A magyar nyelv szóbőségének titka

A titok kéznél van: igekötők, képzőknek, ragoknak nevezett gyökök. Néhány igekötős példa: CSAP: a csapás, csapdosás, lepcsenés, pacsi hangutánzója. A csap is erről kapta nevét, mert a megnyitás után gyorsan eleredő csöppenő folyadék loccsanó hangot is ad. Átcsap (hullám a gáton), becsap (szélhámos valakit, politikus minket), elcsap (szolgát), felcsap (valaminek), kicsap (iskolából), lecsap (rendőr valakire, sas valamire), odacsap (asztalra), összecsap (munkát hanyagul bevégez), tenyereit összecsapja (ámulattól), rácsap (fedelet), visszacsap (visszasújt) és még mások. Tehát igekötőkkel más-más értelmet kap. Továbbiak: AD: átad (díjat), bead (gyógyszert), belead (apait-anyait), elad (árut), előad (dalt), előread, felad (levelet), idead (tárgyat), kiad (könyvet), lead (küldeményt), megad (tartozást), nekiad (ajándékoz), odaad (kölcsön), összead (pap), ráad (kabátot), visszaad (kölcsönt), hátraad (labdát). Itt mindenki ad, de kettőnek sincs ugyanaz az értelme „ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven…” G.B. Shaw. VÁG: átvág (úton), bevág (pohárral), belevág (üzletbe), elvág (utat), kettévág (szövetet), előrevág (labdát), felvág (nagyzol), idevág (tárgyat), kivág (fát), levág (disznót), megvág (átejt), nekivág (falnak), hátravág (labdát) odavág (földhöz), összevág (papírt), rávág (asztalra), visszavág (a csapat) stb. JÁR: (táncot, vagy megy), átjár (szomszédba), bejár (valahová), eljár (idő fölötte), feljár (emeletre), kijár (neki), lejár (szavatosság), megjár (elbukik valamiben), de megjár (egy utat), megjár (jó, úgy ahogy van), jár neki (jussa van) összejár (valakivel), össze-vissza jár (egy területen) rájár (valamire), visszajár (apró) stb. RONT (tör, zúz): átront (dühösen) beront (házba), elront (szerkezetet, helyzetet), kiront, (házból), nekiront (valaminek), beleront (tömegbe), leront (osztályzatot), megront (szüzet), ráront (valakire, valamire), odaront (valakihez), szétront (szerkezetet), előront (sűrűből), hazaront (részegen) lehet folytatni.