Fontos tudni, hogy a mai tudományos nyelvészet a fogyatékkal élő utódnyelvekre szabott elemző rendszerű túlhangolt, túlszervezett grammatika, amely a középkor terméke és főleg a latin valamint a német nyelvekre épült. Célja: oly bonyolultként bemutatni, oly magaslatokra helyezni e nyelveket, amelyhez a többi soha föl nem ér.
Minden utódnyelv az ősnyelvből megörökölt gyökökből, hangcsoportokból áll. Mivel az utódnyelvek nem birtokolnak minden – ember által kiejthető – hangot, így mindannyi hanghiányos, fogyatékos nyelveknek minősül. E nyelveknek – az élő nyelvtől leválva – attól teljesen különböző kiejtési módozataik, sajátos hangzástörvényeik, hangtani szabályaik alakultak ki.