A teremtés nyelve a legapróbb rezdülésekig kifejezi, megjeleníti az életjelenségeket is. A nyelv használja kifejezési eszközeit, amelyek közt egyik a kötött magánhangzó-páros. Ez esetben az: IÁ, EÁ. Ez a hIÁny, lEÁny, rIAn (reped), rIAd, kIAd, bEAd és sok más szóban – közvetve, közvetlen – ŰR jelentésű. A lEÁny érzelmi hIÁnyérzettel él felnőtt lEÁnyként, betöltetlen vágyai vannak, amelyek kiEGÉszítőre várnak. Értelemszerűen, párjára vár. Teremtett alkatánál fogva az érzelmi ŰR, testi ŰRérzettel is társul. Az érett NŐ, lEÁny befogadó. Ez a teremtés törvénye szerinti. Így van teremtve, s e küldetése meghatározza lényét úgy érzelmileg, mint testileg. A lEÁny hIÁnyérzetét mind érzelmi, mint testi szinten a lEGÉny EGÉszíti ki, amikor annak ideje eljön. A nyelv nem álságosan prűd, hanem legnyíltabban kifejez minden életjelenséget, és e szavak a kezdetben nem voltak ocsmányok, hanem célszerűen megjelenítették a valót. A LEÁNYt a lEGÉny a NYOSZolyán NYOSZtja meg szüzességétől. FESZes tagjával FOSZtja meg. Ez a pőre való, s ezt a nyelv kifejezi. Nem ocsmánykodik, csak élesben közvetít. Még keményebben is fogalmaz: A LEÁNY – ahhoz, hogy ASSZON, ASSZONY legyen – kell ASSZON, azaz kell érjen. Amikor eléri ezt a küszöböt, kell bASSZON, mert csak így lesz ASSZON, ASSZONY. Van, aki másként tudja? Az egyiptomi fáraó Józsefhez adta ASZENÁt feleségül. Azt az ASZENÁt, akit valószínűleg ő addig hASZeNÁlt. Ezért nem ismerte el József apja, Jákób, Manassét elsőszülöttnek. Tehát a szó régi, mivel az ASSZONná, ASSZONY-nyá avatás is régi. A BASZ gyök ősi jelentése: NYOM. A Biblia azt írja: „megNYOMván vele közösüle.” Mivel? A MONYával. Más szóval: megBASZván vele közösüle. A BASZ gyök nem volt ocsmány jelentésű a kezdetben, mert akkor nem lenne jelen a kolBÁSZ szóban. A kolBÁSZt a bélbe NYOMkodott, MONYolt – őrölt, fűszerezett – húsból készítik Noé óta, és valószínű, ő adott nevet neki. Csak úgy beleBASZták a bélbe. Ez SZABja meg e terméket, s megjelenik a nevében is. Azért írtam le így pőrén, valóságosan, mert ez volt a kezdet, így érthető, mit rejt egy szó, mi a mélyebb értelme. Akit zavar, amiért a teremtés nyelve ily szókimondó, tegyen panaszt a nyelv alkotójánál: hogyan merészelt ilyen nyelvet alkotni, amelyen mindent pontosan megnevezhetünk?! Nem akarok ezzel ösztönözni senkit, hogy e nyelvezetet használja úton-útfélen, közbeszédben, társaságban, mert ennek a hálószobában a helye: SZOBA – BASZO, amely az emberi nem továbbszaporodásának (b > p) tetthelye. A nyelv alkotója már a kezdetnél tudta, minek, hogyan kellene történnie. Ebből tudhatjuk azt is: a teremtés nyelve megjelenít a teremtéshez kötődő minden apró életjelenséget „az érzelmek titkos rezdüléseit” is a legapróbb mozzanatokig. Az idézett rész G. B. Shaw-tól van, a magyar nyelvet méltató beszédéből, s azóta a szerencsétlen akadémiai nyelvészet nem győz elég hatásosan tiltakozni, hogy – tessék má’ megérteni – Shaw nem mondott, nem mondhatott ilyent, hiszen ’nem is ismerte a magyar nyelvet, és nem is szerette a magyarokat’. Érdekes viszont, hogy a magyar nyelv tényleg legmélyebben kifejezi „az érzelmek titkos rezdüléseit” is hajszálnyi pontossággal. Még akkor is, ha Shaw nem mondta volna. Sajnálom ezeket a nyelvészeket, mi mindennel meg kell küzdeniük Helyükben világgá mennék.