LÓ – Vontatásra és lovaglásra használt páratlan ujjú patás háziállat. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] A CzF Szótár a LÓ szavunkat a LOhol, LObog stb. szavakhoz köti. Ha elemezzük néhány útra keléssel kapcsolatos szavunkat, arra a megállapításra jutunk, hogy a LÓ szavunk háttéri árnyékként beépül a kel, keLEnd, kaLAnd, haLAd, éLÉnk, kaLÓ fogalmi kör szavaiba is.
Ez még jobban akkor tűnik ki, ha utódnyelvi megfelelőiket vizsgálva a LÓ megnevezése egyezik az utat jelentő szóval. Románul cale – út, cal – ló. A CzF Szótár leírása: „Rokonok a föntemlített csagataj ulag-on kivül a sínai lo (eqnus albus cujus caudae crines sunt nigri. Sehott Vilmos); továbbá a vogul lu v. lo, a déli orosz loska; kaukazi nyelven: czo, czu, mely öszvevág a gyermeknyelvi magyar czoczó szóval, mely nem más mint a lovat mozgásra biztató czo kettőztetése. Már Adelung jól vette észre, hogy a ló több népek nyelvén kitünő gyorsaságától kapta nevét. Így a német: Ross régiesen: ors, hors, az angolban ma is: horse Adelung szerént rokon a német hurtig, Hirsch szókkal; tehát a magyar poroszka, gyors, borbát szókkal is. Rokonok továbbá értelemben a latin equus, äoliai hellen ikkoV (melyből ippoV is módosultnak látszik), lithván aihvus, szanszkrit açvas açvá, melyekben Benfey szerént alapfogalom a gyorsaság, innen a szanszkrit açu (= gyors, sebes), latin acer, hellen wkknV stb. Adelung pedig a görög ippoV és német hüpfen szókat is egy származásuaknak tartja. Mi magyarok ide sorozhatjuk a mozgásra biztató, hip, hop indulatszót, valamint különösen a lóbiztató hi! szócskát.” E fentiek szerint a LÓnak az ősmag(yar)-nyelven több megnevezése volt: GYORS, HIPP-HOPP, COCÓ és mások. Ezek a nevek élnek az utódnyelvekben. A futás, gyors mozgás: LÓtás-futás. Innen kapta nevét, a még ősmag-nyelvet beszélő bibliai Lót. A nyelv szerint ez volt ama állat, amelynek legelőbb ÓLat építettek. Az istálLÓ szóból lehet erre következtetni. Az ISTÁLLÓ ÁLLagmegőrző beÁLLÓhely a LÓnak. Érdemes megfigyelni az ISTÁLLÓ és az ASZTAL szavakat. Mindkettő elLÁTó hely: aszTAL, isTÁLló, úgymond: TÁLaló hely. Az IS gyök ezen felül – védelem (ISten). A LÓ feltételezett megnevezései az ősmag(yar)-nyelven: A spanyol caballo, olasz cavallo, katalán cavall, ír capall, román cal, albán kalë, orosz loshad’, görög álogo, szavakban jelen van az al (al, ol – ló), lo ősgyökök = LÓ. A latin equus – talán a szép állású ékes állat = ÉKES. A baszk zaldi – szálldos, száguld jellemzőjét = SZÁLDÓ, SZÁguLDÓ. A holland paard, afrikaans perd, német Pferd – paripa, amely könnyedén, kecsesen perdül, fordul = PERDülŐ, PERGŐ PARIPA (paripa –– székelyül rippadozik aki röpköd az örömtől). Az angol horse, dán, norvég hest, izlandi hesten, svéd häst, finn hevonen, észt hobune – mindannyi a ho, he ősgyökből, s az angol hORSe a gyORSaság RS párosával a tengelyében, amely a hipp-hopp gyors állat jellemzője = HIPP, HOPP, GYORS. A változatok azt mutatják, hogy az ősnyelven több megnevezése volt jellemzőinek sokasága okán.