A nyelv szóképzése elsősorban ösztöni, csak másodsorban tudati. Egyetlen szó sem alakult ki egyik napról a másikra. Egy pillanat alatt csak az ösztöni hangok, ősgyökök (id, hű, hő, jó, jé stb.) születhettek meg. Minden megnevezés egy arra a képre legjellemzőbb kifejező hangból indult. A kezdőhang, az ősgyök az első hatásra tört az ajkakra mintegy ösztönszerűen. Minden szóba belevitte az érzékszervekre ható első benyomást, a látvány, a jelenség összképi hatását, s majd a használat során a további jellemzők beleépültek a névbe bővítésként, de soha egy hang sem véletlenül került a szóba. Minél több névadó jellemző van, annál hosszabb idő alatt kapta meg végső alakját egy megnevezés. Az alap meghatározó. A szókezdő gyök a legalapvetőbb jellemzőt megörökítő. Ebből kiindulva, a később felismert jellemzők, azokból eredő következmények a hangok átszervezésével leírhatók.
A teremtés nyelve, az ősnyelv elŐRetervezett szerkezeti vázépítménye az ember ÖRökítő sejtjei DNS szalagjának számítógépes kódjába van írva teremtésileg, és annak felépítménye onnan kitÖRölhetetlen. Az ÖRökítő sejt, egyebek mellett ŐRzi a nyelv rendjét is. A beszédkészség nem véletlenül, nem makogásból vakon fejlődött ki, hanem egyik legcsodálatosabb, legbonyolultabb isteni alapadomány. A szóépítés csak a nyelvszerkezeti váz alapján lehetséges. A gégefő, szájüreg, nyelv több célt betöltő teremtői mestermű: légzés, hangképzés, előemésztés, nyelés.
A szóépítés csak az említett váz alapján lehetséges, sosem térhet ki az eredeti alaktól, mivel a nyelv védve, ŐRizve van alkotója által!
E fentihez hasonló tudatos szóalkotás a legapróbb értelemhordozó elemek szóba beépülésének okait, céljait, értelmét is pontosan, részletesen megmagyarázza. Ez csak a mai magyar nyelvre, az egyedüli élő nyelvre jellemző.
Az ŐSNYELV, a mai MAGYAR nyelv – egyik legbiztosabb igazolója a teremtés tényének. Sem a kifejlődéstan elméletet vallók, sem a hivatalos nyelvészet képviselői – bármily elképesztően nagy harcot folytatnak a teremtés tényként elismerése ellen – nem tüntethetik el nyomtalanul az emberi örökítő sejtekbe táplált –, szóalkotásban végtelenre képes – nyelvszerkezeti vázat, amely a teremtés egyik fő bizonyítéka.
Az alábbiak a hivatásos nyelvészet szerint csupán merő véletlenek. Ámde ilyen véletlenek ezrével vannak jelen, ismétlődően a nyelvben. Viszont a tudományos matematika valószínűség számítása nem ismer 100%-os véletlen egyezést. Természetesen létezik, de az csak ezrelékekben mérhető.
Az ősnyelvi szó önmagáról magyarázatot ad alkotó hangjaival. A Rubik-kockaszerű összeforgatás titkokat fed fel. E kockát csak magyar nyelvet beszélő ember fedezhette fel.
A teremtés ősnyelvének minden szava – saját alkotó hangjaival – körülírja, megmagyarázza önmagát! Minden megnevezés a fő jellemzők tömörítése az adott szóban.
Példák:
NADRÁG – olyan lyukas, mint a NÁD, két ÁGa van, nem diDeReG benne. Nem RÁGja az ülepét az izzadság az állat hátán ülve, NADon jó, ha AD RÁ, bár DRÁGa, mivel szabni, varrni kell. Az elején pocsékolásnak tűnt a DRÁGa posztószövet összevagdosása.
Aztán összeállt a szó: NAD-ADRÁ-RÁG- DRÁGa – NADRÁG. Kezdetben DRÁGÁN előállítható ruhadarab. Ha átfordítjuk teljesen: NADRÁG – GÁRDÁN, azt is elmondja, hogy feszesen áll a testen.
Az ősnyelvi eredetű szavak egyik fő jellemzője: A szóban levő bármely mássalhangzó lehet kezdőhang a címszó többi jellemzőinek leírására képezhető szavakban.
NaDRáG – DRáGáN hangváz: N-D-R-G – D-R-G-N. Itt kezdőhang a címszó N hangja és a D.
NaDRáG – GáRDáN hangváz: N-D-R-G – G-R-D-N. Kezdőhang a G.
A GORDON szó KÖRüljárhatót, KÖRülölelőt jelentett az ősnyelven. A NADRÁG a lábakat, derekat GORDON fogja.
NaDRáG – GoRDoN hangváz: N-D-R-G – G-R-D-N. Kezdőhang a G.
A jól illeszkedő, feszes NADRÁGot, vetkőzéskor nem RÚGNÁD le könnyen magadról.
NaDRáG – RúGNáD hangváz: N-D-R-G – R-G-N-D. Kezdőhang az R.
CSALÁN – szép, CSIPkés, mélyzöld leveleivel odaCSALta a gyanútlan embert, s amikor megérintette, megCSÍPte. A hatás: mintha LÁNCSA, LÁNYCSA szúrás lenne. Ezt CSALÓdásként élte meg. A CSÍPés helyét NYALogatással, NYÁLACSkával próbálta enyhíteni. Azonban a LENYalás, NYALogatás, beNYÁLazás ellenére a CSÍPés nyomán sok vörös kiütés HÁNYta ki magát a bőrön. A nemtetszés indulatszava a pIHÁ.
Fő névadók, a kezdők: CSAL, CSÍP. A CSÍPés következménye: NYÁL, NYAL, LENYal, kiHÁNY. Társítás: CSAL-NYÁL, fordul: CSAL-LÁNY – CSALÁNY. Vagy CSÍP-HÁNY, CSIP-HÁNY, PIHÁ, kiesik a P hang – CSIHÁNY.
CSaLáNY – LáNCSa hangváz: CS-L-N – L-N-CS, a CS és L.
CSaLáNY – NYáLaCS hangváz: CS-L-N – L-N-CS, a CS és NY.
CSALOGÁNY – a CSALogány CSALogató kismadár. A lepeCSELő dALÁval csALOgat. A gÁLÁns dALOló hangjával szóLOGat, csaLOGat, hív. Daloló hangjával ÁGÁl párjának, párzásra csalOGAtva őt. A CSALafinta csaLOGató, LOCSOGÓ hang a hím, a madárleGÉNY csalogatókÉNT (nt = ny) szánt kÉNYes, iGÉNYes LEGÉNYES szerelmes GÁLÁNYOS, GÁNYOLÓS dALA a madárleÁNYnak. Emberi, hallás szempontból: FÜLEM MÜLE, azaz fülem melódiája zene füleimnek.
CSaLoGáNY – LoCSoGóN hangváz: CS-L-G-NY – L-CS-G-N.
CSaLoGáNY – LeGéNYeS hangváz: CS-L-G-NY – L-G-NY-S.
CSaLoGáNY – GóNYoLóS hangváz: CS-L-G-NY – G-NY-L-S.
CSaLoGáNY – GáLáNYoS hangváz: CS-L-G-NY – G-L-NY-S.
A GÁNYOLÁS körülkerítést, ölelést jelentett, vaGÁNY, jó váGÁNYÚ (vágású) GÁLÁNYS loVAG, LEGÉNY. A GÁNYOLÓS ellenoldala a GÚNYOLÓS.
KALÁSZ – az ember látta, hogy a SZÁLAk KALÁkában, tömötten állnak, azaz: KALÁkában ÁLLnak SZÁLak, majd összevontan lett: KALÁSZ. Ezt a KALÁSZ <–> SZÁLAK fordítás is mutatja. A KALÁSZ olyan, mint egy SZÁLKA. A KALÁSZban levő magvakat KASZÁLás után csépelték ki. KASZÁLva SZELIK el a gabonatöveket aratáskor.
A KALÁSZok SZÜLIK a magvakat. KaLáSZ – SZüLiK hangváz: K-L-SZ – SZ-L-K.
Cséplés után SZAKaszokba, KASZALba, KAZALba rakták a szalmaSZÁLAKat. Ezek a szavak mind a K-L-SZ hangok alkotta vázra épülnek változó sorrendben, és azonos gazdálkodási ágazathoz tartozó kifejezések. Egyetlen hangot sem kell hozni kívülről a körülíráshoz. Megfigyelhető a hang és gyök átrendezés a KALÁSZ szóban:
KaLáSZ – SZáLaK – SZáLKa – KaSZáL – SZeLiK – KaSZaL hangváz: K-L-SZ – SZ-L-K – SZ-L-K – K-SZ-L – SZ-L-K – K-SZ-L
KALÁSZ – SZÁLAK és KALÁSZ – SZELIK mindkettő teljes 180 fokos fordítás. A KALÁSZ KI LESZ csépelve.
KaLáSZ – SZáLaK – SZeLiK – Ki LeSZ hangváz: K-L-SZ – SZ-L-K – SZ-L-K – K-L-SZ
KALÁSZ – SZÁLKA a LÁSZ gyök átfordítva, előrehelyezve
KaLáSZ – SZáLKa hangváz: K-L-SZ – SZ-L-K
KALÁSZ – KASZÁL a gyöksorrend marad, a LÁSZ gyök fordul
KaLáSZ – KaSZáL hangváz: K-L-SZ – K-SZ-L
KALÁSZ – KASZAL a gyöksorrend marad, a LÁSZ gyök ékvesztő és fordul
KaLáSZ – KaSZaL hangváz: K-L-SZ – K-SZ-L
A KALÁSZok SZAKÁLL szerűen SZÁLKÁsak. A SZAKÁLLt szintén KASZÁLni, borotválni kell.
KaLáSZ – SZaKáLL hangváz: K-L-SZ – SZ-K-L. A magyar nyelvben egyetlen hang sem került véletlenül helyére a kifejezésben. Még a sorrend is értelmet közvetít.
A fenti: KALÁSZ, KASZÁL, SZELIK, SZÁLAK, SZÁLKA, KASZAL nem egyedüli példa.
Hasonló azonos gazdálkodási ágazat kifejezései a gabona útját leíró: éRLel, saRLó, taRLó, táRLó, őRLő szavak, amelyek az RL hangcsoportra épülnek.
A ma is élő ősnyelv, a teremtés nyelve, értelmes szószülő, szóképző nyelv, amely mintegy láncolatban mutatja az értelmi kapcsolatok zökkenőmentes folyamát, folyamatát, s alkalmas új szavak szülésére a végtelenig, amelyek, mint édestestvérek, hasonlítanak egymásra. Erről még a Szócsaládok fejezetben.
TÁBOR – TÁBORba népet két okból TOBoroztak. Nagy terjedelmű termő terület BOTolására, megmunkálására, vagy a területükre BETÖRők BOTOR tettei okán, háborús BOTolásra. A TÁBORozás jelenségeinek megnevezései is a nyelv szószülő képessége nyomán alakultak ki azonos hangvázzal, bár a bérnyelvészet cseh eredetűként jegyzi a szót.
TáBoR – BoToR hangváz: T-B-R – B-T-R
TáBoR – BeTöR hangváz: T-B-R – B-T-R
A TÁBOR nagy területet foglal el, BORÍT be. Legyen bármiféle TÁBOR, sok ember, sokféle egyéniség, köztük történhetnek BOTOR dolgok, felBORÍThatják a rendet, s így viselkedési rendszabály szükséges.
TáBoR – BoRíT hangváz: T-B-R – B-R-T
TáBoR – BoToR hangváz: T-B-R – B-T-R
A TÁBOR tág határok közt létező, kiterjedt, esetleg kör alakú, együtt tevékenykedő, táplálkozó, szórakozó, dolgozó, ROBOToló, egymást támogató, alkalmanként tovább gördülő csoportosulás. Nincs sok kölönc, könnyen összerántható a betyárBÚTOR.
TáBoR – RoBoT hangváz: T-B-R – R-B-T
TáBoR – BúToR hangváz: T-B-R – B-T-R
A hadi TÁBORba csak BÁTOR férfiak kellenek, akik többnyire szoros BARÁTi kapcsolatot alakítanak ki.
TáBoR – BaRáT – BáToR hangváz: T-B-R – B-R-T – B-T-R
A kifejezés minden hangja, gyökszava magyar nyelven külön magyarázható, érthető. A Bibliában említett TÁBOR helység és hegy az akkor ott élő ómagyar ősnyelvű népek által nevezett helyek voltak, amelyek az izraeli törzsek térhódítása után is megőrizték nevüket (mivel akkor még ők is ezt a nyelvet beszélték). Hol volt a cseh nyelv akkor? Az ószláv nyelvre is kellett várni még ezer évet. A párszáz éves cseh nyelv a magyar nyelvből örökölte meg a kifejezést. A fenti – TÁBORral kapcsolatos – kifejezések azonos hangvázai is igazolják: a magyar nyelv képlékenységét, azonos hangvázzal kifejezhetőséget egy tárgykörön belül, akár a kalász szó esetében. TÁBOR, BORÍT, BÁTOR, BOTOR, ROBOT.
Lehet tornáztatni a cseh nyelvet, mivel onnan eredezteti a nyelvészet. Erről még a Szócsaládok fejezetben.
CSIMPÁNZ – a név kialakulásakor valószínű, hogy előbb csak a CSÁMPÁZó, de mégis ügyes, CSINtalan, játékos kaPASZkodó, CSIMPASZkodó tulajdonságát figyelve, az IMPOnálóan kapaszkodó, CSIMPASZkodása volt az egyik névadó. Majd később felismerve utÁNZÓ, ÖNZŐ természetét, került be a névbe az NZ hangpáros, s így kialakult a végleges megnevezés: CSIMPÁNZ. Sok utódnyelvben hasonló a neve, de egyiken sem lehet teljes magyarázatot adni a szó kialakulására.
MALOM – Egyetlen nyelv sem tudja visszaadni az M.L – L.M gyök – akár alvógyökként: ML – LM – minden változatát az értelmi határon belül. A magyar nyelvi öt hangos szóba viszont – MALOM – minden jellemzője bele van sűrítve. Az M.L – L.M gyök: MaL – LoM, a MALom, maLOM a gabonaszemeket MÁL-laszt, szétbOMLAsztja, OMLAszt, MÁL-LISZT, LOMmá tesz, és OMLÓ LISZT–et készít belőle, amelyből többek közt zsEMLÉt sütnek. De finOM a frissen sült MELeg, OMLÓs MÁLé is. A MALOM az élELEM alapanyagát feldOLgozó, előÁLlító gépsor, ELMÉs talÁLMÁny, mivel a mALOM nagy hALOM gabonát képes MÁLLÓ lisztté bOMLAsztani, MÁLlasztani, MÁLliszteni. A LISZt a kaLÁSZ magvaiból való. Az összhang tökéletes.
LAJHÁR – megfigyelték, hogy RÁHAJOL az ágra. Ez olyan lusta, LÉHA, HAJOLÓ, sejHAJ semmittevő, HAJLÁR, LEJtett ütemű, nem HAJtja, inkább eLEJti magát, az ágakon KARmaival kapaszkodik. E sok jellemzőből alakult ki a LAJHÁR neve, valószínű egy hosszabb folyamatban. A székelyeknél ma is használt szó a lusta semmittevőre. Tehát az ősiségtől – amikor még életterük körül léteztek LAJHÁRok – fennmaradt a szó.
LaJHáR – RáHaJoL hangváz: L-J-H-R – R-H-J-L
LaJHáR – HaJLáR hangváz: L-J-H-R – H-J-L-R.
GÖRDÜL – van egy RÖG, úgy tűnik, mintha oda volna RÖGzülve, de aztán elmozdul: a RÖG GÖRdül. A GÖRdülő, göRDülő, görDÜLő RÖG elDÜLve GÖRgésnek, göRGésnek inDUL, és GÖRögve, göRÖGve, DÖRgő, döRGő, düböRGő hangot GERjeszt. Ha labda, akkor RUGalmasan uGRik, pöRÖG fent a levegőben, s a játékosok uGORnak föl érte. A GÖRDÜL teljesen átfordítva: LÜDRÖG. Az ide-oda GÖRDÜLŐ testre mondják: LŐDÖRÖG.
GöRDüL – LőDöRöG hangváz: G-R-D-L – L-D-R-G
GULYA – a szó a G.L – L.G gyökre és ennek lágy hangú változataira épül. A GULYa LEGel a LEGelőn. A LEGelő, leGELő állat addig LEGel, ameddig eLEGet eszik, amíg megeLÉGeli, eléGELi, azaz jóllakik. Bővítve a gyököt: a leGELŐn gomOLYOG a – távolról gombOLYAG gomOLYOGó GOLYÓnak tűnő – GULYA. Nappali hőségben a körülöttük rajzó-dongó élősdi röpködő rovarok, LEGYek, böGÖLYÖk miatt LEGYElve, leGYELŐn mozgatják fülüket, farkukat. A GULYA képe nappal változó, néha szétterülő, táGULÓ, máskor szorosan gomOLYOG. Éjjelre egymáshoz bújnak, távolról gombOLYAG gomolynak tűnik a GULYA. E jellemzők alapján adattak a megnevezések. A változatlan, kemény talajú LEGelő szóban az L és G hang van jelen. A guLYa szóban a lágyított LY a foLYamatos örökösen boLYongó állapot érzékeltetője. A legelőn leGYelve leGYelőn nyugvó állapot leírásánál a G hang láGYul.
GRÁDICS – A hivatásos nyelvészet a GRÁD szót szláv kölcsönszóként jegyzi. Ám az is magyar eredetű. Ami magas azt át kell uGRAni, mondhatjuk: átuGRÁD a kerítést. Ami egy fokkal magasabb az egy uGRATó GRÁDiccsal feljebb van. Ennek régies változata: GARÁDICS, amelyet még a Czuczor Fogarasi Szótár is latin eredetűnek vél, holott a magyar ősmesék egyik színező szava, akkor a latin nyelv még csírában sem volt. A GARÁDICS fordítva CSIDÁRAG. A lépcső egymáshoz RAGasztott fokokból áll. A CSIDA egyik jelentése ménló. A mén uGRATva hág, párosul. A garÁDICSon hágunk fölfelé. A lépcsőfokok hosszú sora uGRATó lépésekre kötelező járDA. A toronyépületekbe rengeteg GARÁDICS vezet fel, amelyet CSIGAvonalban építenek meg. Itt jön egy érdekes gubanc. A nyelv követi ezt. Ha felbontjuk, találunk benne két összekapcsolható elemet: GArádICS: CSI-GA. A szóban rejtve ott a CSIGAlépcső neve is, és ez nem véletlen.
MEZŐ – a MEZŐ szó M.Z – Z.M gyökkel: MeZ – ZöM, induló kifejezés. A felkínálás ősgyöke: ME, ami annyit jelent: tessék, vedd, a tied. Mit, miből kínál fel? A térséget borító ZÖld MEZ növényzetének gyümölcseiből. Annyit mond kezdetben egyszerűen: ME, ZÖld, egyed! Az emberek rájöttek, hogy a MEZŐt megmunkálni jövedelMEZŐ, mivel az élelMEZÉshez szükséges termények ZÖME a MEZŐn terem meg. Látták, hogy a MEZŐ kikelettől a tél beálltáig ZÖMÉben ZÖld növényeinek MEZÉbe öltÖZIk, s mivel rengeteg terménye van, így az ember legfontosabb élelMEZŐje. Látták, hogy a MEZŐ ZÖld növényMEZÉnek virágairól gyűjtik a méhek a MÉZEt. Aztán Özönvíz után, a gyökeresen megváltozott éghajlati viszonyok közt azt is látták, hogy ősszel a MEZŐ mintegy levetette addigi szép ZÖld színű MEZÉt, ZUzMArás reggelekre ébred a MEZŐ. Ám a MEZŐ télen sem MEZtelen, MEZEtlen, mert fehér MEZbe, ZIMÁba öltÖZIk, hóMEZŐvé válik, jönnek a ZIMAnkós, azaz havas téli viharok. A ZIMA (hima) ősnyelven = hó. E szó ma szláv nyelvek ősnyelvi öröksége. De a HIMAlája is innen kapta nevét.
MeZő – ZiMa hangváz: M-Z – Z-M
MeZő – MeZe hangváz: M-Z – M-Z
MeZő – ZöMe hangváz: M-Z – Z-M
MeZő – MéZe hangváz: M-Z – M-Z
KAMPA – a mező másik ősi neve. K.M – M.K gyök: KaM – MaK (k > g: mag), A KAM gyök itt a begyűjtés, KAMrába, zárt, takart helyre KAMolás. A PA, a sík terület, a PArlag, PÁzsit, PAmPA, a PEmetével (fűvel) tele, PArézható, legelhető hely – KAM-PA. KAMPÁn, mezőn, MAGvakat termesztenek a MAGrárok, agrárok. A KAMpán legfontosabb eszköz a KAr, megtoldva egy KAróval, bottal, amelyet MAgad felé húzva mozgatsz. KAMPÁra többnyire hosszúKARú, nyelű KAMPÓs, KAJla szerszámokkal mennek: KAsza, régen KAJsza, a KAPirgáló KAPa, a KARmoló KARablya vagy GÖRbe GEReblye stb. Nagy munkáknál: KAszálás, aratás, közös KAMPAmunkát, KAMPÁnyt szerveztek, KALákában együtt. MEZŐt, KAMPÁt KAMó azaz, takaró terményt beKAMálták, KAMrába ZÖMÍtették, azaz: betaKArították.
A KAMPA is MEZŐ. Akár a MEZŐ szónak, a KAMPÁnak is van takaró értelme. A növényzet MEZként taKArja a talajt, a földet. Megfigyelhető a KA ősgyök – amely az aKArat, betaKArít szavakban is értelemhordozó – szerepe a KAmpa munKAfolyamatok leírásában.
A KAM gyök, taKArást jelent a KAMpa, KAMra, KUMál, KAMéleon (kamulény), KAMion, KAMásli és más szavakban. A KAMpa MAKvait is a KAMrába gyűjtik.
A vékony Pillék tÖMEgével fedett MEzőt, a PEMeteszerű fűPAMacsokkal tele, PÁzsitos rétet PAMPÁnak nevezték. P.M – M.P gyök: PaM – MaP, a PAMacs szóban fűCSOMókat is jelent: paMACS – CSOMó. A MAP, MAPPA akár a PAMPA (pam-pa – map-pa) kiterjedést, tért jelentett az ősi nyelven. A MAP, PAM a NAPsütötte tér. Ez ma nincs jelen a magyar szókincsben, de az utódnyelvekben igen. Néhol a PAMPA fűPAMACSai összevissza, CSÁMPÁn állnak.
PaMPa – MaPPa hangváz: P-M-P – M-P-P
PaMaCS – CSáMPa hangváz: P-M-CS – CS-M-P
Az alábbi mondatokban láthatók, ahogyan a napszakok megnevezéseiben egymást követik az értelemkifejtő folyamatos kapcsolódások, amelyek névadókká váltak.
REGGELtől ESTig. REGvel indul, s az ÉGbolton egyre inkább hévvel ÉGve, eREGel a nap DÉLig, a DELI magas ÉGi csúcsig. A nap másik vÉGE, amikor a nap már megelÉGElve az ÉGEn erEGElést, a táj ÉGEtését, az eREGelÉST, elESVE, ESTvel fejeződik be, a nap elESTE, lenyugVÁSA (lenyugvása: elvása, eltűne) után.
REGGEL a mezőre eREGELés előtt a sietős REGgeli lEGElés, a gyorsan, FRISSen elköltött éTEK, azaz FRISSTEK járja. A déli EBÉD bőséges, így jó ízűen EVÉD. Majd délután az osonón sietős OZSONNYA, mivel még munka van. Szürkület előtt megelEGELik a REGGELtől estvÉLIG tartó állandó eREGELést. Mindenki beérkezik a kunyhó konyhájába estebédre, aminek a neve: VACSORA. A nyelvészek szerint szláv eredetű. A magyar nyelv úgy tudja, hogy sajátja.
VACSORA, VECSERE, a nap végén, a kötetlenül elEREdő FECSegő CSEVERE ideje. ESTE jön el a míVES munkától megnyuguVÁS SORA, elVÁSott a nap. Ekkor van a VASora, VACSORA sora. A VACSora, CSEVerésző FECSegő ráérős, RACSOVÁzó, tRACCSoló étkezés. Ez a napi, REGtől ESTvélig, estVÉLig ESEtt ESEmények VÉLelmezÉSÉnek, vélELMEzésének, megbESZÉLésÉNEK és az ÉNEKlésnek, a REGének, regÉNEK ideje. Utána jön a puha LOM, pihés ALOM, édes ÁLOM ideje.
Ezzel vÉGE a napi eREGelésnek, erEGElésnek, s az élet egy napra ESŐ REGéjének, amely az életre GERjedéssel induló, eREGelő REGtől a nap elESTÉig, vESZTÉig, ESTÉig tartott.
VaCSoRa – CSeVeRe – RaCSoVa hangváz: V-CS-R – CS-V-R – R-CS-V
TEKSZTIL – hasonlóan alakult ki a folyamatok nyomán a TEKSZTIL kifejezés. Fonalak TESZ-VESZ TÉKoló összeSZÖVése. A SZÖVéshez TILolt SZÁLak kellenek, amelyek ÖSZVeSZŐVe, KÖTődve, TÉKolva, TAKácsolva, egymást kereSZtEzVe alkotják a SZÖVőszéken, szövőSZÉKen KÉSZülő SZÖVevényt, SZÖVedéket, SZÖVetet, VÁSZont. A SZÖVEvény a szálak ÖSZVEssége. Minden SZÖVött termék más és más STÍLusban KÉSZül. A SZÖVőt, szöVŐT felVETik. A SZÖVés műVeleTéT MATóllával, VETőlővel kezdik. A SZÖVÉS PÁSZmákban történik, a végtermék: POSZtó, poSZTÓ, SZTÓfa, TÓFA, TAFOta selyem, amely oly kellemesen simogató, hogy FOTÁra, nemzésre serkent. A SZÖVés alkotó TEVékenység. Az OSZtoVátára, osztoVÁTára felVETett SZÖVéssel sokféle termék készül.
PARÁZS az emésztő tűz, forróság. Az első PARÁZS nem anyagot elemésztő tűz volt, mert azt a Teremtő ellen lázadó Pürimádó (görögösítve: Prométeusz) hozta a Földre évszázadokkal az ember teremtése után.
Az első PARÁZS a szerelem tüze, a PÁRZÁS vérforraló, egész testet tűzbe hozó eseménysorozata. Tehát a PARÁZS szónak a nemiségben, a PÁRZÁS kapcsolat tárgykörében is van meghatározó kifejező szerepe.
PaRáZS – PáRZáS hangváz: P-R-ZS – P-R-Z-S
A szerelem az érzelemvilág, a testiség PÖRZSÉn PERZSElő hatóerejű összessége. Ezt már az első emberpár érezte és megnevezte. Utódaik is átélték személyenként mind a mai napig. E PARÁZS tüze nyomán telt be a Föld emberrel.
PaRáZS – PöRZSe hangváz: P-R-ZS – P-R-ZS
PÁRIZS, az örökösen PARÁZSló érzékiségű, éjjel nappal csőre töltött, PÁRZÓ királyfi. A trójai leírások szólnak arról, hogy még az ostrom szüneteiben is Heléna ágyában sürgött-forgott.
A PARÁZna, akinek nemisége állandóan PARÁZSon izzó, állandóan PÁROZna. ÉG benne a mÉG-mÉG érzés, amely állandó összeGOMolyodásra (még – gém, gom, gémkapocs), PARÁZSló PÁROSodásra ösztönzi.
A PARÁZS – ZSARÁP (p > t), ZSARÁT. A PARÁZS – ZSARÁT párosnál megfigyelhető, hogy bár – mindkettő ugyanazt jelenti – mégis a ZSARÁT inkább a kihunyás felé tartó folyamatot leíró. Ezt az olvasmányaimból tudom, az írók a köznépi felhasználtság szerint alkalmazták szövegeikben. A ZSARÁT RŐZSÉT kér a tűz újjáélesztéséhez.
PaRáZS – ZSaRáT – RőZSéT hangváz: P-R-ZS – ZS-R-T – R-ZS-T
Míg a paRÁZS szózáró gyöke még eRőteljes felpöRgő izzást sejtet, főleg a hatalmas kiterjedést szemléltető ÁZS gyökkel, addig a zsaRÁT szó végződésénél az R már a pöRgés vége felé tart, a T a haTÁR (rát, rét – tár, tér). Kezdődik az ÁTmenet a kihunyás, a „hamvas szempillák” felé.
A POROZSnok tojás is PÁRZÁS, PÁROS, PÁRZÓ gomolyodás terméke, s arra ösztönzi a tojót, hogy mÉG-mÉG.
Ezért lett az összeadás, szorzás jele a nemek – ember esetében, férfi-nő – útjainak kereszteződését is jelző + és x. Ha sok a + (még-még) akkor van x-zati növekedés. Az emberi történelem kezdetekor nem létezett fontosabb cél, mint a SZORzati SZAPORodás, amely PARÁZSló PÁRZÁSsal érhető el. A POROZSNOK jó SZAPORítást ösztönző PARÁZSNAK.
PaRáZSNaK – PoRoZSNoK hangváz: P-R-ZS-N-K– P-R-ZS-N-K
PoRoZSNoK – PáRZáSNaK – SZaPoRáNaK hangváz: P-R-ZS-N-K – P-R-Z-S-N-K – SZ-P-R-N-K
Mind a + mind az x – mint keresztező vonalak – elsősorban több részre, többszöri osztást jelentettek kezdetben, de amely a nemek összeadásának, létszámszorzódó következménye. Minél nagyobb lett a létszám, annál több részre osztották az élelmet. Az ősiségben ezért alakultak ki ezek a jelek és – a közhiedelemtől eltérően – semmilyen misztikus jelentése nem volt egyik jelnek sem, még ha oly nagy tiszteletben álló egyéniségek mondják, írják is. Persze, utólag szélhámos szerencsefiak meglovagolták a nép hiszékenységét, és titokzatos, rejtélyes tartalmat költöttek az egymást keresztező vonalak mögé. A nemek összeadása a PÁRZÁS. A PÁRZÁSra, PÁROSodásra hajlam ösztönökbe épített. Ez a test legerőteljesebb késztető kényszerérzete. Az embernél életre szóló érzelemösszesség, amelyet a jó irányba kiművelt, kinevelt természetes erkölcsi gátlások szabályoznak, tartanak meg titkon vágyott, és házasságban, rejtett helyen, bensőséges együttlétben átélhető gyönyörként, különben teljes összeomlás a vége. A mai emberi társadalom erkölcsi állapota e vakvágányra torlódás világképét mutatja.
GYERMEK – a nyelv felvázoló, tényleíró, rögzítő, színező ereje, képessége vehető alapul. A kötött mássalhangzó-párosok jelzőoszlop szerepet töltenek be. Olyanok, mint egy idegtörzs gócpont. Ez soha nem jön létre véletlenül.
Jó példa erre a GYERMEK szó kialakulása. A GYERmekszületés előfeltétele: egy férfi és nő egymás iránti szereleMRe GERjedése: – GYER velem, legyél feleségem, férjem.
A gyeRMekáldás a férfi-nő együttduRMolása (együtthálás), a két test haRMonikus egyesülése nyomán indul. Az RM páros jelen van a speRMa, szóban, amely peRMet a teRMészetes szaporodás egyik ivari tényezője. A gyeRMek a kis haRMat. Az elsőszülött gyeRMekkel megjelenik a pár mellé a haRMadik személy, családdá válnak. A gyeRMek, teRMészetes, vérszerinti utódként szüleitől száRMazván, azok foRMáját hozza, és a családi haRMónia egyik fő megteReMtője lehet. Később teRMetének növekedése folytán suRMó, suhanc, kamasz, majd teRMetes felnőtt eMbeR lesz. E felsorolás a gyeRMekkel száRMazással kapcsolatos, amely a teRMészetes eredetről, szaporodásról, növekvésről ad képet.
Az RM páros, mint R.M – M.R alvógyök: ReM – MeR, képet ad a szülői REMek érzetről, de a kicsinyét féltő REMegésről is. Benne a kicsi jövője fölötti REMényteli MERengés, MÉRlegelés, néha egy kis MORgás stb.
A GYERMEK szó egyik névadó alapja a szülő hívószava a már JÁRó, tőle elmaradozó kicsinye felé: JER, GYER! A másik gyök: MEK, amely kicsit jelentett az ősi nyelven. Tehát, a felnőtt, a szülő hívta a már saját lábán JÁRó kicsit: JER, GYER, MEK-em. GYER, MÓKás kicsinyem, MAGzatom! Ebből a két gyökből: GYER, MEK, később összevontan kialakult a GYERMEK szó. Ám a szó kialakulásával megjelent a szó tengelyében az RM kötött mássalhangzó-páros: gyeRMek. A fentiekből kitűnik, hogy mily különleges szerepe jelentése van a szó körüli fogalomkörben! Honnan indult a szó? A GYER MEK megszólításból. Van szerepe az RM párosnak a fogalomkörben? Igen, VAN!
E jelenség nem véletlen alakul ki a nyelvben, mivel a nyelvben nincsenek véletlenül kialakuló kötődések. Ez az ősnyelv, a mai magyar nyelv értelmi kapcsolatrendszerében az önműködő önépítő képesség bizonyítéka. Van sok más példa is erre a jelenségre, ezrével. Tele van vele a nyelv.
Például: ádáMCSutka, véRTanú, miSMás szavaknál is megjelennek a kötött mássalhangzó-párosok a szavak tengelyében, amelyek szintén alvógyökök.
Az ádáMCSutka egy CSoMó, MoCS az érett férfi nyakán.
Az igazi véRTanú megTöRhetetlen, báToR, nem ReTten a haláltól sem. Az igazi véRTanú véRét adja Tanúságként.
Aki miSMásol, az SUMák, SIMlis, alattoMOS. Ezekről bővebben a szótárban a címszavaknál.
—————————————————————————————————————————————–
Sajátos jellemzője a magyar nyelvnek: akár a gyeR-Mek, véR-Tanú, ádáM-CSutka, miS-Más és más szavakban is, két gyök összekapcsolódásánál, ha eltérő mássalhangzók, akkor kötött mássalhangzó-páros jön létre – RM, MCS, RT, SM –, amelyek alvógyökként a címszó egy vagy több jellemzőjét rejtik magukban, igazolva a nyelv önműködő értelmes szóalkotó képességét. Bármely szóépítő hang és gyökmozgásból csak értelmes hangcsoport képződmény jöhet létre!
—————————————————————————————————————————————–
LOPTA = harc. Hogyan alakult ki a szó? Az egynyelvűség idején, egyes henyélő, dologtalan, semmittevő törzsek, lusta, dög férfiai csoportos támadást indítottak a békésen dolgozó, szorgalmas, termesztő, termelő néptörzsek ellen. Irigyelték a munkával megtermelt javaikat, és azért támadtak rájuk, hogy elvegyék megszerzett javaikat.
A beszélt nyelv minden eseménynél jelen volt, és rögzítette az okot, a módot a megnevezésekben.
E támadások, harcok célja a LOPás volt. Azért LOPTAk, mert nem kellett megdolgozni érte. A LOPOTT holmival TÁPOLták a saját törzsük népét.
LoPTa – TáPoL – LoPoTT hangváz: L-P-T – T-P-L – L-P-T
A becstelen törzsek így teremtettek anyagi ALAPOT maguknak a LOPOTT holmiból.
LoPoTT – aLaPoT hangváz: L-P-T – L-P-T
Ilyen eseteknél zajtalanul LÉPTEK, lassan, LOPakodva mentek. Általában nem NAPPAL, hanem LAPPANgva éjjel. Lehetőleg álmában LEPTÉK meg, az éjszaka LEPle alatt a gyanútlan, békés népet.
LoPTáK – LoPTaK – LéPTeK – LePTéK hangváz: L-P-T-K – L-P-T-K – L-P-T-K – L-P-T-K
A becstelen, mások javainak megszerzéséért indított támadás, harc neve így lett LOPTA. Tehát LOPtába, LOTtába mentek, és elLOPTÁk, ami nekik kellett. E szót az utódnyelvek őrizték meg: harc = lotta, lupta, loita, lota …
Kitől LOPTAK? ATTÓL, akinek volt, mert szorgalmasan megdolgozott érte. A LOTTA szó teljes megfordítása mutatja: LoTTa – aTTóL hangváz: L-T-T – T-T-L.
A LOTta szó az L.T – T.L gyökre épül: LoT – ToL, de a TOLvaj szó is. A TOLvaj, tolVAJ a JAVát viszi el, valaki JAVait. Még ma is él némely helyen, az elTOLvajlott holmira a szólás: elTOLták a javát. A beszélt nyelv ott volt az eseménynél, és rögzítette a kimondott szavakat.
BOTokkal támadtak, mert kezdetben a harci eszköz, a fegyver a BOT. Azonos a munkaeszközzel, mert az is BOT volt. BOTtal támadtak, BOTtal védekeztek. Ez az Özönvíz előtti, egy ideig még fémek nélküli kor, tehát a lopás, rablás már akkor elkezdődött. A BOT szóból induló háborúskodáshoz kötődő szavakat is az utódnyelvek őrzik BATallion, comBAT, BATtle, BATaie, BATere stb.
Énók írta le, hogy a földre szállt égiek tanították meg az embereket, hogyan kell fémfegyvert készíteni. A fémfegyverek használata után a harc neve a csattanó, csattogó fémfegyverek hangja nyomán lett CSATA, majd a CS.T – T.CS gyökből: CSaT – TaCS, kialakultak a szóbokornak a tárgykörhöz tartozó többi szavai.
A kezdeti sikerek lendületet adtak a LOPTÁval gyarapodó törzseknek. E becstelen LOPTÁKkal kezdődtek az erőszakos népek birodalomépítései Özönvíz után. Ezért kényszerültek védekezni a békés törzsek. Ezért tömörültek FALkába az addig egymástól távoli tanyalakók. Kénytelenek voltak szorosan zsúfolódni, FALból épített házakba, FALlal körülvett VÁRasba, VÁRosba. Ezt a történelem fejlődésként értékeli, holott a feneketlen nyomor kezdete volt.
Az első pusztai gazdag hódító államokat rablással, lopással alapozták meg. Velük szemben alakultak ki a védekező városállamok FALASOK, PÓLUSOK, POLISZOK kiskirályságai. A támadók a LOPTÁK révén szerzett zsákmányból éltek. A rablóháborúk, a hadviselés, az emberölés már nem volt szégyellnivaló, sőt dicsőségnek számított, törvényesítették az emberölést. Az ő erkölcsiségük szerint nyugodtan megölhették a kirabolandó ellenállót, azt AKITŐL LOPtak. Csak a sajátjaik közti emberölés volt büntetendő. Kivéve a párbajok. Ez volt az alakuló pusztai rablóállamok alaptörvénye elPALLTÁK, megölték azt, AKITŐL LOPtak. A védekező fél viszont azt, AKI TŐLe LOPott. Ebből alakult ki a hadi POLITIKA fogalom.
PoLiTiKa – PaLLTáK – aKiTőL LoP – aKiTőLe LoP hangváz: P-L-T-K – P-L-T-K – K-T-L-P – K-T-L-P
A támadók igyekeztek szétverni az őrséget a KAPUTÓL. A fejüktől, KÁPTÓL ütötték-verték, PALLTÁK egymást. Ez a támadó hadi POLITIKA része volt.
PaLLTáK – KaPuTóL – KáPTóL hangváz: P-L-T-K – K-P-T-L – K-P-T-L
A kezdeti egyetértés a támadó LOPTÁKra alapozott állam vezetésében megromlott a LOPTÁKban LOPOTTAK elosztásakor. Ki kellett dolgozni a LOPTÁKban szerzett zsákmány elosztási POLITIKÁját, kit mennyi illet meg?
Ugyanígy a védekezésre szorulók közt is. Segítették, TÁPOLTÁK a LOPTÁKban megLOPOTTAKat.
LoPTáK – TáPoLTáK – LoPoTTaK hangváz: L-P-T-K – T-P-L-T-K – L-P-T-K.
Volt eset, hogy a támadó túlerő láttán a védők inkább feladták. Ilyenkor tárgyaltak, LEPAKTÁLtak, a KAPUTÓL ELÁLLtak, azaz KAPITULÁLtak.
LePaKTáL – KaPiTuLáL – KaPuTóL eLáLL hangváz: L-P-K-T-L – K-P-T-L-L – K-P-T-L-L
Idővel a rablók kiművelődtek, szokássá vált, hogy üzentek: amennyiben hajlandók ennyi és ennyi sarcot fizetni, akkor nem ontanak vért. Ez volt a kezdeti dIPLOmácia. Igyekeztek finoman tárgyalni. Az elkendőzés, figyelem elterelés, hazudozás magas művészi szintre emelt, szövevényes, ravasz, körmönfont, színesen burkolt, aljas húzások eszközrendszere lett egymás megtévesztésére.
A dIPLOmatikus POLITIKA az alkalmas PILlanatot lesi, hogy LÉPjen a jelképes sakktáblán.
Kialakult az államhatalom belső erőinek egymás közti viselkedésmódja, a belső dIPLOmácia, az érdekcsoportok közti POLITIKAi illeszkedés illemrendje. A POLITIKA, különböző elvi ALAPOKAT valló, jelképesen más-más TELEPEKen szerveződő, más-más ELVEKET (p > v) valló PÁRTOK (l > r) küzdelmeinek helye, színtere. Egymás előtt nem fedik fel a kártyaLAPOKAT.
PoLiTiKa – aLaPoKaT – TeLePeK – LaPoKaT hangváz: P-L-T-K – L-P-K-T – T-L-P-K – L-P-K-T.
A mindenkori POLITIKA mindig legkevesebb KÉT ALAPon, KÉT LAPon, KÉT LÁBon (p > b) áll. Ha az egyik elbukik, ott a másik.
PoLiTiKa – KéT aLaP – TáPoLóK – LaPíTóK hangváz: P-L-T-K – K-T-L-P – T-P-L-K – L-P-T-K.
Az őket hatalomra segítőik, a TÁPOLÓK. Hatalomra kerülés után a POLITIKA viszonozza ezt. Vagyis előnyökben részesítik azokat, akik a fő eszközt a KAPITÁLt, azaz a pénzALAPOKAT biztosítják, a választás megnyeréséhez.
PoLiTiKa – KaPiTáL – KéT LaP – PáRToK hangváz: P-L-T-K – K-P-T-L – K-T-L-P – P-R-T-K.
A nép az, AKITŐL LOP bizalmat, esetenként egyebet is. Beférkőzik bizalmába kedvező ígéretekkel. Az ígéretek be nem tartását követelők előtt LAPÍTÓK őkelméik. Nem vállalnak felelősséget semmiért. Ha veszítenek, akkor finoman szólva KAPITULálnak, amint a régi védvárak KAPUTÓL elálló őrsége, azaz feladják állásaikat. A ciklus végén csak úgy, KALAPOT emelve távoznak.
PoLiTiKa – aKiTőL LoP – KaPuTóL – KaLaPoT hangváz: P-L-T-K – K-T-L-P – K-P-T-L – K-L-P-T
A szó már az egynyelvűség idején, az első POLiszok építésekor, az első központosított hatalom kiépítésekor csírába szökött, és a nyelvszerkezeti váz adta keretekbe illeszkedve, az alaphangokkal teljesen körülírható a POLITIKA minden fő jellemzője.
A nyelv rögzítette a való igazságot.
A fent leírtak erőteljes bizonyítékai a magyar nyelv más nyelvektől eltérő, önépítő képességének. Bizonyítékai annak, hogy e nyelv észszerűen, célszerűen, következetesen, gondosan megtervezett. Az élethez, élővilághoz kötődő jelenségek, cselekmények, a kapcsolódó anyagok, eszközök stb. megnevezései a jellemzőket leginkább kifejező hangcsoportok által leírhatók, azonos hanganyagon nyugszanak, s egyetlen hang, ősgyök, gyökszó, hangcsoport sem véletlenszerűen kerül be egy szóba, hanem a nyelvszerkezet vázának önépítő rendszere vezérli a szóképzést.
A magyar nyelv önmagában létező nyelv, nincs szüksége semmilyen külső segítségre szavainak, kifejezéseinek megalkotásához.
A hivatásos hivatalos nyelvészetnek nincsenek hatékony ellenérvei erre. Csak béna kötözködés, a világosan, hatékonyan kifejthető ellenérvek helyett. Szóeredet elemzéseik teljesen idegenek a magyar nyelvtől.
Ideje otthagyni a sehová nem vezető béna finnugor vágányt, s ráállni az egyenes, széles, világos nyelvi útra!
A teremtés nyelve, a magyar nyelv önszervezésre képes, mivel a génekbe épített nyelvszerkezeti vázának állandóan éber, rugalmas felépítménye lehetővé tesz egy adott gyökre épülő szó, beszéd közben módosításait a bővítményekben változatos hangbeillesztésekkel, hangugratásokkal.
Például: A FOLYatás, a betervezett FOLYamatos FOLYattatás FOLYtatólagos FOLYamattá tételével FOLYtatható a szaporulat FOLYtatólagosságának FOLYamata a tenyésztésben.