A teremtés ősnyelvébe, a mai magyar nyelvbe „gyárilag” komoly védőelemek vannak beletáplálva. Épp oly rejtjel, kódrendszer védi, mint az emberi sejtek DNS-ébe ültetett számítógépes rejtjelek, kódok az adott test sajátosságait, s amelyek képesek kijavítani az erőszakos külső hatások által keltett sérüléseket egy bizonyos időhatáron belül.
E védőelem összességnek az egynyelvűség idején nem volt jelentősége, de a nyelvkavarodás után, utódnyelvek kialakulása idejétől mai napig jelentős szerepük van, mivel nem engedik kivetni az ősnyelvet eredeti nyomvonalából.
A teremtés élő nyelve Bábelnél nem magától bomlott fel. Teremtője lépett közbe, és elindította a bomlási folyamatot, mintegy vírust ültetve nyelvszerkezeti csomópontokhoz. Ettől kezdve bomlasztható lett, akár a fehér szín feltörésekor. De amint a fehér fennmarad, úgy az eredeti ősnyelv is, s ami maradt, felbonthatatlan! Bár szennyezhető, idegen szavakkal, mint a fehér szín, úszó szennyszigetekkel, de szervesen nem olvadnak be soha. Az ősnyelvnek számítógép programhoz hasonló rejtjele, kódja van, ez nem engedi utódnyelvi szavak szerves beépülését.
Utódnyelvek egymás közt keveredhetnek. Bábeltől erre sok utódnyelvi szó szennyezhette az ősnyelvet, de mind lemorzsolódott. Több évszázados latin, német korszak példa, képtelenek voltak végképp beolvadni a magyar nyelvbe. Mint ma az angol. Az arany, gyémánt felülete szennyezhető, de a víz lemossa. Így történik a nyelvvel is. Szervátültetéseknél beültetnek szívet, májat, vesét, ám annak sejti DNS-én más rejtjel rendszer van. Egy ideig működik, aztán kilökődik, legtöbb esetben csak a szenvedést hosszabbítja néhány évre. A szervkufároknak viszont jó üzlet. David Rockefellernek hét új fiatal szívet ültettek be, ám szervezete sorra kidobta, mert nem talált rejtjele, kódja!
Idők folyamán a bábeli vírus néha még felbukkant. Öntelt felsőbbrendűségi viszketegség serkentette, üres bölcselkedő, szóvirág cifrázó, locsogást kedvelő ógörög szónokok, írástudók kizökkentették az ősnyelv eszező ógörög változatát, eredeti szerkezeti rendszeréből. Így alakult ki a héber nyelv is, szintén a zsidók által beszélt ősnyelvi tájnyelvből épp az általuk utált babiloni hatásra, Kr. e. VII-VI században a zsidó írástudók akaratából.
Kazinczy nyelvrontása óta, az ősnyelv önvédelmi eszközrendszerét főképp a beszélt népi tájnyelvek éltetik, biztosítják. Ezért a leértékelés iskolai tanórákon, alig leplezett gúny minden tájnyelvi szóra, és finom vagy kemény ledorongolás: Nem helyes, nem így ejtjük, tanulj meg szépen beszélni magyarul!
A nyelvi önvédelem meghatározó eszköze: értelemhordozó beszédhangokból álló gyökökre épülő szóbokor és szócsalád rendszer. Ezeknek szétágazó szerkezeti vázvonal kötődései, összefonódásai oly erősek, mint a testi kötőszövet. A mai magyar nyelv nem változik meg semmi hatásra, nem lép ki e nyelvszerkezet rendszeréből. Amint a méhek, ősidők óta kötelezően hatszögsejt alakzatban építik a lépet, úgy a nyelvnek is követnie kell rácsszerkezete által, alkotóelemei számára kijelölt helyezkedési rendjét. De lehet próbálkozni az összes méh sejtépítő terv átállításával, sejtalakzataik változtatására, egyszerre világszinten. E nyelvépítményi rendet az emberi testi sejtekbe beépített DNS-ben levő rejtjelek, kódok védik. A nyelvi önvédelem meghatározó alapvető pillérei a következők:
- beszédhangok teljes tára, főként a magánhangzók, és a lágyított mássalhangzók,
- gyökrendszer, gyökvázakra épülő szóbokor rendszer, gyökértől utolsó levélig, amely nagyon régtől ismert,
- hangcsoportok, a mássalhangzók és kötött mássalhangzó-párosok körül, gyökök összekötőiként, és
- szó-hangvázak, amelyekre azonos tárgykör szavainak szócsaládjai épülnek.
A hangokról már volt szó fennebb. A hangok beszédben betöltött szerepéhez hasonlóak az építmények alkotói. Itt legapróbb elem a por-homokszemcse. Agyag, mész, cement alapanyaga por, a habarcs kötőanyaghoz homok kell.
A beszélt nyelvben, hangok a szavak összetevői, por-homokszemcséi, meghatározó értelemhordozó elemei.
A világegyetemben minden, ami van, atomokból összeálló porból, vízzel teremtetett. A világépítményben, az anyagi világban, mindennek sajátos helye, szerepe van az „alap és födém” között. Mindennek rendelt helye van a teremtett élő testben is, a zavartalan összhanghoz. Ugyanígy a beszélt nyelvben! Ez nem változó teremtői törvény.
A teremtés nyelvében a fő értelemhordozó alapanyag a hang! E nyelvet az atom, élősejt és a világegyetem teremtője tervezte! Gondosan megválogatott hangokon alapszik. Az általa teremtett ember génjeibe építette be átörökíthetően. A nyelvben vannak Kemény, LáGY, eRős, paTTanó, Pattanó, Bolondos, Dévaj, JaJongó, Gördülést, Hálát kifejező, aNYás, Suhanó, SZiSZegő, Zöngő, Zörgő, ZSongó és más hangok.
A hangcsoportokra eddig nem figyelt senki, bár évezredek óta meghatározó értelemhordozók az ősi nyelvben. Az egyenes ági örökösben, a mai magyar nyelvben szintén.. A kérdésre: hogyan tűntek fel és miért épp most, válaszként: Ugyanúgy, ahogy a világhálót működtető, hang-kép közvetítésére alkalmas Föld körüli hullámok, sugarak, amelyek mindig jelen voltak a teremtés kezdetétől a Föld körüli térben, ősiségtől, ember előtti időktől napjainkig, de a XX. századig rejtve maradtak. Mondhatnánk úgy is: most jött el az ideje bizonyító erejük felfedezésének!
A nyelv által „levédett” jelenségek – Tettek, cselekedetek, számok felbonthatatlan kapcsolata
A nyelv egy adott tárgykör kifejezéseinek megjelenítésére, azok jellemzőinek körülírására bizonyos hangok csoportjait használja, amelyek állandó visszatérők a körülíró magyarázatokban. Ilyenek a fent már említett szócsaládok: kalász, mező, akarat, osztováta és sok más körleírásban, magyarázatban megjelenő alaphangok.
Némely cselekvést, tettet leíró szónak indító ősgyöke eltűnt az idők folyamán, vagy teljes szóbokorral nincs jelen a mai magyar nyelvben. Ilyenek az F hangos: FA(ktor), FO(rte). FORca él némely magyar tájegység nyelvében.
Némelyik leértékeltté vált: TÁ(kol), TA(jkol), MÓ(kol), SZO(kotál) stb. TÁKOL – KOTOL. Az ógörög nyelv a T.K – K.T gyökből: TeK – KaT, álló TEKnika szót jól KATtanó szerkezetek alKOTó munkája megnevezésére használta. TEK-KÖT szövevény: TEKsztil szálak, TEKsztus szavak szövevénye. A mai magyar nyelvben a T.K – K.T gyök: TáK, TaK, TeK, TéK, TiK, ToK, TöK, TüK és fordítottjai bizonyítják e gyökkel kezdődő szavak ősnyelvi eredetét.
Az ógörög nyelv a teremtés nyelvének kényeskedő, negédes eszező kiejtésű tájnyelve volt. A gyökök azonosak voltak. Az alKOTó ember KOTort, KATogTATott, MATatott, mATAtott, maTATott, a TÁKoló, TÉKoló TETTei végzése közben. MATatónak kedve TÁMad alKOTó TETTre, MANcsával, MUNájával, MUNkál, MATat, MATikál, MOTollál, anyagot TÖMörít, MUTatós tárgyakat alKOT. Fonal vékony KÖTelékéből készülő TEKsztilt, TAKács TÁKolja.
Az M.K – K.M gyök: MeK – KoM, MEKanikai MÓKolás KOMoly, áKOM-báKOM kusza, KOMplikált változataira. ALKOTás KOTOLás, KATALIZÁLás, TÁKOLás előtt SZOKOTÁLás, ÖTölés, TÖKÖLés hajdan SZámítgatást, kiSZámítást, tervezést jelentett. Aki alKOT, az előbb szoKOTÁL, beleLÁT, kiszámítja KÖLTségeit, és utána TAJKOL, TÁKOL, négyel keményen.
E fenti gyökökkel fejezték ki tetteiket kezdetben, az ősiségben. A T.K – K.T gyökből indul: TAKács – szövő, TÁKász – cipész, TAjKoló – szabó, mind TÖKöl – ötöl, tervez, KÖT, KUTat, TÁKol, TÉKol, közben TUKmál – beszél, megbeszél, hogy TÖKéletest alkKOThasson.
A TIK – tyúk, TIKol – KITol, tojik, majd KOTolva LÁZítja (katalizál –> lázítalak) a TIKmonyban levő csírát és alKOT, TÉKol kis TIKokat. E gyökökből indulnak az ógörög nyelvben továbbélő: TEKnika, MEKanika szavak.
KoToL – szoKoTáL – TöKöL – KöLT – TáKoL – aLKoT
hangváz: K-T-L – sz-K-T-L – T-K-L – K-L-T – T-K-L – L-K-T
Az N.K – K.N gyök: KiN – NiK a mozgás: kinetika, iklatás győzelmét is jelenti a tunya tétlenség fölött: Niké, NYék, NYikó. A NIK, MIK, VIK gyökök győzelemjelentésű szavak kezdőgyökei: NIKátor, NIKé, MIKáél, VIKtor stb. A HEK gyök százszor jobb, több jelentésű volt az ősnyelvben: HEKtór (hektár, hektó stb.). A TOR, TÓR gyök jelentése: magaslat.
Ezek kapcsolatban állnak a MATeMATikával, maTEMatikával, matemATIkával, matemaTIKával, amely a MATéria TÖMegeinek TÖMörítő, MATató, összeKATtanó adATAit hivatott kezelni, és egyensúly esélyeit kiszámítani.