A magyar nyelv szavainak elemzéséből kiderül, hogy ez az ősnyelv, az ősmag-nyelv egyenes ági örököse. Az ősi nyelv szerkezeti felépítését ősgyökeit, gyökszavait, hangcsoportjait megörökölte. E nyelv szavainak mély elemzése nyomán ősi mozgások útvonalai is megtalálhatók. A ma beszélt nyelvek mindegyike az ősi nyelv gyökszavaiból, hangcsoportjaiból épül fel. Egyetlen ma beszélt nyelvnek sincsenek saját gyökei, hangcsoportjai. Szavaik értelmét csak a mai magyarázó nyelvbe visszahozva, elemezve lehet megfejteni.
Volt egy nép, még az ősi nyelvet, a nyelvek magvát beszélők, a PELAZGok, akik délről jöttek a KÁRPÁT tenger keleti partja mentén, északra mentek, és ott telepedtek le, a PALÓCok. Ma is ugyanazon a helyen élnek. Jött egy másik csoport is szintén a déli szigetvilág irányából, akiket bizonyos jellegzetességeik miatt CSÁNGÓknak neveztek. A KÁRPÁT tenger keleti partján telepedtek le, és ma is ott élnek. Volt egy másik nép, szintén az ősi nyelvet beszélő nép, amely délről érkezett, SZIKULIA (Szicília) szigetére, majd onnan az ITAL-közi (Itália), vizek-közi földnyelven át lassan észak felé terjedt. Amikor ők megérkeztek a KÁRPÁT tenger partvidékére, már lejjebb apadt a víz, így ők már a hegykaréj belső felén kezdtek gazdálkodni, és lassan benépesítették a térséget. Ők a SZÉKELYek. Ezek a népek nem voltak vándorlók, nomádok, hanem termőföldet kereső, és szaporodva egyre tovább terjedő, gazdálkodó, földművelők. Ők voltak az elsők egész JÓROPÁban (Jó termő pora-ropa), ősi, kölcsönös egymást segítő, íratlan törvények szerint élve, szoros családi kötelékben, nem vegyültek senkivel, így megőrizték az ősi nyelvet, különböző tájszólásban, mégis érthetően ugyanazt a nyelvet beszélve. Mai napig azt beszélik. Ha vándorló pásztornép lettek volna, elveszítik ősi nyelvüket a keveredések során. Mivel nem vándoroltak, így nem vegyültek, megőrizték az ősi nyelvet. Mikor a KÁRPÁT tenger kezdett utat törni a sziklák közt, lassan apadt, és e nép az apadó vizek nyomán felszáradó földeket birtokba vette. A felszáradó hegykaréj forrásait, csermelyeit, patakjait követve lassan költözött alább. Minden KÁRPÁT medencei folyó a forrásvidék jellegzetességei nyomán kapott nevet, és azt viseli ma is. Aztán a Vaskapu szikláinak leomlása után kiürülő medence talaja is felszáradt. A folyók mentén elérték a síkságokat, és ott is gazdálkodtak. Az ősi nyelvet beszélők nyugat felől is jöttek. Ők talán a NAGY OLTÁR sziklánál (Gib Altár) jöttek át JÓROPA földjére. Mindennek nevet adtak az ő saját ősi nyelvükön, amely nevek némi módosulással ma is ugyanazok. Hegyek, völgyek, folyók, síkságok, Ibériától Szibériáig. A Duna folyását követték a Kárpát tengeri torkolatáig. Amikor a sziklák leomlásakor a víz egyszerre gyorsan apadni kezdett, létrejött egy csatorna, amely, mint az eszterhéján lefolyó víz vezette le a sok vizet a medencéből. Ezt ESZTERnek, ISZTERnek nevezték. Egy helység is épült az ESZTER, ISZTER nagy kanyarulatánál, GAMjánál: ISZTERGAM. Ez később ESZTERGOM néven maradt fenn. Amikor nagyon sokan lettek, egyik részük keletre ment, és ott alapított országot. Egy jelentős részük legelőkön pásztorkodó, ide-oda vándorló lovas nomád életet élő néppé vált. Bizonyos időközönként különböző nevű törzsek visszatértek a Kárpát medencébe, de a mag, a nyelvet megőrzők mindig itt voltak. Ők fogadták Atillát, később Bajánt, majd Árpádot.
Kolumbán Sándor