PÁSZMA – Meghatározott nagyságú fonalköteg. Szántóföld keskeny darabja. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A PASZ gyökszó a P.SZ – SZ.P teremtőgyök hangjaiból képzett. Az SZ.P gyök a SZéP szó alkotója. A PÁSZMÁsítás bizonyos rend kialakítása végett van, és a PÁSZMÁk látványra is SZÉPek.
A PÁSZMA SZM párosa másra is rámutat. Az SZ hang az osztás, szélesztés kulcshangja is. Az SZM páros elkülönített, körülhatárolt dolgokat jelöl. A játszmának van kezdete és vége. Az eszme egy irányt követ, és nincs félre út. Aki szöszmötöl, az csak egyetlen dologgal foglalkozik. A fonalPÁSZMA a szövéshez használatos, és nagysága szigorúan meghatározott a szövésterv szerint. A földPÁSZMA behatárolható, többnyire egyenes szakasz.Bármely terület felosztható PÁSZMÁkra. Az SZM páros itt alvó SZ.M – M.SZ teremtőgyök, és hangjaival alkothatók többek közt a SZáM, SZeM szavak. A PÁSZMÁkra osztás céllal történik, és bizonyos rendszerezés végett lehetnek SZáMozottak. Általában nem nyúlnak ki a beláthatatlan MeSZ-szeségbe, azaz nem túl hosszúak, szabad SZeMmel beláthatóak. A szó nem szláv.
PASZOMÁNY – Ruhát díszítő zsinór. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: olasz < francia] A PASZOMÁNY szó PASZ gyökszava a P.SZ – SZ.P teremtőgyök hangjai. Az SZ.P gyök a SZéP szó alkotója. A PASZOMÁNY ruhára illesztett, taPASZtott, ahhoz PASZ-szoló SZÉP zsinóros dísz. A P hang a tapadást, az SZ a szépet képviseli ebben a szóban. Mondhatnánk, hogy díszemént van a ruhán, azaz a végett – -mánt, -mént. Vagyis a PASZOMÁNY oly tapadmány, amely díszemént van a ruhán. Ez az olaszozás, franciázás (sic) azért nevetséges, mert egyik nemzetre sem volt jellemző a PASZOMÁNYos ruhadísz. A gróf Bercsényi László által alapított francia huszárezredek után, és főleg Napóleon hadjáratai nyomán terjedt el nyugaton, de eredete magyar. Azoknál a népeknél nem volt használatos, mert azok az urak bugyogóban, térdharisnyában, papucsban jártak. A zsinórt talán nem is ismerték, csak a zsineget, madzagot, amelyet gatya- vagy pendelykötőnek használtak. PASSZOL – Illik valakihez, valamihez, valahova. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német < francia] A PASZ gyökről a pászma, paszomány címszavaknál. Ami PASSZOL, az jól taPAd, SZÉPen illeszkedik. Ez a taPASZ szavunk leharapott szóvégéből képzett idegen szó, amely visszatért ez alakban. A SZOL gyök itt akkor válik érthetőbbé, ha az SZ > F (foghangok) váltással nézzük: FOL. Egy FOLyamatos „partmenti” illeszkedés, amelynél, akár a SZÓLásnál FOLyamatosan, szépen illeszkednek a szavak.