Mint minden név, megnevezés, az emberi nevek is legkevesebb három névadó jellemző összhangjaként alakultak ki. A női nevek mindig valami színes, csillogó, illatos, szép, felüdítő stb. hasonlata nyomán alakultak ki. Minél szebb, szeretettebb volt egy nő, annál több hasonlat jelent meg a névben.
A név, mint minden kifejezés, kéthangos ősgyökből indult., és tovább is gyökök füzére, mint minden szavunk. A feltételezett Ádámi mondat: TE NÉ VAGY, esetleg: NÉ VAGY TE. Az ősmag-nyelv rendkívüli tömörítő, kifejező erejének bizonyítéka, hogy milyen sok ismeretanyag van ebben a mondatban. Például: te NÉ vagy azaz NŐ. Ten É vagy, azaz ÉGI küldemény (Is ten É – Ist Ené). t/ ENÉ vagy, ismerős az ENÉ név. Te n/ ÉVA /gy. Itt az ÉVA. Te NÉV /agy. NÉV (ez a neved). Te NÉVA /gy. NÉVA – VÉNA – VAN/da. Ezekben a NŐnevekben a víz, mint felüdülés értelme is jelen van: VA/nd. (VAnda), a NA ősgyök jelentése: NEdv, víz. A folyók NŐnevűek: DuNA, MajNA, RajNA, SzajNA, DNYEszter, DNYEper De a SzáVA, DráVA, VltaVA, MoldVA, NÉVA és mások is. A PIavé, PÓ, PINA (fehérorosz), IPOly, VOLga (val, vul), INN stb. A forrás ősi neve is NŐi jelleget idéz: PUC. E szó ma is él a román nyelvben. Jelentése: kút, forrás. A -VAL, -VEL rag is NŐ kötődésű, abból indult, mert csak VELe jó! A BALaton egyik névadója is ez (val > bal).
A másik sorrend: NÉ VAGY TE. Itt is jelen van a NÉ, majd a NÉV, ÉVA.
Az ősnyelvben a LENNI igének (vanni, vagyni) –, amely szintén a NŐ nevéből indul (l/Eni) – létezett a VASZ (vaszni) változata. Ezt az utódnyelvek hasonló kifejezéseiből lehet megítélni. lenNI, vagyNI, vaszNI Minden főnévi igenév alakjában jelen van a NI azaz NŐ. E szócska kissé rejtélyes, nagyon nem is magyarázzák a nyelvészek sem. Van rámutató, figyelemfelhívó értelme is: NI! Vitathatatlan: a NŐ figyelemfelkeltő jelenség. A NŐ jelen van a miNŐség szó tengelyében, és a fogalom teljességének meghatározója. A miNŐség jelentése: szép, jó, célszerű, időtálló, elNyŰhetetlen stb. Ez a NŐ. S akkor az Ádámi mondat így néz ki: NÉ VASZ TE. A római mitológia VESTA istennője innen kapta nevét, de ősnyelvi kötődésből az etruszkoktól.
Ha a NÉ VASZ TE sort a szómegfordítás szabálya szerint átfordítjuk: VÉNASZTE. Innen a VÉNUSZ, amely szintén etruszk örökség Mondják az eredetre: VÉNA, azt is ide lehet visszavezetni. De a diNASZTIA is a NESZülés,NESZTÉs, a NŐ testének oSZTódása, NŐTEVékenység (nativitas), NŐCSINálmány (nasciere), NŐSZÁNdék , akarat (naissance), születés nyomán indul. A szülés, születés románul NASTERE, benne a NŐ, az EREdet.
Románul FELESÉG = NEVASZTA, a szláv nyelveken MENYASSZONY = NEVESZTA. Ám azokon a nyelveken nem elemezhető egyik szó sem, csak, ha visszahozzuk a ősmag-nyelv egyenes ági örökösébe, a mai magyar nyelvbe.
Akkor ki a NŐ? Ez a lenNI vagy nem lenNI kérdés alapvető értelme.
Sok betűvető próbálkozott már, de átfogó felelet még nem született e kérdésre.