcsomót, amely kb. tíz nap múlva, észveszejtő iramban meg is érkezett. Úgy tűnik, a román posta az egész pályán azonos kottából játszott a bukarestiekkel.
Ezek után még itthon a cégbíróság, adóhivatal, majd bankszámlaszám szintén pár hét.
Augusztus első hetére kész lett.
Most már mehetnék a cégekhez támogatásokért, de augusztusban minden cégtulajdonos vakációzik.
Tehát várjuk meg a szüretet, hátha jól csöppen a lé.
Üdvözlettel.
Ebben az egész folyamatban az ügyvédi iroda végig szorgalmasan, pontosan, jó szándékkal igyekezett vinni az ügyet, tehát bizton mondható, nem rajtuk múlt.
Valamikor a ’90-es évek elején alapítottam egy kis gyalogcéget Pesten, és kellett ahhoz külkereskedelmi engedély is. Minden szükséges papír megvolt, és gondoltam bemegyek a Magyar Nemzeti Bankba, megérdeklődni, mikor jöhetnék és mennyi időbe telik a külker engedélyt kiváltani.
Negyedórával zárás előtt léptem be, és elmondtam óhajomat a hölgynek:
– Itt van minden szükséges irat?
Kipakoltam.
– Rögtön meglesz.
Nem akartam elhinni, hogy két perccel a zárás előtt a kész külker engedéllyel kisétáltam a bank épületéből!
Van különbség, nem?