Minden földi nyelv az ősnyelvből megörökölt gyökszavak, hangcsoportok alapjain áll. Erre annyi bizonyíték van, ahány szó a világon. A nyelvi kutatások megerősítik, hogy a Kárpát-medencei, sőt azon kívül eső földrajzi nevek mind teremtés nyelvi, azaz magyar nyelvi eredetűek, mivel az első telepesek az ómagyar ősnyelvet beszélő, letelepedni kívánó székes, székita, szkíta nép voltak. Minden helység valamilyen térségbeli jellemzőből, vagy jelentős eseményhez, esetleg személyhez kötődően kapta nevét valaha, a települések megalakulásakor, a kezdetek idején.
A Duna mentén elterülő helységek nevei nem szláv eredetűek, hanem nevükben őrzik alapításuk idején a térségben uralkodó állapotokat. Amikor e településeket megnevezték, még nem is létezett a szlávság.
Egy fontos kérdés: Miért volt ISZTER a neve a ma DUNA nevű folyó Kárpátokon kívüli alsó szakaszának, és miért nem az ma is?
E kérdésre adott válasz nem mellőzhető, mert magában rejti a térség őskori történetének egy jelentős részét.
Ma is élő kifejezés: a háztetőről leeERESZkedő víz az ESZTERhéján SZIvárogva folyik le a földre. Tehát az ESZTERhéj vízlevezető. Beszámolók írnak arról, hogy a Kárpát-medence valaha a Kárpátok pátoló karéja által körülölelt tenger volt, amelybe belefolytak a minden égtájról érkező kisebb-nagyobb folyók. A PÁTol, pátyol, pártol szavak alapvető jelentése: támogat.
A KÁRPÁT jelentése: körpát, körpart, amely támaszként, partként tartotta vissza a víztömeget. KáRPáT – PaRToK hangváz: K-R-P-T – P-R-T-K.
A Vaskapunál folyton szivárgott, ERESZkedett a fölös víz a laza kötődésű sziklatömbök közt. Ezt a vízEREt, vízvESZTŐt az ott lakó magyar nyelvűek EREsztőnek, erESZTŐnek, erESZTERnek, ESZTERnek, ISZTERnek nevezték, akár az ESZTERhéjt, ISZTERhéjt, mivel innen ISZkolt a víz tovább az alsó TERületek felé. Amikor átszakadt a hegylánc, a nagy erővel sodró víz utat vágott magának a délkeletre eső alföldön, a mélyebben fekvő síkságok irányába. Valószínű, ekkor telt fel teljesen a már létező nagy tó, ekkor lepte el a korábban emberek által lakott alacsony partvidéket, sokak vesztét, tragédiáját okozva. Talán ekkor, ezen az okon kapta a Fekete-tenger nevet is. A víz szintje oly magas lett, hogy idővel átmosta a Földközi tenger felé az ottani mélyebb részeket, összekötvén a két tengert.
Ez a sziklaszakadás nem egyszerre, hanem szakaszonként történt, évtizedeket, tán századokat is felölelő időközökkel, az utolsó nagy átszakadásig, amikor a teljes mélységet elérte. Erre bizonyíték a hegyvidéki keskenyebb-szélesebb pallagok üledékes kialakulása, amelyeket évszázadokon át megműveltek az ott lakók, akik kezdetben a gerinceken, fennsíkokon, a források, erek, patakok közelében telepedtek le. Minden forrásnak, pataknak a forrás és környéke jellegzetességei szerint adtak neveket, a lassú apadás nyomán költöztek alább-alább, lassan belakva az egész területet, s így a folyók végig a torkolatig, a forrásvidéken kapott nevet viselik. E nevek a mai napig élnek: a két Tisza, Szamosok, Maros, Olt, Aranyos, Körösök, Küküllők, Kormos, Vargyas stb. Még a Kárpátokon kívüli folyók is az eredeti ősnyelvből módosult neveiket viselik.
A Kárpát-medencébe a hegyszakadás után is befolytak az addig erre tartó folyók. Ezek közül az egyik – bővizű vízszállítóként – DUNA névvel már létezett. A DUNA név összeGYŰlt – GYÜN, DŰl – BŐ VIZet jelent. DUN, (dunna) = nagy mennyiség, bőség, de a DUN – NUD, NED, és NA is VÍZ. Ez volt a neve a Kárpát-tenger torkolatáig, a forrástól POZSONYig. E felső szakasznak sosem volt ISZTER neve. Az ISZTER név a Vaskapu alatti szakasz, de később ESZTERgomnál is e nevet kapta, valószínű, valamely földgyűrődés okán itt GOMolyogva erESZTERt le a víz. Különben, nem a sima lefolyás képét őrzik a partot MARÓ Kis- és NagyMAROS, a ZUBogó SZOB, ZEBegény nevek sem. A Duna alábbi szakaszán BOGdány neve is valamilyen földgyüremlés miatti BOGba gyűlt vizek emlékét őrzi.
De menjünk vissza a kezdeti torkolatig. Néhány Dunamenti település neve az alábbi szövegben.
BÉCS neve a B.CS – CS.B gyökből indul: BéCS – CSoB, és a CSOBban, CSEBer, CSÖBör, BOCS, POCSolya (b > p) megnevezések mind vízkapcsolatúak. A térség akkor mocsaras, POCSolyás képet nyújtott. Az ómagyar ősnyelven a BÉCS szó nyirkos mélyedést is jelentett. Néhány utódnyelv e jelentéssel ma is használja.
POZSONY – Kezdetben, az első természeti állapotnál, a magas vízállásnál, POZSONYnál torkolt a Duna a Kárpát-tengerbe. A P.ZS – ZS.P gyökből: PoZS – ZSoP indul. E név a vizek bő POZSgását, ZSOBogását, ZUBogását (p > b), NYÜZSgését, POZSONYát jelenthette. A tengerbe ömlő víz, valamely torkolati talajszint állapot végett POZSOGó, POZSONYos hangot adhatott. Minden név okkal alakul ki: POZSOG – POZSONY. A POZSONY név hordozhat POCSOLYA értelmet is, mivel a torkolat lehetett mocsaras terület is.
MOSON térség neve is vízértelmű. Az M.S – S.M gyök: MoS – SoM, MOSon, a SOM, azaz víz orján. Első tanyái, falvai, a lassan visszahúzódó Kárpát-tenger által hagyott tiszta MOSOtt, vagy tán MOCSONY, MOCSaras téreN, földöN, MOSON, a MOSOlyt fakasztó, kellemesen megtisztult földön épültek. Ugyanilyen értelmet takar a MEZOpotámia. Szintén MOSOn, víztől felszáradt MEZŐn, a két nagy folyó közén indult az élet kezdetben. A bibliai MÓZES neve, MOSÓS, MOLYSÓS is vízvonatkozású.
SOMORJA neve S.M – M.S gyökkel: SoM – MoS indul. A vizek apadása folytán esett a tengerszint és a SOMORJA nevű települések ekkor alapulhattak. Nevükben a víz: SOMO – MOSO a felszáradó, zöldülő, virágzó táj SOMOlygós MOSOlya és a kiemelkedő part: ORJA. MOS-ORJA, SOM-ORJA= vízpartja. De benne rejlik a vízszint SÖMÖRödése, azaz fogyása, a vízmennyiség zsugorodása is. Ez annak ellenére, hogy JÁNOSSOMORJA messzire esik a Dunától, ám valaha az épp apadó tengerpart még RAMOSnak, RAMOCSnak látszó ORJÁn, MORJÁn épültek első házai. SoMoR – RaMoS hangváz: S-M-R – R-M-S. A MOCSÁR másik ősnyelvi neve: RAMOSA, RAMOCSA. E szó magyar nyelvterületen, e jelentéssel sok térségben fellelhető. MoCSáR – RaMoCSa hangváz: M-CS-R – R-M-CS.
BŐSÁRKÁNY sem sárkányról kapta nevét, hanem a BŐS ÁRról, a víz ÁRKÁról, a part egy KANYarulatáról talán. Nem zárható ki az sem, hogy NYÁKos mocsaras területek vették körül kezdetben.
BŐS a vizek BŐSégéről kapta nevét. BŐSnél alakult ki torkolat – BŐSéges víztömeggel. A Duna vize seBESen, seBÖSen, BŐSéggel omlott itt bele a tengerbe.
KOMÁROM neve a hunyást, elfogadást, elnyelést jelentő KOM gyökkel indul. A lassan apadó tengerszint miatt KOMÁROM lett a torkolat. Az ÁR gyök is jelen van a névben, amely a bőven ÁRadó ÁROMló víz képét örökíti meg a helységnévben. Az R.M – M.R gyök: RoM – MoR, meglehet MORaj kíséretében OMlott be a víz a torkolatnál. Ezt a KOMÁROM – MORÁMOK teljes átfordítás is igazolja. (Párhuzamként megemlíthető, hogy a gleccserek morénái is a gleccser recselgő moraja nyomán kapták nevüket. Ezekről a szótári címszavaknál.)
IZSA – a térséget pIZSOgó bő vízzel – lásd POZSOny –, lAZÁn, lEZSEren eltakarás jelenségével lehet kapcsolatos. A ZS hangcsoport a pIZSAma, bAZSArÓZSA, elemÓZSA szavakba is a kellem, a bŐSÉg laza bIZSErgető jelentését viszi be. Az ÁZSIó nagyságot jelent az ÁZSIa névben is. A JÓZSA, JÉZSÓ nevekben győztest jelent.
PATH– a part, mint a KárPÁT névben is.
DOROG– DOROG nevénél, s minden más névnél, megnevezésnél is, a kezdőhang, kezdőgyök a fontos értelemadó. D.R – R.D gyök: DoR – RoD, ami egyenetlen, az régiesen: DOROzmás. De meglehet, bOROnákkal, GARÁDdal védekeztek a víz ellen. DoRoG – GaRáD hangváz: D-R-G – G-R-D. Bár DOROg nem közvetlen a Duna mellett fekszik, de a visszahúzódó, lecsOROgó vizek nyomában felszÁRAdó RÖG térségein épült. Alapítása, névadása idején meghatározó volt a vízpart, a lefolyó víz léte.
PÁRKÁNY– PÁRKÁNY az akkor még tengervíz ÁRKÁnak PÁRKÁNYára, PARtjára épült.
ESZTERGOM neve azt is bizonyítja, hogy a település alapítói ekkor még jelentős víztömeget találtak, amelynek szintje lassan ERESZkedett le, de már látható volt, hogy ott éles GOMot, kanyarulatot vesz a felső folyásszakaszon addig DUNA néven ismert folyó. Hosszú ideig ERESZTER kanyarulatánál, GOMjánál, azaz ESZTERGOMnál ERESZkedett a tengerbe a DUNA. Úgy tűnik, mintha egy ideig lelassult a tengerszint leerESZTÉse, térvESZTÉse, a vaskapui sziklák tartották magukat. ESZTERGOM térségében, mintha megrekedt, vESZTEGelt egy ideig, majd beindult, és a leERESZTŐ, erESZTER csatornán tovább ERESZkedett le a lassan teret vESZTŐ víz. Átszelte az addigi tengerfenék síkságát, idővel medret vájt magának, és a továbbiakban vízleERESZTŐként szolgált mindaddig ameddig le nem folyt a fölös víz a térségből. Ez időben valószínű, hogy itt is ERESZcsatornaként tekintették a letelepedő magyar nyelvűek, mint a Vaskaputól lefelé ESZTER, ISZTER névvel. Az ESZTERGOM nevű település létrejöttekor ISZTER, ESZTER lehetett a folyó neve. Erről még a Duna címszónál olvashatnak. A folyónak az ISZTER, ESZTER nevéből eredt ESZTERGOM városának neve, amelynek jelentése ISZTER GAMja, ESZTER GOMa azaz kanyarulata. Az ISZTER, ESZTER folyó GOMjánál, kanyarulatánál ESZTERGOM városát megalapítók hozhatták magukkal az oroszlánok emlékét is a bő vizek mezejéről Mezopotámiából.
ZEBEGÉNY neve a Z.B – B.Z gyökből indul: ZeB – BuZ, ZEBeg, ZUBog, BUZog, erőteljes jelentésű. Valaha a névadások idején, amikor a Kárpát-tenger szintje már gyorsan esett, lehetett ott egy ZUBogón, ZEBegőn, BUZogó hangot kibocsátó gyors átfolyás.
SZOB: ZOB – BUZ szintén. De a két MAROS megnevezése is valamilyen MARtot ki-, leMARÓ jelenség nyomán alakult ki.
Érdemes volna a térség helységei neveinek eredetét ilyen szemszögből vizsgálni, mert a Duna mentén, az általam vizsgált településnevek mindegyike az apadó vízszinthez, vízhez, parthoz, szikkadáshoz, felszáradáshoz kapcsolódó, kötődő.
Az összes helység BÉCStől, POZSONYtól lefelé ennek az apadásnak nyomán az alább és alább költöző, termőföldet foglaló, letelepülő embercsoportok által kapott nevet magyarul.
Összegezve: a folyó a DUNA nevet a forrásvidéknél kapta, és e nevet a folyó vonalán lefelé költözők hozták magukkal egészen a POZSONYnál levő torkolatig, majd a lassú apadással költöztek tovább. Bizonyíték, hogy e hosszú lefolyású eseménysorozat alatt a DUNA vonalán le a Fekete tengeri torkolatig magyar nyelvűek lakták be a térséget, mivel az alsó szakasz is a felülről leköltözők által nyerte el végül egész hosszúságában az addigi ESZTER, ISZTER helyett a DUNA nevet. A több évszázadot felölelő eseményeket végigélők tanúi, megnevezői voltak mindennek. Bár az itt lakók ma nem az ősnyelvet beszélik, mégis az őslakó szűzfoglalók nyelvén valaha adott földrajzi nevekbe rögzítve őrzi hív tanúként a történelmi eseményeket.
Hasonlóak a Kárpátokból eredő összes folyók nevei, amelyek mind a forrásvidék jellegzetességei nyomán kaptak nevet, mivel ott indult előbb az élet, és a Kárpát-tenger vizének apadása nyomán lassan költöztek lefelé, végig ugyanazzal a névvel nevezve a folyókat. Ez is bizonyíték, hogy a térség Özönvíz utáni egész történelmét az ősnyelvet beszélők élték végig, és ők adtak nevet mindennek a térségben.
Összegzésül: mind a DUNA, mind az ISZTER név, de az egész térség, sőt az összes térségbeli helység neve a teremtés nyelvén, ómagyar ősnyelven fogant, mély szomorúságára a többi, ma itt lakó népeknek, akik bár mindent saját tulajdonuknak szeretnének tudni, semmilyen érthető, elfogadható magyarázatot nem tudnak adni a térség földrajzi és helységei nevének kialakulására a saját nyelvükön. A nyelv őrzi a történelem tiszta igazságát hamisítatlanul.
A szlovák eredetet két okból is értelmetlen felhozni.
Az európai szűzfoglalás idején még nem létezett szlávság sehol a Földön.
A szlovák nyelv minden gyökszava magyar eredetű, összes szavai magyar nyelvi szlávosított módosulatok.