Megjegyzés: Valaki az elmúlt hetekben nem fogadta el a leharapott szóvég jelenséget képzett szavakból. Pedig létezik. Képzett szavaink ugyanis több gyökből álló szavak.
Még van egy jelenség, ami megragadta figyelmemet. A leharapott szóvég jelenség, melyet a pedagógusok jól ismernek, mikor verset, vagy más szöveget rágnak a gyerek fejébe, és ő halkan magában mondja, majd csak az utolsó szótagot, esetleg a rímet ejti ki hangosan. Ez esetben, amikor az átvevő nyelv csak az utolsó szótagot viszi át, és abból képez új szót. Ezeket is érdemes kutatni, és nem nehéz, mert a leharapott szóvéggel ugyanazt az értelmet viszi tovább, alig változik, legfeljebb árnyalatnyi a változás. Az utolsó szótagból képzés példái főleg a román, de más nyelvben is: piROS – ROŞu (rom), ROSe, rouge, red tömült, tuMULT – MULT (rom), MULTum, multus, jelentése – sok ivadék, utÓD – ODraslă (rom), jelentése – magzat, sarj undOR – ORoare (rom) tAPOS – APASă – ránehezedik, rányom (rom) léPÉS, tapos, tapas – PAS = lépés (rom), pasager – utas, paşaport, passport – útlevél lePEL – PERdea (l>r), jelentése – függöny (rom) lePEL – PIELe (rom), PELe, jelentése – bőr rePES – PASăre = madár (rom), PASaro, PAXaro özVEGY – VĂDuv/ă (rom), VEDova őSZEN – SENator– a vének tanácsának tagja voNUL– LUNg, LINia áll, taPOS – POSt – állás jarGAL– aGALe (rom) = lassan sétál, GYALogol guRUL – RULant – gördülő paTAK – TECuci – ukránul: TECuci: paTAKOCSka doBOZ – BOXă – elkülönített hely, láda, doboz aDATA – DATA – keltezés emelET – ETaj (rom) – rátÉT nyarGAL – GALop doLOG – LUCru (rom) baKÓ – baCĂu – CĂlău (rom) laKÁS – CASa – ház kalMÁR – MERcant/il – kereskedői kalmárszellem kapaRÁS – RAŞchetare (rom) vaKAR – sCARpină (rom) tüZEL – ZEL – túlbuzgóság nyuGALMi – CALM (rom) = nyugalom, g>c(k) hangváltás oroszLÁN – LION, LEON, LEU betEG – aEGer, latin helyZET – SITuaţie (rom) deSZKA – SCÂndurâ (rom) ifJÚ – Iuvenis … és még sok ezer hasonló, csak rá kellkeresni.
Tomory Zsuzsa ehhez fűzött megállapítása szerint ezek a leharapottszóvégek: „… az illető nép (nyelvi) gyermekkorának emlékei lehetnek.” Megállapítása helyénvalónak tűnik, hiszen a leváláskor sok tétova próbálkozás lehetett, míg végül valamelyik kifejezés végképp megragadt az utódnyelvben. Szerintem ez attól is függött, hogy a népcsoport tekintélynek számító személyisége, személyiségei, egyéniségei milyen szavakat, hogyan használták, és mivel a tekintély rendkívüli utánzásra sarkalló erő, a többi őket utánozva vitte tovább, az utánzás révén végül megragadva többé nem változott. A szlávos mássalhangzó torlódásokat is ilyen egyszerű jelenség következményének látom, akár az ógörög, görög -esz, -isz végződéseket. És lehet kutatni tovább. A számunkra ma idegen – , de ősmag(yar)-nyelvből ’lelkezett’ – utódnyelvek által átvett gyökök miatt nem irigykedünk. Használják egészséggel! Sőt, annak örülünk, hogy a világ minden nyelvében jelen vannak nyelvünk gyökszavai, kötött mássalhangzó-párosai, értelemadó hangnyalábjai, és letagadhatatlanul bizonyítják nyelvünk ősi voltát, azt hogy a magyar nyelv egyenes ági leszármazottja, örököse az ősnyelvnek, az ősmag-nyelvnek, a nyelvek magvának.