A MAGYAR HELYSÉGNEVEK NEM IDEGEN EREDETŰEK

A hivatalos, hivatásos nyelvészet nagy előszeretettel vezeti le a magyar helységneveket valamely szláv nyelvből. A vélt hasonlóság oka, hogy az ószláv nyelv is a teremtés nyelvéből, az ómagyar ősnyelvből eredő kiágazás. Az összes szláv nyelvek szavai ősnyelvi gyökszavakból állnak. Ám a magyar helység-, térség, víz- és hegységnevek mind magyar nyelvből eredők.

A magyar nyelvből eredeztetők viszont átesnek a ló túloldalára. Szerintük minden jelentős név – Balaton, Duna stb. – csak valami képzelt szentségtől eredhet.

A névadások idején az események gyakorlati oldala, azok képe, külalakja, azokkal kapcsolatos események voltak erőteljes hatással az érzékekre, érzelmekre, és rendkívül ritka, hogy magas hegyet, vagy kialakuló tengert, folyót szentség névvel nevezzenek meg. Még a GIBRALTÁR vagy az erdélyi OLTÁRKŐ sem, bár mindkettő magasztos értelmű.

Hiába erőlködnénk szláv eredetűnek nevezni REGÉCZ várát, az is magyar eredetű. Az ősi magyar REGÖSök, a kürttel, REGÉCcel kísért énekmondó dalnokok REGÉCe, kürtje nyomán kapta nevét. Ugyanígy vannak az összes felvidéki, délvidéki, őrvidéki, alföldi, erdélyi helységnevek.

REGÉC várának már a nevében volt a CÉGÉR. ReGéC – CéGéR hangváz: R-G-C – C-G-R. Ha volt címere, az csak a szarvból készült REGÉC, azaz kürt lehetett. A használaton kívüli kürtöt, a REGÉCt a CEGRE azaz szegre akasztják.
ReGéC – CeGRe hangváz: R-G-C – C-G-R.

Ha a szláv nyelvek valamelyikén a REGÉC név SZARV jelentésű, akkor az megörökölte az ősnyelvből. Az ősnyelvben, ómagyar nyelvben mindennek több neve volt. A víznek több mint tíz. Mindennek fontossága függvényében adtak több a megnevezést. A magyar nyelv a ma is élő ősnyelv, így csak itt lehet megtalálni a név jelentését. A szláv nyelvek ezt is épp úgy megörökölték, mint a mezőgazdasági szerszámok, szakkifejezések és egyebek neveit.

Az R.G – G.R gyök: ReG – GeR (g > k: ger > kür), RIGolyás GÖRbületet jelent. A REGőccel RIOGó hangot lehetett hallatni, mint a táROGatóval. A KÜRt KÖRértelmű szó. A SZARVat az ősiségben KÜRTnek használták, Más hangszerek mellett KÜRtökkel is kísérték dalaikat a REGÖSök. A KÜRT neve REGÖC, REGÉC. A REGÉC, a KüRt (g > k) GöRbe TÜLÖKből készült, amely azelőtt a TULOK SZARVa volt: KÜRT – TÜRK r > l: TÜLK. A TÜRKök TÜLÖK szarvú ÜKRÖT, ÜKÜRT tartó nép volt, amelynek szarva KÜRTnek való.
TüRK – üKRöT– KüRT hangváz: T-R-K – K-R-T – K-R-T.

Így kerek a történet. A REGÉCek utódai voltak az IGRIC énekmondók. Az iGRicek már kissé mások voltak, ők uGRándoztak, azaz tánColtak is.
ReGéC – iGRiC hangváz: R-G-C – G-R-C.

TRENCSÉN neve eredetének „elfogadott” akadémiai változata: a szláv trnka = kökény főnévből eredő szláv Trnka személynévből keletkezett az ószlovák Trnčín, és ebből fejlődött ki a magyar Trencsén és a szlovák Trenčín név.

Amikor az ősnyelvet, a mai magyar nyelvet beszélő szűzfoglalók a település első házait építették a térség TRENCSÉN – mivel alább még talán a víz az úr – a szláv nép és nyelv még nem is létezett a Földön! Ám a hivatalos szemlélet szerint, a magyar nevű, nyelvű építői még nem létező tótok nyelvén nevezik el falujukat a kökénybogyóról.

A későbbi időkben, a létszámban, építményekben bővülő település lakói védelmi céllal építettek várat védelmükre. Egy szinte bevehetetlen várról van szó. Oly erős védelmi fészek, amelynek nincs, vagy alig van párja királyi Magyarországon, Felvidéken, és az is tót kökénybogyó. Akár Árpád neve az árpácskából. Érdekes, nem?

Melyek a névadó jellemzői TRENCSÉN várának? A leírás szerint a Vág jobb partján egy 260 méteres hegyen áll. Meg kell nézni egy képet a várról. A TéRség fölött TRÓNoló, fölé TORNYosuló TORNYos vár. TRENCSÉN neve a vár elhelyezkedéséből eredt. Miért merem ezt állítani? Mivel a magyar nyelv szóalkotó szabályai szerint van rá biztos magyarázat! A falu, később város várának neve kezdetben lehetett: TRENYCSÉNY is. Az NY hangos változat: TRENY. A TRENY – NYERT átfordítás mutatja, hogy a TRENY, mint emelt szintű minőségi állapot, eleve NYERT helyzetet, ügyet jelenthet. Épp a remélt NYERT ügy okán emelték a sziklák TRENYcsére a várat. Ez volt az ok CSÍNYe, CSÉNYe. Ám a külalak is CSÍNYes volt.

A TREN, TRON, TRAM, TROM értelemadó, értelemhordozó hangcsoportok. Az N és M hangok válthatják egymást, az értelem csak árnyalatokban különbözik. Ez a TORONY szó rövidítése: TRON, TREN. Az alkotó hangok a magasság, TeRjedelem, erő értelmét képviselik. A T.R – R.T gyök: TöR – RoT, a kő, a szikla jelentést is hordozza a PéTER névben, de szikla TÖRhetősége, ROTos felülete is e gyökkel jeleníthető meg. Az erdélyi TORockó nevében is a sziklát jelenti. A TORony szóban elsőként az égreTÖRő TERemtett sziklaTORony nevét őrzi. TREncsén vára sziklára épült.

A TREN hangcsoport kiemelkedést, magasságot jelent a peTRENce szóban is. A léTRÁN álló is magasban van. Jelent erőt is: az isTRÁNg, erős kötőelem. A TRÓN szóban erő és magasság együtt, mivel többi fölött álló díszes, TORNYos fejedelmi, királyi ülőhely. TROM – a várvívó harcok csúcstámadása: osTROM. Az őrséget fülsiketítően oTROMba, magas hangú TROMbitával riasztották. A várvédők nevét lajsTROMba foglalták. A TROM hangcsoport csúcsértékek értelmét hordozza magában. A saléTROM lőpor alapanyag, a (sóléTROM), mint utolérhetetlen tartósító (múmia). A rendkívüli fehérségű, áttetsző alabásTROM. A ciTROM sem véletlenül kapta e nevet, élettanilag fontos értékes elemeket tartalmaz. A szavakba a fent említetteken kívül, erőt, értéket TöMöRíTő TaRTós hatás jelentését viszi be. Ilyen a TROMf, amely a győzelem esélyét rejti magában. Az utódnyelvekben is ugyanezt az értelmet képviseli, a TRIUMf = győzelem. TRENCSÉN, TRENYCSÉNY vára a hegyorom TRENCSÉN, TRENcsén, trenCSÉN, emelt TREN csúCSÁN áll. Fent a sziklákon TRANCSíroztak, TRENCSíroztak, laposítottak építésre alkalmas helyet, s így a sziklák TRENCSÉN, azok magas síkján épült a vár, amely a hely és a keletkezés okát, jellemzőit viseli nevében. Mind a városTROMhoz, mind a védelemhez hozzátartozik a hadiszerENCSe. Tehát a magyar nép szólopkodását támogató véleményekkel ellentétben TRENCSÉN várának magyar nyelvi néveredetére bőséges bizonyítékkal szolgál a magyar nyelv, ma is élő, értelemhordozó szóalkotó elemeivel.

A székelyföldi, erdővidéki Vargyas falu határában is van egy lapos tetejű TRENCSEN magaslat. Egy ideig ott volt a település a magasabb fennsík lapos trencsén. Végül a vizek teljes elapadása után, alább költöztek.

Ott viszont nem éltek szlávok sosem. Nos, akkor, honnan a név?

A szó hangkieséssel kialakuló TR kötött mássalhangzó-párossal kezdődik. Eredetileg, valószínű: TERENCS. Ezen a sima sziklaTERENCSen épült valaha TRENCSÉN vára, és a sima földmagaslat TRENCSEN az előbbi Vargyas falu, ám a Vargyas patak szerepe oly meghatározó volt a falu életében, hogy az maradt a falu végleges neve, nem Trencsén.

PÁKOZD – P.K – K.P gyökre épülő: PáK – KáP, amely tűz, forróság vonatkozású. A K hang körül kialakuló értelemadó hangcsoport az ÁKO, a pÁKA, dÁKÓ szavakban bökő, döfő, szúró eszközt leíró. De jelent AKArati erőkifejtő mUKÁt (munka) az ősi tÁKOl, mÁKOl szavakban. Hasonlóak még a: zsÁKOl, rAKOsgat és más kifejezések. A PÁKA egy hosszúszárú kákaféle bogos virágának neve, jelent még tüzesíthető, forrasztáshoz használt hegyes szerszámot. A szóvégi ZD kötött mássalhangzó-páros jelen van a tűZDel, küZD, moZDul szavakban. Összevetve így együtt nem idegenek a halászat különböző mozzanataitól. A ZD páros a földművelő tevékenységet leíró szavakban is meghatározó: barázda, buzdul, garázda, gazda, gerezd, kezd, küzd,mozdul, pozdorja, rázda, rezdül és mások. Az biztosra mondható, hogy semmilyen szláv kötődése nincs a PÁKOZD névnek. A pákászokról többet a világhálón.

TOKAJ egyik névadó jellemzője a hegyláb, hegyAJ (alj) által éles, könyökszerű KAJla KAnyarulatra kényszerített folyó képe, látványa, amely a TOKszerű tülök KAJla hAJlatának is utánzata. Talán köthető a szőlőTŐKE helyéhez (hej) is, azonban a földrajzi fekvés képe előbb volt látható, mint a szőlőtermesztés beindulása. A moldvai szőlővidéket TOKAJból származó tőkékkel elindítók az ottani helységet COTesti néven nevezték, amelyben a TOKaj KOTesti kezdőgyök beszédes hasonlóság: COT kiejtve: KOT = könyök. A könyök, csuklós KÖTődés. A TOKAJ – JAKOT fordítás is a KAJla TOK értelmet adja. A JÁK gyök csalós KAJlaságot jelentett az őskori, bibliai JÁKób nevében is. A nagy TÜLKŰ, KAJla szarvú szarvasmarha állattartóit Ázsiában ma is JAKUToknak nevezik.
ToKaJ – JaKuT hangváz: T-K-J – J-K-T.
Ezzel csak a toKAJi KAJla, KAnyarosan folyó víz képét, mint névadó jellemzőt akarom hangsúlyozni.

ViseGRÁD, BelGRÁD, NóGRÁD – ViseGRÁD, BelGRÁD, NóGRÁDés mások. A GRÁD szó a várak nevében a GARÁD rövidítése, hangkieséssel kialakult kötött mássalhangzó-páros. Azt jelenti: beKERÍTett, GARÁDolt, GRÁDolt várak. Ugyanakkor azt is, hogy egy uGRÁssal, GRÁDiccsal fennebb fekszik a többinél, tehát magaslatra épült. Ezt jelenti ViseGRÁD, BelGRÁD, NóGRÁD, és más várak, városok neveiben is. A gARÁD ilyen értelme megjelenik ARAD, VÁRAD, (mA)RADNA, de DOROG, és más nevekben, és védelem, megmARADás értelmű. A GRÁD szó nem szláv eredetű!

ARAD – Bánság és az Alföld határán. A név a megmARADás, megmentés helyét jelenti az ősi közel-keleti ARAD neve is. Aki benne rejtőzik, megmARAD.

RADNA – e név azt jelenti, hogy maRADNA, de ha fordítjuk a szót ANDAR, akkor menne. Az ősi ANDAR szó, menést jelent.
RaDNa – aNDaR hangváz: R-D-N – N-D-R.
Az ND hangcsoport ilyen értelmű szavakban van jelen: vÁNDOr, kirÁNDUl, mENDEgél, bANDUkol stb.

KOLOZSVÁR – Erdély legjelentősebb városa nevét a hivatalos dogma latin eredetűként jegyzi. Azonban KOLOZSVÁR, KOLOSVÁR neve a K.L – L.K gyök bővítménye: KoL – LoK. A név magyar szóelemekből épül fel, semmi köze a latin nyelvhez. Latin nyelv talán még csíráiban sem létezett KOLOZSVÁR alapításakor. A KOLOS – LAKÁS fordítás mutatja, mi az alapeleme a megnevezésnek. A szókezdő gyök jelent KULcsot is. Már a kezdettől KULcsos, LAKatra zárt, erős faLAKkal védett kincses helység, s ezt a jelzőjét mindvégig megőrizte. A kezdet meghatározó.
KoLoS – LaKáS hangváz: K-L-S – L-K-S.
Mivel KOLOSvár, KOLOZSvár a KULCSos, kincses jelzőt kezdettől mindig magán viselte, így elképzelhető, hogy nem tűrte falai közt a SALAKnépséget.
KoLoS – SaLaK hangváz: K-L-S – S-L-K.
A KOLOZS – ZSOLOK teljes átfordításból arra is gondolhatunk, hogy erős vallási kötődés jellemezte lakóit: ZSOLtár, ZSOLOzsma éneklő közösségként. Valaha a KILINCS és KULCS ugyanazt jelentette.
KiLiNCS – KuLCS hangváz: K-L-N-CS – K-L-CS.
Elcsavarható KALANtyú. A KULCS ősi neve KULUCS. Kezdetben lehetett KULCSOSVÁR, KULUCSVÁR, KOLOSVÁR. Hasonló a szintén kulcsos-záras KULUCStorony, KALAStorony, KALAStorom, KALAStrom, KLAStrom, amely szintén LAKÁSként épült. A település már eleve kerített lehetett, KULCSos zárhatósággal. KLAStromok vagy záras települések nevében a KAL gyök KULcsra zárható LAKra is utal. A kezdetek idején magyar nyelvűek telepedtek le az egész Kárpát-medencében, és azok adtak nevet a településüknek. Erre bizonyíték az összes hegyek, völgyek, patakok, folyók, helységek nevei még a Kárpátok külső oldalain is. Az L hangcsoport – OLO – a kerített telepÜLÉsek védett, védhető ÁLLApotban, nyugALOm helye voltak, ahol nyugodtan hajthatták ÁLOmra fejüket a csALÁdok. Az L.ZS – ZS.L gyök: LoZS – ZSoL, a falakon belül LAZSálható, a ZSILiző kis patak csordogálásához hasonló kellemes folyású, ZSOLtáros, ZSOLozsmázó, zsoLOZSmázó, istenes életre volt lehetőség. Az SV hangcsoport – OSVÁ – Kezdetben csak ÖSVÉnyféle tapOSVÁny vezetett arra, lehetett az iszamos (iszapos) Szamos melletti pOSVÁnyos hely, amely megközelítési nehézségével védelmet is nyújtott. Nem véletlen a kincses, kulcsos jelző – lakhatták tulajdonukat, kincseiket féltő fÖSVÉny emberek. Az sem kizárt, hogy ŐSVÁr állt ott annak előtte. A ZSV páros, mint ZS.V – V.ZS gyök: ZSiV – ViZS, a település élénk ZSIVaja, VIZSlató életjelenségeinek leírói. De névadó jellemző a ZSIVányok VIZSlató érdeklődését is felkeltő gazdagsága a kincses KULcsos, KOLOZSvárnak. A szóvégi V.R – R.V gyök: VáR – RéV, közismert, elmékbe ROVott, biztos védett RÉVnek számító helység. SV – VS kapcsolat: KoloSVár a híVSéges, istenes emberek városa volt.

BÉKÉSCSABA – A helység nevét a nyelvészek a BÉKA szlovák ŽABA nevéről erőltetik a köztudatba: BÉKÉS ŽABA. A BÉKA egyik ősi nevét a sekély vízben CSOBOgó hangot adó lepcsenéseiről kapta: CSOBA. Ezt a nevet örökölték meg a szláv nyelvek. Ám BÉKÉSCSABA helység nem a vízben tocsogó, CSOBOgó BÉKÁról kapta nevét, hanem egy CSABA nevű férfiről. A környék neve BÉKÉS ispán nevét őrzi, helységei innen örökölték előnevüket: BÉKÉS, BÉKÉSszentandrás, BÉKÉSsámson. BÉKÉS! Nem BÉKÁS!

TÁRKÁNY – A TÁRKÁNY szó a T.R – R.T gyökből induló: TáR – RoT, a TÁR gyök erőt, annak TÉRben is hatást kiváltó TERjedelmét is jelent. A gyök erőteljes hatást megjelenítő a szavakban. A TARaj éles, meghatározó kiemelkedés, a TÁRkony erőteljes hatású ízesítő. A TORony kiemelkedő magasság, és erőt hirdet. A TÖRzs a test TERű (teher) viselője. A TÜRelem az erős jellemek ismertetőjegye. Személynévként erős, akaRATos emberi jellemzőt megjelenítő. Személynevekben: Köttöny kun fejedelem fia: TARján. TÜRje, magyar főúr. A népnyelvi ROTos, erőteljesen érdes, durva, RÚT felület.

Az RK hangcsoport – ÁRKÁ – szintén az erőteljesség értelmét viszi be a szavakba. A hORKA a magyar törzsszövetségben meghatározó méltóság, rang. A nagy bIRKAnyáj gazdagságot jelentett. A hARKÁly erőteljes csapásokkal fORGÁcsolja (k > g) a fát. Az ORKÁn hatalmas szélvihar. A tÁRKOny erős illatú-hatású fűszer. A K.NY – NY.K gyök: KáNY – NYaK, a KÖNYök, köNYÖK erőteljes hajlat. A KONok, koNOKember NYAKas, csöKÖNYös. TARkója moKÁNY NYAKas ember képet nyújtó. A TÁRKÁNY vagy TÁRKÁN az ősiségben valamiféle rang is lehetett, amely később személynévvé vált. Erre rengeteg példa van a magyar történelemben. Ha átforgatjuk: TÁRKÁN – KANTÁR. A KANTÁR a még nem betanított ló betöréséhez használatos lószerszám, benne a zabla, amely fékezi és irányítja. TÁRKÁN KANTÁRral zabolázta lovát, hogy erejét megTÖRje.
TáRKáN – KaNTáR hangváz: T-R-K-N – K-N-T-R.
Jelentős közszereplői rang lehetett, hiszen sok helységnévbe épült bele. Az sem kizárt, hogy némely településnévben a táj TARKÁN színes képét jeleníti meg.

A kovács jelentés nem kizárható, hiszen oda kemény – ősnyelven TÁRé – és NYAKas, KONok, koNOK KAN, vagyis férfi kellett. A Biblia által említett első fémműves KAN, TubálKAN, tehát férfi volt.

A TÁRKÁNY, azaz kovács, KARból dolgozik, tehát munkája KAR TÉNY.

TáRKáNY – KaRTéNY hangváz: T-R-K-NY – K-R-T-NY.

A TÁR gyök jelen van a csiTÁR szóban is. A királyi fegyverkovácsokat csiTÁRoknak is nevezték. Ők készítették a TÁRCSA alakú, CSATÁRa használt pajzsokat, CSITÁRokat is. RK – KR értelmi kapcsolat: az első TáRKány nevű ember lehetett maKRancos is.

PRÁZSMÁR – az erdélyi falu is azért kapta e nevet, mert tűzvész pusztította el, és miután a PARÁZS MÁR kihunyt, utána is még sokáig érezhető volt a környéken a PARÁZSMARta, bűzlő, PERZSelt, MARó, égett szag.
PaRáZS MaR – PRáZSMáR hangváz: P-R-ZS-M-R – P-R-ZS-M-R.

Az erdélyi Prázsmár székely-magyarok lakta falu volt, aztán porráégett. Nevét erről kapta, mert sokáig perzs szag volt a környéken. Később – II. András király idején – németeket telepítettek oda, akik a Tatrang folyóról nevezték el németül. A Prázsmár névnek csak magyar nyelven van magyarázata, amely a perzsmelt, prezsmelt, azaz perzselt szó nyomán képződött.

Úgy tűnik, hogy a névmagyarázókon valamiféle őrületroham törne ki, ha nem szlávos, svábos néveredetet állapítanának meg. Ha már nem tudnak szláv eredetet adni például FÜREDnek, akkor sem a természetes valós okra vonatkoztatnak, hanem egy csavarással a FÜRJről eredeztetik. Ugyanis a – szerintük – félnótás, együgyű, tudatlan köznép hajlamos azt hinni, hogy a FÜREDhető vízzel FÜREDést kínáló FÜREDőként kiépített helységeket tényleg a FÜRDŐikről nevezték el.
FüReD – FüRDő hangváz: F-R-D – F-R-D.

Pedig szerintük határtalan, mérhetetlen balgaság ezt hinni! Szerintük.

Azonban az agyonképzett mindentudó bölcs akadémiai nyelvész ismeri a görbelábú, anyaszomorító valaha volt őslakók igazi indítékát, miszerint a FÜRJek a névadók, és gatyába rázza a néptudatot ezt illetően.

RESICA, GOVASDIA, mit takarnak e nevek?

GOVASDIA, GOVASZDIA – (ez a valós eredeti neve) ennek a Hunyad megyei ősi vaslelő, majd feldolgozóhelynek. Nevében ott a VAS, és ott a székely nyelvben ma is élő GUVASD, GUVASZD ki, azaz bontsd ki, takard ki, bányászd ki. A DIA munkát jelentő hangcsoport, amely a DI azaz GYÍ ősgyökkel kezdődik. Jelen van a csizmaDIA szóban.

A fő jellemző tehát a kiGUVASZTandó, kiGOVASZTandó kibányászandó VAS.

GoVaSZDia – GuVaSZD hangváz: G-V-SZ-D – G-V-SZ-D.

Így lett GOVASDIA, GOVASZDIA a hely, majd a helység neve. Ezen az ősi VASlelőhelyen bányásztak VASércet, már as korai kezdetek idején. Majd az utódok fejlődvén szintén építettek hámort, kohót az 1800-as évek elején a történelmi Magyar Királyság területén.

Tudjuk, hogy a szűzfoglalóként ideérkezők minden szükségletüket képesek voltak fedezni, lévén közöttük mindenféle kézműves ezermester. Így voltak vas, réz és más fémműveseik is. Fellelték az összes fémet tartalmazó helyeket is már a korai időkben.

RESICZA, RESICA – e név is érdekes tartalmat rejt. RESICA – ACISER átfordítás a CISZÉR, CSISZÉR, CSISZÁR szót tolja szemünk elé. A CSISZÉRek, CSISZÁRok, CSITÁRok, kovácsok, fegyverkovácsok voltak.

ReSiCa – CiSZéR hangváz: R-S-C – C-SZ-R.

RESICA ÉRCES, ÉRClelő hely. A helynév hangjai ezt is tartalmazzák:

ReSiCa – éRCeS hangváz: R-S-C – R-C-S.

Tehát RESICA a CSISZÉRek vasöntők, vasművesek, kovácsok telephelye volt korán, a névadások kezdetén.

KÉZDIVÁSÁRHELY – A hivatalos eredeteztetés sántít, mert nem Szászkézdről telepítették a mai KÉZDI vidékieket. Ez annyira valótlan, mint az Udvarhely-székiek Biharból telepítése, amely csak néhány család lehetett. A KÉZDI tájegység, az Özönvíz utáni észak felé vándorláskor, már az első szűzfoglalók idején lakottá vált. Ők voltak itt a KEZDŐk. A székelység önellátó volt. Minden szükségest megtermesztett, tenyésztett, minden eszközt elKÉSZÍtett a közösség magának. KÉZDI környéke a különlegesen jó hírű, JóKEZŰ KÉZművesekről, KÉZDIÁsokról kapta nevét, azok települtek ide nagyobb számban. Nem véletlen a Vargák városa ragadványnév, mert a jóKEZű csizmaDIÁk, bőrművesek jelenléte, működése mindig meghatározó volt itt.

TOROCKÓ – A T.R – R.T gyök: TöR – RoT, a kő, a szikla jelentést is hordoz. Erről még itt fent a Trencsén címszónál. A TORony szóban elsőként az égreTÖRő TERemtett sziklaTORony nevét őrzi a gyökszó. A szikla TÖRhetősége, ROTos felülete is e gyökkel jeleníthető meg, de a PéTER névben is sziklát jelent. TORockó nevében is a sziklát jelenti. A helység a mellette felmagasodó szikláról, KŐről kapta nevét, a TÖRhető ROCKÓ KŐről. Nem szlávul, mert a névadások idején, a vizek elapadása, felszáradás idején, nemcsak itt, hanem egész Erdélyben, Kárpát-medencében az ősnyelvet, a teremtés nyelvét őrző, beszélő székelyek laktak. Évezredekkel később a valami okon megüresedett térségbe a magyar király KÉZDI székelyeket telepített, akik eredeti nevükhöz híven, itt is kezdő, KÉZ DI, azaz KÉZ DIA, KÉZ MŰvesek voltak.

SZTÁNA – Egyike a legősibb erdélyi településeknek. A bérnyelvészet szerint szláv eredetű név. Az első őstelepülések családi alapúak, és az Özönvíz utáni újrakezdés idején alakultak az első SZTÁNÁk. A SZTÁNA a NÁSZTŐ, NÁSZTAhely, szülőhely, a diNASSZTIA kiinduló helye.

SZTáNa – NáSZTő – NáSZTa – diNaSZTia
hangváz: SZ-T-N – N-SZ-T – N-SZ-T – d-N-SZ-T.

Ekkor a szláv nyelvek még csírában sem voltak. Erről bővebben a szótárban.

Erdélyben megfigyelhető, hogy a magyar földesurak, a beköltöztetett románságnak, a már létező magyar falvak mellett alapítottak települést, és ezeket legtöbbször Oláh előnévvel különböztették meg a már ott létező településtől. Ilyenek: Oláhszentgyörgy, Oláhgyepes, Oláhhódos, Oláhlugos, Oláhrákos, Oláhpéntek, Oláhresica és mások.

SZEREDÁK helyei, SZERDAHELYEK

A nyelvi elemzésekből kikövetkeztethető, a gyökszavak születése, szavakká képzése, összetett szavakká alakulása bizonyítja, hogy már a korai történelmi időkben a SZERek a mindennapi élet gyakorlati RÉSZei voltak.

Az első talán a hét közepén, szerén elhelyezkedő nap megnevezése: SZERda. Ez volt a heti szer, amikor szerét ejtették a felmerülő családi, kisközösségi gondok részletes megtárgyalásának, eligazításoknak. Ekkor adtak észszerű tanácsot a vének, a batránok a fiataloknak. Ezért kapta a nap a szer adás nevet: szerda. Ekkor kaptak adreszt, felszólítást, eligazítást, tanácsot, valami okon, névre szólóan azok, akiknek erre szükségük volt. SZERDA 180 fokos elfordítása: ADRESZ, s ez nem véletlen.
SZeRDa – aDReSZ hangváz: SZ-R-D – D-R-SZ

A történelem kezdetén, már az Özönvíz előtt, a szaporodó családok, sátoralja törzsek életvitelének rendjének, rendszerbe szervezésének része volt a szer. Voltak kis és nagy családi szerek, törzsi szerek. Majd nemzetségi szerek, nagy térségi szerek, ahol szerét ejtették a fennforgó gondok rendezésének, rendszerezésének.

Vagyis a társadalmi élet RÉSZe volt a SZER.

A nagy szereket előre meghirdették, úgymond nagy hangon bekongatták. A bekongatott szerek neve kongresz is lehetett, amely megnevezés az utódnyelvekben van jelen. Ma kongresz-szusnak nevezik, és a nyelvészek szerint latin eredetű szó. A valóság azonban: innen oda, majd visszatért.

SZERDAHELYek a Kárpát-medencében.

A SZEREDA, SZERDAHELY nevek születésének kora a messzi múltban keresendő, a Kárpát-medence felszáradása utáni időkben. A Kárpát-medencei végleges alapítású települések, térségek szerint megszervezett életviteli rendiség szerinti szereinek helyeit nevezték el szeredának, szerdahelynek. Ide gyűltek össze az időszakos nagy szerek megtartására. A Kárpát-medencében ezek a szerdahelyek voltak a központok, ahol heti és más időszaki szereket tartották. A szeredás központok kialakulásakor nem éltek más nyelvű népek a Kárpát-medencében.

Minden SZERdahely törvénySZERűen a kereskedelmileg fontos utak keRESZteződésénél alakult ki. Vannak olyan települések, amelyeknek nevében nem jelenik meg a SZER szó, csak a HELY. Ezek is szerdaHELYek voltak. Nevükben a VÁSÁR jelző bizonyít. A váSÁR is SZER, amely jelentős RÉSZe a mindennapi létnek. Végigkövethetőek a Kárpát-medencei városok HELY végződésű települései, mindannyi fontos térségi szerdaHELY központ volt már a kezdetektől.

A dákok, mint magyar nyelvű nép is tartott SZEReket. Erre bizonyíték a mai Arad mellett levő SZIRidava, SZERedava nevű helységük. Az ő tájnyelvükben a dava szó, védő értelmű, és várat is jelentett. Erről bővebben a dák címszónál a szótárban.

Íme, néhány ősi magyar SZERDAHELY:

Alsószerdahely, Bodrogszerdahely, Csíkszereda, Drávaszerdahely, Dunaszerdahely, Felsőszerdahely, Fertőszerdahely, Kaposszerdahely, Kisszerdahely, Kőszegszerdahely, Magyarszerdahely, Muraszerdahely, Nyárádszereda, Nyitraszerdahely, Ópusztaszer, Szerdahely (Románia), Szerdahely (Szlovénia), Tótszerdahely, Vágszerdahely stb.

Megfigyelhető, hogy mindannyi síkvidéken, többnyire folyók mellett terül el. Bizonyítéka ez annak, hogy e helységek akkor keletkeztek, és akkor nyerték el – fekvési adottságaikból eredően – törvényszerűen, önműködően a szerdahely szerepüket, amikor a víztől már fölszáradt vidékeken állandósultak a lakott területek, és szükség volt szeredás központokra.

A helységek nevében jelzőként, előnévként a térség neve szerepel: Kapos-, Kőszeg- Nyárád-, Csík-, Duna stb.

Megjegyzendő, hogy Tótszerdahely neve nem azt jelenti, hogy ők voltak ott az ősi település megalapítói, hisz akkor még nem is léteztek. Azt jelenti, hogy miután beköltöztek, betódultak, betótultak, s meghatározó tömeggé váltak, átvették a helynevet Tót jelzővel. Így megvolt a lehetőségük szeredáik megtartására, ami az ő esetükben csak a vásárokra vonatkozott.

Az, hogy később kiszorították az őslakosok utódait, az a fő (tót, teuton, deuton) jellemzőjüket bizonyítja. Minden befogadott betóduló népség fő-fő jellemzője azóta is a kiszorítósdi.

A Kárpátokon kívüli földrajzi nevek, ősi magyar települések

A Kárpátoktól – akár délre, akár keletre – úgy a nagy, mint kistérségek, folyók, régi települések az ideérkező ősnyelvet beszélők, azaz magyar nyelvűek által kapott nevet.

BUKAREST – a város környéke mocsaras, bokros térség volt, és a település BOKOROST helyen épült. A BOKOROST melletti BUDA szintén víz értelmet hordoz.
BuKaReST – BoKoRoST hangváz: B-K-R-S-T B-K-R-S-T.

Ma része a városnak ZSILAVA. A ZS.L – L.ZS gyök: ZSiL – LeZS vízjelentésű: ZSIL LEVE, vize, összevontan ZSILEVE, ZSILAVA. Ez a ZSILava névben, de a Csehországi ZSILava nevében is (Zsihlava). A ZSILip, zsiLIP másik neve: vÍZLÉPcső, azaz ÍZLÉP – ZILÉP – ZSILIP.

BARAGÁN –, mint nagy területű BARANGolható térről, amely mellett van TeleORMÁN vidéke. Összevethető a magyar BARANYA és ORMÁNság nevekkel. Az RM hangcsoporttal – egyebek mellett – a síkból kiemelkedő ORMÓ jelenségek is leírhatók. Ilyenek a valaha székelyek által lakott Szicíliában PalERMO vagy TaORMIna helységek, amelyek eléggé ORMÓtlan (durva, alaktalan) hegyORMÓkra épültek.

TELEORMÁN – TELEormán, TeleORMÁn síkvidéke TELE kiemelkedő ORMÓkkal. E jellemzőjéről kaphatta nevét.

KALAFÁT – Duna menti kikötő. A KALAFA ősnyelven fűzfát jelent. A hajók deszkarései javítására, betömésére KALAFÁT használtak, azt KALAPÁLták be a résbe. E mesterembereket KALAFÁlóknak, KALAFÁToknak nevezték. Még olaszul is, mert az ő nyelvük is az ősnyelvből ered. Valószínű, sok KALAFA volt a környéken.

ISLAZ ma város a Duna mellett, az Olt torkolatától nem messzire. Lehetett a neve KISLÁZ is valaha, majd elmaradt a szókezdő K hang. Székelyföldön, a fákkal gyéren, LAZán benőtt, ligetes erdőket nevezik LÁZnak, és legelőként használják.

Az ARGES folyó neve tengelyében ott az RG kötött mássalhangzó-páros, amelynek hangcsoportja a sÜRGŐs szóban is jelen van. Az ARGES GYORS folyású hegyi patakként indul, és magyarul ÁRGYES a neve. RÜGYES erdőből indul, GYORS folyású:
ÁRGYeS – GYoRS – RüGYeS hangváz: R-GY-S – GY-R-S – R-GY-S.

POSADA – POSZÁDA: PO = víz, SZÁDA = nyílása, szája. POSZÁDA = VÍZFŐ.

SNAGOV – a név így nem látszik magyarnak, de tudjuk, hogy az ősnyelven minden szó átforgatható volt.

A tavak általában árokban, VÁGATban, VÁGÁNYban képződnek. A VAGINA is VÁGAT. Ha teljesen átfordítjuk: SNAGOV – VOGANS. Kellemes, VAGÁNY, VAGÁNYoS hely. Vagy VAGINÁS, VÁGATOS, árkos, tavas hely.

SNaGoV – VaGiNáS hangváz: S-N-G-V – V-G-N-S.

A bukaresti, bokorosti gazdag réteg minden családjának ott van birtoka. VAGÁNYoS – SoNYÁGAV – SNAGOV.

SNaGoV – VaGáNYoS hangváz: S-N-G-V – V-G-NY-S.

Lehet párhuzamot vonni a SNAGOV, VAGINA, VAGÁNY, és a kellemes érzet fogalomkörben.

Komoly elemzéssel minden régi megnevezésben felismerhető a magyar eredet. Ezért mondom, írom, hogy a földrajzi nevek mondják el a való igazat a történelmi kezdetekről.

BALTA – Moldva, románul BALTA = mocsártó, valaha
BELTÓ. BaLTa – BeLTó hangváz: B-L-T – B-L-T.

TECUCI – TAKOCS, a paTAKOCSka szóból kapta nevét. Ez egy magyar katolikus városka volt templommal, temetővel. Mára minden ilyen magyar nyom eltüntetve, még a temetője is legyalulva.

SZUCSÁVA – e név eredete is komoly kutatást érdemelne. A SZŰCSök, tímárok CSÁVAlében készítik ki a bőröket. A város nevét kapcsolatba hozzák a SZŰCS szóval. A SZUCSÁVA patak vizében CSÁVÁzhatták a bőröket a SZŰCSök. A helység, kedvező fekvése okán, korán VÁSÁRengedélyt kapott.

Moldva hemzseg a magyar nyelvű, de román nyelvre csavart nevektől.

A PRUT ókori neve: PIRÉT, PORET. A PO, PI, PÜ gyök jelentése: víz. Tehát: PO RÉT, azaz víz rétje, RÉT POja, PÜje, vize. Ehhez ismerni kellene a forrásvidékét, mert lehet, hogy a fő forrása RÉT közepén van, amint a cseh VLTAVA, amely a VÖLGY, a VAL TAVÁból ered, és ez rögzült a nevében: VAL TAVA. Vagy a Déli-Kárpátokban a POSZÁDA, amely PO és SZÁDA szavakból áll, és vízfőt jelent. Vagy a székely KÜKÜLLŐ, amelyet KŰK ELLIk, KŰek, kövek közül tör elő, mintegy KŰK ELLIk, KŰKön ÜLŐ.