A KAMÉLEON eredeti neve KAMULÉNY, hiszen rejti, KAMUzza magát a környezete szerint váltva színét. Ez oly szembetűnő jellemzője, amely fő névadóvá vált.
Mondhatja erre egy bérnyelvész: szamárság!
Ő ugyanis a száraz, élettelen latin-német grammatikai szempontból elemez. Nem érdekli a(z) – ősnyelv hangjai, gyökei, hangcsoportjai közt rejlő – mély mondanivaló.
Ám nézzük, mi történik a KAMULÉNY színeivel? A további elemzés előhozza a másodlagos jellemzőit is.
Mit mond el a nyelv, ha a névalkotó jellemzőket kutatjuk mögötte?
A KAMULÉNY minden színe MULÉKONY, változó.
KaMuLéNY – MuLéKoNY hangváz: K-M-L-NY – M-L-K-NY
Azonos hangokkal mutatja a nyelv, az állat fő jellemzőjének egyik nem épp mellékes vonását, színeinek gyorsan elő-, és tovatűnő látványát.
A KAMULÉNY mondhatná magáról:
MULÉKONY színeimet váltva NYOMULOK előre a környező tájban.
KaMuLéNY – NYoMuLoK hangváz: K-M-L-NY – NY-M-L-K, azonos hanganyag.
A K és T hangok közös jellemzője: erős hangok. Egyik Kemény, a másik paTTanó, így esetenként egymással válthatók.
A KAMULÉNY fenti fő jellemzője, egy kitűnő teremtői TALÁLMÁNY.
KaMuLéNY – TaLáLMáNY hangváz: K-M-L-NY – T-L-L-M-NY, azonos hanganyag.
Színének váltogatása KELLEMES, régiesen KELLEMÉNYi látvány.
KaMuLéNY – KeLLe-MéNY hangváz: K-M-L-NY – K-LL-M-NY, azonos hanganyag.
Tehát a nyelvben kialakuló szavak, megnevezések hanganyagával körülírhatóak a megnevezett fő alapjellemzői.
——————————-
A bérnyelvészet szerint a magyar nyelv összelopkodott szavakból áll, egyik sem eredeti magyar szó, csak beilleszkedett a nyelvbe.
Szerintünk fordítva van.
A bérnyelvészek mindegyike innen-onnan „összelopkodott”, s csak ügyeskedőn beilleszkedett.
Lelke mélyén egyiknek sem sajátja a magyar nyelv, csak beszéli, de értelmét mélységeiben soha nem kutatja, és nem is érti.