A hivatalos, hivatásos nyelvészet nagy előszeretettel vezeti le a magyar helységneveket valamely szláv nyelvből. A vélt hasonlóság oka, hogy az ószláv nyelv is a teremtés nyelvéből, az ómagyar ősnyelvből eredő kiágazás. Az összes szláv nyelvek szavai ősnyelvi gyökszavakból állnak. Ám a magyar helységnevek mind magyar nyelvből eredők. Hiába erőlködnénk szláv eredetűnek nevezni REGÉCZ várát, az is magyar eredetű. Az ősi magyar REGÖSök, a kürttel, REGÉCcel kísért énekmondó dalnokok REGÉCe, kürtje nyomán kapta nevét. Ugyanígy vannak az összes felvidéki, délvidéki, őrvidéki, alföldi, erdélyi helységnevek.
Ha a szláv nyelvek valamelyikén a REGÉC név SZARV jelentésű, akkor az megörökölte az ősnyelvből. Az ősnyelvben, ómagyar nyelvben mindennek több neve volt. A víznek több mint tíz. Mindennek fontossága függvényében adtak több a megnevezést. A magyar nyelv a ma is élő ősnyelv, így csak itt lehet megtalálni a név jelentését. A szláv nyelvek ezt is épp úgy megörökölték, mint a mezőgazdasági szerszámok, szakkifejezések és egyebek neveit.
Az R.G – G.R gyök: ReG – GeR (g > k: ger > kür), RIGolyás GÖRbületet jelent. A REGőccel RIOGó hangot lehetett hallatni, mint a táROGatóval. A KÜRt KÖRértelmű szó. A SZARVat az ősiségben KÜRTnek használták, Más hangszerek mellett KÜRtökkel is kísérték dalaikat a REGÖSök. A KÜRT neve REGÖC, REGÉC. A REGÉC, a KüRt (g > k) GöRbe TÜLÖKből készült, amely azelőtt a TULOK SZARVa volt: KÜRT – TÜRK r > l: TÜLK. A TÜRKök TÜLÖKszarvú ÜKRÖT, ÜKÜRT tartó nép volt, amelynek szarva KÜRTnek való.
TüRK – üKRöT – KüRT hangváz: T-R-K – K-R-T – K-R-T
Így kerek a történet. A REGÉCek utódai voltak az IGRIC énekmondók. Az iGRicek már kissé mások voltak, ők uGRándoztak, azaz tánColtak is.
ReGéC – iGRiC hangváz: R-G-C – G-R-C
Minden földi nyelv az ősnyelvből megörökölt gyökszavak, hangcsoportok alapjaira épült. Erre annyi bizonyíték van, ahány szó a világon.
Minden helység valamilyen térségbeli jellemzőből, vagy jelentős eseményhez, esetleg személyhez kötődően kapta nevét valaha, a települések megalakulásakor, a kezdetek idején.
A Duna mentén elterülő helységek nevei nem szláv eredetűek, hanem nevükben őrzik alapításuk idején a térségben uralkodó állapotokat. Néhányuk neve az alábbi szövegben.
Egy fontos kérdés: Miért volt ISZTER a neve a ma DUNA nevű folyónak, és miért nem az ma is? A fenti kérdésre adott válasz magában rejti a térség őskori történetének egy jelentős részét. Ma is élő kifejezés: a háztetőről leeERESZkedő víz az ESZTERhéján SZIvárogva folyik le a földre. Tehát az ESZTERhéj vízlevezető. Beszámolók írnak arról, hogy a Kárpát medence valaha a Kárpátok pátoló karéja által körülölelt tenger volt, amelybe belefolytak a nyugatról érkező kisebb-nagyobb folyók. A PÁTol, pátyol, pártol szavak alapvető jelentése: támogat.
A KÁRPÁT jelentése: körpát, körpart, amely támaszként tartotta vissza a víztömeget. A Vaskapunál folyton szivárgott, ERESZkedett a fölös víz a laza kötődésű sziklatömbök közt. Ezt a vízEREt az ott lakó magyar nyelvűek EREsztőnek, erESZTŐnek, ESZTERnek, ISZTERnek nevezték, akár az ESZTERhéjt, ISZTERhéjt, mivel innen ISZkolt a víz tovább az alsó TERületen. Amikor átszakadt a hegylánc, a víz utat vágott magának a délre eső alföldön a mélyebben fekvő síkságok irányába. Valószínű, ekkor telt fel – a ma Fekete tenger által borított – korábban emberek által lakott mély terület, sokak vesztét, tragédiáját okozva. Innen a neve: Fekete. A víz szintje oly magas lett, hogy idővel átmosta a Földközi tenger felé az ottani mélyebb részt, összekötvén a két tengert.
Ez a sziklaszakadás nem egyszerre, hanem szakaszonként történt, bizonyos időközönként az utolsó nagy átszakadásig, amikor a teljes mélységet elérte. Erre bizonyíték a hegyvidéki pallagok kialakulása, amelyeket évszázadokon át megműveltek az ottlakók.
A Kárpát medencébe a továbbiakban is befolytak az addig erre tartó folyók. Ezek közül az egyik – bővizű lévén – korábban DUNA névvel már létezett. A DUNA név összegyűlt BŐ VIZet jelent: DUN, (dunna) = nagy mennyiség, bőség, NA = víz. Ez volt a neve a Kárpát tengeri torkolatáig.
BÉCS neve a B.CS – CS.B gyökből indul: BéCS – CSoB, és a CSOBban, CSEBer, CSÖBör, BOCS, POCSolya (b > p) megnevezések mind vízkapcsolatúak. Az ősnyelven a BÉCS szó nyirkos mélyedést is jelentett.
POZSONY – kezdetben, az első állapotnál, a magas vízállásnál POZSONYnál torkolt a Duna a Kárpát tengerbe. E név a vizek bő POZSgását, NYÜZSgését jelenthette, ugyanis minden név okkal alakul ki: POZSOG – POZSONY.
MOSON térség neve is vízértelmű. Az M.S – S.M gyök: MoS – SoM, MOSon, a SOM, azaz víz orján. Első tanyái, falvai, a lassan visszahúzódó Kárpát tenger által hagyott tiszta MOSOtt téreN, földöN, MOSON a tisztult földön épültek. Ugyanilyen értelmet takar a MEZOpotámia. Szintén MOSOn, víztől felszáradt MEZŐn, a két nagy folyó közén indult az élet kezdetben. A bibliai MÓZES neve, MOSÓS, MOLYSÓS is víz vonatkozású.
SOMORJA – a vizek apadása folytán esett a tengerszint és a SOMORJA nevű települések ekkor alapulhattak. Nevükben a víz: SOMO – MOSO és a kiemelkedő part: ORJA. SOM-ORJA = vízpartja. De benne rejlik a vízszint SÖMÖRödése, azaz fogyása, a vízmennyiség zsugorodása is. Ez annak ellenére, hogy JÁNOSSOMORJA messzire esik a Dunától, ám valaha az apadó tengerpart ORJÁn épültek első házai.
BŐSÁRKÁNY sem sárkányról kapta nevét, hanem a BŐS ÁRról, a vízÁRKÁról, a part egy KANYarulatáról talán.
Később BŐSnél alakult ki torkolat – BŐSéges víztömeg.
BŐS, a vizek BŐSégéről kapta nevét, a Duna vize seBESen, seBÖSen, BŐSéggel omlott itt bele a tengerbe. A lassan apadó tengerszint miatt KOMÁROM lett a torkolat
KOMÁROM neve a hunyást, elfogadást, elnyelést jelentő KOM gyökkel indul, és az ÁR gyök is jelen van a névben, amely a bőven ÁRadó víz képét örökíti meg a helységnévben. Az R.M – M.R gyök: RoM – MoR, meglehet MORaj kíséretében OMlott be a víz a torkolatnál.
IZSA – a térséget pIZSOgó bő vízzel – lásd POZSOny –, lAZÁn, lEZSEren eltakarás jelenségével lehet kapcsolatos. A ZS hangcsoport a pIZSAma szóba is a kellemes bŐSÉg laza bIZSErgető jelentését viszi be.
PATH – a part, mint a KárPÁT névben is.
DOROG – DOROG nevénél, s minden más névnél, megnevezésnél is, a kezdőhang, kezdőgyök a fontos értelemadó. D.R – R.D gyök: DoR – RoD, ami egyenetlen, az régiesen: DOROzmás. Meglehet, bOROnákkal, GARÁDdal védekeztek a víz ellen.
DoRoG – GaRáD hangváz: D-R-G – G-R-D.
Bár DOROg nem közvetlen a Duna mellett fekszik, de a visszahúzódó, lecsOROgó vizek nyomában felszÁRAdó RÖG térségein épült.
PÁRKÁNY – PÁRKÁNY az akkor még tengervíz ÁRKÁnak PÁRKÁNYára, partjára épült.
ESZTERGOM neve azt is bizonyítja, hogy a településalapítók ekkor még jelentős víztömeget találtak, amelynek szintje lassan ERESZkedett le, de már látható volt, hogy ott éles GOMot, kanyarulatot vesz az addig DUNA néven ismert folyó. Hosszú ideig ERESZTER kanyarulatánál, GOMjánál, azaz ESZTERGOMnál ERESZkedett a tengerbe a DUNA. Úgy tűnik, mintha egy ideig lelassult a tengerszint leerESZTÉse, térvESZTÉse. ESZTERGOM térségében, mintha megrekedt, vESZTEGelt egy ideig, majd beindult, és a leERESZTŐ, erESZTER csatornán tovább ERESZkedett le a lassan teret vESZTŐ víz. Átszelte az addigi tengerfenék síkságát, idővel medret vájt magának, és a továbbiakban vízleERESZTŐként szolgált mindaddig ameddig le nem folyt a fölös víz a térségből. Ez időben valószínű, hogy itt is ERESZcsatornaként tekintették a letelepedő magyar nyelvűek, mint a Vaskaputól lefelé ESZTER, ISZTER névvel. Az ESZTERGOM nevű település létrejöttekor ISZTER, ESZTER lehetett a folyó neve. Erről még a Duna címszónál olvashatnak.
A folyónak az ISZTER, ESZTER nevéből eredt ESZTERGOM városának neve, amelynek jelentése ISZTER GAMja, ESZTER GOMa azaz kanyarulata. Az ISZTER, ESZTER folyó GOMjánál, kanyarulatánál ESZTERGOM városát megalapítók hozhatták magukkal az oroszlánok emlékét is a bő vizek mezejéről Mezopotámiából.
ZEBEGÉNY neve a Z.B – B.Z gyökből indul: ZeB – BuZ, ZEBeg, ZUBog, BUZog, erőteljes jelentésű. Valaha a névadások idején, amikor a Kárpát tenger szintje már gyorsan esett, lehetett ott egy ZUBogó, ZEBegő, BUZogó gyors átfolyás.
SZOB: ZOB – BUZ szintén. De a két MAROS megnevezése is valamilyen MARtot ki-, leMARÓ jelenség nyomán alakult ki.
Érdemes volna a térség helységei neveinek eredetét ilyen szemszögből vizsgálni, mert a Duna mentén, az általam vizsgált településnevek mindegyike az apadó vízszinthez, vízhez, parthoz, szikkadáshoz, felszáradáshoz kapcsolódó, kötődő. Az összes helység BÉCStől, POZSONYtól lefelé ennek az apadásnak nyomán az alább és alább költöző, termőföldet foglaló, letelepülő embercsoportok által kapott nevet magyarul.
A folyó a DUNA nevet a forrásvidéknél kapta, és e nevet a folyó vonalán lefelé költözők hozták magukkal egészen a POZSONYnál levő torkolatig, majd a lassú apadással költöztek tovább. Bizonyíték, hogy e hosszú lefolyású eseménysorozat alatt a DUNA vonalán le a Fekete tengeri torkolatig magyar nyelvűek lakták be a térséget, mivel az alsó szakasz is a felülről leköltözők által nyerte el végül egész hosszúságában az addigi ESZTER, ISZTER helyett a DUNA nevet. A több évszázadot felölelő eseményeket végigélők tanúi, megnevezői voltak mindennek, ám ők már nincsenek itt, viszont helyettük a nyelv, az általuk adott földrajzi nevekbe rögzítve őrzi hív tanúként a történelmi eseményeket.
Hasonló a Kárpátokból eredő összes folyók nevei, amelyek mind a forrásvidék jellegzetességei nyomán kaptak nevet, mivel ott indult előbb az élet, és a Kárpát tenger vizének apadása nyomán lassan költöztek lefelé, végig ugyanazzal a névvel nevezve a folyókat. Ez is bizonyíték, hogy a térség Özönvíz utáni egész történelmét az ősnyelvet beszélők élték végig, és ők adtak nevet mindennek a térségben.
Összegzésül: mind a DUNA, mind az ISZTER név, de az egész térség, sőt az összes térségbeli helység neve a teremtés nyelvén, ómagyar ősnyelven fogant, mély szomorúságára a többi, ma itt lakó népeknek, akik bár mindent saját tulajdonuknak szeretnének tudni, semmilyen érthető, elfogadható magyarázatot nem tudnak adni a térség földrajzi és helységei nevének kialakulására a saját nyelvükön. A nyelv őrzi a történelem tiszta igazságát hamisítatlanul. A szlovák eredetet azért értelmetlen felhozni, mivel az egész szlovák nyelv minden gyökszava magyar eredetű, összes szavai magyar nyelvi szlávosított módosulatok.
PÁKOZD – P.K – K.P gyökre épülő: PáK – KáP, amely tűz, forróság vonatkozású. A K hang körül kialakuló értelemadó hangcsoport az ÁKO, a pÁKA, dÁKÓ szavakban bökő, döfő, szúró eszközt leíró. De jelent AKArati erőkifejtő mUKÁt (munka) az ősi tÁKOl, mÁKOl szavakban. Hasonlóak még a: zsÁKOl, rAKOsgat és más kifejezések. A PÁKA egy hosszúszárú kákaféle bogos virágának neve, jelent még tüzesíthető, forrasztáshoz használt hegyes szerszámot. A szóvégi ZD kötött mássalhangzó-páros jelen van a tűZDel, küZD, moZDul szavakban. Összevetve így együtt nem idegenek a halászat különböző mozzanataitól. A ZD páros a földművelő tevékenységet leíró szavakban is meghatározó: barázda, buzdul, garázda, gazda, gerezd, kezd, küzd, mozdul, pozdorja, rázda, rezdül és mások. Az biztosra mondható, hogy semmilyen szláv kötődése nincs a PÁKOZD névnek.
A pákászokról itt: http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/4-370.html
TOKAJ egyik névadó jellemzője a hegyláb, hegyAJ által éles, könyökszerű KAJla KAnyarulatra kényszerített folyó képe, látványa, amely a TOKszerű tülök KAJla hAJlatának is utánzata. Talán köthető a szőlőTŐKE helyéhez (hej) is, azonban a földrajzi fekvés képe előbb volt látható, mint a szőlőtermesztés beindulása. A moldvai szőlővidéket TOKAJból származó tőkékkel elindítók az ottani helységet COTesti néven nevezték, amelyben a TOKaj KOTesti kezdőgyök beszédes hasonlóság: COT kiejtve: KOT = könyök. A TOKAJ – JAKOT fordítás is a KAJla TOK értelmet adja.
A JÁK gyök csalós KAJlaságot jelentett az őskori, bibliai JÁKób nevében is.
A nagy TÜLKŰ, KAJla szarvú szarvasmarha állattartóit Ázsiában ma is JAKUToknak nevezik.
Itt csak a toKAJi KAJla, KAnyarosan folyó víz képének névadó jellemzőjét akarom hangsúlyozni.
TRENCSÉN neve eredetének „elfogadott” változata: a szláv trnka = kökény főnévből eredő szláv Trnka személynévből keletkezett az ószlovák Trnčín, és ebből fejlődött ki a magyar Trencsén és a szlovák Trenčín név.
Egy szinte bevehetetlen várat, erős védelmi fészket, amelynek nincs, vagy alig van párja királyi Magyarországon, Felvidéken, magyar nevű, nemzetiségű építtető főura a hitvány kökénybogyó tót nevéről nevezi el. Akár Árpád neve az árpácskából. Kész röhej.
Mi a valós névadó jellemzője TRENCSÉN várának? A leírás szerint a Vág jobb partján egy 260 méteres hegyen áll. Meg kell nézni egy képet a várról. A város fölött TRÓNoló, fölé TORNYosuló TORNYos vár. TRENCSÉN neve a vár elhelyezkedéséből eredt. Miért merem ezt állítani? Mivel a magyar nyelv szóalkotó szabályai szerint van rá biztos magyarázat!
A TREN, TRON, TRAM, TROM értelemadó, értelemhordozó hangcsoportok. Az N és M hangok válthatják egymást, az értelem csak árnyalatokban különbözik.
Ez a TORONY szó rövidítése: TRON, TREN. Az alkotó hangok a magasság, TeRjedelem, erő értelmét képviselik. TREN hangcsoport kiemelkedést, magasságot jelent a peTRENce szóban is. A léTRÁN álló is magasban van. Jelent erőt is: isTRÁNg, erős kötőelem. A TRÓN szóban erő és magasság együtt, mivel többi fölött álló díszes, TORNYos fejedelmi, királyi ülőhely. TROM: a várvívó harcok csúcstámadása: osTROM. Az őrséget fülsiketítően oTROMba, magas hangú TROMbitával riasztották. A várvédők nevét lajsTROMba foglalták. A TROM hangcsoport csúcsértékek értelmét hordozza magában a saléTROM lőpor alapanyag, a (sóléTROM), mint utolérhetetlen tartósító (múmia). A rendkívüli fehérségű, áttetsző alabásTROM. A ciTROM sem véletlenül kapta e nevet, élettanilag fontos értékes elemeket tartalmaz. A szavakba a fent említetteken kívül, erőt, értéket TöMöRíTő TaRTós hatás jelentését viszi be.
Ilyen a TROMf, amely a győzelem esélyét rejti magában. Az utódnyelvekben is ugyanezt az értelmet képviseli, a TRIUMf = győzelem.
A vár a hegyorom TRENcsén, trenCSÉN, emelt TREN csúCSÁN áll. Fent a sziklákon TRANCSíroztak, laposítottak építésre alkalmas helyet, s így a sziklák TRENCSÉN épült a vár, amely a hely és a keletkezés jellemzőit viseli nevében.
Az NCS kötött mássalhangzó-páros erős kötöttséget jelent az abroncs, bakancs, bilincs, bogáncs szavakban. A brancs, szóban vegyes csoportosulást jelent (várvédők). Gyanakvó tekintetet a kancsal szóban. Csavaros ész, védelemjelentésű a furdancs, gáncs szavakban. A kilincs a zárás-nyitás, a kincs a védendő érték értelmét képviseli. A parancsszó a vár urára, a mancs a parancs végrehajtójára utal. Mind a városTROMhoz, mind a védelemhez hozzátartozik a hadiszerENCSe. Tehát a magyar nép szólopkodását támogató véleményekkel ellentétben TRENCSÉN várának magyar néveredetére bőséges bizonyítékkal szolgál a magyar nyelv. Hozzátenném: a székelyföldi, erdővidéki Vargyas falu határában is van egy Trencsény nevű magaslat. Ott viszont nem éltek szlávok sosem.
ViseGRÁD, BelGRÁD, NóGRÁD és mások. A GRÁD szó a várak nevében a GARÁD rövidítése, hangkieséssel kialakult kötött mássalhangzó-páros. Azt jelenti: beKERÍTett, GARÁDolt, GRÁDolt várak. Ugyanakkor azt is, hogy egy uGRÁssal, GRÁDiccsal fennebb fekszik a többinél, tehát magaslatra épült. Ezt jelenti ViseGRÁD, BelGRÁD, NóGRÁD, és más várak, városok neveiben is. A gARÁD ilyen értelme megjelenik ARAD, VÁRAD, (mA)RADna és más nevekben is. Mindannyiban a védelem, megmARADás értelmét képviseli.
MOHÁCS nevében az M.H – H.M gyök: MoH – HoM, utalhat HOMokos, könnyen megmunkálható mezőgazdálkodásra alkalmas talajra. A H hangcsoport – OHÁ – a környéken különböző fafélék honosak, köztük a jUHAr, a vizek visszahúzódása utáni még nyirkos, mOHÁs részek is lehettek az egyik névadó. A „tudományos” vélemény: „Az indogermán eredetű ’’mu’’ és a ’’hats’’ szó együttesen ’’(muhats)’’ földvárat jelent.” Bármi, csak magyar ne legyen. Azonban, amikor megnevezték a helyet, még nem volt más nyelv a vidéken, mint a Duna nevét is magukkal hozó, a folyó vonalán lefelé költöző, termőföldet kereső magyar nyelvűek. A név végén az ÁCS ősgyök tevékenység vonatkozású, akár MunkÁCS nevében. Ősi jelentét ez a takÁCS, szakÁCS, kovÁCS stb. szavakban, mindannyi valamilyen alkotó munkát jelent.
KOLOZSVÁR – Erdély legjelentősebb városa nevét a hivatalos dogma latin eredetűként jegyzi. KOLOZSVÁR, KOLOSVÁR neve a K.L – L.K gyök bővítménye: KoL – LoK. A név magyar szóelemekből épül fel, semmi köze a latin nyelvhez. Latin nyelv talán még csíráiban sem létezett KOLOZSVÁR alapításakor. A KOLOS – LAKÁS fordítás mutatja, mi az alapeleme a megnevezésnek. A szókezdő gyök jelent KULcsot is. Már a kezdettől KULcsos, LAKatra zárt, erős faLAKkal védett kincses helység, s ezt a jelzőjét mindvégig megőrizte. KoLoS – LaKáS hangváz: K-L-S – L-K-S. A kezdet meghatározó. Valaha a KILINCS és KULCS ugyanazt jelentette. KiLiNCS – KuLCS hangváz: K-L-N-CS – K-L-CS. Elcsavarható KALANtyú. Kezdetben lehetett KULCSOSVÁR KOLOSVÁR. Hasonló a KALAStorony, KALAStorom, KALAStrom, KLAStrom, amely szintén LAKÁSként épült. A település már eleve kerített lehetett, KULCSos zárhatósággal. KLAStromok vagy záras települések nevében a KAL gyök KULcsra zárható LAKra is utal. KOLOZSvár a kezdetektől mindig magán viselte a KULCSos, kincses jelzőt. A kezdetek idején magyar nyelvűek telepedtek le az egész Kárpát medencében, és azok adtak nevet a településüknek. Erre bizonyíték az összes hegyek, völgyek, patakok, folyók, helységek nevei még a Kárpátok külső oldalain is. Az L hangcsoport – OLO – a kerített telepÜLÉsek védett, védhető ÁLLApotban, nyugALOm helye voltak, ahol nyugodtan hajthatták ÁLOmra fejüket a csALÁdok. Az L.ZS – ZS.L gyök: LoZS – ZSoL, a falakon belül LAZSálható, a ZSILiző kis patak csordogálásához hasonló kellemes folyású, ZSOLtáros, ZSOLozsmázó, zsoLOZSmázó, istenes életre volt lehetőség. Az SV hangcsoport – OSVÁ – Kezdetben csak ÖSVÉnyféle tapOSVÁny vezetett arra, lehetett az iszamos (iszapos) Szamos mellett pOSVÁnyos hely, amely megközelítési nehézségével védelmet is nyújtott. Nem véletlen a kincses, kulcsos jelző – lakhatták tulajdonukat, kincseiket féltő fÖSVÉny emberek. Az ZSV páros, mint ZS.V – V.ZS gyök: ZSiV – ViZS, a település élénk ZSIVaja, VIZSlató életjelenségeinek leírói. De névadó jellemző a ZSIVányok VIZSlató érdeklődését is felkeltő gazdagsága a kincses KULcsos, KOLOSvárnak. A szóvégi V.R – R.V gyök: VáR – RéV, közismert, elmékbe ROVott, biztos védett RÉVnek számító helység. SV – VS kapcsolat: KoloSVár a híVSéges, istenes emberek városa volt.
BÉKÉSCSABA nevét a nyelvészek a BÉKA szlovák ŽABA nevéről erőltetik a köztudatba: BÉKÉS ŽABA.
A BÉKA egyik ősi nevét a sekély vízben CSOBOgó hangot adó lepcsenéseiről kapta: CSOBA. Ezt a nevet örökölték meg a szláv nyelvek. Ám BÉKÉSCSABA helység nem a vízben tocsogó, CSOBOgó BÉKÁról kapta nevét, hanem egy CSABA nevű férfiről. A környék neve BÉKÉS ispán nevét őrzi, helységei innen örökölték előnevüket: BÉKÉS, BÉKÉSszentandrás, BÉKÉSsámson.
Úgy tűnik, hogy a névmagyarázókon valamiféle őrületroham törne ki, ha nem szlávos, svábos néveredetet állapítanának meg. Ha már nem tudnak szláv eredetet adni például FÜREDnek, akkor sem a természetes valós okra vonatkoztatnak, hanem egy csavarással a FÜRJről eredeztetik. Ugyanis a félnótás, együgyű, tudatlan köznép hajlamos azt hinni, hogy a FÜREDhető vízzel FÜREDést kínáló FÜREDőként kiépített helységeket tényleg a FÜRDŐikről nevezték el.
Mert mily határtalan, mérhetetlen balgaság ezt hinni!
Azonban az agyonképzett mindentudó bölcs akadémiai nyelvész ismeri a görbelábú, anyaszomorító valaha volt őslakók igazi indítékát, miszerint a FÜRJek a névadók, és gatyába rázza a néptudatot ezt illetően.
A hivatalosan megállapított hazug néveredeztetések nem állják ki a nyelv szűrőjén elvégezhető próbát.