Kolumbán Sándor honlapja

A névadás íratlan szabálya szerint, évezredeken át az egyszerű ember nevezett meg mindent a teremtési alapadományként kapott nyelvén, az örökítő sejtjeibe épített nyelvszerkezeti váz szerint. Legtöbbször ösztönszerűen, az eléje táruló látvány, kép valamely megkapó sajátossága nyomán. Vagy bizonyos idő után a használati jellemző szerint. Minden név legalább három névadó jellemzőt sűrít magába.

A hivatalos, hivatásos nyelvészet nagy előszeretettel vezeti le a magyar helységneveket valamely szláv nyelvből. Tombol bennük a féktelen öröm, ha egy vékonyka szalmaszálat találnak, amely abba az irányba vezet. A vélt hasonlóság oka, hogy az ószláv nyelv is a teremtés ómagyar ősnyelvéből eredő kiágazás. A szláv szavak ősnyelvi gyökszavakból állnak. Ám a magyar helység-, térség, víz- és hegységnevek mind magyar nyelvből eredők.

A magyar nyelvből eredeztetők viszont átesnek a ló túloldalára. Szerintük minden jelentős név – Balaton, Duna stb. – csak valami képzelt őskori szentségtől eredhet.

Jó tudni! A névadások idején az események gyakorlati oldala, képe, külalakja, a velük kapcsolatos események voltak erőteljes hatással az érzékekre, érzelmekre, és rendkívül ritka, hogy magas hegyet, vagy kialakuló tengert, folyót szentség névvel nevezzenek meg. Még a GIBRALTÁR vagy az erdélyi OLTÁRKŐ sem, bár mindkettő magasztos értelmű, de nem társul melléjük istenség név.

 

REGÉCZ – hiába erőlködnénk szláv eredetűnek nevezni, mert REGÉCZ vára is magyar eredetű szó. Az ősi magyar REGÖSök, a kürttel, REGÉCcel kísért énekmondó dalnokok REGÉCe, kürtje nyomán kapta nevét. Ugyanígy vannak az összes felvidéki, délvidéki, őrvidéki, alföldi, erdélyi helységnevek.

REGÉC várának már a nevében volt a CÉGÉR.

ReGéC – CéGéR hangváz: R-G-C – C-G-R.

Ha volt címere, az csak a szarvból készült REGÉC, azaz kürt lehetett. A használaton kívüli kürtöt, a REGÉCt a CEGRE azaz szegre akasztják.

ReGéC – CeGRe hangváz: R-G-C – C-G-R.

Ha a szláv nyelvek valamelyikén a REGÉC név SZARV jelentésű, akkor az megörökölte az ősnyelvből. Az ősnyelvben, mindennek több neve volt, és minden név több jellemző sűrítménye. Mindennek fontossága szerint adtak több megnevezést. A magyar nyelv a ma is élő ősnyelv, így csak itt találni meg a név jelentését. A szláv nyelvek ezt is épp úgy megörökölték, mint a mezőgazdasági szerszámok, műveleti szakkifejezések és egyebek neveit.

Az R.G – G.R gyök: ReG – GeR (g > k: ger > kür), RIGolyás GÖRbületet jelent. A REGőccel RIOGó hangot lehetett hallatni, mint a táROGatóval. A KÜRt KÖRértelmű szó. A SZARVat az ősiségben KÜRTnek használták, Más hangszerek mellett KÜRTökkel is kísérték dalaikat a REGÖSök. A KÜRT neve REGÖC, REGÉC. A REGÉC, a KüRt (g > k) GöRbe TÜLÖKből készült, amely azelőtt a TULOK SZARVa volt: KÜRT – TÜRK r > l: TÜLK. A TÜRKök TÜLÖK szarvú ÜKRÖT, ÜKÜRT tartó nép volt, amelynek szarva KÜRTnek való.

TüRK – üKRöT– KüRT hangváz: T-R-K – K-R-T – K-R-T.

Így kerek a történet. A REGÉCek utódai voltak az IGRIC énekmondók. Az iGRicek már kissé mások voltak, ők uGRándoztak, azaz tánColtak is.

ReGéC – iGRiC hangváz: R-G-C – G-R-C.

 

TRENCSÉN – a név „elfogadott” akadémiai változata: a szláv trnka = kökény főnévből eredő szláv Trnka személynévből keletkezett az ószlovák Trnčín, és ebből fejlődött ki a magyar Trencsén és a szlovák Trenčín név.

Eddig a mese. Amikor az ősnyelvet, a mai magyar nyelvet beszélő szűzfoglalók a település első házait építették a térség trencsén, tetején, magaslatán – mivel alább még talán a víz az úr – a szláv nép és nyelv nem is létezett a Földön! Ám a hivatalos szemlélet szerint, a magyar nevű, nyelvű építői még nem létező tótok nyelvén nevezik el falujukat a kökénybogyóról. Ilyen oktondi elmélet a székelyföldi Küküllőről is van, ott török kökényből erőltetik. A nyelvészek szeretik a kökényt.

A későbbi időkben, a létszámban, építményekben bővülő település lakói védelmi céllal építettek egy erődítményt. Egy szinte bevehetetlen várról van szó. Oly erős védelmi fészek, amelynek nincs, vagy alig van párja királyi Magyarországon, Felvidéken. A neve tót kökénybogyó. Akár Árpád neve az árpácskából. Érdekes, nem?

Melyek a névadó jellemzői TRENCSÉN várának? A leírás szerint a Vág jobb partján egy 260 méteres hegyen áll. Meg kell nézni egy képet a várról. A TéRség fölött TRÓNoló, fölé TORNYosuló TORNYos vár. TRENCSÉN neve a vár elhelyezkedéséből eredt. Miért állítom? Mivel a magyar nyelv szóalkotó szabályai szerint van rá biztos magyarázat! Fenn a szikla sima TENYERén, TERENYén, TRENYén találtak vár építésére alkalmas helyet.

A vár neve kezdetben lehetett: TRENYCSÉNY is. Az NY hangos változat: TRENY. A TRENY – NYERT átfordítás mutatja, hogy a TRENY, mint szikla TENYERére emelt építmény, eleve NYERT, NYERET helyzetet, ügyet jelenthet a várvédelemben. Épp a remélt NYERT ügy okán emelték a sziklák TENYERére, TRENYcsére a várat. Ez volt az ok CSÍNYe, ám a külalak is CSÍNYes volt.

A szó hangkieséssel kialakuló TR kötött mássalhangzó-párossal kezdődik. A TREN, TRON értelemhordozó hangcsoportok. A TREN hangcsoport kiemelkedést, magasságot jelent a peTRENce szóban is. A léTRÁN álló is magasban van. Jelent erőt is: az isTRÁNg, erős kötőelem. A TRÓN szóban erő és magasság együtt, mivel többi fölött álló díszes, TORNYos fejedelmi, királyi ülőhely. A TORONY szó rövidítése: TRON, TREN. Az alkotó hangok a magasság, TeRjedelem, erő értelmét képviselik. A T.R – R.T gyök: TöR – RoT, a kő, a szikla jelentés, de szikla TÖRhetősége, ROTos felülete is e gyökkel jeleníthető meg. Az erdélyi TORockó nevében is a sziklát jelenti. A TORony szóban elsőként az égreTÖRő TERemtett sziklaTORony nevét őrzi.

TRENCSÉN, TRENYCSÉNY vára a hegyorom TRENCSÉN, TRENcsén, trenCSÉN, emelt TREN csúCSÁN áll. Fent a sziklákon TRANCSíroztak, TRENCSíroztak, TERENYCSíroztak, laposítottak építésre alkalmas helyet, s így a sziklák TRENCSÉN, azok magas síkján épült a vár, amely a hely és a keletkezés okát, jellemzőit viseli, sűríti nevében. Mind a városTROMhoz, mind a védelemhez hozzátartozik a hadiszerENCSE. Tehát a magyar nép szólopkodását támogató véleményekkel ellentétben TRENCSÉN várának magyar nyelvi néveredetére bőséges bizonyítékkal szolgál a magyar nyelv, ma is élő, értelemhordozó szóalkotó elemeivel. Tehát szikla TERENCSEN épült valaha TRENCSÉN vára.

A székelyföldi, erdővidéki Vargyas falu határában is van egy lapos tetejű TRENCSEN magaslat. Eredetileg, valószínű: TERENCS. Egy ideig ott volt a település a magasabb fennsík lapos trencsén. Végül a vizek teljes elapadása után, alább költöztek. Ezen a sima földmagaslaton, TRENCSEN épült előbb Vargyas falu, ám a Vargyas patak szerepe oly meghatározó volt a falu életében, hogy miután a vizek elapadtak, a nép leköltözött a kialakuló patakmeder mellé, a Vargyas név maradt a falu végleges neve, nem Trencsén, különben ma volna egy TRENCSÉN nevű székely falu. Akkor az is szláv kökényeredetű lenne? Vargyason viszont nem éltek szlávok sosem. Nos, akkor, honnan a név?

 

SZEPESSÉG – a név a táj SZÉPSÉGE okán adatott. Az SZ.P – P.SZ gyök: SZéP – PöSZ. A táj lenyűgözően SZÉP, dombok, hegyek, völgyek, és folyóvizek. SZÉPESSÉGes táj, bő SZAPoraság, a SZEP gyök = tisztaság. A PASZ-szív érintetlen SZÉPsége egy tájnak. A P.S – S.P gyök: PeS – SeP,  a PES gyök víz jelentésű, mint PESt nevében. Gyors hegyi PES vizek SEPletnek, sietnek le a völgyeken. A SEP, SÁP bő termés begyűjtése, p > b váltással BŐSég, SÁBa, SÉBa SZÉPsége BŐSégének párhuzama. Ám jelenthetnek kemencét is, hiszen a SZEPESSÉGi érclelőhelyek mellett a fémolvasztás is jellemző volt e tájon, ami már a szászok ideköltözése előtt. Nem a cipszer névből ered a SZEPESSÉG tájnév, mert nem német, szláv. SZEPESSÉG SZÉPSZÉGES tájegység. Erről kapta nevét jóval a szászok, szlávok betelepedése előtt. SZePeSSéG – SZéPSéGeS hangváz: SZ-P-S-S-G – SZ-P-S-G-S. Mindkét nép a tatárjárás előtt-után került e tájra, a magyar lakosság helyére, akár az erdélyi Szászföldön. A SZEPESSÉG összes táj- és helységnevei magyar szavak, az előző lakosság által adottak. A szászok és tótok megörökölték a régi elnevezéseket és saját nyelvük hangtani szabályai, hangzástörvényei szerint módosították. Mindannyi magyar gyökelemzéssel felbontható, megfejthető.

 

ZÁHONY – hivatalos vélemény szerint: szláv eredetű. Hogyan is lehetne magyar? Némely bérnyelvész szerint etimológiailag azonos eredetű a gömöri Zahoniska nevű falunévvel, vagy a székelyföldi Zágon helység nevével. A szláv néveredet intézményesített bérnyelvészi együgyűség. Abba őrülnek bele, hogy valamilyen idegen eredetet keressenek minden magyar nevű helységnek. A székelyföldi Zágon névnek semmi köze jelentésileg ZÁHONY nevéhez. ZÁGON valaha GAZos, cserjés, ciheres, bokros GAZON alapult. Irtás után lehetett tanyát építeni ott. Teljesen más jellemzők nyomán alakult ki annak neve. Csak hát a szláv őrület.

Amikor az ómagyar ősnyelvű szűzhonfoglalók az Özönvíz utáni évszázadban letelepedtek itt, és ZÁHONY első HÁZának alapcölöpjét leverték a földbe a Tisza partján, akkor a szlávok és nyelvük még nem is létezett.

A név eredetének magyarázatához a magyar nyelv a legilletékesebb, legmegbízhatóbb tanú, amely sosem beszél mellé, soha nem hazudik, amint a nyelvészek és történészek szoktak, tisztelet a kevés kivételnek.

A kezdő a Z.H – H.Z gyök: ZáH – HáZ. A HÁZ véd a ZUHétól. Amely településnévben a H és NY hangok jelen vannak, ott érzelmi mélység megjelenítői. Ez nagybetűs Hely, a HoNY, a Ház, a taNYa, az aNYa, a láNY, a NYámi, NYár, árNY. E két hang mindig valamilyen belső érzelmi töltetet hordoz. Jó vagy rossz, de mindenképp mély.

ZÁHONY neve ilyen érzelmi töltetű. ZÁHony a Hely, a ZÁH, SZÁH, a SZÁHlás, a HÁZ védelem, amelynek ölébe szívesen ZUHanyunk bele. ZÁHONY, a falu, az ÁHÍtott HONY, ahol leHUNYhatom szemem. ZÁHONY HAZaHÚZ, ott a tANYA, az ANYA, az ASZHONY, azaz ASSZONY.

Az igazi ASZHONY jelenti a legfőbb HASZnot, a HONYt. A Biblia a legértékesebb drágagyöngyként írja le.

ZáHoNY – aSZHoNY hangváz: Z-H-NY – SZ-H-NY.

ZÁHONY több mint a megszerezhető anyagi HASZONY, bár az is.

ZáHoNY – HaSZoNY hangváz: Z-H-NY – H-SZ-NY.

ZÁHONY néha a Tisza nem kívánt ZUHANYát is kénytelen elviselni. A névben e névadó jellemzők tömörülnek.

ZáHoNY – ZuHaNY hangváz: Z-H-NY – Z-H-NY

 

PÁKOZD – P.K – K.P gyökre épülő: PáK – KáP, amely tűz, forróság vonatkozású. A K hang körül kialakuló értelemadó hangcsoport az ÁKO, a pÁKA, dÁKÓ szavakban bökő, döfő, szúró eszközt leíró. De jelent AKArati erőkifejtő mUKÁt (munka) az ősi tÁKOl, mÁKOl szavakban. Hasonlóak még: zsÁKOl, rAKOsgat és más kifejezések. A PÁKA egy hosszúszárú kákaféle növény bogos virágának neve. Jelent még tüzesíthető, forrasztáshoz használt hegyes szerszámot. A szóvégi ZD kötött mássalhangzó-páros jelen van a tűZDel, küZD, moZDul szavakban. Összevetve így együtt nem idegenek a halászat különböző mozzanataitól. Ott lakó hölgy írta, hogy a környék mindig a halászatból élt, ennek része a PÁKÁSZat, amely egyféle küZDelem is. A ZD páros a földművelő tevékenységet leíró szavakban is meghatározó: barázda, buzdul, garázda, gazda, gerezd, kezd, küzd,mozdul, pozdorja, rázda, rezdül és mások. Az biztosra mondható, hogy semmilyen szláv kötődése nincs a PÁKOZD névnek. A pákászokról többet a világhálón.

 

TOKAJ – egyik névadó jellemzője a hegyláb, hegyAJ (alj) által éles, könyökszerű KAJla KAnyarulatra kényszerített folyó képe, látványa, amely a TOKszerű tülök KAJla hAJlatának is utánzata. Talán köthető a szőlőTŐKE helyéhez (hej) is, azonban a földrajzi fekvés képe előbb volt látható, mint a szőlőtermesztés beindulása. A moldvai szőlővidéket TOKAJból származó tőkékkel elindítók az ottani helységet COTesti néven nevezték, amelyben a TOKaj KOTesti kezdőgyök beszédes hasonlóság: COT kiejtve: KOT = könyök. A könyök, csuklós KÖTődés. A TOKAJ – JAKOT fordítás is a KAJla TOK értelmet adja. A JÁK gyök, csalós KAJlaságot jelentett az őskori, bibliai JÁKób nevében is. A nagy TÜLKŰ, KAJla szarvú szarvasmarha állattartóit Ázsiában ma is JAKUToknak nevezik. ToKaJ – JaKuT hangváz: T-K-J – J-K-T. Ezzel csak a toKAJi KAJla, KAnyarosan folyó víz képét, mint névadó jellemzőt akarom hangsúlyozni.

 

ViseGRÁD, BelGRÁD, NóGRÁD – ViseGRÁD, BelGRÁD, NóGRÁD és mások. A GRÁD szó a várak nevében a GARÁD rövidítése, hangkieséssel kialakult kötött mássalhangzó-páros. Azt jelenti: beKERÍTett, GARÁDolt, GRÁDolt várak. Ugyanakkor azt is, hogy egy uGRÁssal, GRÁDiccsal fennebb fekszik a többinél, tehát magaslatra épült. Ezt jelenti ViseGRÁD, BelGRÁD, NóGRÁD, és más várak, városok neveiben is. A gARÁD ilyen értelme megjelenik ARAD, VÁRAD, RADNA, de DOROG, és más nevekben is védelem, megmARADás értelmű. GRáD – DRáGa hangváz: G-R-D – D-R-G. Az a helység, amelyet záras-kulcsos kapuval ellátott GARÁDdal, GRÁDdal bekerítenek, DRÁGA kincset is rejthet. Ilyen volt kezdettől kincses Kolozsvár, a nóta szerint: kilenczáras kapuval. A GRÁD szó nem szláv eredetű! E várak, városok nevét a szláv GORODból eredeztetni, balgaság. GARÁD előbb volt, mint GOROD.

 

ARAD – Bánság és Alföld határán. A név a megmARADás, megmentés helyét jelenti. Ugyanígy az ősi közel-keleti ARAD neve is. Aki benne rejtőzik, megmARAD.  Meglehet, hogy a gARÁD, mint bekerített térség értelmét is rejti a név. Az ősi ARAD városa Közel-Keleten megerősített, bekerített, gARÁDolt város volt.

 

RADNA – első házai a Maros folyó partján épültek, hogy közel legyenek a NADÁRhoz, vízhez, mivel a víz létfeltétel. RaDNa – NaDáR hangváz: R-D-N – N-D-R. A név azt is jelenti, hogy maRADNA, de ha fordítjuk a szót ANDAR, akkor menne. Az ősi ANDAR szó, menést jelent. RaDNa – aNDaR hangváz: R-D-N – N-D-R. A ND hangcsoport ilyen értelmű szavakban van jelen: vÁNDOr, kirÁNDUl, mENDEgél, bANDUkol stb. Meglehet, hogy a szűzfoglalók egy csoportja kifejezte, hogy maRADNA, mások tovább vÁNDORoltak. Hasonló értelmet is rejt a moldvai DORNA, amelyet szintén magyar nyelvűek alapítottak. RaDNa – DoRNa hangváz: R-D-N – D-R-N.

 

KOLOZSVÁR – Erdély legjelentősebb városa nevét a hivatalos dogma latin eredetűként jegyzi. Azonban KOLOZSVÁR, KOLOSVÁR neve a K.L – L.K gyök bővítménye: KoL – LoK. A név magyar szóelemekből épül fel, semmi köze a latin nyelvhez. Latin nyelv talán még csíráiban sem létezett KOLOZSVÁR alapításakor. A KOLOS – LAKÁS fordítás mutatja, mi az alapeleme a megnevezésnek. A szókezdő gyök jelent KULcsot is. Már a kezdettől KULcsos, LAKatra zárt, erős faLAKkal védett kincses helység, s ezt a jelzőjét mindvégig megőrizte. A kezdet meghatározó. KoLoS – LaKáS hangváz: K-L-S – L-K-S. Mivel KOLOSvár, KOLOZSvár a KULCSos, kincses jelzőt kezdettől mindig magán viselte, így elképzelhető, hogy nem tűrt falai közt SALAKnépséget. KoLoS – SaLaK hangváz: K-L-S – S-L-K. A KOLOZS – ZSOLOK teljes átfordításból arra is gondolhatunk, hogy erős vallási kötődés jellemezte lakóit: ZSOLtár, ZSOLOzsma éneklő közösségként. Valaha KILINCS és KULCS ugyanazt jelentette. KiLiNCS – KuLCS hangváz: K-L-N-CS – K-L-CS. Elcsavarható KALANtyú. A KULCS ősi neve KULUCS. Kezdetben lehetett KULCSOSVÁR, KULUCSVÁR, KOLOSVÁR. Hasonló a szintén kulcsos-záras KULUCStorony, KALAStorony, KALAStorom, KALAStrom, KLAStrom, amely szintén LAKÁSként épült. A település már eleve kerített lehetett, KULCSos zárhatósággal. KLAStromok vagy záras települések nevében a KAL gyök KULcsra zárható LAKra is utal. Dal is van róla: „A kapuja kilenczáras.” A kezdetek idején magyar nyelvűek telepedtek le az egész Kárpát-medencében, és azok adtak nevet településeiknek. Erre bizonyíték az összes hegyek, völgyek, patakok, folyók, helységek nevei még a Kárpátok külső oldalain is. Az L hangcsoport – OLO – a kerített telepÜLÉsek védett, védhető ÁLLApotban, nyugALOm helye voltak, ahol nyugodtan hajthatták ÁLOmra fejüket a csALÁdok. Az L.ZS – ZS.L gyök: LoZS – ZSoL, a falakon belül LAZSálható, a ZSILiző kis patak csordogálásához hasonló kellemes folyású, ZSOLtáros, ZSOLozsmázó, zsoLOZSmázó, istenes életre volt lehetőség. Az SV hangcsoport – OSVÁ – Kezdetben csak ÖSVÉnyféle tapOSVÁny vezetett arra, lehetett az iszamos (iszapos) Szamos melletti pOSVÁnyos hely, amely megközelítési nehézségével védelmet is nyújtott. Nem véletlen a kincses, kulcsos jelző – lakhatták tulajdonukat, kincseiket féltő fÖSVÉny emberek. Az sem kizárt, hogy ŐSVÁr állt ott annak előtte. A ZSV páros, mint ZS.V – V.ZS gyök: ZSiV – ViZS, a település élénk ZSIVaja, VIZSlató életjelenségeinek leírói. De névadó jellemző a ZSIVányok VIZSlató érdeklődését is felkeltő gazdagsága a kincses KULcsos, KOLOZSvárnak. A szóvégi V.R – R.V gyök: VáR – RéV, közismert, elmékbe ROVott, biztos védett RÉVnek számító helység. SV – VS kapcsolat: KoloSVár a híVSéges, istenes emberek városa volt.

 

BÉKÉSCSABA – nevét nyelvészek a BÉKA szlovák ŽABA nevéről erőltetik köztudatba: BÉKÉS ŽABA. A BÉKA egyik ősi nevét a sekély vízben CSOBOgó hangot adó lepcsenéseiről kapta: CSOBA. E nevet örökölték meg a szláv nyelvek. Ám BÉKÉSCSABA helység nem vízben tocsogó, CSOBOgó BÉKÁról kapta nevét, hanem egy CSABA nevű férfiről. A környék neve BÉKÉS ispán nevét őrzi, helységei innen örökölték előnevüket: BÉKÉS, BÉKÉSszentandrás, BÉKÉSsámson.

BÉKÉS! Nem BÉKÁS!

 

PRÁZSMÁR – az erdélyi falu is azért kapta e nevet, mert tűzvész pusztította el, és miután a PARÁZS MÁR kihunyt, utána is még sokáig érezhető volt a környéken a PARÁZSMARta, bűzlő, PERZSelt, MARó, égett szag. PaRáZS MaR – PRáZSMáR hangváz: P-R-ZS-M-R – P-R-ZS-M-R. Az erdélyi Prázsmár székely-magyarok lakta falu volt, aztán porráégett. Nevét erről kapta, mert sokáig perzs szag volt a környéken. Később II. András király elvette a székelyektől, s németeket telepített oda, akik a Tatrang folyóról nevezték el németül. A PRÁZSMÁR névnek csak magyar nyelven van magyarázata, amely a parázs, perzsel, perezsmel, prezsmel szavak nyomán képződött.

 

TÁRKÁNY – a szó T.R – R.T gyökből induló: TáR – RoT, a TÁR gyök erőt, annak TÉRben is hatást kiváltó TERjedelmét is jelent. A gyök erőteljes hatást megjelenítő a szavakban. A TARaj éles, meghatározó kiemelkedés, a TÁRkony erőteljes hatású ízesítő. A TORony kiemelkedő magasság, és erőt hirdet. A TÖRzs a test TERű (teher) viselője. A TÜRelem az erős jellemek ismertetőjegye. Személynévként erős, akaRATos emberi jellemzőt megjelenítő. Személynevekben: Köttöny kun fejedelem fia: TARján. TÜRje, magyar főúr. Az ősnyelvi ROTos szó –, amely jelen van a székelyföldi Sóvidéken – erőteljesen érdes, durva, RÚT felületet jelent. Az RK hangcsoport – ÁRKÁ – szintén az erőteljesség értelmét viszi be a szavakba. A hORKA a magyar törzsszövetségben meghatározó méltóság, rang. A nagy bIRKAnyáj gazdagságot jelentett. A hARKÁly erőteljes csapásokkal fORGÁcsolja (k > g) a fát. Az ORKÁn hatalmas szélvihar. A tÁRKOny erős illatú-hatású fűszer. A K.NY – NY.K gyök: KáNY – NYaK, a KÖNYök, köNYÖK erőteljes hajlat. A KONok, koNOK ember NYAKas, csöKÖNYös. TARkója moKÁNY NYAKas ember képet nyújtó. A TÁRKÁNY vagy TÁRKÁN az ősiségben fémműves volt, kovács, oda kemény – ősnyelven TÁRé – és NYAKas, KONok, koNOK KAN, vagyis férfi kellett. A Biblia által említett első fémműves, kovács, KAN, TubálKAN, tehát férfi volt. A TÁRKÁNY, kovács, KARból dolgozik, tehát munkája KAR TÉNY. TáRKáNY – KaRTéNY hangváz: T-R-K-NY – K-R-T-NY. A TÁR gyök jelen van a csiTÁR szóban is. A királyi fegyverkovácsokat csiTÁRoknak is nevezték. Ők készítették a TÁRCSA alakú, CSATÁRa használt pajzsokat, CSITÁRokat is. A TÁRKÁNY kovácsnak köze volt a lószerszámokhoz is, a KANTÁR felvasazáshoz. Ha átforgatjuk: TÁRKÁN – KANTÁR. A KANTÁR a még nem betanított ló betöréséhez használatos lószerszám, benne a zabla, amely fékezi és irányítja. TÁRKÁN KANTÁRral zabolázta lovát, hogy erejét megTÖRje. TáRKáN – KaNTáR hangváz: T-R-K-N – K-N-T-R. Később személynévvé is válhatott. Erre rengeteg példa van a magyar történelemben. Közszereplői rang is lehetett, hiszen sok helységnévbe épült bele. Az sem kizárt, hogy némely településnévben a táj TARKÁN színes képét jeleníti meg.

 

RESICZA, RESICA – az első telepesek egy kis RÉSen előtörő ICE, azaz ICÉs,  iható víz forrása mellett ütötték le a sátorkarót. A  jellemzők szerint adtak nevet, akár a KŰK  ELLŐ, KÜKön ÜLŐ KÜKÜLLŐnek. A forrást, kis eret, patakot RÉS-ICA néven nevezték, amelyben kicsinyítő, és ICCA vízivó értelem is jelen van. Ez alább a Borzava, Berzava patakba ömlik. Az sem szláv megnevezés. Letelepülésükkor felfedezték az ÉRCES köveket, amelyeket a köztük levő leleményes ezermesterek kiolvasztottak, felhasználtak. A RESICA név sűrítmény, benne a kis RÉSen, RÉSICÉn feltörő forrás, az ÉRCES kövek. RESICA ÉRCES, ÉRClelő hely. A helynév hangjai ezt a jellemzőt is tartalmazzák. Továbbá a RESICA – ACISER átfordításban a CISZÉR, CSISZÉR, CSISZÁR értelem. A CISZÉRek, CISZÁRok, CSISZÁRok, CSITÁRok, kovácsok, fegyverkovácsok voltak. Tehát RESICA az ÉRCES CISZÉRek, CISZÁRok, vasöntők, vasművesek, kovácsok telephelye volt korán, a névadások kezdetén.  ReSiCa – éRCeS – CiSZéR – CiSZáR hangváz: R-S-C – R-C-S – C-SZ-R – C-SZ-R

 

BESZTERCE – neve B.SZ – SZ.B gyökkel: BeSZ – SZeB kezdődik. Névadója egy forrás, ér, patak, amely mellett az első ősfoglalók letelepedtek. A táj SZÉPsége megkapó volt, ezért adták a BESZ gyökkel kezdődő nevet. Az ősnyelvű, magyar nyelvű ember e gyökkel nevezte meg az érzelmi, érzéki énjére legmélyebb benyomást gyakorló élményeit. Nemi, érzéki, élmény BASZ. Gondolat, érzelmi élmény szóban kifejezése: BESZéd. Legízletesebb falat, hentes készítmény: kolBÁSZ. Kényelmes utazójármű: BUSZ. Megvalósítás elégtételének érzete: BÜSZke. BESZterce nevében a szépségre is utal e gyökszó. A névben benne van az ősnyelvi vízértelem, forrás, patak: ESZTER. A patak, folyó SEBes, seBESfolyású, így a BESZTER-ce név sűríti e jellemzőt is: BŐSZ-, BESZ-ESZTER –> BESZTER. A környéken, felszínen is voltak ÉRCEk, amelyeket az itt letelepülő székely ezermesterek kiolvasztottak, felhasználtak. Ez mindkét BESZTERCE-vidékre – erdélyi, felvidéki – érvényes, névadó jellemző sűrítmény. Minden BESZTERCE hely szép, SZEB – BESZ színesfém lelőhely. Amúgy szép BÉRCEs tájak is. A felvidéki SZEPESSÉG egésze SZÉPSÉGES tájegység. SZePeSSéG – SZéPSéGeS hangváz: SZ-P-S-S-G – SZ-P-S-G-S. A névben a BESZT ÉRCE értelem is jelen van, tehát tökéletes sűrítmény. A BESZ-TERCE névben jelen van az: ÉRCET nemz, BASZ értelem, mert méhében ÉRCET rejt. BeSZTeRCe – éRCeT BaSZ hangváz: B-SZ-T-R-C – R-C-T-B-SZ. Az ÉRCES tájak, mint RESICA, TOROCKÓ, BESZTERCE, nevükben hordozzák fő éRCes aRCulati jellemzőiket, amelyeket az R és C hangok rögzítenek. A BESZTERCE – ERCETSZEB szófordítás azt sejteti, hogy BESZTERCE ÉRCÉT SZEBBnek tartották. BeSZTeRCe – éRCéT SZeBB hangváz: B-SZ-T-R-C – R-C-T-SZ-B. A moldvai Aranyos-BESZTERCE nevében is jelen van minden fő jellemzője. A Kárpát-medencét betöltő tenger apadásával, lassan újabb területek szabadultak fel, s így költöztek alább a BESZTERCE patak, majd folyó mentén, végül alább építettek végérvényes települést BESZTERCE néven.

 

TOROCKÓ – T.R – R.T gyök: TöR – RoT, kő, sziklajelentést is hordoz. Erről még a Trencsén címszónál. A TORony szóban elsőként az égreTÖRő TERemtett sziklaTORony nevét őrzi a gyökszó. A szikla TÖRhetősége, ROTos felülete is e gyökkel jeleníthető meg, de a PéTER névben is sziklát jelent. TORockó nevében szintén sziklát jelenti. TOROCKÓ erről a felmagasodó szikláról, KŐről kapta nevét, a TÖRhető, ÉRCEKET rejtő ROCKÓ KŐről. Nem szlávul, mert a névadások idején, a vizek elapadása, felszáradás idején, nemcsak itt, hanem egész Erdélyben, Kárpát-medencében az ősnyelvet, a teremtés nyelvét őrző, beszélő székelyek laktak. ToRoCKó – éRCeKeT hangváz: T-R-C-K – R-C-K-T. A TOROCKÓ – KÓTOROC átforgatásból a KOTORÁSZ szóra jutunk, amely az érces kövek KOTORÁSára utal, azaz KŐfejtésre, bányászatra, KŐTÖRÉSre. ToRoCKó – KoToRáSZ – KoToRáS – KőTöRéS hangváz: T-R-C-K – K-T-R-SZ – K-T-R-S – K-T-R-S  TOROCKÓ mellett álló szikla egy KŐTERASZ, kilátóhely. ToRoCKó – KőTeRaSZ hangváz: T-R-C-K – K-T-R-SZ. Évezredekkel később, a valami okon megüresedett térségbe a magyar király KÉZDI székelyeket telepített, ők eredeti nevükhöz híven, itt is kezdő, KÉZ DI, azaz KÉZ DIA, KÉZ MŰvesek voltak.

 

GOVASDIA, GOVASZDIA – (ez a valós eredeti neve) ennek a Hunyad megyei ősi vaslelő, majd feldolgozóhelynek. Nevében ott a VAS, és ott a székely nyelvben ma is élő GUVASD, GUVASZD ki, azaz bontsd ki, takard ki, bányászd ki. A DIA munkát jelentő hangcsoport, amely a DI azaz GYÍ ősgyökkel kezdődik. Jelen van a csizmaDIA szóban. A fő jellemző tehát a kiGUVASZTandó, kiGOVASZTandó kibányászandó VAS. Így lett GOVASDIA, GOVASZDIA a hely, majd a helység neve. GoVaSZDia – GuVaSZD hangváz: G-V-SZ-D – G-V-SZ-D. Ezen az ősi VASlelőhelyen bányásztak VASércet, már a korai kezdetek idején a székely ezermesterek. Majd az utódok fejlődvén szintén építettek hámort, kohót az 1800-as évek elején a történelmi Magyar Királyság területén. Tudjuk, hogy a szűzfoglalóként ideérkezők minden szükségletüket képesek voltak fedezni, lévén közöttük mindenféle kézműves. Valójában ezermesterek voltak, önellátásra kiképezve. Így voltak vas, réz és más fémműveseik is. Fellelték az összes fémet tartalmazó helyeket itt már a korai időkben.

 

ZSIDVE – ZS.D – D.ZS gyök: ZSiD – DiZS, DÚS bőség és vízjelentést hordoz. A gazdag DÓZSe ősi neve: DÚS. A bőséget és nedvet jelenti a DÉZSa szóban is. ZSIDVE kellemes, IDVES környezet, a folyó közelsége nEDVEsé teszi a talajt, ÜDVÖs, IDVEs hely. Ez utóbbi IDVES – SIDVE hangátvetéssel kialakuló szó is lehetett névadó. A környék már a kezdetektől bő szőlő és egyéb termő, IDVES hely. A hivatalos néveredet leírás szláv hatásról beszél, és ZSIDÓ névhez köti, ám amikor ZSIDVE első házainak cölöpjeit leverték a földbe, és nevet adtak a leendő településnek, semmilyen idegen népség nem élt a vidéken, csak a hegyek irányából leköltöző, a visszahúzódó Kárpát-tenger partvonalát követő, megmunkálható földet kereső székita, szkíta székelyek. A Kis-Küküllő forrásának irányából jöttek lefelé, a folyót követve. Az időben a zsidó nemzet még ki sem alakult. Akkor meg hogyan lett volna névadó? Egyébként a zsidók csak akkor telepedtek le, ha volt már egy munkás nép, akiknek a bőrén már élősködni lehet.

 

KÉZDIVÁSÁRHELY – hivatalos eredeteztetés sántít, mert nem Szászkézdről telepítették a mai KÉZDI vidékieket. Ez annyira valótlan feltételezés, mint az Udvarhely-székiek Biharból telepítése, amely csak néhány család lehetett a már itt élő székelyek közé. A KÉZDI tájegység, a székely törzs Özönvíz utáni észak felé vándorláskor, már az első szűzfoglalók idején lakottá vált. Ők voltak itt a KEZDŐk. A székelység önellátó volt. Minden szükségest megtermesztett, tenyésztett, minden eszközt elKÉSZÍtett a közösség magának. KÉZDI környéke a különlegesen jó hírű, JóKEZŰ KÉZművesekről, KÉZDIÁsokról kapta nevét, azok települtek ide nagyobb számban. Nem véletlen a Vargák városa ragadványnév, mert a jóKEZű csizmaDIÁk, bőrművesek jelenléte, működése mindig meghatározó volt itt.

Visszatérve SzászKÉZD helység nevére, nem kizárt, hogy a letelepítő királyi hatalom, mint első, szászoknak kijelölt KEZDŐ helyet nevezte meg így.

 

SZTÁNA – Egyik legősibb erdélyi település. Bérnyelvészet szerint szláv. Első őstelepülések családi alapúak, és az Özönvíz utáni egynyelvű újrakezdés idején alakultak az első SZTÁNÁk. A SZTÁNA a NÁSZTŐ, NÁSZTAhely, szülőhely, a diNASSZTIA kiinduló helye. SZTáNa – NáSZTő – NáSZTa – diNaSZTia hangváz: SZ-T-N – N-SZ-T – N-SZ-T – d-N-SZ-T.

Ekkor a szláv nyelvek még csírában sem voltak. Román még annyira sem. Erről bővebben a szótárban.

 

Erdélyben megfigyelhető, hogy a magyar földesurak, a beköltöztetett románságnak, a már létező magyar falvak mellett alapítottak települést, és ezeket legtöbbször Oláh előnévvel különböztették meg a már ott létező településtől. Ilyenek: Oláhszentgyörgy, Oláhgyepes, Oláhhódos, Oláhlugos, Oláhrákos, Oláhpéntek, Oláhresica és mások.

 

Szeredák helyei, SZERDAHELYEK

A nyelvi elemzésekből kikövetkeztethető, a gyökszavak születése, szavakká képzése, összetett szavakká alakulása bizonyítja, hogy már a korai történelmi időkben a SZERek a mindennapi élet gyakorlati RÉSZei voltak.

Az első talán a hét közepén, szerén elhelyezkedő nap megnevezése: SZERda. Ez volt a heti szer, amikor szerét ejtették a felmerülő családi, kisközösségi gondok részletes megtárgyalásának, eligazításoknak. Ekkor adtak észszerű tanácsot a vének, a batránok a fiataloknak. Ezért kapta a nap a szer adás nevet: szerda. Ekkor kaptak adreszt, felszólítást, eligazítást, tanácsot, valami okon, névre szólóan azok, akiknek erre szükségük volt. SZERDA  180 fokos elfordítása: ADRESZ, s ez nem véletlen. SZeRDa – aDReSZ hangváz: SZ-R-D – D-R-SZ

A történelem kezdetén, már az Özönvíz előtt, a szaporodó családok, sátoralja törzsek életvitelének rendjének, rendszerbe szervezésének része volt a szer. Voltak kis és nagy családi szerek, törzsi szerek. Majd nemzetségi szerek, nagy térségi szerek, ahol szerét ejtették a fennforgó gondok rendezésének, rendszerezésének. Vagyis a társadalmi élet RÉSZe volt a SZER. A nagy szereket előre meghirdették, úgymond nagy hangon bekongatták. A bekongatott szerek neve kongresz is lehetett, amely megnevezés az utódnyelvekben van jelen.  Ma kongresz-szusnak nevezik, és a nyelvészek szerint latin eredetű szó. A valóság azonban: innen oda, majd visszatért.

SZERDAHELYek a Kárpát-medencében. A SZEREDA, SZERDAHELY nevek születésének kora a messzi múltban keresendő, a Kárpát-medence felszáradása utáni időkben. A Kárpát-medencei végleges alapítású települések, térségek szerint megszervezett életviteli rendiség szerinti szereinek helyeit nevezték el szeredának, szerdahelynek. Ide gyűltek össze az időszakos nagy szerek megtartására. A Kárpát-medencében ezek a szerdahelyek voltak a központok, ahol heti és más időszaki szereket tartották. A szeredás központok kialakulásakor nem éltek más nyelvű népek a Kárpát-medencében. Minden SZERdahely törvénySZERűen a kereskedelmileg fontos utak keRESZteződésénél alakult ki. Vannak olyan települések, amelyeknek nevében nem jelenik meg a SZER szó, csak a HELY. Ezek is szerdaHELYek voltak. Nevükben a VÁSÁR jelző bizonyít. A váSÁR is SZER, amely jelentős RÉSZe a mindennapi létnek. Végigkövethetőek a Kárpát-medencei városok HELY végződésű települései, mindannyi fontos térségi szerdaHELY központ volt kezdetektől.

Íme, néhány ősi magyar SZERDAHELY: Alsószerdahely, Bodrogszerdahely, Csíkszereda, Drávaszerdahely, Dunaszerdahely, Felsőszerdahely, Fertőszerdahely, Kaposszerdahely, Kisszerdahely, Kőszegszerdahely, Magyarszerdahely, Muraszerdahely, Nyárádszereda, Nyitraszerdahely, Ópusztaszer, Szerdahely (Románia), Szerdahely (Szlovénia), Tótszerdahely, Vágszerdahely stb. Megfigyelhető, hogy mindannyi síkvidéken, többnyire folyók mellett terül el. Bizonyítéka ez annak, hogy e helységek akkor keletkeztek, és akkor nyerték el – fekvési adottságaikból eredően – törvényszerűen, önműködően a szerdahely szerepüket, amikor a víztől már fölszáradt vidékeken állandósultak a lakott területek, és szükség volt szeredás központokra. A helységek nevében jelzőként, előnévként a térség neve szerepel: Kapos-, Kőszeg- Nyárád-, Csík-, Duna stb.

 

A dákok, mint magyar nyelvű nép is tartott SZEReket. A mai Arad körül volt SZIRidava, SZERedava, SZERedavár nevű helységük. Meglehet épp a régen SIRInek nevezett Világosvár helyén. Az ő tájnyelvükben a dava szó, védő értelmű, és várat is jelentett. Erről alább a Dák nevek fejezetben.

Megjegyzendő, hogy Tótszerdahely neve nem azt jelenti, hogy ők voltak ott az ősi település megalapítói, hisz akkor még nem is léteztek. Azt jelenti, hogy miután beköltöztek, betódultak, betótultak, s meghatározó tömeggé váltak, átvették a helynevet Tót jelzővel. Így megvolt a lehetőségük a szűzfoglalók életvitelének utánzására, saját szeredáik megtartására, ami az ő esetükben csak a vásárokra vonatkozott. Az, hogy később – főleg Trianon után – kiszorították az őslakosok utódait, az fő (tót, teuton, deuton) jellemzőjüket bizonyítja. Minden befogadott betóduló népség  fő-fő jellemzője azóta is a kiszorítósdi. Kiszorítani az eredeti őslakosságot, ha másképp nem, leöldösni, elfoglalni házaikat, földjeiket, és példa volt arra is, hogy a kályhán még főtt az ebéd, amikor a kivégzett magyarok helyébe megérkeztek a területrablók, akik ma őslakóknak mondják magukat.

 

Kárpátokon kívüli földrajzi nevek, ősi magyar települések

A Kárpátoktól – akár délre, akár keletre – úgy a nagy, mint kistérségek, folyók, régi települések az ideérkező ősnyelvet beszélők, azaz magyar nyelvűek által kapott nevet.

Délen, Havaselvén is. A dombvize DAMBOVICA. Az iPARkodó, valAHOVA siető PRAHOVA folyó, a hálóvető halászok gyalomvize, JALOMICA. A tölcséralakra szétnyíló Duna delta ágak TULCSA fölött válnak szét, hogy vizüket a tengerbe TÖLCSÉk. De meglehet, hogy kezdetben ott is szétágazó, mocsarat alkotó TÖLCSÉRszerű volt az összkép. Mindenképp a TÖLCSE Át gondolatból indul a megnevezés.

 

BUKAREST – a város környéke mocsaras, bokros térség volt, és a település BOKOROST helyen épült. A BOKOROS melletti BUDA helység szintén víz értelmet hordoz.

BuKaReST – BoKoRoST hangváz: B-K-R-S-T – B-K-R-S-T.

Ma része a városnak ZSILAVA. A ZS.L – L.ZS gyök: ZSiL – LeZS vízjelentésű: ZSIL LEVE, vize, összevontan ZSILEVE, ZSILAVA. Ez a ZSILava névben, de a Csehországi ZSILava nevében is (Zsihlava). A ZSILip, zsiLIP másik neve: vÍZLÉPcső, azaz ÍZLÉP – ZILÉP – ZSILIP. De közelben a topolyás OTOPENI.

 

BARAGÁN, TELEORMÁN – nagy területű BARANGolható tér, amely mellett van TeleORMÁN vidéke. Összevethető a magyar BARANYA és ORMÁNság nevekkel. RM hangcsoport, síkból kiemelkedő ORMÓk is. A valaha székelyek lakta Szicíliában PalERMO vagy TaORMIna helységek, amelyek eléggé ORMÓtlan (durva, alaktalan) hegyORMÓkra épültek.

 

KALAFÁT – dunai kikötő. A KALAFA ősnyelven fűzfa. Hajórések tömésére KALAFÁT KALAPÁLtak be. E mestereket KALAFÁlóknak, KALAFÁToknak nevezték. Olaszul is, az is ősnyelvből eredő. Valószínű, sok KALAFA volt a környéken.

 

ISLAZ – ma város a Duna mellett. ISZLÁZ az Olt torkolatától nem messzire ISZ. Az ISZ gyök létige volt: ISZ LÁZ, vagyis ott gyér bokros, fás, LAZA ISZ a térség. De az ISZ jelentheti a vÍZközelséget is. Székelyföldön, a fákkal gyéren, LAZán benőtt, ligetes erdős legelőket nevezik LÁZnak.

 

ARGES – mÉRGES, az ARGES folyó neve tengelyében ott az RG kötött mássalhangzó-páros, amelynek hangcsoportja a sÜRGŐs szóban is jelen van. Az ARGES GYORS folyású hegyi patakként indul, és magyarul ÁRGYES a neve. RÜGYES erdőből indul, GYORS folyású: ÁRGYeS – GYoRS – RüGYeS hangváz: R-GY-S – GY-R-S – R-GY-S.

POSADA – POSZÁDA: PÓ = víz, SZÁDA = nyílása, szája. PÓ SZÁDA, POSZÁDA = VÍZFŐ.

 

SNAGOV – a név így nem látszik magyarnak, de tudjuk, hogy az ősnyelven minden szó átforgatható volt.

A tavak általában árokban, VÁGATban, VÁGÁNYban képződnek. A VAGINA is VÁGAT. Ha teljesen átfordítjuk: SNAGOV – VOGANS. Kellemes, VAGÁNY, VAGÁNYoS hely. Vagy VAGINÁS, VÁGATOS, ároktó, árkos, tavas hely.

SNaGoV – VaGiNáS hangváz: S-N-G-V – V-G-N-S.

A bukaresti, bokorosti gazdag réteg minden családjának ott van birtoka. VAGÁNYoS – SoNYÁGAV – SNAGOV.

SNaGoV – VaGáNYoS hangváz: S-N-G-V – V-G-NY-S

Lehet párhuzamot vonni a SNAGOV, VAGINA, VAGÁNY VÁGÁNY, és a kellemes érzet fogalomkörben.

Komoly elemzéssel minden régi megnevezésben felismerhető a magyar eredet. Ezért mondom, írom, hogy a földrajzi nevek mondják el a való igazat a történelmi kezdetekről.  A kezdet mindenben meghatározó.

A valamikor magyarok által lakott Moldvában megmaradtak a fo­lyók hegyek, völgyek, települések magyar nevei. Azokat módosítot­ták románra: SZERET – Siret, TARKŐ – Tarcău, TÁZLÓ – Tazlău, BÉKÁS – Bicaz, BODZA – Buzău, KISJENŐ – Chisinău, CSALHÓ – Ceahlău, ŐRHELY – Orhei, BELTÓ – Balta stb. BaLTa – BeLTó hangváz: B-L-T – B-L-T.

 

TECUCI – TAKOCS, a paTAKOCSka szóból kapta nevét. Ez egy magyar katolikus városka volt templommal, temetővel. Mára minden ilyen magyar nyom eltüntetve, még a temetője is legyalulva.

 

SZUCSÁVA – e név eredete is komoly kutatást érdemelne. A SZŰCSök, tímárok CSÁVAlében készítik ki a bőröket. A város nevét kapcsolatba hozzák a SZŰCS szóval. A SZUCSÁVA patak vizében CSÁVÁzhatták a bőröket a SZŰCSök. A helység, kedvező fekvése okán, korán VÁSÁRengedélyt kapott. Moldva hemzseg a magyar nyelvű, de román nyelvre módosított, csavart nevektől.

 

PRUT – ókori neve: PIRÉT, PORET. A PO, PI, PÜ gyök jelentése: víz. Tehát: PO RÉT, azaz víz rétje, RÉT POja, PÜje, vize. Ehhez ismerni kellene a forrásvidékét, mert lehet, hogy a fő forrása RÉT közepén van, amint a cseh VLTAVA, amely a VÖLGY, a VAL TAVÁból ered, és ez rögzült a nevében: VAL TAVA. Vagy a Déli-Kárpátokban a POSZÁDA, amely PO és SZÁDA szavakból áll, és vízfőt jelent.

 

Hasonló a székely KÜKÜLLŐ, amelyet KŰK ELLIk, KŰek, kövek közül tör elő, mintegy KŰK ELLIk, KŰKön ÜLŐ. Minden forrás, patak ősnyelven kapta nevét, évezredek előtt, a szűzfoglalóktól. A hivatalos néveredeztetések nem állják ki a nyelv szűrőjén elvégezhető próbát.

Évezredeken át az egyszerű ember nevezett meg mindent a teremtési alapadományként kapott nyelvén, az örökítő sejtjeibe épített nyelvszerkezeti váz szerint. Legtöbbször ösztönszerűen, az eléje táruló látvány, kép valamely megkapó sajátossága nyomán. Vagy bizonyos idő után a használati jellemző szerint. Minden név legalább három névadó jellemzőt sűrít magába.

Úgy tűnik, hogy a névmagyarázó bérnyelvészeken valamiféle őrületroham törne ki, ha nem szláv, sváb, szász néveredetet állapítanának meg. Ha már nem tudnak szláv eredetet adni például FÜREDnek, akkor sem a természetes valós okra vonatkoztatnak, hanem egy csavarással a FÜRJről eredeztetik FÜRED nevét. Ugyanis – szerintük – a makogó görbelábúként érkező, gyermek- és asszonygyilkos ősök, félnótás, együgyű, tudatlan, balga utódnépe hajlamos azt hinni, hogy a FÜREDhető vízzel FÜREDést kínáló FÜREDőként kiépített helységeket tényleg a FÜRDŐikről nevezték el.

FüReD – FüRDő – FeReDő hangváz: F-R-D – F-R-D – F-R-D

FüReD – FüReDő hangváz: F-R-D – F-R-D

Szerintük, határtalan, mérhetetlen balgaság valóságként elfogadni, amit a fül érzékel, hall! Az agyonképzett bölcs, mindentudó magyartalan akadémiai nyelvész megtöri a görbelábú, anyaszomorító, őslakóutódok ilyetén felfogását, és gatyába rázza a néptudatot, bebizonyítva, miszerint a FÜRJek a névadók.

Amint a KARALÁBÉ nem KARÓ LÁBÚ, KARÓként álló LÁBA mián kapta nevét szerintük, hanem az olasz CAVOLO RAPA nyomán csűrve-csavarva alakult át a magyar nyelvben KARALÁBÉ névre.

Ugyan már KARÓLÁBÚ, az túl egyszerű lenne!

Amint a kifejlődés elmélet hatszögre kikalapált okleveles tudósai is azért utasítják el a teremtés tényét, mivel, szerintük: TÚL EGYSZERŰ, üres, tudománytalan, és így hihetetlen.

Aztán ők, a senki által nem ellenőrizhető elméletük szerint – afrikai sámán módjára segítségül hívott milliárd évek támogatását élvezve – bizonygatják, hogy az őslevesben kialakult az első önmagától osztódó sejt, DNS-ében a hárommilliárd kódjegyű számítógépes vezérlő ütemtervvel, és abból önmagától, tervező, alkotó nélkül a milliárdnyi életforma itt a Földön! Csak úgy ukmukfukk.

Na, ez már tudománytelített és így hihető!

Épp, mint a FÜRJ – FÜRED vagy CAVOLO RAPA – KARALÁBÉ.