E SZÓTÁR AZ ELSŐTŐL AZ UTOLSÓ OLDALIG BIZONYÍTJA azt, amiről a mai hivatalos, hivatásos bérnyelvészet tudni sem akar, mivel képtelen különbséget tenni a ma is élő ősnyelv és a belőle kiágazó, beszáradt lárvaszavakból álló utódnyelvek közt, pedig az igazi szóeredet kutatásnál, s a szavak mélyreható, átfogó elemzésénél ez rendkívül fontos volna.
A szavakat alkotó hangok értelmét, szerepét, gyök, alvógyök, hangcsoport, szóbokor, hangváz alapú szócsalád vonatkozásait.
Az emberi beszédképesség, -készség a sejti DNS-ben levő számítógépes ütemterv által vezérelt, és a beletáplált, teremtésben adatott nyelvszerkezeti váz alapján építi beszédelemeit.
A hang a legfontosabb alapértelmet hordozó beszédelem a nyelvben.
A hangok mindegyike tudatosan megtervezett, nem makogásból fejlődtek ki.
A hangok mindegyike külön egyéniség, akár az emberek, így egyenként sajátos jellemzőik vannak.
A hangok érzékenyek, egymást befolyásolók, azaz: nem mindegy, „milyen társaságba” keverednek.
A szó azt a jelentést hordozza, amelyet alkotó hangjai bevisznek, képviselnek!
A gyökök, a DNS-ben levő nyelvszerkezeti váz alaphangkészletből képződnek, a kifejezés minél pontosabbá tételére.
Bizonyítja, a gyökök létezését, ugyanis a gyökszó a szóbokor alapja.
A gyökalkotó mássalhangzók közé ékelődő magánhangzók cseréje megváltoztatja a gyökértelmet.
A kötött mássalhangzó-páros, mint alvógyök segít fellelni az utódnyelvekbe szakadt ősnyelvi szavakat.
Minden egyes gyökszó átfordítható, és fordítottja kifejezheti az alapgyök ellentétes értelmét.
A szó, kifejezés, olyan értelmes beszédelem, amelyet hangok, gyökök, hangcsoportok alkotnak, és az általuk képviselt értelem épül be a szóba.
A hangokat és hang-párosokat ölelő magánhangzók cseréje teljesen más értelmet ad a hangcsoportnak.
Minden hang, gyök, hangcsoport jelen van a jó, kellemes és a rossz, kellemetlen kifejezésekben.
A magyar nyelv szavai szó-hangvázakra épülnek, és kiterjedt szócsaládokat alkotnak.
Egyetlen bevitt hang is képes megváltoztatni a szó értelmét!
A magyar nyelv, szavak, gyökök és hangcsoportok füzéreiből összeálló – érzelmeink legfinomabb rezdüléseit is kifejezni képes – élő, szószülő nyelv.
A magyar nyelv nem tartozik a latin-germán grammatika szabályai alá.
A magyar nyelvben nincsenek ragok, képzők! Csak gyökök vannak, amelyek „másodállásban” betöltik e szerepkört is!
Az utódnyelvek oly nyelvek, amelyekben a „hang ott van ahol, és a szó azt jelenti, amit”, mivel azok élettelen lárvaszavakat örököltek, s képzőkkel, ragokkal élesztik fel.
Az utódnyelvi szavak értelme, eredeti mondanivalója nyelvanyai gyökelemzéssel világosítható meg.
————————————————————————————————————————————-
A hivatalos, hivatásos bérnyelvészet kiírta magát a magyar szóeredet kutatás területén – mindent több oldalról bizonyítani, oda-vissza irányban akár százszor is – igazi tudományos követelmény hatálya alól.
————————————————————————————————————————————-
A mai hivatalos, hivatásos bérnyelvészet hiányosságai, szakszerűtlenségei:
Nem kutatja a szavakat alkotó hangok értelmét, szerepét, gyök, hangcsoport, hangváz alapú szóbokor, szócsalád vonatkozásait.
Pedig a hang a legfontosabb alapértelem hordozó beszédelem a nyelvben.
A hangok mindegyike tudatosan megtervezett, nem makogásból fejlődtek ki.
A hangok mindegyike külön egyéniség, akár az emberek, így egyenként sajátos jellemzőik vannak.
A hangok érzékenyek, egymást befolyásolók, azaz: nem mindegy, „milyen társaságba” keverednek.
A szó azt a jelentést hordozza, amelyet alkotó hangjai bevisznek, képviselnek!
A gyökök, a DNS-ben levő nyelvszerkezeti váz alaphangkészletből képződnek, a kifejezés minél pontosabbá tételére.
Nem veszi figyelembe gyökök létezését, gyökváltozások jelenségeit, alvógyökké válást, holott a gyökszó a hangok után a legfontosabb értelemhordozó elem, mint szóbokor alap, és szóközi értelemhordozó.
A gyökalkotó mássalhangzók közé ékelődő magánhangzók cseréje megváltoztatja a gyökértelmet.
Minden egyes gyökszó átfordítható, és fordítottja kifejezheti az alapgyök ellentétes értelmét.
A szó, kifejezés, mint tömény értelemhordozó beszédelem, a hangjai, gyökszavai, hangcsoportjai által bevitt értelem sűrítménye.
A hangcsoportokat ölelő magánhangzók cseréje teljesen más értelmet ad a szónak.
Minden hang, gyök, hangcsoport jelen van a jó, kellemes és a rossz, kellemetlen kifejezésekben.
A magyar nyelv szavai szó-hangvázakra épülnek, és kiterjedt szócsaládokat alkotnak.
Egyetlen bevitt hang is képes megváltoztatni a szó értelmét!
A magyar szavak, gyökök és hangcsoportok füzéreiből összeálló – érzelmeink legfinomabb rezdüléseit is kifejezni képes – élő, szószülő nyelv.
Képtelen különbséget tenni a ma is élő ősnyelv és a belőle kiágazó, beszáradt lárvaszavakból álló utódnyelvek közt, pedig az igazi szóeredet kutatásnál, s a szavak mélyreható, átfogó elemzésénél ez rendkívül fontos volna.
A magyar nyelv nem tartozik a latin-germán grammatika szabályai alá.
A magyar nyelvben nincsenek ragok, képzők! Csak gyökök vannak, amelyek „másodállásban” betöltik e szerepkört!
Az utódnyelvek valóban oly nyelvek, amelyekben a „hang ott van ahol, és a szó azt jelenti, amit”, mivel azok élettelen lárvaszavakat örököltek, s képzőkkel, ragokkal élesztik fel.
——————————————
A hivatalos, hivatásos bérnyelvészet szerint a hangnak nincs értelemalakító, értelemhordozó szerepe a szóban, de képviselői nem tudják megmagyarázni, hogy a teremtés kezdetére utaló csenD és csenG szavakba milyen, egymástól szöges ellentétben álló két különböző értelmet visz be e két hang.
Az alkotó ember alapvető tettre indítója, az AKARAT. Nem tudják megmagyarázni: milyen értelmet képvisel a szóban – külön-külön – az emberi beszédhangtár legmeghatározóbb négy hangja, és e hangok átforgatásával, milyen kifejezési változatokra képes a tárgykörön belüli jelenségek körülírásában, egyetlen kívülről hozott hang nélkül. Azt sem, hogy mi köze van az AKARAT kifejtésének a négy számmal.
Bolyai János (és nemcsak) szerint a magyar nyelv a matematika alapjain álló nyelv. Ha valaki értett a matematikához, akkor Bolyai talán. A matematikában, de az egyszerű számtanban is követelmény a fordított művelettel oda-vissza ellenőrzés. Így a komoly magyar szóeredet kutató nyelvelemzésben is követelmény!
A mai hivatalos, hivatásos bérnyelvészet e fenti megállapításra csak azzal válaszol, mint László Gyula, kutató régész tanár úrnak: Ne nyelvészkedjen, aki nem nyelvész! Ugyanezt mondanák Bolyainak is. Sajnos muszáj nyelvészkedni, ha a hivatalos, hivatásos nyelvészet e téren folyton mellébeszél.
Az olyan egyetemi végzettséggel bíró nyelvész, aki szóeredet kutatóként tetszeleg, s a magyar nyelv szavait innen-onnan kölcsönzött, összelopkodott halmazként határozza meg, nem ismervén fel a magyar nyelv célszerűen megtervezett szerkezeti építményének következetes, három pillérre épülő belső kapcsolatrendszerét:
– a gyökökre épülő szóbokrokat,
– a hangvázakra épülő szócsaládokat,
– a hangokra, és alvógyökökre, azaz kötött mássalhangzó-párosokra épülő értelemhordozó hangcsoportokat, ezek teljes értelmi összhangban, harmóniában, gördülékenyen, rugalmasan, és mégis képlékenyen együttműködő nyelvfelépítő szerepét…
Az ilyen nyelvész dobja be a törülközőt, s hagyja el a pályát! Az ilyen nyelvész kérjen bocsánatot a nyelvtől, a néptől, amely azt beszéli, főként a nyelv Alkotójától, és szemlesütve somfordáljon el a kertek alatt!
Ha valaki magyar szavak eredetét kutató hivatásos nyelvésznek nevezi magát, de állításait végére menően az utolsó pontig – oda-vissza – képtelen bizonyítani, és tehetetlenségében a szó eredetét átveti egy másik nyelv területére, inkább tegye le a lantot, de ne hazudjon holmi begyepesedett, bizonyíthatatlan szörnyszülött elméletet tudományosként beállítva.
Ne hazudozzon annak a népnek szemébe, amely e nyelvet felépítette, beszéli a teremtéstől napjainkig.