A finnugrista nyelvészet meséje szerint a hangoknak, gyököknek nincs különleges szerepük a szavak értelmének kialakításában. Akkor most nézzük – a mese után – a valót. Figyeljük meg: a két szülőt leíró szavakat. Mindkettő a legfontosabb magánhangzóval indul és zárul: A. Az A hang az AkArAt hangja. Csak a szavak tengelyében levő hangokban különböznek: NY és P.
ANYA – Az a nő, akinek gyermeke van. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? finnugor] Az APA és ANYA szavak a leghatározottabb magánhangzóval épült szavak, s ez a szerepük komolyságára mutató. Az ANYAméh az a teremtési mű/hely, ahol ANYAgi létünk kezdődik, a tANYA ahol magzatként védve vagyunk. Az ANYAi öl ENYhe fészek, úgyszólván mENNYei védelem a kisbaba szemszögéből. Az ANYA a NYAvalygásaink, a NYAfogásaink megértője. Neki NYögjük el aggodalmainkat. Kis NYÁpicként őt NYAggatjuk, NYÚzzuk mindenért. Az ANYU NYUgtat meg és NYÚjt védelmet. Ő a menedék, NYUgalom szigete. ANYÁnk lát el NYÁmival, azaz táplálékkal. Alapvető ANYAgi gondjainkat ő elégíti ki, bár ennek feltételeit az APA teremti meg. Az ANYA, és az APA szavakat bármerről olvassuk, azonos értelműek: APA és ANYA.
APA – Az a férfi, akinek gyermeke van. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor tőből] Az APA a család egyik fő tartóeleme, alAPja, cölöPje, talAPja. A másik az ANYA. Az APA szava törvény, a PArancs. Az APA kötelessége a feleségével s az APróságaival való bensőséges kAPcsolattartás, a családjának számban való gyarAPítása, szeretete, Ápolása, tÁPlálékkal, alAPvető anyagiakkal való ellátása, de a rossz gyerek elPÁholása is. A gyöngédség is jellemzője: APolgat, PUszil. A család az APA tudására, tAPAsztalatára támaszkodik. Ráhárul a család védelme is, mert baj esetén mindenki belekAPAszkodik. Ez az ATYA szóban van megjelenítve. Az ATYA szóban a TYA gyök védelmezőt jelent (básTYA, báTYA, kuTYA). Ő kell legyen a család elméje, AGYA. Mind az ANYA, mind az APA oda-vissza olvasva, értelmét megőrző tükörszó. Bárhova forgatnánk: APA és ANYA marad. Ők a két legfontosabb személy a földi emberi létben. Ősmag(yar)-nyelvi eredetük elhazudhatatlan!
Nemde mind az NY mind a P hang beviszi értelmét a szóba? Nézzünk más szavakat is.
TALP – A láb alsó felülete. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? finnugor] A TALP lehet cipőTALP, de lehet valamilyen szilárd TALP, valaminek ALsó részén, az, amin ÁLL, Támaszkodik az ALaPzatra. amelynek lehet földbe ágyazott TALPa is. A TALP, a TALAP szóból rövidült. Tulajdonképpen minden kötött mássalhangzó-páros hangkiesés nyomán képződött. Tehát TALP, TALAP, LAPos TÁmaszfelület az ALAPon, akár felszínen, akár beágyazva. Az LP páros hangjaival alkothatók a LAP, LéP szavak, melyek köthetők a TALP szóhoz. Mit tesz a TALP? A TALP LéP a PadLón, PaLLón, ha kell: LoPakodva TAPintatTAL, LAPosan, ALAPosan a TALAPra, biztos ALAPra.
PATA – Többfajta állat, különösen a lófélék lábának végét, illetve ujjait borító vastag szaruképződmény. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A PATA a TAlajhoz TAPAd, azon TAPos, azon TRAPPol, és közben PATTogó, KOpogó hangot ad. A PATára KOvácsolják a PATKÓt, mely alól még a kavicsok is kiPATTAnnak, s ameddig el nem KOpik, védi a PATÁt. A szó az összes névadó jellemzők sűrítménye. A PATA szót „továbbfejlesztve” összevonható a TALP szóval, az eredmény: PATALP. És fordítva is igaz, hogy a TALP lehet PATA. Ez a TALPATA. Egészen „megbotránkoztató” egy finnugor és egy szláv eredetű szó ilyen összhangja.
A Magyar Értelmező Kéziszótár az olvasóközönséghez a Magyar Tudományos Akadémia nyelvészei által szerkesztett kiadásként jutott el. A szavak eredetére vonatkozó megállapításai legalább 95%-ban tévesek vagy szándékosan ferdítettek! Kolumbán Sándor