MEGY – Egyik helyről a másikra halad, mozog. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] Mind a hozzáadás (meg), mind a maga mögött hagyás (hagy) gondolata ott rejlik a szó értelme mögött – MEGY.
A MEnni ige a távolodáshoz, a jönni (a jó fogalomköre) a közeledéshez kötődő. A mai magyar nyelvben magyarázat adható a szó eredetéről a nyelvbonctan segítségével a hangok értelméből indulva. Az M hang az egyén önMaga. Az E hang a természetes lelki-fizikai EgyEnsúly kifejezőhangja. A ME a felkínálás ősgyöke, így az előretolt női MEll egyik értelme is az önMagából (Enni) adni – ME. A MEN, MÉN gyöknél a ME felkínálás és a személy ÉN értelem érződik ki a szóból. A MENés, a MEGY önMAGa odaadása.
Egyszerű összeadási számtani művelet (a menés is művelet). Én meg(y) te(-hez), így leszünk ketten.
A MEGY, MEGYen esetében a ME felkínálás és az EGYén. Mintha azt mondaná: ME (tessék) EGY én. Ez a MENŐ szóból válik érthetővé, amely a harmadik személyről szól: MEN Ő. Ugyanígy a többes számban, a régies nyelvezetben n > j váltással: münk ME-jük (-jünk, -nyünk – münk), tük MEn-tek (tek – tük), ők MEn-nek(ek – ik – ők). A CzF Szótár így írja le: „Rendhagyó igéink egyike, melynek tiszta gyöke vagy gyökeleme me megvan a szanszkrit: maj, latin: meo, finn: menen (menek), persa á-me-den stb. szókban is; s mint olyan egy osztályba tartozik a těsz, věsz, lěsz, visz, hisz igékkel, […] A me harmadik személye men, vagy tájdivatosan mén. A megy tőigéből csak a megyek, a megnyújtott mégy, és megyünk származnak; a többi idő- és személyragokat a men tőige veszi föl, […].” Kiem. K.S. Ehhez még hozzátenném azt, amire egy kedves ismerős hívta fel a figyelmemet: „A proto-indoeuropisták arra jutottak, hogy az ősnyelvben élhetett egy mei- ’megy, jár, történik, változik’ alapgyök (ebből vezetik le pl. a migráció szót). Persze afölött szemet hunynak, hogy ez nemcsak 6000 éve létezett, hanem még ma is él a magyarban ’megy’ alakban.”
B. R. Ennek a J változatos alakja ma is él Erdővidéken: MEJEK, MEJÜNK alakban. Íme a B.R. által idézett forrás: http://fr.wiktionary.org/wiki/meo#la „De l’indo-européen commun *mei [1] (« aller, passer ») dont sont aussi issus migrare en latin…” Ebből vezetik le némely folyóvizek megnevezését, mint pl. a Majna – Mejne, és mások. Egy másik forrás finnugrista szempontból: http://www.szokincshalo.hu/szotar/? Ez a megy, megye szavakról írja: „Ősi örökség az uráli korból: vogul min-, zürjén munni, finn mennä, szamojéd mengem (‘megy’). A finnugor mene- alapforma a magyarban megmaradt. A jelen idő egyes alakjai n đ ny đ gy hangfejlődéssel jöttek létre, ezek az alakok ma is együtt élnek a tájnyelvek s a köznyelv rétegeiben: megyek–menyek–menek: a harmadik személyben is: mén.” Mi is elismerjük, hogy ez ősi örökség a felsorolt nyelvekben, de az ősmag(yar)-nyelvből, de amely alakot a mai magyar nyelv, változtatás nélkül megőrzött, nem csak torzult változatait, mint amazok! Ám ami perdöntő(!), a magyar nyelvben magyarázat adható a szó eredetéről a nyelvbonctan segítségével a hangok értelméből indulva.