Minden ősi földrajzi megnevezés a teremtés ősnyelvén adatott, amelyet 2000 éven át egyedüli nyelvként beszélt az emberiség. Az emberek az érzékeiket érő hatás nyomán, alapján alkották e neveket, az Özönvíz előtti több mint 1650, s az utána 350 év egynyelvűség idején. A Földön, az akkori földrajzi helyek: hegyek, völgyek, folyók, tavak mindenhol az ősi nyelven kaptak nevet az alapvető jellemzőik szerint. E nevekben is jelen van az első benyomás ősi képe, majd az ahhoz fűződő később tapasztaltak összessége is beépült a hosszabbodó szavakba.
A nyelvből tudjuk meg: Özönvíz után, kezdetben csak az északi féltekén volt élet. Ekkor tudatosodott: észak hideg, zord, mord, nord, a dél meleg. Csak jóval később ismerte föl az Özönvíz utáni nemzedék, hogy a távoli dél épp oly zord, mord, nord, mint északon, de már a köztudatban rögzült az észak – nord és a dél – meleg fogalom. Ekkor kaptak nevet az északi félteke összes akkor belakható területének hegyei, völgyei, forrásai, patakjai, folyói, tavai, tengerei.
A nyelvben élő megnevezésekből tudjuk meg, hogy kender, len termesztés, fonás, szövés, kötés, szappanfőzés és sok más alapvetően életfontosságú művelet már az egynyelvűség idején létezett, mivel az utódnyelvek ama alapszavak módosult alakzatait használják. Ez minden másnál is mérvadó.
A nyelvből tudjuk meg – összevetve a bibliai beszámolókkal –, hogy az Özönvíz előtt semmilyen vadtermésű növény nem volt, amint ragadozók, rágcsálók, bogarak, férgek sem voltak kártevők! Mert minden növény, állat, ami teremtetett, hasznos volt. Ezt a mai világ ismeretében fel sem fogjuk.
A nyelvből tudjuk meg azt is, elemzések nyomán: mit jelent, mennyire beszédes a kumisz, nyereg, kengyel szó, milyen értelmet hordoz a szekér, felhőc, lőcs, kapa, kasza, gereblye, kucsma, hagyma stb. neve, miért beszél zöldséget az, akinek zűrzavaros, érthetetlen a beszéde. Erről a szótár címszavainál találnak bizonyítékokat.
A nyelvből tudjuk a fekhelyek neveit. Ágy, álgy (lágy), nyoszolya (nász), matrasz (szeretem), heverő, kanapé (kender = kanap), kerevet (keretre vetett, keveredő), dívány (dévaj), fotel (tafota = selyem, futos), szófa (fesz, fa) stb. amelyek a párkapcsolat, nemiség jellemzőit sűrítik, de alakjaik, alkotó anyagaik neveit is őrzik mind a mai napig.
Azt is, hogy mily nagy KEGY a GYAKás adománya, az áGYÉK gyümölcse a GYErmeK, a kis GYEK-szon, az asSZONYi áGYÉK nászának SZONja, zonja, zöngéje, zsengéje = fia, azaz: ÉDESZ, IDISZ MAGva, kICSInye, dISZKÉje, akire bÜSZKE. Ezek a minősítések az utódnyelvek családneveiben megjelennek végződésként, előtagként Példák: JackSON, Mac Arthur, StefanIDISZ, NikolICS, DinESCU, DembinSZKI stb. Az alkotó gyökök, hangcsoportok rejtik a jellemzőket.
A nyelvből tudjuk meg, a HORTOBÁGY névben rögzítve, sűrítve van a kezdeti állapot. Kezdetben egy nagy terjedelmű, gyönyörű, Édenkert-szerű, fás-füves-tavas liget volt. HORT = kert, TOB – bot, botolható, botolt, TOBÁGY, BOT(anika) = növényi ÁGY, művelt BÁGYasztott, BÁGY = termőföld is, BOTszerű növényeket (botanika) növesztő, s hogy jól teremjen, GYÁB = vizesárok kell, GYÁBOT (bágy) kell vezetni a HORT, kert növényei (bot – tob) ÁGYához (tobágy). BÁGY = föld, azaz földművelő, BÁGYasztó. A vizek mesterséges lecsapolása előtt, nem volt puszta, mint ma.
A nyelv azt is megvillantja, hogy a JOB-BÁGY szó eredetileg JOB = munka, JOB – BAJ. Székelyföldön ma is BAJ az elvégzendő munka neve: reggeli BAJ, estéli BAJ. Ezekről több a szótárban a címszavaknál.
A nyelvből tudjuk meg, a BOT, eszközként volt: 1. földművelő ráBOToló, roBOToló szerszám, 2. lendíthető fegyver, 3. nemi TOBzódási BOT. A magvakat BOTtal ütött lyukakba vetették, a gyümölcsöket BOTtal verték le, a gyökereket BOTtal ásták ki. Némelyik őrzi nevében a BOTot: BATUL alma, amelyet BOTOLva szereztek meg, s amelynek nem ártott az ütés. E gyümölcs tárolható ma is a BOTOLás nyomaival, csak megtaplósodik az ütés nyoma. Van olyan gyökér, amely tájnyelvi és utódnyelvi nevében őrzi a BOT nevet: BATáta, PITyóka, PETerzselyem, PETrezselyem stb. Némelyik BOT alakú, de BOTtal is PÖTckölTÉK, PITszkálTÁK ki, és úgy készítetTEK TÁKot, éTEKet belőlük. A BOToló, ráBOToló munka végét nevezték elBOTolt, elBÜTült állapotnak. Székelyföldön ma is ez a neve. Erről a bot címszónál.
Innen az utódnyelvek munkajelentésű: raBOTa, roBOTa, arBEIT, arBEJDe, arBEID, és más szavai.
A nyelvből tudjuk meg, hogy BOTkapcsolatú a szomBAT neve: munkától, BOTolástól mentes nap. A BOT szó, szomBAT (szom = hiány) nevében is megjelenik már a történelem kora hajnalán. A szombat címszónál bővebben.
A nyelvből tudjuk meg, hogy az első fegyver is BOT volt, BOTokkal védték javaikat a szintén BOTokkal támadó hordáktól. BOTokkal hadakoztak egymás ellen. Utódnyelvekben: bate, batle, batalia, batalion stb.
A nyelvből tudjuk meg – hónapok, hetek – időbeosztás az Özönvíz előtt, az első nagycsaládok, sátoralja törzsek idején kialakultak. Nem sumer, zsidó találmány. A hét napjainak nevei: munka, közösségi tevékenységek, pihenés beosztásai nyomán kaptak nevet. Minden nap megnevezése az napon végzett tevékenység, vagy kötődő fő jellemzői nyomán alakult ki a teremtés ősi nyelvén. Némely utódnyelvi számnév a nap sorrendi neve után: négy – csütör, öt – pént. A szláv nyelvek hétközépi szerda nap ősnyelvi nevéből alakították a középjelentést. A házak közt középen futó, járható útvonal, a szer. Székelyeknél, csángóknál ma is fel-, lejárnak a szeren. De, ők nem a szlávoktól vették át.
A nyelvből tudjuk meg, hogy ARKHIMÉDÉSZ csak újra felfedezte azokat, amelyek már régtől ismertek voltak. PITHAGORÁSZ tételét is ismerték Özönvíz előtt a piramisok, piramidák építői, kerekek készítői.
A nyelvből tudjuk meg, hogy a cserekereskedelemből átmenetként, vas volt az első vásári fémfizetőeszköz. Ez már az úgynevezett (sosemvolt) kőkorban, jóval a (szintén mondvacsinált) bronzkor, vaskor előtt, hisz vasat, rezet Özönvíz előtt, teremtés utáni emberi történelem első évezredében már ismerték, használták. A történelemben nem léteztek az egész emberi műveltséget meghatározó szakaszokra osztó ily korok. Ezek csak Özönvíz utáni szűzfoglaló törzsek, életet újrakezdő jelenségeinek helyi nyomai. Azt is, hogy ősnyelven kaptak nevet a kezdetben belakott földrészek: JÓl ROPPAnó, PORhanyó, poronyó, JÓ ROPA, JEU ROPA termőföldű EURÓPA. A cIFRA és RIKA (gazdag) KIRÁlyi szépségű AFRI-RIKA – AFRIKA. A hatalmas kiterjedésű, nagy ÁZSIÓval bíró ÁZSIA.
A nyelvi összképből, a földrajzi nevekből tudunk a térségek akkori állapotáról. A Kárpát-tenger vize szakaszos lecsapolódását, üledék pallagok kialakulását. A Kárpát-medence lassú szakaszos felszáradása nyomán a folyókövető költözések, időrendben kialakuló települések nevei beszélnek létrejöttük történetéről. Székelyföldön Barót-kövénél eredő patakot követve alapították BARÓT helységét a síkon. Vargyas patak folyását követők VARGYAS falut. Bár előbb a Trencs dombon, Trencsen (nem tót) építkeztek, a síkság felszáradása után a Vargyas patak mellé költöztek. A Detre folyását követők DITRÓt. Barasó forrásától leköltözők BRASSÓ székely alapítói. Ajta patak mellett népes családok lakhattak, mert három falu is kitelt belőlük: SZÁRAZ-, KÖZÉP- és NAGYAJTA. Bölön patak forrása mellől BÖLÖN lakói.
Példák a Duna-menti helységnevek is. A Kárpátokból eredő folyók és a kialakuló helységek nevei, amelyek a források jellemzőiről kapták nevüket, mivel ott indult el az emberi élet a kezdetek idején.
Erőteljes példa a KÜKÜLLŐ forrásvidéke is sűrűn telített kövekkel, régiesen KÜEKkel, KŰKkel. Mintha a KŰK ELLEnék, szülnék. KŰK ELLIk, KÜK OLLÓja, gidája, fia-lánya, KŰKön ÜLŐ: KÜKÜLLŐ. A világhálón felvétel is lelhető a KŰKKEL telített forrásvidékről. ARANYOS folyó, forrásánál sűrűn lelhető csillámló ARANYszemcsékről kapta nevét. Az iSZAMló, iSZAMOS iSZApú szőke SZAMOSok, a szintén ISZApos szőke TISZA is forrásvidéke jellemzőiből nyerte nevét, a VÍZTOLÓ s közben tISZTULÓ VISZTULA (Dr. Baráth Att. Gyula), valamint az összes többi folyó is.
A földfelszíni változásokat követő események meghatározták a folyók mellett lassan alább költözők életét, akik a források jellemzői szerint adtak nevet kialakuló településeiknek, helységeiknek, s a folyók a torkolatig forrásuk jellemzői nyomán kapott neveiket őrizték. Így kapunk képet elmúlt évezredek történelméről, s megtudjuk a települések kialakulásának sorrendjét is. Kiderül, hogy a Kárpát-medencében – Európa többi nagytérségeitől eltérően – a helységek kialakulása: hegyvidék –> alföld irányú volt. A hegyvidéki települések évszázadokkal, évezreddel régebbiek, mint a síkvidékiek. Kutatni kellene a forrásvidékek körül az első ősi telephelyek nyomait keresve.
A nyelvi összképből, földrajzi megnevezésekből ismerjük fel, hogy az ősnyelvet megőrző fő törzs itt székelt a Kárpát-medencében évezreddel a római kort megelőzően, már az Özönvíz utáni első századoktól, a térség hegy-vízrajzi kialakulása előtt. E nép letelepedése után, nem vándorolt, nem támadott más népekre, s csak muszáj önvédelemből fogott fegyvert. Ők adtak nevet mindennek a térségben. Ők voltak a székita, szkíta nép ősnyelvet őrző, szorgalmas székely főtörzse, nem az idegenekkel keveredő Ázsiából érkezők. Árpád bejövetelét ma nem nevezik honfoglalásnak, de hazatérésnek sem lehet, mert ők Kőköz (Kaukáz) térségében éltek. Végül honfoglalás lett, mert úrrá lettek az ősnyelvet őrző, szűzfoglaló főtörzs fölött. A királyi intézmény, politikai húzásként alapított korona jogán elvette tőlük szűzfoglalásban békésen szerzett földjeiket, s az addig közbirtokrendben, ősi nyelvében élő, senkivel nem keveredő székelyek nyakára zúdították az idegen népeket. Géza és Endre királyok a Barcaság legjobb termőföldjeit királyi birtoknak nyilvánítva – Királyföld – elvették a hűséges székelyektől, kizavarták őket, s a hűtlen szászoknak adták, akik későbbi erdélyi történelmük során „megköszönték”. Az ázsiaiakkal érkező magántulajdon, vagyonhalmozás elv következménye volt – olcsó munkaerő címén – az idegen mismás népek beáramlása. Ez is a királyság idején kezdődött, az addigi közbirtok-rendben tisztán megőrzött, magyar nyelvű Kárpát-medence földjére.
A nyelv földrajzi nevekben rögzíti, mi, hogyan változott a Föld felszínén. A hatalmas tömegű sarki jég olvadása emeli a világtengerek szintjét. Tagolódnak a szárazföldi területek. Öblök, csatornák, tengerek képződnek. Megszűnnek a földrészek közti átjárók. Atlantisz eltűnik, a keskeny szárazföldi hátság átszakad Afrika és Jóropa (Európa) közt Gibraltárnál. Északon csatorna alakul ki, elvágva a kalét, utat Brit-föld felé, Alaszkánál az átkelőt elönti a tengervíz. Az északi Bel-tóból Balti-tenger lesz. A Földközi-tenger és Fekete-tenger közti térben, Afrika, Adria partvidékén lakott térségek kerülnek víz alá, elmerül Heraklion, kialakul az Átrontó-szoros (Otrantó), szigetté válnak Szicília, Korzika stb.
A nyelvi összképből, a meghatározó ősi törzsek sajátos jellemzői nyomán kapott neveiből, ismerjük fel – tetszik vagy nem tetszik – a létszámban szaporodásuk révén az alaptörzsekből kialakuló nemzetek fő jellemzőit: barangoló, csatangoló, marcangolók, mongorolók, szokotáló kiszámítással élők, székelők, törők-zúzók, türkölők, galléros flancolók, spannos merev, ólálkodó viselkedésűek, kotrobáló keltaibérek stb.
A félreértések elkerülése végett, szeretném kiemelni, hogy az összes földrészeken létező, magyar nyelven jól érthető földrajzi megnevezések (tamana) nem azt jelentik, hogy ott valaha magyar uralom volt, csak azt, hogy az akkor még egyetlen ősnyelv volt, a névadók beszélt nyelve. E nyelvnek – amely a mai magyar nyelvvel azonos – akkor nem volt semmilyen neve, mert nem kellett megkülönböztetni semmilyen más nyelvtől. A később módosuló nyelvek beszélőinek ajkain a megnevezések is módosultak, de alkotó gyökeik nem változtak, s így felismerhetők.
Ázsia némely részén a hadakat viselő szkíták, és a még ősnyelvet beszélő volgai bolgárok adtak földrajzi neveket. Más földrajzi nevek ősnyelvi gyökökre, vizet TÖMörítő TEMZE, akár a TEMes, TÖMös.
OSZLÓ, ahol szétoszlott a nép.
ALASZKA, fehér, ALA, küszködve, csúszkálva átmászkálható tér.
ONTARIO, a bő vizet ontó, néha riasztón kiönt a rió, a folyó.
CUZCO, inkák magas hegyi kuckója.
MISSISSIPPI, iszapját messzi hordó ip, pi, víz: Ipoly, Tisza, Visztula, Szamos.
Az újabb kori földrajzi nevek is ősnyelvi gyökökre épülnek, mivel egyetlen nyelvnek sincsen más szóalkotó eleme, csak az ősnyelvből megörökölt gyökök, hangcsoportok!
A nyelvészek előszeretettel jelölnek meg szavak eredőiként, közvetítőiként oly nyelveket, amelyek a történelmi újkorban alakultak ki. Ezek a végleges alakjukat alig több mint 5-800 éve elnyert, de azóta is folyton alakuló nyelvek – például a latin utcanyelv utódai: francia, spanyol, portugál, olasz, okcitán stb. – a nyelv-, szóeredet kutatásban nem alapnyelvek, amelyekhez igazodni kellene! Ezek csak egy a sok többi utódnyelv közül. E nyelvek összes gyökei, szóelemei ősnyelvi eredetűek, és jelentésük, összes jellemzőik csak a mai magyar nyelven magyarázhatók meg!