A ma is élő ősnyelv, a teremtés nyelve, értelmes szószülő, szóképző nyelv, amely mintegy láncolatban mutatja az értelmi kapcsolatok zökkenőmentes folyamát, folyamatát, s alkalmas új szavak szülésére a végtelenig, amelyek, mint édestestvérek, hasonlítanak egymásra. A nyelv szóképzése elsősorban ösztöni, csak másodsorban tudati. Egyetlen szó sem alakult ki egyik napról a másikra. Egy pillanat alatt csak az ösztöni hangok, ősgyökök (id, hű, hő, jó, jé stb.) születhettek meg. Minden megnevezés egy arra a képre legjellemzőbb kifejező hangból indult. A kezdőhang, az ősgyök az első hatásra tört az ajkakra mintegy ösztönszerűen. Minden szóba belevitte az érzékszervekre ható első benyomást, a látvány, a jelenség összképi hatását, s majd a használat során a további jellemzők beleépültek a névbe bővítésként, de soha egy hang sem véletlenül került a szóba. Minél több névadó jellemző van, annál hosszabb idő alatt kapta meg végső alakját egy megnevezés. Az alap meghatározó. A szókezdő gyök legalapvetőbb jellemzőt örökítő. Ebből kiindulva, később felismert jellemzők, azokból eredő következmények hangok átszervezésével leírhatók.
A teremtés nyelve, az ősnyelv elŐRetervezett szerkezeti vázépítménye az ember ÖRökítő sejtjei DNS szalagjának számítógépes kódjába íratott teremtésileg, és annak felépítménye onnan kitÖRölhetetlen. Az ÖRökítő sejt, egyebek mellett ŐRzi a nyelv rendjét is. A beszédkészség nem véletlenül, nem makogásból vakon fejlődött ki, hanem egyik legcsodálatosabb, legbonyolultabb isteni alapadomány. A szóépítés csak a nyelvszerkezeti váz alapján lehetséges. A gégefő, szájüreg, nyelv több célt betöltő teremtői mestermű. Szerepei: légzés, hangképzés, előemésztés, nyelés.
E fentihez hasonló tudatos szóalkotás a legapróbb értelemhordozó elemek szóba beépülésének okait, céljait, értelmét is pontosan, részletesen megmagyarázza. Ez csak a mai magyar nyelvre, az egyedüli élő nyelvre jellemző.
——————————————————————————————————————————————————
Az ŐSNYELV, a mai MAGYAR nyelv – egyik legbiztosabb igazolója a teremtés tényének. Sem a kifejlődéstan elméletet vallók, sem a hivatalos nyelvészet képviselői – bármily elképesztően nagy harcot folytatnak a teremtés tényként elismerése ellen – nem tüntethetik el nyomtalanul az emberi örökítő sejtekbe táplált –, szóalkotásban végtelenre képes – nyelvszerkezeti vázat, amely minden újszülött ősi öröksége, és így a teremtés egyik fő bizonyítéka.
——————————————————————————————————————————————————
Az alábbiak a hivatásos nyelvészet szerint csupán merő véletlenek. Ámde ilyen véletlenek ezrével vannak jelen, ismétlődően a nyelvben. Viszont a tudományos matematika valószínűség számítása nem ismer 100%-os véletlen egyezést. Természetesen létezik, de az csak ezrelékekben mérhető. Az ősnyelvi szó önmagáról magyarázatot ad alkotó hangjaival. A Rubik-kockaszerű összeforgatás titkokat fed fel. E kockát csak magyar nyelvet beszélő ember fedezhette fel. A teremtés ősnyelvének minden szava – saját alkotó hangjaival – körülírja, megmagyarázza önmagát! Minden megnevezés a fő jellemzők tömörítése az adott szóban. Példák alább:
CSALÁN, CSIHÁNY – szép, CSIPkés, mélyzöld leveleivel odaCSALta a gyanútlan embert, s amikor megérintette, megCSÍPte. A hatás: mintha LÁNCSA, LÁNYCSA szúrás lenne. Ezt CSALÓdásként élte meg. A CSÍPés helyét NYALogatással, NYÁLACSkával próbálta enyhíteni. Azonban a LENYalás, NYALogatás, beNYÁLazás ellenére a CSÍPés nyomán sok vörös kiütés HÁNYta ki magát a bőrön. A nemtetszés indulatszava a pIHÁ. A növény fő névadói, a kezdők: CSAL, CSÍP. CSÍPés következménye: NYÁL, NYAL, LENYal, kiHÁNY. Társítás: CSAL-NYÁL, fordul: CSAL-LÁNY – CSALÁNY. Vagy CSÍP-HÁNY, CSIP-HÁNY, PIHÁ, kiesik a P hang – CSIHÁNY.
CSaLáN – LáNCSa hangváz: CS-L-N – L-N-CS, kezdők a CS és L.
CSaLáNY – NYáLaCS hangváz: CS-L-N – L-N-CS, kezdők a CS és NY.
CSALOGÁNY – a CSALogány hangjával CSALogató kismadár. A lepeCSELő dALÁval csALOgat. A gÁLÁns dALOló hangjával szóLOGat, csaLOGat, hív. Daloló hangjával ÁGÁl párjának, párzásra csalOGAtva őt. A CSALafinta csaLOGató, LOCSOGÓ hang a hím, a madárleGÉNY csalogatókÉNT (nt = ny) szánt kÉNYes, iGÉNYes LEGÉNYES GÁLÁNYOSan, szerelmesen körüludvarló, körülkerítő GÁNYOLÓS dALA a madárleÁNYnak. CsaloGÁNY, vaGÁNY, leGÉNY – minősítő. Emberi, hallás szempontból: FÜLEM MÜLE, azaz fülem melódiája zene füleimnek
CSaLoGáNY – LoCSoGóN hangváz: CS-L-G-NY – L-CS-G-N.
CSaLoGáNY – LeGéNYeS – NYűGöLőS hangváz: CS-L-G-NY – L-G-NY-S – NY-G-L-S
CSaLoGáNY – GáNYoLóS hangváz: CS-L-G-NY – G-NY-L-S.
CSaLoGáNY – GáLáNYoS hangváz: CS-L-G-NY – G-L-NY-S.
A kedves GÁNYOLÁS körülkerítés, ölelés. Nem GÚNYOLÓS, az már az ellenoldal.
SZEKÉR – kezdetben SZÉKszerű, négylábú, REKESZekre, RÉSZEKre osztott SZERKEzetre rakták a szállítani való SZEREKet elkülönítve, s azt egy vagy két ember rudakkal, karokkal felemelve vitte. A felkarolhatónál nagyobb tömeget előbb talán csúsztatták, majd gördítették. Megalkották a KEREKet. A KERÉKkel ellátott, SZEREKet szállító REKESZ SZERKE, a KEREKES, KEREKESZ REKESZ – SZEKER nevet kapta.
SZeKéR – SZeRKe – ReKeSZ – RéSZeK – SZeReK hangváz: SZ-K-R – SZ-R-K – R-K-SZ – R-SZ-K – SZ-R-K
SZŐLŐ – régebb: SZÖLLŐ. SZÁLAi fölfelé SZÁLLÓk, akár a SZULÁK, PASZULY, FUSZULYka. A SZUL, SZULY gyök, MÁSZÓ emelkedőt jelent. A SZŐLŐ, SZÖLLŐ is. A kalász SZÁLAk is. A SZŐLŐ, SZÖLLŐ SZÁLAi megSZÜLIk a termést. A SZŐLŐ, SZÖLLŐ neve átforgatva mutatja, hogy ŐSSZEL érik be, akkor LÖSZ SZŐLŐ, SZÖLLŐ. A SZŐLŐ, SZÖLLŐ gerezdjei az ágak, SZÁLAi közt találhatók meg. A SZŐLŐ, SZÖLLŐ levéből LÖSZ, LÖSZÖn a bor. Az ember e látható jellemzők nyomán adott nevet a növénynek, gyümölcsnek.
SZőLő – SZöLLő – SZáLa – SZáLLó – SZüLi – LöSZ – őSSZeL hangváz: SZ-L – SZ-L – SZ-L – SZ-L – SZ-L – L-SZ – SZ-L
Hasonló azonos gazdálkodási ágazat kifejezései a gabona útját leíró: éRLel, saRLó, taRLó, táRLó, őRLő szavak, amelyek az RL hangcsoportra épülnek.
LAPÁT – szükség volt egy LAPos nyeles eszközre, amellyel ÁT rakható volt homok, kavics és más anyagok. A LAP PÁToló PÓTló volt, amellyel a hiányos csomó, PÓTolható, TÁPolható. Az anyag könnyedén ÁT-LAP-ÁTolható, ÁT-LOPható vele másik csomóba. De PALlhATó, LAPogATható, TAPogatható a csomóba LAPátolt, átTÁPolt anyag. LAPÁT az épületaLAPOT, TALAPot, taLAPOT építők ALAPeszköze. A LAPÁToló, lapáTOLó tudja, TOLni is lehet vele.
Az evezőlAPÁt vízben – régiesen ÁPÁban, EPÜben – mozog. Az evezőLAP-ÁT LAPját újra és újra ÁT-helyezzük, azzal lapáTOLva TOLjuk előre a CSOLNAKot. A LAPÁTok loCSOLNAK, s úgy TOLják a CSOLNAKot.
A magyar nyelvi eredet bizonyítéka, hogy a szóalkotó hangokkal a LAPÁT jellemzőinek összessége körülírható.
LaPáT – LoP áT – TáPoL – áTLoP – PóToL – aLaPoT hangváz: L-P-T – L-P-T – T-P-L – T-L-P – P-T-L – L-P-T
NADRÁG – Özönvíz utáni ruhadarab. Kezdetben pocsékolásnak tűnt a DRÁGa posztószövet összevagdosása. A NADRÁG kezdeti jellemzői: olyan lyukas, mint a NÁD, két ÁGa van, nem diDeReG benne. Nem RÁGja az ülepét az izzadság az állat hátán ülve, NADon jó. Bár DRÁGa, mivel szabni, varrni kell, de, ha AD RÁ, jó. Aztán összeállt a szó: NAD-ADRÁ-RÁG. Később a többi névadó jellemzők is hozzáadódtak. A NADRÁG – DRÁGÁN átforgatás mutatja: DRÁGÁN előállítható ruhadarab. Ha átfordítjuk teljesen 180 fokban: NADRÁG – GÁRDÁN, azt is elmondja, hogy feszesen áll a testen. Az ősnyelvi eredetű szavak egyik fő jellemzője: a szóban levő bármely mássalhangzó lehet kezdőhang a címszó többi jellemzőinek leírására képezhető szavakban.
NaDRáG – DRáGáN hangváz: N-D-R-G – D-R-G-N. Itt kezdőhang a címszó N hangja és a D.
NaDRáG – GáRDáN hangváz: N-D-R-G – G-R-D-N. Kezdőhang a G.
A GORDON szó KÖRüljárhatót, KÖRülölelőt jelentett az ősnyelven, K hangos változata: KORDON. A NADRÁG a lábakat, derekat GORDON fogja.
NaDRáG – GoRDoN hangváz: N-D-R-G – G-R-D-N. Kezdőhang a G.
A jól illeszkedő, feszes NADRÁGot, vetkőzéskor nem RÚGNÁD le könnyen.
NaDRáG – RúGNáD hangváz: N-D-R-G – R-G-N-D. Kezdőhang az R.
Erdővidéken helyenként: NAGYRÁG. A székely lábaira feszülő harisnyában járt. Idegen volt neki a bő, lötyögő NADRÁG. A székely szerint: GÁRGYUN áll. Városról érkező uraságok „NAGYRÁGos embörök” voltak, gyerekkoromban hallottam egy véleményt, más vidékről való székelytől: Mien nagyrág, az oan nagyrág, alól bőebb, min föel?
A nyelv híven örökítette a NAGYRÁG alakot, mert átfordítva is értelmes szót alkot. Tehát kiállja a nyelvi próbát a név.
NaGYRáG – GáRGYuN hangváz: N-GY-R-G – G-R-GY-N
TÁBOR – bármily TÁBOR helyigényes, nagy helyet BORÍT be. Özönvíz utáni romló állapotokban a törzsek területére BETÖRők BOTOR tettei miatt, védett TÁBORokat szerveztek. A TÁBORozás jelenségeinek megnevezései is ekkor alakultak ki a nyelv szószülő képessége nyomán azonos hangvázzal. A T.B – B.T gyök: TaB – BeT, otthonjelentést is hordoz: BEThlen, BETfalva, BÉThel stb. TÁBORban sok ember, sokféle egyéniség, történhetnek BOTOR dolgok, felBORÍThatják a rendet. Viselkedési rendszabály kell. MunkaTÁBORban ROBOTolnak. Nincs fölös kölönc, csak betyárBÚTOR. A hadi TÁBORba BÁTOR férfiak kellenek. TÁBORokban szoros BARÁTi kapcsolatot alakulnak ki.
A kifejezés minden hangja, gyökszava magyar nyelven külön magyarázható, érthető. A Bibliában említett TÁBOR helység és hegy az akkor ott élő ómagyar ősnyelvű népek által nevezett helyek voltak. A fenti – TÁBORral kapcsolatos – kifejezések azonos hangvázai is igazolják a magyar nyelv képlékenységét, azonos hangvázzal kifejezhetőséget egy tárgykörön belül.
TáBoR – BoRíT – BoToR – BeTöR hangváz: T-B-R – B-R-T – B-T-R – B-T-R
TáBoR – RoBoT – BúToR – BaRáT – BáToR hangváz: T-B-R – R-B-T – B-T-R – B-R-T – B-T-R
CSIMPÁNZ – a név kialakulásakor valószínű, hogy előbb csak a CSÁMPÁZó, de mégis ügyes, CSINtalan, játékos kaPASZkodó, CSIMPASZkodó tulajdonságát figyelve, az IMPOnálóan CSIMPASZkodása volt az egyik névadó. Majd később felismerve utÁNZÓ, ÖNZŐ természetét, került a névbe az NZ hangpáros, s így kialakult a végleges megnevezés: CSIMPÁNZ. Sok utódnyelvben hasonló a neve, de egyiken sem lehet teljes magyarázatot adni a szó kialakulására.
MALOM – Egyetlen nyelv sem tudja visszaadni az M.L – L.M gyök – akár alvógyökként: ML – LM – minden változatát az értelmi határon belül. A magyar nyelvi öt hangos szóba viszont – MALOM – minden jellemzője bele van sűrítve. Az első MALOM készítője: Odateszem ELMÉM, hogy a gabonaszemeket MÁL-lasztó, szétbOMLAsztó, OMLAsztó szerkezetet készítsek. Ami MÁLLASZT, MÁL-LISZT, LOMmá tesz, OMLÓ LISZT–et készít. A MÁL-LISZTből zsEMLÉt sütnek. De finOM a frissen sült MELeg, OMLÓs MÁLé is. A MALOM az élELEM alapanyagát feldOLgozó, előÁLlító gépsor, ELMÉs talÁLMÁny, mivel a mALOM nagy hALOM gabonát képes MÁLLÓ lISZTté bOMLAsztani, MÁLlasztani, málLASZTom, MÁLliszteni, málLISZTem. A LISZt a kaLÁSZ magvaiból való. Az összhang tökéletes, ha SZÉL fújja, könnyedén SZÁLL.
MaLoM – eLMéM hangváz: M-L-M – L-M-M
GÖRDÜL – RÖG, úgy tűnik, mintha oda volna RÖGzülve, de aztán elmozdul: a RÖG GÖRdül. A GÖRdülő, göRDülő, görDÜLő RÖG elDÜLve GÖRgésnek, göRGésnek inDUL, a DÜLŐ RÖG, és GÖRögve, göRÖGve, DÖRgő, döRGő, düböRGő hangot GERjeszt, ha nagyméretű, akkor DÚL is. Labdaként RUGalmasan uGRik, pöRÖG fent a levegőben, s a játékosok uGORnak föl érte. A GÖRDÜL teljesen átfordítva: LÜDRÖG. Az ide-oda GÖRDÜLŐ testre mondják: LŐDÖRÖG. Talán épp GaRáDicson GöRDül le.
GöRDüL – LőDöRöG – DüLő RöG hangváz: G-R-D-L – L-D-R-G – D-L-R-G
GRÁDICS – A hivatásos nyelvészet a GRÁD szót szláv kölcsönszóként jegyzi. Ám az is magyar eredetű. Ami magas azt át kell uGRAni, átuGRÁD, átuGRÁND, ebből latin GRANDis, az angol GRAND. Ami egy fokkal magasabb az egy uGRATó GRÁDiccsal feljebb van. Ennek régies változata: GARÁDICS, A GARÁDICS fordítva CSIDÁRAG. A lépcső egymáshoz RAGasztott fokokból áll. A CSIDA egyik jelentése ménló. A mén uGRATva hág, párosul. A garÁDICSon hágunk fölfelé. A lépcsőfokok hosszú sora uGRATó lépésekre kötelező járDA. A toronyépületekbe rengeteg GARÁDICS vezet, amelyet CSIGAvonalban építenek. Érdekesség. A nyelv követi. Két összekapcsolható elem: GArádICS: CSI-GA. A szóban rejtve ott a CSIGAlépcső neve is, és ez nem véletlen.
GULYA – kezdetben GULA, majd lágy hangú változata: GULYA. Ez a LEGelő, leGELŐ látványból. A LEGelő, leGELő állat addig LEGel, ameddig eLEGet eszik, amíg megeLÉGeli, eléGELi, azaz jóllakik. Bővítve a gyököt: a leGELŐn gomOLYOG, GOLYOmog, Távolról gombOLYAG gomOLYOGó GOLYÓnak tűnő – GULYA. Nappali hőségben a körülöttük rajzó-dongó élősdi röpködő rovarok, LEGYek, böGÖLYÖk miatt LEGYElve, leGYELŐn mozgatják fülüket, farkukat. A GULYA képe nappal változó, szétterülő, táGULÓ, vagy szorosan, GOLYÓként gördülve gomOLYOG. Éjjelre egymáshoz bújnak, távolról gombOLYAG gomolynak tűnik a GULYA. E jellemzők alapján adattak a megnevezések.
MEZŐ – a MEZŐ szó a tér zöld MEZben pompázó látványa nyomán alakult ki. Felkínálás ősgyöke: ME, ami annyit jelent: tessék, vedd, tied. Mit, miből kínál fel? A térséget borító ZÖld MEZ növényzetének gyümölcseiből. Annyit mond kezdetben egyszerűen: ME, ZÖld, egyed! Ez egyik névadó. Az emberek rájöttek, hogy MEZŐt megmunkálni jövedelMEZŐ, mivel az élelMEZÉshez szükséges termények ZÖME MEZŐn terem meg. Látták, hogy a MEZŐ kikelettől tél beálltáig ZÖMÉben ZÖld növényeinek MEZÉbe öltÖZIk, s mivel rengeteg terménye van, így az ember legfontosabb élelMEZŐje. Látták, hogy a MEZŐ ZÖld növényMEZÉnek virágairól a méhek MÉZEt gyűjtenek.
Aztán Özönvíz után, a gyökeresen megváltozott éghajlati viszonyok közt észlelték, hogy ősszel a MEZŐ mintegy levetette addigi szép ZÖld színű MEZÉt, s ZUzMArás reggelekre ébredt. Ám a MEZŐ télen sem MEZtelen, MEZEtlen, mert fehér MEZbe, ZIMÁba öltÖZIk, hóMEZŐvé válik, jönnek a ZIMAnkós, azaz havas téli viharok.
MeZő – MeZe – ZöMe – MéZe – ZiMa hangváz: M-Z – M-Z – Z-M – M-Z – Z-M
KAMPA – a mező másik ősi neve. K.M – M.K gyök: KaM – MaK (k > g: mag), A KAM gyök itt a begyűjtés, KAMrába, zárt, takart helyre KAMolás. A PA, sík terület, PArlag, PÁzsit, PAmPA, a PEmetével (fűvel) tele, PArézható, legelhető hely – KAM-PA. KAMPÁn, mezőn, MAKvakat, MAGvakat termesztenek a MAGrárok, agrárok. A KAMpán legfontosabb eszköz a KAr, megtoldva egy KAróval, bottal, amelyet MAgad felé húzva mozgatsz. KAMPÁra többnyire hosszúKARú, nyelű KAMPÓs, KAJla szerszámokkal mennek: KAsza, régen KAJsza, KAPirgáló KAPa, KARmoló KARablya vagy GÖRbe GEReblye stb. Nagy munkáknál: KAszálás, aratás, közös KAMPAmunkát, KAMPÁnyt szerveztek, KALákában együtt. MEZŐt, KAMPÁt KAMó azaz, takaró terményt beKAMálták, KAMrába ZÖMÍtették, azaz: betaKArították. A KAM gyök, taKArást jelent a KAMpa, KAMra, KUMál, KAMéleon (kamulény), KAMion, KAMásli és más szavakban. A KAMpa MAKvait is KAMrába gyűjtik. A vékony Pillék tÖMEgével fedett MEzőt, PEMeteszerű fűPAMacsokkal tele, PÁzsitos rétet PAMPÁnak is nevezték. E névadó jellemzők nyomán alakult ki a KAMPA név.
CSONKA – az első CSONKítás állaton esett. Névadója a CSONT. A CSONKA maradvány CSÜNG. De ez is csak magyarul értelmezhető. A CSONKAság hiányállapot, nem teljes érték, fogyatékosság. Lehet mANKÓra van szüksége, rimÁNKOdik, bÁNKÓdik, sirÁNKOzik csONKAsága miatt. E jellemzőt leíró az NK hangcsoport. A magyar CSONKA, SONKA szavak az eredetet, a CSONt szó gyökét tartalmazzák. A CSONKA – KACSON gyökátforgatással mutatja, hogy a CSONKAság a KACSON, görbe, ívelt karon mutatkozik. Legtöbb esetben a CSÁNK, boka CSONKUl. A szem CSONKAsága, KANCSALság, régiesen KANCSI.
CSoNKa – CSáNK hangváz: CS-N-K – CS-N-K
CSoNKa – SoNKa hangváz: CS-N-K – S-N-K
CSoNKa – KaNCSaL – KaNCSi hangváz: CS-N-K – K-N-CS-L – K-N-CS
VÍZ – Amikor az első ember vízbe nyúlt, első hatás: HIDeg volt, felÜDÍtően Hatott IDEgeire. Teremtéskor adatott beszédkészsége, -képessége folytán így kiáltott fel: – ID, ÜD! A folyót HIDdekel néven nevezte: HIDegel, azaz ÜDít, HŰsít. Levegő után legfontosabb életfeltételi elem a víz, földből tör föl. Első élmény: firis forrásvíz hideg, felüdítő volt. Az ivóvíz ID, UD (így, úgy), HID, HUD, jó. A forrás vize elFOLyik, mert a víz FOLyó, POLyó állapotú: IPOLY.
A folyó, fojó víz inni jó (lyó = jó), mivel hideg, fürödni, fürödni is jó, felüdít, firissít, frissít.
A víz MOS, tisztít, ezért aVATnak bele TAVába minden tisztátalant. Tisztaság MOSolyt fakasztó. A bibliai Mózes, MOSós, MOJsós MOSojos, MOSolyos, így kapta nevét. MOSóból, MOSósból, vízből vették ki, és MOSolygós kisfiú volt.
A víz, ID, ÜDE, folyó elem, a folyás folyamat, az IDŐ is folyamat, az ÜDE és ÜDŐ, IDŐ közös jellemzője, amit rögzít a nyelv, sőt a tÜDŐ nevében is megjelenik, mit ÜDE levegőt szolgáltató szerv. VÍZ, LEVEGŐ, IDŐ, IDEG kapcsolatai létezőek, valamely jellemzőjükben mindig „találkoznak” mindennapjainkban. Első három különböző jelenségei hatnak IDEgeinkre. Természetes kellemes folyamatban felÜDÍtőek, felHÜDÍtőek, máskor DÜHÍtőek, akit nyakon öntnek hideg vízzel, Á-t kiját, Ázik. Az L.V – V.L gyök: LeV – VeL E gyök két legfontosabb életelem kifejezője: a víz LEVe és a LEVegő. Csak e kettőVEL biztosított létünk. Ragszerepben is használt –VAL, –VEL gyök vízkapcsolatú. Utódnyelvek némelyikében VAL = hullám. Megfigyelhető a kapcsolatrendszer: a víz LEVe FOLik (v > f), FALú csak FORRás (l > r), vagy FOLó, folyó mellé épült. A FOLót FORRás táplálja. Az ember FALni csak FOLóvíz vagy FORRás mellé telepedett le.
A víz – idő kapcsolatot – mindkettő folyamat – a T.M – M.T gyökkel: TeM, TiM – MeT, MaT, is megjeleníti a nyelv. TEMp = idő, utódnyelvekben. METeo = időjárás, csapadék. TEMpó, üTEMes, megszakítatlan folyaMAT, TÖMörített időhatáron belül. A víz TÖMörülő képessége folyók neveiben: TEMze, TEMes, TÖMös stb. A víz TÁMad is, ellene TÁMaszt DAMot, gátat emelnek.
HOGYan kérdés vízkapcsolatú. GY = D + J együtthangzó. HOGY – HOD, a HOD – HID = víz. Létünk VÍZ FOLamat, víztől függő. HOGY? Felelet: így VAGY úgy. – id VAD ud, vízkapcsolat. A víz, HID összeköt, HÍD is, H-ágó az ID fölött.
VAD, VÁD = vízmeder. A VAGY – VAD kötőszó és feltételező szerepe is van. Mindannyi hordoz vízjelentést is, mert bennük a VÍZ neve van jelen. VÍZ = VID, vIDÁmító, ID, UD, JÓ, és jelen van életünkben, létünkben, csak úgy élhetünk, ha van VIDünk. Az adomány kedves, kEDŰs felÜDÍt, e szó is vízértelmű. Jelen van a BUDa névben, a VEDer, vEDEr, VEDel, vEDEl, VODa, vODA szavakban. Itt is van egy érdekes kapcsolat, a VEDER másik neve VIDÖR, és jelen van benne az IDŐ gondolata. Az egyszerű ember a kútnál a VIDÖRből ivott, VIDet, VEDELt egy RÖVIDet, röVIDet, rövIDEt, és ettől folyamatosan jókEDvű, jókEDŰs, MOSolygós VIDOR lett.
A VÍZzel kapcsolatosak átSZÖVik (vasz – szav) az élet minden területét. A térképre tekintve látható a VÍZ SZÖVevények hálózata. A VÍZ mindent VISZ, ami útjába kerül. SZAVainkat is átSZÖVi (szöv – vasz – visz – víz), felSZÍVódik, mindenütt (den – ned) jelen van, mert a VAN, a VASZ, a lét függ a VANtól, VASZtól, azaz a víztől.
Létigék: LENni, VAN, VASZ vízkapcsolatúak, a klasszikus LENni vagy (vad) nem LENni is víz (LÉNa). VANon, VASZon úsznak a VÁSZok, NÁVák, azaz hajók. A SZÍV folyadék víz értelmet is hordozó, folyadékot hordoz (hart), köröztet (cor, cuore): SZÍV – VISZ. A kör is víz értelmű (körforgás). A NEVetés, neVETés is, a NÉV szavak is VÍZ jelentésűek. A NEVetés felÜDÍt, a szép NÉV is felÜDÍtően hat. Amikor NEVet, neVET adnak, VATba, TAVba VETnek, mártnak. A hat is víz értelmű, a hét a tér, ahol elfolyik. A szép is víz értelmű (szép, szíp – pész, pis, Ipoly, po, pü), a szó, SZAVaink, mint folyamat: SZAV – VASZ (Száva) is: a szép SZAVak felÜDÍtőek.
A víz jelenléte bizalom (v > b) forrása. Élet csak a vizek mellett lehetséges. De áradáskor visszaél a bizalommal.
A források életfontosságúak. FANta: kút, forrás, a NAFta a NEDv. Víz a levegő után legFONtosabb létszükségleti elem. Nélküle nincs élet, lét. A lét, VAN, az élet víz, lé függvénye. A víz felÜDÍtő NEDű, MED, mederben fologat, folyik, folik, mint a FOLga, VOLga. A ZSINdelyen, ereszen ZSILizve (Zsíl) folyik, kúszik, és lecsöpög, leszöpög. A jikba, jukba, likba, lukba is befolik. A lyuk is vízvonatkozású. A fel, le igekötők is: le = víz, fel = pára. A víz lefetyelhető, lefetyelhető. A víz lötty, locsog, a csolnak úszik rajta. A víz csobog, szeretik benne a medve és bivaly bocsok, csobogtatnak benne
A folyóvíz viszi a hordalékot, főleg áradat esetén. A vízért eped a test, mivel felüdíti. Esőzés (baba: ecső) idején a csapadék, a víz csorog, csöpörög, szaporodik, locsog, minden benne tocsog, szárazság idején csak csordogál, csordogál (Jordán), elapad, a tikkadt föld elEPEd, víz hiányában megrEPEd. A kisbaba is EPEd a vízért, ezért kéri: PÜ-PÜ. De kéri úgy is: HU, HI, AD, DA, AKA, KE stb. Az EPEdarugó, epEDArugó nevébe is a kellemesen LENgő, ÜDÍtő érzést viszi be.
A víz VÁNdorol. E jellemző folyók neveiben: Száva, Néva, Dráva, Moldva, Boldva, Bodvaj, Morva, Prahova stb. A víz NŐiségi jellemző. Amint a nőiség szelleme kitölti az emberi lét világának összes réseit, úgy a vizet bőVEN ONTó (ONTárió, ont a rió) forrás kiönt, elönt, minden rést kitölt. Az igazi nő kedves, NEDves, NEVető, ÜDvöt hozó, minden jellemzőjét a víz neveivel lehet kifejezni. Folyammá dagadó, dagadó, életet továbbadó forrás. Jelen van a Duna, Szajna, Majna, Rajna, Pina és több más folyó neveiben. TISZa, MISSISSippi, MississIPPI neveiben: ISZ, IP, PI gyökök.
A PÜ ösztöni ősgyök, amelyet legtöbb kisbaba ismétel, jelen van a PO, PIavé, PAtak, IPOly, PIna, POtomac és más folyók neveiben. A víz hideg, az első folyónevek egyike az Édenben eredő HIDdekel folyó, ám ez egy mási jellemzőt is rejt: H.D – D.H gyök: HID – DÜH, gyors folyású, dühös. A vizet nevezték hidernek, hidernek is, mivel dermesztett is. A hider szóból hangugrással lett hidro. A székelyföldi FeketeID, valaha FeketeHID, ma FeketeÜGY. Az ügy folyamat, ez az elfolyó víznek is jellemzője, csak addig folyik, ameddig egy digben, gödörben, valahol összegyűl dögivel, és nagy körben dengert azaz tengert alkot. A víz, a denger, tenger, a tavak (tav – vat) felülete net (ned), azaz sima (med, ned), fényes, csillogó. A vízben, vízzel avatnak, beavatnak (vat), az özönével érkező víz zavart okoz (Zazar), áradatot, áradatot (ud, id), eláztat, minden nedves, úszik. Voltak néhányan, akik az Özönvizet is megúszták. A víz a tűz ellensége, folyamatát folyásával oltja, de a víz a SZOMjat is oltja, akár az OLT vize. A szom gyök fordítottja: mosz, ez is víz értelmű. MOSZes, Mózes neve vízjelentésű név, akár MOSon vidéke. A jéghideg víz marón ható, partot is mardos. Ilyen hideg volt a Maros vize az első kóstolásnál, és partot maró is. A mar – ram (m > n) ran is vízjelentésű: sűrűn, komoran hull az őszi eső, de így van rendjén.
Az: id, üd, fi, fo, fö, fü, jó, pi, po, pü ősgyökök, a DEN, NED, HÍD, HUD, HÜD, VÍZ, SZÍV, VAD, VÁD, VED, VID és más gyökszavak, a D, GY, N, P és más hangcsoportok a kifejezésekben. A víz ősnyelvi neveit: b, cs, d, f, gy, h, j, k, l, m, n, p, sz, t, v, z, zs hangokkal alkotott gyökök képezték. Az ősgyökök, gyökszavak: BO, CSO, CSÖP, ID, IDE, UD, ÜD, FO, HUD (GY), JÓ, AKA, LÉ, LOCS, MAD, MED, NAD, NED, EPI, PI, PO, PÜ, SZI, TA, VAD, VAN, VASZ, VAT, ZI, ZSIL, ZSIN stb.
Talán elég ennyi bizonyíték arra, hogy a VÍZnek – a teremtés legfontosabb átalakító elemének – több mint tíz neve volt, százféle változattal az ősnyelven. Megnevezéseinek gyökszavai teljesen átszövik az ősnyelvet, a magyar nyelvet, beépülve szavaiba, és csak magyarul van magyarázat rá.
A fenti felsorolások teljesség igénye nélküliek, hiszen se vége, se hossza a nyelvi kapcsolatok sokaságának. E nyelvi jelenségeket egy nyelvész csak felelőtlensége teljes tudatában nevezheti véletlennek.
SZIKLA – az első emberrel Teremtője ismertetett némely teremtésben végbemenő folyamatot. A SZIKLA keletkezését is: magas hőfokon és hatalmas nagy nyomáson PRéselve, sűrítve, megROKKantva (rock) kialakuló PRéselt, TöRhetővé válik, miután tüze kiALSZIK, megSZILárdul, kőSZÁLlá LESZ, csendben ALSZIK. Ebből eredően az ember tisztelte a SZIKLA keménységét, magasságát, csendjét, és SZENT alkotásként kezelte. Tudta – a SZIKLA valaha forró olvadék volt, majd kihűlt, kialudt. Nevében van állapota: ALSZIK. Az ALszik szó a megALvadt állapotot rögzíti, de benne rejlik a felOLvasztás gondolata is. Azonos hangokból áll: alvad – olvad. Van olyan SZIKLA, amely APRÓra TÖRhető, TÖRPE lesz: TÖRPE – PETÖR. Innen a PÉTER név SZIKLA jelentése. A SZIKLA elFEKvő, FEKve, KÉFE, KÉFA, kemény tömeg. Jézus, PÉTER nevű tanítványának KÉFE, KÉFÁS neve is kőSZIKLÁt jelentett. Mivel a SZIKLA kiOLTOTT olvadék volt, némely magas SZIKLÁt OLTÁRként neveztek meg: GibrALTÁR, OLTÁRkő stb. Az ősiségben SZENT áldozat bemutatására való OLTÁR építésére használtak kőtömböket, elkövetett bűnök miatti isteni harag OLTÁsa végett. Evégből SZENT nevet is kapott a SZIKLA.
SZiKLa – aLSZiK hangváz: SZ-K-L – L-SZ-K
aLVaD – oLVaD hangváz: L-V-D – L-V-D
SZTIKLA – az ősmesék üveghegye Özönvíz előtti valóság. A mesék nem hazudnak, az egyszerű ember a valóságból merített, majd némileg színezte. Hazudni történészek szoktak érdekből, tisztelet a kevés kivételnek. A SZIKLAszerű kemény, de áttetsző hegy másik neve SZTIKLA volt. A SZTRIKA szó is akkor alakult ki: SZéTTöRIK. A TR páros mutatja az üveg TöRhetőségét, az SZT páros a TöRés utáni SZéToSZTódását, e jelentés benne a SZTikla szóban is. A sztiKLA, SZTikla (üveg) átteTSZő tiSZTasága benne a szóban, tiSZTa – sztiKLA – KLÁR szavak azonos jelentésűek. A T.K – K.T gyök: TiK – KaT, az üveg, koppantásra kemény KATtanó hangja. Az IKLA hangcsoport a szIKLA keménysége, a rEKLÁm csillogása, a cIKLÁmen szépsége, a GLEccser (k > g) fénye, ropogása.
SZTiKLa – SZiKLa hangváz: SZ-T-K-L – SZ-K-L.
VERÉB – másik ősi neve: SZAPORA, SZAPORÁK. Némely északi nyelven: SPORK, SPÖRK, kiejtve: szpork, szpörk, bár nem tudják, mit jelent a szó eredetileg. Ha a hangvázba beillesztjük az alvógyököt felélesztő magánhangzót, már mutatja önmagát.
SZaPORáK. SZPoRK – SZPöRK – SZaPoRáK hangváz: SZ-P-R-K – SZ-P-R-K – SZ-P-R-K
REGGELI, EBÉD, VACSORA – Az alábbi mondatokban láthatók, ahogyan a napszakok megnevezéseiben egymást követik az értelemkifejtő folyamatos kapcsolódások, amelyek névadókká váltak.
REGGELtől ESTig. REGvel indul, s eREGEL az ÉGbolton egyre inkább hévvel ÉGve a nap DÉLig, a DELI magas ÉGi csúcsig. A nap másik vÉGE, amikor a nap már megelÉGElve az ÉGEn erEGElést, a táj ÉGEtését, az eREGelÉST, elESVE, ESTvel fejeződik be, a nap elESTE, lenyugVÁSA (lenyugvása: elvása, eltűne) után.
REGGEL a mezőre eREGELés előtt a sietős REGgeli lEGElés, a gyorsan, FRISSen elköltött éTEK, azaz FRISS ÉTEK járja.
Az EBÉD DÉBE (délbe) bőséges, így jó ízűen EVÉD. Majd délután az osonón sietős OZSONNYA, mivel még munka van. Szürkület előtt megelEGELik a REGGELtől estvÉLIG tartó állandó eREGELést. Mindenki beérkezik a kunyhó konyhájába estebédre, aminek neve: VACSORA.
A VACSORA, VECSERE, a nap végén, a kötetlenül elEREdő FECSegő CSEVERE ideje. ESTE jön el a míVES munkától megnyuguVÁS SORA, elVÁSott a nap. Ekkor van a VACSORA sora. A VACSora, CSEVerésző FECSegő ráérős, RACSOVÁzó, tRACCSoló étkezés. Ez a napi, REGtől ESTvélig, estVÉLig ESEtt ESEmények VÉLelmezÉSÉnek, vélELMEzésének, megbESZÉLésÉNEK és az ÉNEKlésnek, a REGének, regÉNEK ideje. Utána jön a puha LOM, pihés ALOM, édes ÁLOM ideje. Ezzel vÉGE a napi eREGelésnek, erEGElésnek, s az élet egy napra ESŐ REGéjének, amely az életre GERjedéssel induló, eREGelő REGtől a nap elESTÉig, vESZTÉig, ESTÉig tartott.
ReGGeL – eReGeL hangváz: R-G-L – R-G-L
eBéD – DéBe hangváz: B-D – D-B
FRiSS éTeK – FRiSSTeK – FRüSSTöK hangváz: F-R-S-T-K – F-R-S-T-K – F-R-S-T-K
VaCSoRa – CSeVeRe – RaCSoVa hangváz: V-CS-R – CS-V-R – R-CS-V
MADÁR – A madár szó eredetét összetevőiben kell keresni. A MAD, táMAD, feltáMAD. FeltáMAD a szél, poraiból a főnixMADár, feltáMAD a halott. A MEDve két lábra emelkedik (mellét mutatja), mikor táMADni akar, „székely táMADt, székely bánja” – mondta János Zsigmond a székelyeknek. Mindegyik felemelkedésről szól. MADrid nevében is emelt térség, MADeira – vízből kiemelkedő, MADrigál – emelkedett érzelmek regélő dala. DAM, emelt gát, DÁMszarvas emelt fővel jár. ÁDÁM és DÁMája, Éva, egyenesen emelt fővel jártak. Nem négykézláb, csimbókos szőrösen, az csak a kifejlődés meséje szerinti. A MADám, maDÁM emelt rangú hölgy.
MADár, madÁR is felemelkedik a légbe, ÁERbe légÁRba. Az –ár jelentése: levegő, ÁER. Ez sem görög, csak ott ragadt meg, magyar nyelvben fordított alakjára – re – épült a repül és a hozzá kötődő kifejezések, ezen kívül a ledér utal rá, de a RÁ, REÁ igekötőként is, és a –ra, –re, ragszerepű gyökök szintén az áer, re gyökhöz kötődők, értelmükben a légből érkezés, valamire ráhelyezkedés jelensége rejlik. A szóösszetételek előtti légre utaló – aero- kifejezés joggal mondható ősnyelvi, s így magyar gyöknek. Ezt a fordítás is igazolja: ÁER – REÁ.
A szárnyasok megragadták a földhöz kötött ember fantáziáját. A levegőben könnyedén libegő, szálló, repkedő, repeső, bolyongó, burungozó, kerengő, térengő, lengő, sivalkodó MADÁR szórakoztatta. A felsorolt jelzők, jellemzők megnevezések is voltak egyben. Az ősnyelven a Föld különböző pontjain így is nevezték a repülő állatokat, s az átfordított, összeforgatott nevekből később kialakultak az utódnyelvi nevek.
EGÉR – Az egér fő jellemzői: fürge, motoszkáló, surranó, rágcsáló, rotoló. Az ősnyelv – mint a csalán, káposzta esetében – mindannyit használta. A mai magyar nyelvben fürge, rágó jellemzője okán: egér és féreg. A többi: surranó, motosz, rágó, rotoló neveket az utódnyelvek használják, sajátos hangzástörvényeik szerinti alakban.
FéReG – FüRGe hangváz: F-R-G – F-R-G vagy eGéR – RáGó hangváz: G-R – R-G
BŐR – az ősiségben több neve volt jellemzői alapján: BŐR, DERMA, DERME, HÜD, HIDE, PEL, IRHA s mások. A REBeka, ReBEKa név egyik névadója: szép bőrű, keblű lány (reb – ber – bőr, bek – keb). A BŐR BORítja, beLEPi a testet, akár egy LEPel, lePEL, LEPedő, PELenka. HIDEgben DERMEd, gémBERedik, szőre BORzolódik, de azért kiBÍRja bár a nagy HIDEgben néha remeg, REBeg. Az emBER, némBER BŐRe teljesen más, mint az állatoké. Az arcBŐR mutatja ha felBORult a belső béke, felBORzolt az egyén idegrendszere. A BŐR és annak szŐRe, ŐRe a testnek. Az asszonyBŐR BÁRsonyos, eszezve: BÁRszonyosz. A tiszta, gondozott, ápolt BŐR kedvelt, simogatásra ösztönző, mintegy BŐRSZOMJ, BŐRSZONNY keltő. A nem gondozott, tisztán nem tartott, nem ápolt test BŐRe visszataszító, elriasztó hatású, BŐRISZONYt idéz elő.
BáRSZoNY – aSSZoNYBőR – BőRSZoNNY – BőRiSZoNY hangváz: B-R-SZ-NY – SZ-NY-B-R – B-R-SZ-NY – B-R-SZ-NY
DERME: színe igazolja a BŐRszín szerinti száRMazást. Az ellenálló DE gyökkel indul: DE-RME. Tűrő képes, így ellenáll: hiDEgnek, MElegnek. Nagy HIDEgben DERMEd, diDEReg, REMeg, MERED, gémBERedik (bőr), gÉMbeREDik. DURMOló álmában a DERME kisimul. Hirtelen ébredéskor, EMREDéskor kissé megREMeg. A DERME nem szereti, ha cIRMOlják, kARMOlják. Az arcDERME külsőleg kifejező, mutatja a jó nevelést, jó MODORt. Az arc DERMÁja, rosszkedv esetén MORD képű. Mutatja, ha jó MEDERben mennek a dolgai, ha jól DURMOlt az éjjel, vagy DURMOnyás.
DeRMe – MeDeR – DuRMo – MoRD hangváz: D-R-M – M-D-R – D-R-M – M-R-D
DeRMe – MoDoR – eMReD – MeReD hangváz: D-R-M – M-D-R – M-R-D – M-R-D
Nagy hőben, melegben a DERME szereti a hűs PERMEtet. A finom SZŐRME simogatja a DERMÉt. Az egészséges DERME jó MEDERben tartja a testet. A DERME tERMÉszetes ŐRe a testnek. Érdekes társítás: aki alszik – DURMOL, más szóval: húzza a lóBŐRt, azaz a lóDERMÉt. Ez sem véletlen. Betegség, láz esetén a testet a DERME felületén át tORMÁval beDÖRzsölve kezelik.
Régen az út másik neve DÖRÖM, DRÖM, DROM, amelyen végigDÖRÖMböltek a szekerek, lovasok, de a DROMedárok is. A jó, sima útra mondták: olyan, mint a bőr, azaz DERMA.
DeRMa – DRoM hangváz: D-R-M – D-R-M.
A HÜD nagy melegben izzadással H–ÜDít. A HIDE nagyon sűrűn ellátott érzőIDEgekkel, amelyeket ingerli a HIDEg. Nagy HIDEgben ellenáll: DE (csak azért is), s vÉDI a testet. Minden bántó hatás BORzolja a BŐR, a HIDE SZŐRét, mert IDEgesíti. A szép HIDE nagyon ÉDI, s szereti, ha vÉDIk. Az arcHÜD mutatja érzelmeit: ha jó keDÜH vagy DÜH uralja.
Az arc IRHÁján meglátszik a HARag. Az IRHÁból nő ki a HAIR, szőr, HAJ, de az IRHÁt támadja a RÜH is.
A szép nőre mondják: jó BŐR. Az ilyen szép nőt sokan udvarolják, ám vigyáznia kell, mert ezek a férfiak csak BŐRöncök, BIRtokolni akarják finom BŐRű testét, BŐRe alá, BURkába akarnak bújni, s így könnyen RIBanccá válhat.
A PEL, a BŐR lePEL, LEPi, BORítja a testet. A PEL képes LEPlezni takarni az indulatokat. A PELt áPOLni kell.
TEKSZTIL – hasonlóan alakult ki a folyamatok nyomán a TEKSZTIL kifejezés. Fonalak TESZ-VESZ TÉKoló SZÖTTese. Az ősiségben élt egy szó TÁKÁSZ. Lehetett TÉKÁSZ változata is, és ma már kevésbé használt TAKÁCS is. Ez mindenféle alkotó munkát felölelt. A lábbelit készítőt még gyerekkoromban is TÁKÁSZnak nevezték. A SZÖVéshez, SZÖTTeshez TILolt SZÁLak kellenek. A szövő takács, TÉKÁSZ TILolt fonalakból dolgozott. TÉKÁSZ TIL-olt, hangzó kieséssel TÉKSZ-TIL. Így alakult ki a TEKSZTIL szó, amelyet az ógörög nyelv megőrzött, a magyar nyelvből kimaradt. Helyette: szövet, szőttes, vászon, posztó, kelme, tafota, gyolcs szavakkal különböztetik meg a szövedékeket. Ma X-el írják a KSZ hangkapcsolatot, annak ellenére, hogy gyökhatáron áll a K-SZ. Ez alapon a tyúkszar is írható X-el: tyúxar.
PARÁZS – emésztő tűz, forróság. Az első PARÁZS nem anyagot elemésztő tűz volt, hanem a szerelem tüze, a PÁRZÁS vérforraló, egész testet tűzbe hozó eseménysorozata. A PARÁZS szó a nemiségben, PÁRZÁS tárgykörében is meghatározó kifejező. A szerelem, érzelmi-érzéki testiség PÖRZSÉn PERZSElő hatóerejű összessége. Ezt már az első emberpár érezte és megnevezte. Utódaik is átélték személyenként mind a mai napig. Ezért lett az összeadás, szorzás jele a nemek – férfi-nő – útjainak kereszteződését is jelző + és x. Ha sok a + (még-még) akkor van x-zati növekedés. Az emberi történelem kezdetekor nem létezett fontosabb cél, mint a SZORzati SZAPORodás, amely PARÁZSló PÁRZÁSsal érhető el. E PARÁZS tüze nyomán telt be a Föld emberrel. A tüzet, Teremtő Ura ellen lázadó Pürimádó (Prométeusz) hozta a Földre évszázadokkal az ember teremtése után, még az Özönvíz előtt. PARIZS, PÁRIZS, az örökösen PARÁZSló érzékiségű, éjjel nappal csőre töltött, PÁRZÓ királyfi is e jellemzője miatt kapta nevét. Heléna szerelme VARIZSolta, élénkítette izzását. Trójai leírások szólnak arról, hogy még az ostrom szüneteiben is Heléna ágyában sürgött-forgott. A PARÁZS – ZSARÁP (p > t), ZSARÁT. A PARÁZS – ZSARÁT párosnál mindkettő ugyanazt jelenti ám a ZSARÁT inkább a kihunyás felé tartó folyamat. A ZSARÁT RŐZSÉT kér a tűz újjáélesztéséhez.
PaRáZS – ZSaRáT – RőZSéT hangváz: P-R-ZS – ZS-R-T – R-ZS-T
PaRáZS – PáRZáS – PöRZSe hangváz: P-R-ZS – P-R-Z-S – P-R-ZS
POROZSNOK – csali tojás is PÁRZÁS, PÁROS, PÁRZÓ gomolyodás terméke, s arra ösztönzi a tojót, hogy mÉG-mÉG. A POROZSNOK jó SZAPORítást ösztönző PARÁZSNAK. A POROZSNOK – KONZSOROP fordítás mintegy ösztönző szóként: KONCSORODj ide tojni. A rokonhangváltások érthetőek.
PaRáZSNaK – PoRoZSNoK – PáRZáSNaK hangváz: P-R-ZS-N-K– P-R-ZS-N-K – P-R-Z-S-N-K
PoRoZSNoK – SZaPoRáNaK – KoNCSoRoDó hangváz: P-R-ZS-N-K – SZ-P-R-N-K – K-N-CS-R-D
GYERMEK – a GYERMEK szó létrejötte jellemzőiből való. A GYERmekszületés előfeltétele: egy férfi és nő egymás iránti szereleMRe GERjedése: – GYER velem, legyél feleségem, férjem. Az RM hangcsoport: ERME, jelen van utalásként a gyERMEkáldás férfi-nő együttdURMOlása (együtthálás), két test hARMOnikus egyesülésének nyoma, a spERMA csírára, mint eredetre, tERMÉszetes szÁRMAzásra, kicsinységre, akár a finom hARMAt, kis csERMEly, a gyARMAt, gazdaság örököse, szülei fORMÁját hozza, később sURMÓ suhanc. A gyERMEk, jelképesen kis gyURMA, aki e korban még képezhető, alakítható. Elsőszülött gyERMEkkel megjelenik a pár mellé a hARMAdik személy, családdá válnak, és a családi hARMÓnia egyik fő megteReMtője lehet. E nyelvi bizonyítékok a GYERMEK szó magyar eredetét erősítik meg! De a szaporodásáról, növekvésről is ad képet. A GY.R – R.GY gyök: GYeR – RüGY, a GYÜRke és RÜGY szavakban kicsiny sarjról beszél. GYERe – eREGY (eredj) szavak, kicsit hívó és küldő. A GYERMEK szó egyik névadó alapja a szülő hívószava a már JÁRó, tőle elmaradozó kicsinye felé: JER, GYER! A másik gyök: MEK, amely kicsit jelentett az ősi nyelven. Tehát, a felnőtt, a szülő hívta: JER, GYER, MEK-em. GYER, MÓKás kicsinyem, MAGzatom! GYERMEKEM, ha fordítjuk: MEKEMREGY, RÜGY, MEKEM – kicsinyem, RÜGYem, GYÜRkém, GYERkőcöm. Ugyanez, ugyanígy minden szóban kielemezhető. E két gyökből: GYER-MEK*, összevontan kialakult a GYERMEK szó.
LOPTA = harc. Hogyan alakult ki a szó? Az egynyelvűség idején, egyes henyélő, dologtalan, semmittevő törzsek, lusta, dög férfi emberei csoportos támadást indítottak a békésen dolgozó, szorgalmas, termesztő, termelő néptörzsek ellen. Irigyelték a munkával megtermelt javaikat. Rájuk támadtak, s a támadó banda elPALTA őket botokkal, hogy elvegyék megszerzett javaikat. A beszélt nyelv minden eseménynél jelen volt, megnevezéseiben rögzítette az okot, módot. LOPTAk, mert nem kellett megdolgozni érte. A LOPOTT holmival TÁPOLták a saját törzsük népét. A becstelen törzsek így teremtettek anyagi ALAPOT maguknak a LOPOTT holmiból. Ez okon mondhatták egymás közt: Megyünk LOPTÁba. Ebbe beleérthető volt a LOPás, rablás, BOTokkal verekedés is. Ilyen eseteknél zajtalanul LÉPTEK, lassan, LOPakodva mentek. Általában nem NAPPAL, hanem LAPPANgva éjjel. Lehetőleg álmában LEPTÉK meg, az éjszaka LEPle alatt a gyanútlan, békés népet. A javak becstelen megszerzéséért indított támadás, harc neve így lett LOPTA. E szót az utódnyelvek őrizték meg: harc = lotta, lupta, loita, lota … Kitől LOPTAK? ATTÓL, akinek volt, mert szorgalmasan megdolgozott érte. A LOTTA szó teljes megfordítása mutatja.
A beszélt nyelv ott volt az eseménynél, és rögzítette a kimondott szavakat. Kezdetben a BOT munkaeszköz volt, azzal BOTOLtak a földeken. A támadók is BOTotkal támadtak, BOTOLtak, ellenük BOTtal védekeztek. Ez az Özönvíz előtti, kezdeti, még fémek nélküli kor, tehát a lopás, rablás már akkor elkezdődött. A BOT szóból induló háborúskodáshoz kötődő szavakat is az utódnyelvek őrzik BATallion, comBAT, BATtle, BATaie, BATere stb. P és B rokonhang, így a LOPTA és BOTOL szavak is a harc, rablás tárgykörében.
Énók írta le, hogy a földre szállt égiek később megtanították az embereket, hogyan kell fémfegyvert készíteni. A fémfegyverek használata után a harc neve a csattanó, csattogó fémfegyverek hangja nyomán lett CSATA, majd a CS.T – T.CS gyökből: CSaT – TaCS, kialakultak a szóbokornak a tárgykörhöz tartozó többi szavai.
A kezdeti sikerek lendületet adtak a LOPTÁval gyarapodó törzseknek. Később, az Özönvíz után kialakuló királyságok, államok, saját törvényi rangra emelték a LOPTÁba járást, a rablást, akár emberölés útján.
E becstelen LOPTÁKkal kezdődtek az erőszakos népek birodalomépítései Özönvíz után, rablással, emberöléssel. Ezért kényszerültek védekezni a békés törzsek. Ezért tömörültek FALkába, erős FALakkal védett FALukba, FALvakba, majd még erősebb FALAS, VÁRas POLUSokba zsúfolódni, népet szipolyozó POLISZokba, az addig egymástól távoli tanyalakók a védettség végett. Ezt a történelem fejlődésként értékeli, holott ez volt a feneketlen nyomor kezdete.
A LOPTA és BOT szavak háborús, harci állapothoz kötődését többnyire azok a nyelvek őrizték meg, amely népek fő jellemzője volt a LOPás, BOTokkal, fegyverekkel rablás. Ilyen a római latin hatalom és utódnépei. Az ehhez kötődő szavakat is főként a latin-utód nyelvek őrzik: LOTTA, LUPTA, BATallion, comBAT, BATtle, BATaie, BATere stb.
LoPTa – TáPoL – LoPoTT – aLaPoT hangváz: L-P-T – T-P-L – L-P-T – L-P-T
LoPTáK – LoPTaK – LéPTeK – LePTéK hangváz: L-P-T-K – L-P-T-K – L-P-T-K – L-P-T-K
LoTTa – aTTóL hangváz: L-T-T – T-T-L
LoPTa – BoToL hangváz: L-P-T – B-T-L
Az ősnyelvet őrző székelyek nyelvében nincs jelen e szavak egyike sem ily vonatkozásban, ők nem hódítottak, nem raboltak ki más népeket. A csürhében lopás, rablás, a gyilkos, rabló hadjáratok, békés emberek álmukban lerohanása nem volt jellemző székely nemzeti szokás!
KIRÁLY. E szót német > szláv közvetítésűként jegyzik a hivatásosok. Az ősiségben KERÁL. Fordítsuk: KERÁL – RÁLKE. Bővítsük: uRÁLKEdó, uRALKOdó. Értelemhordozó-e e fordított szó német vagy szláv nyelveken vagy csak magyarul? KIRályt a RIKek, gazdagok közül választottak, és RIKítóan szép ruhákban járt. A KIRÁLY az URALKOdói REndeLKEzéseit ÍRÁLYban, azaz ÍRÁsban RÓJa ki, amelyeket a tRÓn erejével, tekintélyével érvényesít. A KIRÁLY IRÁnyító, KIÁLL a nép elé. Ha a hadi helyzet válságos volt, a harctéren parancsait RIKoltva adta ki. A kapcsolatos cselekményekben jelen van a Kemény K és az eRő R hangja.
KeRáL – uRaLKodó hangváz: K-R-L – R-L-K-d.
OSZTOVÁTA – Özönvíz előtt már fontak és szőttek. Első fonásra alkalmas rostokat a lenből, kenderből nyerték. A Teremtő Isten az állatvilágot használta ötletadőnak: pók, szövőmadár stb. A hivatásos nyelvészet csípőből vágja rá az OSZTOVÁTA szóra szláv eredetet. Szerintük a SZŐTTES, SZÖVET, SZŐ, ÖV, OSZT finnugor, a TAFOTA (selyem) perzsa, a POSZTÓ szláv. Az OSZTOVÁTA ősnyelvi szó, az egynyelvűség idején készültek az első kezdetleges szövőeszközök, a szövőmadarak, pókok példájából kiindulva.
E szavak alapjai az SZ, V, T, F, M, P hangok, mint fő értelemhordozók:
Előbb fordítsuk meg a szót: OSZTOVÁTA – ATÁVOTSZO. Ez hangugratásokkal: A TÁVOT SZŐ, azaz ÁTSZŐ TÁVOT hosszan. A TÁVOT OSZT, A TÁVOT OSZTja, megOSZTja mintákkal. Az OSZTOVÁTA SZÖVETET SZŐ.
OSZTOváta vagy SZÖVŐSZÉk teljesen a számok, OSZTás és SZOrzás MATeMATikája MATató beállítása alapján működő, OSZT – SZŐT – TESZ (tex) SZerkezeT. Az OSZTOVÁTA lehetne OSZTOFÁTA is alkotó FAanyagából indulva. Ha utódot VETő ősi FET és FÁTa (fiú és szülő lány, nő) szót vesszük alapul. De EVŐT OSZTÓ, ASZTAlraVETŐ terítőt is SZŐ.
Az OSZTOVÁTA szó magyar eredetű, vázhangjaiból megalkothatók a rajta készült termékek nevei is! Nézzük:
OSZTOVátán szövik a POSZTÓt (v > p), oSZToVáta – PoSZTó hangváz: SZ-T-V-t– P-SZ-T
oszTOVÁTÁn szövik a TAVOTÁt, TAFOTÁt (v > f), oszToVáTa – TaVoTa – sz-T-V-T – T-V-T
OSZtoVátáN készül a VÁSZON, oSZtoVátáN – VáSZoN hangváz: SZ-t-V-t-N – V-SZ-N
oSZTOváTán szövik a SZŐTTest, oSZTováTa – SZőTTes hangváz: SZ-T-v-T – SZ-T-T-s
oSZToVáTán szövik a SZöVeTet, oSZToVáTa – SZöVeT hangváz: SZ-t-V-T – SZ-V-T
oSZTOVÁtán szövik a SZTÓFÁt (v > f), oSZToVáta – SZTóFa hangváz: SZ-T-V-t – SZ-T-F
A SZÖVÉS, SZ-ÖVÉS a kereSZTeződő SZálak közt a másik SZálak szintén kereSZTező jÖVÉS-menése. A Fonalak egymás sűrű, TÖMött, töMÖTT ÖVEzése, mintegy SZÖVETkeznek, hogy létrejöjjön a SZÖVÖTT ÖSZVESség, SZÖVEDék.
Az OSZTOVÁTA munkálatai – kender, len áztatása, tilolás, gyapjúfésülés, fonás, előkészület, felvetés, beállítások, majd a szövés – elme, test mindennemű szövetét kimerítő tevékenység.
GYÖMBÉR – A GYÖMBér gyökerek GÖMBölyűek, GYÖMBölyűek, mint a COMBok. Ez volt az egyik fő névadó jellemzője. A GYÖMBÉR neve a benne rejlő, belé GYÖMöszölt gyógy- és tápérték. A Liptó megyei GYÖMBÉR hegy? Ez is óindiai? Vagy tán a még az egynyelvűség idején nevet kapott gyömbér növény gyökere és a liptói Gyömbér hegy valamely alaki hasonlósága ihlette az azonos megnevezést? Az ősnyelven a hegynek GYÖLV neve is volt. Nézzék meg képeken a Gyömbér hegyet több oldalról. A GYÖMB – DOMB hasonlóság, a nagy hegytÖMB, GYÖMöszölt BÉRcek, amelyekről messzire BáMulható a vidék, akár a ház áMBitusáról a táj. A hegyek GÖMBölyűek, GYÖMBölyűek, mint a COMBok, mint a GYÖMBér gyökerek.
POLITIKA – az első pusztai gazdag hódító államokat rablással, LOPTIKÁval ALAPÍTOTTÁK meg. LOPÓ TÉKA azaz LOPI TIKA volt a rabló államok POLITIKAI alapja. Ez mindent elmond róluk és POLITIKÁjuk jelleméről. Velük szemben alakultak ki a védekező városállamok FALASOK, PÓLUSOK, POLISZOK kiskirályságai. A támadók LOPTÁK, rablóháborúk, gyilkosságok révén szerzett zsákmányból éltek. Az állami törvényerőre emelt rablóháborúk, hadviselés, emberölés már nem volt szégyellnivaló, sőt birodalomalapító dicső harcnak számított. Törvényesítették az emberölést. Az ő erkölcsiségük szerint joguk volt megölni a kirabolandó ellenállót, azt AKITŐL LOPtak. Csak a sajátjaik közti emberölés volt büntetendő. Kivéve a párbajok. Ez volt az alakuló pusztai rablóállamok alaptörvénye elPALLTÁK, megölték azt, AKITŐL LOPtak. A védekező fél viszont azt verte, ölte, AKI TŐLE LOPott. Ebből alakult ki a hadi POLITIKA fogalom.
PoLiTiKa – PaLLTáK – aKiTőL LoP – aKiTőLe LoP hangváz: P-L-T-K – P-L-T-K – K-T-L-P – K-T-L-P
A támadók igyekeztek szétverni az őrséget a KAPUTÓL. Csak a saját KÁPTÓL, főtől féltek, PALLTÁK egymást. Ez a támadó hadiPOLITIKA része volt.
PaLLTáK – KaPuTóL – KáPTóL hangváz: P-L-T-K – K-P-T-L – K-P-T-L
A kezdeti egyetértés a támadó LOPTÁKra alapozott állam vezetésében megromlott a LOPTÁKban LOPOTTAK elosztásakor. Ki kellett dolgozni a LOPTÁKban szerzett zsákmány elosztási POLITIKÁját, kit mennyi illet meg?
Ugyanígy a védekezésre szorulók közt is. Ők segítették, TÁPOLTÁK a LOPTÁKban megLOPOTTAKat. Ez volt a védekező hadiPOLITIKA része.
LoPTáK – TáPoLTáK – LoPoTTaK hangváz: L-P-T-K – T-P-L-T-K – L-P-T-K
Ha a támadó túlerőben volt a védők inkább tárgyaltak, LEPAKTÁLtak, a KAPUTÓL ELÁLLtak, azaz KAPITULÁLtak.
LePaKTáL – KaPiTuLáL – KaPuTóL eLáLL hangváz: L-P-K-T-L – K-P-T-L-L – K-P-T-L-L-L
Idővel a rablók kiművelődtek, szokássá vált, hogy üzentek: amennyiben hajlandók ennyi és ennyi sarcot fizetni, akkor nem ontanak vért. Ez volt a kezdeti dIPLOmácia. Igyekeztek finoman tárgyalni. A POLITIKAi dIPLOmácia az elkendőzés, figyelem elterelés, hazudozás magas művészi szintre emelt, szövevényes, ravasz, körmönfont, színesen burkolt, aljas húzások eszközrendszere lett egymás megtévesztésére. A dIPLOmatikus POLITIKA az alkalmas PILlanatot lesi, hogy LÉPjen a jelképes sakktáblán. Kialakult az államhatalom belső erőinek egymás közti viselkedésmódja, a belső dIPLOmácia, az érdekcsoportok közti POLITIKAi illeszkedés illemrendje. A POLITIKA, különböző elvi ALAPOKAT valló, jelképesen más-más TELEPEKen szerveződő, más-más ELVEKET (p > v) valló PÁRTOK (l > r) küzdelmeinek helye, színtere. Egymás előtt nem fedik fel a kártyaLAPOKAT.
PoLiTiKa – aLaPoKaT – TeLePeK – LaPoKaT hangváz: P-L-T-K – L-P-K-T – T-L-P-K – L-P-K-T
A mindenkori POLITIKA mindig legkevesebb KÉT ALAPon, KÉT LAPon, KÉT LÁBon (p > b) áll. Ha egyik bukik, van másik: A és B terv.
PoLiTiKa – KéT aLaP – TáPoLóK – LaPíTóK hangváz: P-L-T-K – K-T-L-P – T-P-L-K – L-P-T-K
Az őket hatalomra segítőik, a TÁPOLÓK. Hatalomra kerülés után a POLITIKA viszonozza ezt. Vagyis előnyökben részesítik a TÁPOLÓKat, akik a fő eszközt a KAPITÁLt, azaz a pénzALAPOKAT biztosítják, a választás megnyeréséhez.
PoLiTiKa – KaPiTáL – KéT LaP – PáRToK hangváz: P-L-T-K – K-P-T-L – K-T-L-P – P-R-T-K
A nép, AKITŐL LOP bizalmat, esetenként egyebet is. Beférkőzik bizalmába kedvező ígéretekkel. Ígéreteik be nem tartását követelők előtt LAPÍTÓK őkelméik. Nem vállalnak felelősséget semmiért. Ha veszítenek, akkor finoman szólva KAPITULálnak, amint a régi védvárak KAPUTÓL elálló őrsége, azaz feladják állásaikat. A ciklus végén csak úgy, KALAPOT emelve távoznak.
PoLiTiKa – aKiTőL LoP – KaPuTóL – KaLaPoT hangváz: P-L-T-K – K-T-L-P – K-P-T-L – K-L-P-T
A szó már az egynyelvűség idején, az első POLiszok építésekor, az első központosított hatalom kiépítésekor csírába szökött, és a nyelvszerkezeti váz adta keretekbe illeszkedve, az alaphangokkal teljesen körülírható a POLITIKA minden fő jellemzője. Vagyis a szó a teremtés ősnyelvén képződött, és csak a mai magyar nyelven bonthat, magyarázható.
SZAPPAN – az első SZAPpan iSZAP volt. Az iSZAPnak van SZENYoldó képessége. Már az Özönvíz előtt készítettek SZAPPANt, valószínű növényi olajokból, iSZAPpal. A SZAPPAN SZAP gyöke a SZAPora szó alapja. A szó SZ.P – P.SZ gyök bővítménye: SZaP – PaSZ. PASSZívá teszi a szennyet. Jelentése: SZAPorán, gyorsan ismétlődő, és köze van a SZORzással SZAPorítás, SZapORítás fogalmához, de a > e hangváltással – SZEP – a SZÉPséghez, a SZEnny elválasztásához, SZEParáláshoz is. Ez a fő névadó jellemzője. Ami tiszta, SZÉP is.
A PASZ-szívan megtelepedett PANgó PISZok legjobb ellenszere a SZAPpan, szapPAN. A szó tengelyében levő P hangcsoport – APPA – jelzi a vízzel, APpal való kAPcsolatot, de azt is, hogy a víztől pÉPEssé váló szAPPAn kÉPEs (pes – sep, seprűz) a rátAPAdt SZEnnyet szAPOrán, szÉPEn elsEPErni, szEPArálni, eltávolítani. Ma hamuiSZAPból főzik a lúgot, amely a SZAPpankészítéshez szükséges. Tehát a mai háziSZAPPAN hamuiSZAPON alapszik. A SZAPpannal, szapPANnal SZÉPen, széPEN kimosott vászon SZÉP, tiszta lesz, akár a NAP fénye.
SZAPPAN – NAPPASZ teljes átfordítás mutatja: SZAPPANnal mosva, oly tiszta, mint a NAPOS szép, fényes égbolt. Ha a gyerek PISZkosan jön be az udvarról, nem SOPÁNkodni kell, hanem megmosni, SZÉPEN SZAPPANnal. A szó ősnyelvi eredete abból látszik, hogy az utódnyelvek mind megörökölték a gyököt. Mivel a SZAPPANfőzés már az egynyelvűség idején beindult, s így beépült az ősnyelvből kiágazó többi nyelv szókészletébe.
SZaPPaN – iSZaPoN – SZéPeN hangváz: SZ-P-N – SZ-P-N – SZ-P-N
SZaPPaN – NaPoS – SoPáN hangváz: SZ-P-N – N-P-S – S-P-N
Ezek és az ezekhez hasonlók erőteljes bizonyíték arra is, hogy az ősnyelv – mint tökéletesre tervezett és az ember teremtésekor annak teljes vázszerkezetével együtt örökítő sejtjeibe (gén) beépített nyelv – minden egyes ősgyöke, gyökszava és kész szavai is fordíthatók, összeforgathatók voltak. A hangok, hangcsoportok, ősgyökök, gyökszavak, hangvázak átrendezhetősége, összeforgathatósága a szószerkezetben, ad választ a megnevezések sokaságára.
Vitathatatlan – csak a nyelv rögzítette a való igazságot
A fent leírtak erőteljes bizonyítékai a magyar nyelv más nyelvektől eltérő, önépítő képességének. Bizonyítékai annak, hogy e nyelv észszerűen, célszerűen, következetesen, gondosan megtervezett. Az élethez, élővilághoz kötődő jelenségek, cselekmények, a kapcsolódó anyagok, eszközök stb. megnevezései jellemzőket leginkább kifejező hangcsoportok által leírhatók, azonos hanganyagon nyugszanak, s egyetlen hang, ősgyök, gyökszó, hangcsoport sem véletlenszerűen kerül be egy szóba, hanem a nyelvszerkezet vázának önépítő rendszere vezérli a szóképzést.
A magyar nyelv önmagában létező nyelv, nincs szüksége semmilyen külső segítségre szavainak, kifejezéseinek megalkotásához.
A hivatásos hivatalos nyelvészetnek nincsenek hatékony ellenérvei erre. Csak béna kötözködés, a világosan, hatékonyan kifejthető ellenérvek helyett. Szóeredet elemzéseik teljesen idegenek a magyar nyelvtől.
Ideje otthagyni a sehová nem vezető béna finnugor vágányt, s ráállni az egyenes, széles, világos nyelvi útra!
A teremtés nyelve, a magyar nyelv önszervezésre képes, mivel a sejti génekbe épített nyelvszerkezeti vázának állandóan éber, rugalmas felépítménye lehetővé tesz egy adott gyökre épülő szó, beszéd közben módosításait a bővítményekben változatos hangbeillesztésekkel, hangugratásokkal.
Egy ilyen példa egy gyökre: A FOLYatás, betervezett FOLYamatos FOLYattatás FOLYtatólagos FOLYamattá tételével FOLYtatható a szaporulat FOLYtatólagosságának FOLYamata a tenyésztésben.
—————————-
/*/ E jelenség nem véletlenül alakul ki a nyelvben, mivel a nyelvben nincsenek véletlenül kialakuló kötődések. Ez az ősnyelv, a mai magyar nyelv értelmi kapcsolatrendszerében az önműködő önépítő képesség bizonyítéka. Van sok más példa is erre a jelenségre, ezrével. Tele van vele a nyelv. Például: ádáMCSutka, véRTanú, miSMás szavaknál is megjelennek a kötött mássalhangzó-párosok a szavak tengelyében, amelyek szintén alvógyökök. Az ádáMCSutka egy CSoMó, MoCS az érett férfi nyakán.
Az igazi véRTanú megTöRhetetlen, báToR, nem ReTten a haláltól sem. Az igazi véRTanú véRét adja Tanúságként.
Aki miSMásol, az SUMák, SIMlis, alattoMOS. Ezekről bővebben a szótárban a címszavaknál.
Sajátos jellemzője a magyar nyelvnek: akár a gyeR-Mek, véR-Tanú, ádáM-CSutka, miS-Más és más szavakban is, két gyök összekapcsolódásánál, ha eltérő mássalhangzók, akkor kötött mássalhangzó-páros jön létre – RM, MCS, RT, SM –, amelyek alvógyökként a címszó egy vagy több jellemzőjét rejtik magukban, igazolva a nyelv önműködő értelmes szóalkotó képességét. Bármely szóépítő hang és gyökmozgásból csak értelmes hangcsoport képződmény jöhet létre!