A nyelv szóképzése elsősorban ösztöni, csak másodsorban tudati. Egyetlen szó sem alakult ki egyik napról a másikra. Egy pillanat alatt csak az ösztöni hangok, ősgyökök (id, hű, hő, jó, jé stb.) születhettek meg. Minden megnevezés egy arra a képre legjellemzőbb kifejező hangból indult. A kezdőhang, az ősgyök az első hatásra tört az ajkakra mintegy ösztönszerűen. Minden szóba belevitte az érzékszervekre ható első benyomást, a látvány, a jelenség összképi hatását, s majd a használat során a további jellemzők beleépültek a névbe bővítésként, de soha egy hang sem véletlenül került a szóba. Minél több névadó jellemző van, annál hosszabb idő alatt kapta meg végső alakját egy megnevezés. Az alap meghatározó. A szókezdő gyök a legalapvetőbb jellemzőt megörökítő. Ebből kiindulva, a később felismert jellemzők, azokból eredő következmények a hangok átszervezésével leírhatók.
A teremtés nyelve, az ősnyelv elŐRetervezett szerkezeti vázépítménye az ember génjeibe, ÖRökítő sejtjeibe (örsejt) van rejtve teremtésileg, és annak felépítménye onnan kitÖRölhetetlen. Az ÖRökítő sejt, egyebek mellett ŐRzi a nyelv rendjét is. A beszédkészség nem véletlenül, csak úgy vakon fejlődött ki, hanem egyik legcsodálatosabb, legbonyolultabb isteni alapadomány. A szóépítés csak az említett váz alapján lehetséges, sosem térhet ki az eredeti alaktól, mivel a nyelv védve, ŐRizve van alkotója által.
E fentihez hasonló tudatos szóalkotás a legapróbb értelemhordozó elemek szóba beépülésének okait, céljait, értelmét is pontosan, részletesen megmagyarázza. Ez csak a mai magyar nyelvre, az egyedüli élő nyelvre jellemző.
Az ŐSNYELV, a mai MAGYAR nyelv – egyik legbiztosabb igazolója a teremtés tényének. Sem a kifejlődéstan elméletet vallók, sem a hivatalos nyelvészet képviselői – bármily elképesztően nagy harcot folytatnak a teremtés tényként elismerése ellen – nem tüntethetik el nyomtalanul az emberi örökítő sejtekbe táplált –, szóalkotásban végtelenre képes – nyelvszerkezeti vázat, amely a teremtés egyik fő bizonyítéka.
Az alábbiak a hivatásos nyelvészet szerint csupán merő véletlenek. Ámde ilyen véletlenek ezrével vannak jelen, ismétlődően a nyelvben. Viszont a tudományos matematika valószínűség számítása nem ismer 100%-os véletlen egyezést. Természetesen létezik, de az csak ezrelékekben mérhető.
Az ősnyelvi szó önmagáról magyarázatot ad alkotó hangjaival. A Rubik-kockaszerű összeforgatás titkokat fed fel. E kockát csak magyar nyelvet beszélő ember fedezhette fel.
A teremtés ősnyelvének minden szava – saját alkotó hangjaival – körülírja, megmagyarázza önmagát! Minden megnevezés a fő jellemzők tömörítése az adott szóban.
Néhány példa:
NADRÁG – olyan lyukas, mint a NÁD, két ÁGa van, nem diDeReG benne. Nem RÁGja az ülepét az izzadság az állat hátán ülve, NADon jó, ha AD RÁ, bár DRÁGa, mivel szabni, varrni kell. Az elején pocsékolásnak tűnt a DRÁGa posztószövet összevagdosása.
Aztán összeállt a szó: NAD-ADRÁ-RÁG- DRÁGa – NADRÁG. Kezdetben DRÁGÁN előállítható ruhadarab. Ha átfordítjuk teljesen: NADRÁG – GÁRDÁN, azt is elmondja, hogy feszesen áll a testen.
NaDRáG – DRáGáN – GáRDáN hangváz: N-D-R-G – D-R-G-N – G-R-D-N
A GORDON szó KÖRüljárhatót, KÖRülölelőt jelentett az ősnyelven. A NADRÁG a lábakat, derekat GORDON fogja.
NaDRáG – GoRDoN hangváz: N-D-R-G – G-R-D-N
CSALÁN – szép, CSIPkés, mélyzöld leveleivel odaCSALta a gyanútlan embert, s amikor megérintette, megCSÍPte. Ezt CSALÓdásként élte meg. A CSÍPés helyét NYALogatással, NYÁLlal próbálta enyhíteni. Azonban a LENYalás, NYALogatás, beNYÁLazás ellenére a CSÍPés nyomán sok vörös kiütés HÁNYta ki magát a bőrön. A nemtetszés indulatszava a pIHÁ.
Fő névadók, a kezdők: CSAL, CSÍP. A CSÍPés következménye: NYÁL, NYAL, LENYal, kiHÁNY. Társítás: CSAL-NYÁL, fordul: CSAL-LÁNY – CSALÁNY. Vagy CSÍP-HÁNY, CSIP-HÁNY, PIHÁ, kiesik a P hang – CSIHÁNY.
CSALOGÁNY – a CSALogány CSALogató kismadár. Mivel CSALogat? A lepeCSELő dALÁval csALOgat. A gÁLÁns dALOló hangjával szóLOGat, csaLOGat, hív. Daloló hangjával ÁGÁl párjának, párzásra csalOGAtva őt. A CSALafinta csaLOGató hang a hím, a madárleGÉNY csalogatókÉNT (nt = ny) szánt kÉNYes, iGÉNYes szerelmes dALA a madárleÁNYnak. Emberi, hallás szempontból: FÜLEM MÜLE, azaz fülem melódiája zene füleimnek.
CSIMPÁNZ – a név kialakulásakor valószínű, hogy előbb csak a CSÁMPÁZó, de mégis ügyes, CSINtalan, játékos kaPASZkodó, CSIMPASZkodó tulajdonságát figyelve, az IMPOnálóan kapaszkodó, CSIMPASZkodása volt az egyik névadó. Majd később felismerve utÁNZÓ, ÖNZŐ természetét, került be a névbe az NZ hangpáros, s így kialakult a végleges megnevezés: CSIMPÁNZ.
MALOM – Egyetlen nyelv sem tudja visszaadni az M.L – L.M gyök – akár alvógyökként: ML – LM – minden változatát az értelmi határon belül. A magyar nyelvi öt hangos szóba viszont – MALOM – minden jellemzője bele van sűrítve. Az M.L – L.M gyök: MaL – LoM, a MALom, maLOM a gabonaszemeket MÁL-laszt, szétbOMLAsztja, OMLAszt, MÁL-LISZT, LOMmá tesz, és OMLÓ LISZT–et készít belőle, amelyből többek közt zsEMLÉt sütnek. De finOM a frissen sült MELeg, OMLÓs MÁLé is. A MALOM az élELEM alapanyagát feldOLgozó, előÁLlító sor egyik gépi eszköze, ELMÉs talÁLMÁny, mivel a mALOM nagy hALOM gabonát képes MÁLLÓ lisztté bOMLAsztani, MÁLlasztani, MÁLliszteni.
LAJHÁR – megfigyelték, hogy RÁHAJOL az ágra. Ez olyan lusta, LÉHA, HAJOLÓ, sejHAJ semmittevő, LEJtett ütemű, nem HAJtja, inkább eLEJti magát, az ágakon KARmaival kapaszkodik. E sok jellemzőből alakult ki a LAJHÁR neve, valószínű egy hosszabb folyamatban. A székelyeknél ma is használt szó a lusta semmittevőre. Tehát az ősiségtől – amikor még életterük körül léteztek LAJHÁRok – fennmaradt a szó.
LaJHáR – RáHaJoL hangváz: L-J-H-R – R-H-J-L.
GÖRDÜL – van egy RÖG, úgy tűnik, mintha oda volna RÖGzülve, de aztán elmozdul: a RÖG GÖRdül. A GÖRdülő, göRDülő, görDÜLő RÖG elDÜLve GÖRgésnek, göRGésnek inDUL, és GÖRögve, göRÖGve, DÖRgő, döRGő, düböRGő hangot GERjeszt. Ha labda, akkor RUGalmasan uGRik, pöRÖG fent a levegőben, s a játékosok uGORnak föl érte.
GULYA – a szó a G.L – L.G gyökre és ennek lágy hangú változataira épül. A GULYa LEGel a LEGelőn. A LEGelő, leGELő állat addig LEGel, ameddig eLEGet eszik, amíg megeLÉGeli, eléGELi, azaz jóllakik. Bővítve a gyököt: a leGELŐn gomOLYOG a – távolról gombOLYAG gomOLYOGó GOLYÓnak tűnő – GULYA. Nappali hőségben a körülöttük rajzó-dongó élősdi röpködő rovarok, LEGYek miatt LEGYElőn, leGYELŐn mozgatják fülüket, farkukat. A GULYA képe nappal változó, néha szétterülő, táGULÓ, máskor szorosan gomOLYOG. Éjjelre egymáshoz bújnak, távolról gombOLYAG gomolynak tűnik a GULYA. E jellemzők alapján adattak a megnevezések. A változatlan, kemény talajú LEGelő szóban az L és G hang van jelen. A guLYa szóban a lágyított LY a foLYamatos örökösen boLYongó állapot érzékeltetője. A legelőn leGYelve leGYelőn nyugvó állapot leírásánálnál a G hang láGYul.
GRÁDICS – A hivatásos nyelvészet a GRÁD szót szláv kölcsönszóként jegyzi. Ám az is magyar eredetű. Ami magas azt át kell uGRAni, mondhatjuk: átuGRÁD a kerítést. Ami egy fokkal magasabb az egy uGRATó GRÁDiccsal feljebb van. Ennek régies változata: GARÁDICS, amelyet még a Czuczor Fogarasi Szótár is latin eredetűnek vél, holott a magyar ősmesék egyik színező szava, akkor a latin nyelv még csírában sem volt. A GARÁDICS fordítva CSIDÁRAG. A lépcső egymáshoz RAGasztott fokokból áll. A CSIDA egyik jelentése ménló. A mén uGRAtva hág, párosul. A garÁDICSon hágunk fölfelé. A lépcsőfokok hosszú sora uGRATó lépésekre kötelező járDA. A toronyépületekbe rengeteg GARÁDICS vezet fel, amelyet CSIGAvonalban építenek meg. Itt jön egy érdekes gubanc. A nyelv követi ezt. Ha felbontjuk, találunk benne két összekapcsolható elemet: GArádICS: CSI-GA. Vagyis a szóban rejtve ott a CSIGAlépcső neve is, és ez nem véletlen.
MEZŐ – a MEZŐ szó M.Z – Z.M gyökkel: MeZ – ZöM, induló kifejezés.
A felkínálás ősgyöke: ME, ami annyit jelent: tessék, vedd, a tied. Mit, miből kínál fel? A térséget borító ZÖld MEZ növényzetének gyümölcseiből. Annyit mond kezdetben egyszerűen: ME, ZÖld, egyed!
Az emberek rájöttek, hogy a MEZŐt megmunkálni jövedelMEZŐ, mivel az élelMEZÉshez szükséges termények ZÖME a MEZŐn terem meg. Látták, hogy a MEZŐ kikelettől a tél beálltáig ZÖMÉben ZÖld növényeinek MEZÉbe öltÖZIk, s mivel rengeteg terménye van, így az ember legfontosabb élelMEZŐje. Látták, hogy a MEZŐ ZÖld növényMEZÉnek virágairól gyűjtik a méhek a MÉZEt. Aztán Özönvíz után, a gyökeresen megváltozott éghajlati viszonyok közt azt is látták, hogy ősszel a MEZŐ mintegy levetette addigi szép ZÖld színű MEZÉt, ZUzMArás reggelekre ébred a MEZŐ. Ám a MEZŐ télen sem MEZtelen, MEZEtlen, mert fehér MEZbe, ZIMÁba öltÖZIk, hóMEZŐvé válik, jönnek a ZIMAnkós, azaz havas téli viharok. A ZIMA (hima) ősnyelven = hó. E szó ma szláv nyelvek ősnyelvi öröksége. De a HIMAlája is innen kapta nevét.
MeZő – ZiMa hangváz: M-Z – Z-M
KAMPA – a mező másik ősi neve. K.M – M.K gyök: KaM – MaK (k > g: mag), A KAM gyök itt a begyűjtés, KAMrába, zárt, takart helyre KAMolás. PA a sík terület, a PArlag, PÁzsit, PAmPA, a PEmetével (fűvel) tele, PArézható, legelhető hely – KAM-PA.
KAMPÁn, mezőn, MAGvakat termesztenek a MAGrárok, azaz agrárok. A KAMpán legfontosabb eszköz a KAr, amelyet megtoldanak egy KAróval, bottal, amelyet MAgad felé húzva mozgatsz. KAMPÁra többnyire hosszúKARú, nyelű KAMPÓs, KAJla szerszámokkal mennek: KAsza, régen KAJsza, a KAPirgáló KAPa, a KARmoló KARablya vagy GÖRbe GEReblye stb. Nagyobb munkáknál, mint KAszálás, aratás, közös KAMPAmunkát, KAMPÁnyokat szerveztek, amelyeket KALákában végeztek. MEZŐt, KAMPÁt KAMó azaz, takaró terményt beKAMálták, KAMrába ZÖMÍtették, azaz: betaKArították.
A KAMPA is MEZŐ. Akár a MEZŐ szónak, a KAMPÁnak is van takaró értelme. A növényzet MEZként taKArja a talajt, a földet. Megfigyelhető a KA ősgyök – amely az aKArat, betaKArít szavakban is értelemhordozó – szerepe a KAmpa munKAfolyamatok leírásában.
A KAM gyök, taKArást jelent a KAMpa, KAMra, KUMál, KAMéleon (kamulény), KAMion, KAMásli és más szavakban. A KAMpa MAKvait is a KAMrába gyűjtik.
A vékony Pillék tÖMEgével fedett MEzőt, a PEMeteszerű fűPAMacsokkal tele, PÁzsitos rétet PAMPÁnak nevezték. P.M – M.P gyök: PaM – MaP, a PAMacs szóban fűCSOMókat is jelent: paMACS – CSOMó. A MAP, MAPPA akár a PAMPA (pam-pa – map-pa) kiterjedést, tért jelentett az ősi nyelven. A MAP, PAM a NAPsütötte tér. Ez ma nincs jelen a magyar szókincsben, de az utódnyelvekben igen.
PaMPa – MaPPa hangváz: P-M-P – M-P-P
KALÁSZ – az ember látta, hogy a SZÁLak KALÁkában, tömötten állnak, azaz: KALÁkában ÁLLnak SZÁLak, majd összevontan lett: KALÁSZ. Ezt a KALÁSZ <–> SZÁLAK fordítás is mutatja. A KALÁSZ olyan, mint egy SZÁLKA. A KALÁSZban levő magvakat KASZÁLás után csépelték ki.
A KALÁSZok SZÜLIK a magvakat. KaLáSZ – SZüLiK hangváz: K-L-SZ – SZ-L-K.
Cséplés után SZAKaszokba, KASZALba, KAZALba rakták a szalmaSZÁLAKat. Ezek a szavak mind a K-L-SZ hangok alkotta vázra épülnek változó sorrendben, és azonos gazdálkodási ágazathoz tartozó kifejezések. Egyetlen hangot sem kell hozni kívülről a körülíráshoz.
KaLáSZ – SZáLaK – SZáLKa – KaSZáL – KaSZaL hangváz:
K-L-SZ – SZ-L-K – SZ-L-K – K-SZ-L – K-SZ-L
Megfigyelhető a hang és gyök átrendeződés a KALÁSZ szóban:
KALÁSZ – SZÁLAK teljes 180 fokos fordítás
KALÁSZ – SZÁLKA a LÁSZ gyök átfordítva, előrehelyezve
KALÁSZ – KASZÁL a gyöksorrend marad, a LÁSZ gyök fordul
KALÁSZ – KASZAL a gyöksorrend marad, a LÁSZ gyök ékvesztő és fordul
A KALÁSZok SZAKÁLL szerűen SZÁLKÁsak. A SZAKÁLLt szintén KASZÁLni, borotválni kell, hangváz: SZ-K-LL – K-SZ-L. A magyar nyelvben egyetlen hang sem került véletlenül helyére a kifejezésben. Még a sorrend is értelmet közvetít.
A fenti: KALÁSZ, KASZÁL, SZÁLAK, SZÁLKA, KASZAL nem egyedüli példa.
Hasonló azonos gazdálkodási ágazat kifejezései a gabona útját leíró: éRLel, saRLó, taRLó, táRLó, őRLő szavak.
A ma is élő ősnyelv, a teremtés nyelve, értelmes szószülő, szóképző nyelv, amely mintegy láncolatban mutatja az értelmi kapcsolatok zökkenőmentes folyamát, folyamatát, s alkalmas új szavak szülésére a végtelenig, amelyek, mint édestestvérek, hasonlítanak egymásra. Erről még a Szócsaládok fejezetben.
TÁBOR – TÁBORba népet két okból TOBoroztak. Nagy terjedelmű termő terület BOTolására, megmunkálására, vagy a területükre BETÖRők BOTOR tettei okán, háborús BOTolásra (batalia). A TÁBORozás jelenségeinek megnevezései is a nyelv szószülő képessége nyomán alakultak ki azonos hangvázzal, bár a bérnyelvészet cseh eredetűként jegyzi a szót.
A TÁBOR nagy területet foglal el, BORÍT be, legyen bármiféle TÁBOR, sok ember, sokféle egyéniség, köztük történhetnek BOTOR dolgok, felBORÍThatják a rendet, s így viselkedési rendszabály szükséges. A TÁBOR tág határok közt létező, kiterjedt, esetleg kör alakú, együtt tevékenykedő, táplálkozó, szórakozó, dolgozó, ROBOToló, egymást támogató, alkalmanként tovább gördülő csoportosulás. Nincs sok kölönc, könnyen összerántható a betyárBÚTOR. A hadi TÁBORba csak BÁTOR férfiak kellenek, akik többnyire szoros BARÁTi kapcsolatot alakítanak ki.. A kifejezés minden hangja, gyökszava magyar nyelven külön magyarázható, érthető. A Bibliában említett TÁBOR helység és hegy az akkor ott élő magyar nyelvű népek által nevezett helyek voltak, amelyek az izraeli törzsek térhódítása után is megőrizték nevüket (mivel akkor még ők is ezt a nyelvet beszélték). Hol volt a cseh nyelv akkor? Az ószláv nyelvre is kellett várni még ezer évet. A párszáz éves cseh nyelv a magyar nyelvből örökölte meg a kifejezést. A fenti – TÁBORral kapcsolatos – kifejezések azonos hangvázai is igazolják: a magyar nyelv képlékenységét, azonos hangvázzal kifejezhetőséget egy tárgykörön belül, akár a kalász szó esetében. TÁBOR, BORÍT, BÁTOR, BOTOR, ROBOT.
TáBoR – BoToR hangváz: T-B-R – B-T-R
TáBoR – BeTöR hangváz: T-B-R – B-T-R
TáBoR – BaRáT hangváz: T-B-R – B-R-T
TáBoR – BoRíT hangváz: T-B-R – B-R-T
TáBoR – RoBoT hangváz: T-B-R – R-B-T
TáBoR – BúToR hangváz: T-B-R – B-T-R
TáBoR – BáToR hangváz: T-B-R – B-T-R
Lehet tornáztatni a cseh nyelvet, mivel onnan eredezteti a nyelvészet. Erről bővebben a Szócsaládok fejezetben.
Az alábbi mondatokban láthatók, ahogyan a napszakok megnevezéseiben egymást követik az értelemkifejtő folyamatos kapcsolódások.
REGGELtől ESTig. REGvel indul, s az ÉGbolton egyre inkább hévvel ÉGve, eREGel a nap délig, az ÉGi csúcsig. A nap másik vÉGE, amikor a nap már megelÉGElve az ÉGEn erEGElést, eREGelÉST, elESVE, ESTvel fejeződik be, a nap elESTE, lenyugVÁSA (lenyugvása: elvása, eltűne) után.
Már nem a sietős REGgeli, rEGGEli lEGElés, gyorsan, FRISSen elköltött éTEK, azaz FRISSTEK, sem a gyorsan EVÉD ebéd vagy az osonón sietős OZSONNYA. MegelEGELik a REGGELtől estvÉLIG tartó állandó eREGELést. Még az állat is megeLÉGELi az egész napi LEGELésben eREGELést.
A VACSORA, VECSERE, a nap végén a szabadon elEREdő FECSegő CSEVERE ideje. ESTE jön el a míVES munkától megnyuguVÁS sora, elVÁSott a nap. Ekkor van a VASora, VACSora sora. A VACSora, CSEVerésző FECSegő ráérős étkezés. Ez a napi, REGtől ESTvélig, estVÉLig ESEtt ESEmények VÉLelmezÉSÉnek, vélELMEzésének, megbESZÉLésÉNEK és az ÉNEKlésnek, a REGének, regÉNEK ideje. Utána jön a puha LOM, pihés ALOM, édes ÁLOM ideje.
Ezzel vÉGE a napi eREGelésnek, erEGElésnek, s az élet egy napra ESŐ REGéjének, amely az életre GERjedéssel induló, eREGelő REGtől a nap elESTÉig, vESZTÉig, ESTÉig tartott.
Ez egy ESZTEtő, észérlelő nap sora, amely az ESZTEtő ESZTEndő egy tagja (tage), napja.
TEKSZTIL – hasonlóan alakult ki a folyamatok nyomán a TEKSZTIL kifejezés. Ez fonalak TESZ-VESZ TÉKoló összeSZÖVése. A SZÖVéshez TILolt SZÁLak kellenek, amelyek ÖSZVeSZŐVe, KÖTődve, TÉKolva, TAKácsolva, egymást kereSZtEzVe alkotják a SZÖVőszéken, szövőSZÉKen KÉSZülő SZÖVevényt, SZÖVedéket, SZÖVetet, VÁSZont. A SZÖVEvény a szálak ÖSZVEssége. Minden SZÖVött termék más és más STÍLusban KÉSZül.
A SZÖVőt, szöVŐT felVETik. A SZÖVés műVeleTéT MATóllával, VETőlővel kezdik. A SZÖVÉS PÁSZmákban történik, a végtermék: POSZtó, poSZTÓ, SZTÓfa, TÓFA, TAFOta selyem, amely oly kellemesen simogató, hogy FOTÁra, nemzésre serkent. A SZÖVés alkotó TEVékenység. Az OSZtoVátára, osztoVÁTára felVETett SZÖVéssel sokféle termék készül.
PARÁZS az emésztő tűz, forróság. Az első PARÁZS nem anyagot elemésztő tűz volt, mert azt a Teremtő ellen lázadó Pürimádó (görögösítve: Prométeusz) hozta a Földre évszázadokkal az ember teremtése után.
Az első PARÁZS a szerelem tüze, a PÁRZÁS vérforraló, egész testet tűzbe hozó eseménysorozata.
Tehát a PARÁZS szónak elsősorban a nemiségben, a PÁRZÁS kapcsolat összességében van meghatározó kifejező szerepe.
A szerelem az érzelemvilág, a testiség PÖRZSÉn PERZSElő hatóerejű összessége. Ezt már az első emberpár érezte és megnevezte. Utódaik szintén átélték személyenként mind a mai napig. E PARÁZS tüze nyomán telt be a Föld emberrel.
PÁRIZS, az örökösen PARÁZSló érzékiségű, éjjel nappal PÁRZÓ királyfi. A trójai leírások szólnak arról, hogy még az ostrom szüneteiben is Heléna ágyában sürgött-forgott.
A PARÁZna, akinek nemisége állandóan PARÁZSon izzó, állandóan PÁROZna. ÉG benne a mÉG-mÉG érzés, amely állandó összeGOMolyodásra, még – gém, gom, gém(kapocs), PARÁZSló PÁROSodásra ösztönzi.
A PARÁZS – ZSARÁP (p > t), ZSARÁT. A PARÁZS – ZSARÁT párosnál megfigyelhető, hogy bár – mindkettő ugyanazt jelenti – mégis a ZSARÁT inkább a kihunyás felé tartó folyamatot leíró. Ezt az olvasmányaimból tudom, az írók a köznépi felhasználtság szerint alkalmazták szövegeikben.
Míg a paRÁZS szózáró gyöke még eRőteljes felpöRgő izzást sejtet, főleg a hatalmas kiterjedést szemléltető ÁZS gyökkel, addig a zsaRÁT szó végződésénél az R már a pöRgés vége felé tart, a T a haTÁR (rát, rét – tár, tér). Kezdődik az ÁTmenet a kihunyás, a „hamvas szempillák” felé.
A POROZSnok tojás is PÁRZÁS, PÁROS, PÁRZÓ gomolyodás terméke, s arra ösztönzi a tojót, hogy mÉG-mÉG.
Ezért lett az összeadás, szorzás jele a nemek útjainak kereszteződését is jelző + és x. Ha sok a + (még-még) akkor van x-zati növekedés. Az emberi történelem kezdetekor nem létezett fontosabb cél, mint a SZORzati SZAPORodás, amely PARÁZSló PÁRZÁSsal érhető el.
Mind a + mind az x – mint törésvonalak – ugyanakkor többfelé osztódást is jelentenek. Az ősiségben ezért alakultak ki ezek a jelek és – a közhiedelemtől eltérően – semmilyen misztikus jelentése nem volt egyik jelnek sem, még ha oly nagy tiszteletben álló egyéniségek mondják, írják is.
A nemek összeadása a PÁRZÁS. A PÁRZÁSra, PÁROSodásra hajlam ösztönökbe épített. Ez a test legerőteljesebb késztető kényszerérzete. Az embernél életre szóló érzelemösszesség, amelyet a jó irányba kiművelt, kinevelt természetes erkölcsi gátlások szabályoznak, különben teljes összeomlás a vége. A mai emberi társadalom erkölcsi állapota ezt a vakvágányra torlódás világképét mutatja.
GYERMEK – a nyelv felvázoló, tényleíró, rögzítő, színező ereje, képessége vehető alapul. A nyelvben a kötött mássalhangzó-párosok jelzőoszlop szerepet töltenek be. Olyanok, mint egy idegtörzs gócpont. Ez soha nem jön létre véletlenül. Jó példa erre a GYERMEK szó kialakulása.
A GYERmekszületés előfeltétele: egy férfi és nő egymás iránti szereleMRe GERjedése: – GYER velem, legyél feleségem.
A gyeRMekáldás a férfi-nő együttduRMolása (együtthálás), a két test haRMonikus egyesülése nyomán indul. Az RM páros jelen van a speRMa, szóban, amely peRMet a teRMészetes szaporodás egyik ivari tényezője. A gyeRMek a kis haRMat. Az elsőszülött gyeRMekkel megjelenik a pár mellé a haRMadik személy, családdá válnak. A gyeRMek, teRMészetes, vérszerinti utódként szüleitől száRMazván, azok foRMáját hozza, és a családi haRMónia egyik fő megteReMtője lehet. Később teRMetének növekedése folytán suRMó, suhanc, kamasz, majd teRMetes felnőtt eMbeR lesz. E felsorolás a gyeRMekkel száRMazással kapcsolatos, amely a teRMészetes eredetről, szaporodásról, növekvésről ad képet.
Az RM páros, mint R.M – M.R alvógyök: ReM – MeR, képet ad a szülői REMek érzetről, de a kicsinyét féltő REMegésről is. Benne a kicsi jövője fölötti REMényteli MERengés, MÉRlegelés, néha egy kis MORgás stb.
A GYERMEK szó névadó alapja a szülő hívószava a már JÁRó, tőle elmaradozó kicsinye felé: JER, GYER! A másik gyök: MEK, amely kicsit jelentett az ősi nyelven. Tehát, a felnőtt, a szülő hívta a már saját lábán JÁRó kicsit: JER, GYER, MEK-em. GYER, MÓKás kicsinyem, MAGzatom!
Ebből a két gyökből: GYER, MEK, később összevontan kialakult a GYERMEK szó. Ám a szó kialakulásával megjelent a szó tengelyében az RM kötött mássalhangzó-páros: gyeRMek. A fentiekből kitűnik, hogy mily különleges szerepe jelentése van a szó körüli fogalomkörben!
Honnan indult a szó? A GYER MEK megszólításból. Van szerepe az RM párosnak a fogalomkörben? Igen, VAN!
E jelenség nem véletlen alakul ki a nyelvben, mivel a nyelvben nincsenek véletlenül kialakuló kötődések. Ez az ősnyelv, a mai magyar nyelv értelmi kapcsolatrendszerében az önműködő önépítő képesség bizonyítéka. Van sok más példa is erre a jelenségre, ezrével. Tele van vele a nyelv.
Például: ádáMCSutka, véRTanú, miSMás szavaknál is megjelennek a kötött mássalhangzó-párosok a szavak tengelyében, amelyek szintén alvógyökök.
Az ádáMCSutka egy CSoMó, MoCS az érett férfi nyakán.
Az igazi véRTanú véRét adja Tanúságként. Az igazi véRTanú megTöRhetetlen, báToR, nem ReTten a haláltól sem.
Aki miSMásol, az SUMák, SIMlis, alattoMOS. Ezekről bővebben a szótárban a címszavaknál.
——————————————————————————————————
Sajátos jellemzője a magyar nyelvnek: akár a gyeR-Mek, véR-Tanú, ádáM-CSutka, miS-Más és más szavakban is, két gyök összekapcsolódásánál, ha eltérő mássalhangzók, akkor kötött mássalhangzó-páros jön létre – RM, MCS, RT, SM –, amelyek alvógyökként a címszó egy vagy több jellemzőjét rejtik magukban, igazolva a nyelv önműködő értelmes szóalkotó képességét. Bármely szóépítő hang és gyökmozgásból csak értelmes hangcsoport képződmény jöhet létre!
——————————————————————————————————
A teremtés nyelve, a magyar nyelv önszervezésre képes, mivel a génekbe épített nyelvszerkezeti vázának állandóan éber, rugalmas felépítménye lehetővé tesz menetközben módosításokat a bővítményekben változatos hangbeillesztésekkel, hangugratásokkal azonos gyökre.
Például: A FOLYatás, a betervezett FOLYamatos FOLYattatás FOLYtatólagos FOLYamattá tételével FOLYtatható a szaporulat FOLYtatólagosságának FOLYamata a tenyésztésben.
A fent leírtak erőteljes bizonyítékai a magyar nyelv más nyelvektől eltérő, önépítő képességének. Bizonyítékai annak, hogy e nyelv észszerűen, célszerűen, következetesen, gondosan megtervezett. Az élethez, élővilághoz kötődő jelenségek, cselekmények, a kapcsolódó anyagok, eszközök stb. megnevezései a jellemzőket leginkább kifejező hangcsoportok által leírhatók, azonos hanganyagon nyugszanak, s egyetlen hang, ősgyök, gyökszó, hangcsoport sem véletlenszerűen kerül be egy szóba, hanem a nyelvszerkezet vázának önépítő rendszere vezérli a szóképzést.
A magyar nyelv önmagában létező nyelv, nincs szüksége semmilyen külső segítségre szavainak, kifejezéseinek megalkotásához.
A hivatásos hivatalos nyelvészetnek nincsenek hatékony ellenérvei erre. Csak béna kötözködés, a világosan, hatékonyan kifejthető ellenérvek helyett. Szóeredet elemzéseik teljesen idegenek a magyar nyelvtől.
Ideje otthagyni a sehová nem vezető béna finnugor vágányt, s ráállni az egyenes, széles, világos útra!