Amióta belemélyedve, megismertem a nyelv eddig fellelt alapvető titkait, mindent átszűrök rajta, mert egyedül a beszélt nyelvet nem hamisították az emberi történelem évezredein át. A többit mindent. Az irodalmi nyelvet is. A mai közéleti nyelvet kevertté tették, tele utódnyelvi modernkedő szavakkal. A mindennapok közhasználati nyelve, az utcanyelv, konyhanyelv már a felkavart mocsár, pocsolya képét nyújtja. A nyelvújításig beszélt nyelv az egyedüli hiteles tanúja a történelemnek. Szerencsére a tájak nyelvébe nem rondított bele a nyelvújítás. A különböző tájak népei megőrizték ősi szavaikat. A tájszavakban mély igazság rejlik, az ősi való, a bölcsesség. A tájak nyelve, szavai hordozzák a hamisítatlan valóságot! Egy igazi, őszinte ember tudja, hogy még sokat kell tanulnia, ameddig rájön, hogy mennyi mindent nem ismer még, s így azt is: nem valószínű, hogy az ő vidékén beszélt nyelv a leghűségesebb kifejezője a valónak. Ezért nem neveti, röhögi ki a különböző tájak sajátos szerkezetű, kiejtésű szavait. Inkább elgondolkodik: mit is mond az a szó? Az ezeket kiröhögők önmagukat minősítik. Röhögni ugyanis a ló és a szamár szokott. Persze, a tájak nyelvének megértéséhez, megismeréséhez meg kell ismerni az évezredek óta változatlan gyökök, hangcsoportok értelmét, mondandóját, lévén mindegyiknek legkevesebb három értelmi irányultsága. A legtöbb mondanivalót rejtenek azon megnevezések, amelyek legközelebb állnak az emberhez. A teljesség igénye nélküli vázlatos felsorolás: Az emberi élettérben a legfontosabb az egyén. Ezt követi a párkapcsolat, annak jelenségei, s az ebből kifejlődő közösség. A természeti jelenségek. Továbbá a legfontosabb létszükségleti elemek. Azokhoz hozzájutást segítő eszközök. Lehet folytatni. A fentieknek neveit, megnevezéseit kell megfigyelni, kielemezni, mert mindannyinak neve sűrítve tartalmazza azokat a jellemzőket, amelyekért léteznek. Ugyanis, semmi sem véletlenek, esedékesség sorozataként jött létre. Minden tudatos céllal teremtetett. A gyümölcsök, ehető zöldségek neveikben – alakjukban is – őrzik alapvető jellemzőiket, szerepüket a test sejtjeinek megújítási folyamatában. A nemiség megnevezései –, amelyek a kezdetben nem számítottak aljas kifejezésnek – döbbenetes egyszerűséggel, s mégis sokoldalúan, színesen mutatják be az erkölcsi határokon belüli legjobb testi jó eseményeit s annak következményeit. Továbbá földrajzi helyek, települések, hegyek, völgyek, folyók, tavak mindenhol az ősnyelven kaptak nevet, azok a nevek, megnevezések alapvető jellemzőit rejtik ezeknek. Jelen van az ősi kép e nevekben, mivel az eseményeket átélő emberek a kép alapján alkották meg azokat. Ezekből néhány elemzés megtalálható a most megjelenő A MA IS ÉLŐ ŐSNYELV SZÓTÁRA című kiadványból, amelyet az ígéretek szerint egy-két héten belül átvehetek a nyomdától.