Minden e Földön beszélt nyelv az ősnyelvből megörökölt gyökszavak, hangcsoportok alapjain áll. Erre annyi bizonyíték van, ahány szó a világon. A nyelvi kutatások megerősítik, hogy a Kárpát-medencei, sőt azon kívül eső földrajzi nevek mind teremtés nyelvi, azaz magyar nyelvi eredetűek, mivel az első telepesek az ómagyar ősnyelvet beszélő, letelepedni kívánó székes, székita, szkíta nép voltak. Minden helység valamilyen térségbeli jellemzőből, vagy jelentős eseményhez, esetleg személyhez kötődően kapta nevét valaha, a települések megalakulásakor, a kezdetek idején.
A Duna mentén elterülő helységek nevei nem szláv eredetűek, hanem nevükben őrzik alapításuk idején a térségben uralkodó állapotokat. Amikor e településeket megnevezték, még nem is létezett a szlávság.
Egy fontos kérdés: Miért volt ISZTER a neve a ma DUNA nevű folyó Kárpátokon kívüli alsó szakaszának, és miért nem az ma is? E kérdésre adott válasz nem mellőzhető, mert magában rejti a térség őskori történetének egy jelentős részét. Ma is élő kifejezés: a háztetőről leeERESZkedő víz az ESZTERhéján SZIvárogva folyik le a földre. Tehát az ESZTERhéj vízlevezető. Beszámolók írnak arról, hogy a Kárpát-medence valaha a Kárpátok pátoló karéja által körülölelt tenger volt, amelybe belefolytak a minden égtájról érkező kisebb-nagyobb folyók. A PÁTol, pátyol, pártol szavak alapvető jelentése: támogat.
A KÁRPÁT jelentése: körpát, körpart, amely támaszként, partként tartotta vissza a víztömeget. Az akkori PARTOKról nézve, a mai hegyek TÖRPÉKnek tűntek.
KáRPáT – PaRToK – TöRPéK hangváz: K-R-P-T – P-R-T-K – T-R-P-K.
A Kárpát-medencét uraló tenger partvidékén települtek le az első szűzfoglaló székelyek. A tenger partját akkor a mai hegyek, fennsíkok képezték. A források, erek, patakok mentén alakultak ki az első közösségek, ekkor még családi alapon. Ott, a víz közelében kezdtek gazdálkodni.
A Vaskapu laza szikláinak eszterhéjszerű, iszterhéjszerű résein, hol gyorsabban, hol csak lassan szivárgott, szakaszosan apadt az édesvizű tenger vízszintje. Így ERESZkedett a fölös víz a laza kötődésű sziklatömbök közt. Ezt a vízEREt, vízvESZTŐt az ott lakó magyar nyelvűek EREsztőnek, erESZTŐnek, erESZTERnek, ESZTERnek, ISZTERnek nevezték, akár az ESZTERhéjt, ISZTERhéjt, mivel innen ISZkolt a víz tovább az alsó TERületek felé. Ennek nyomán folyamatosan nőtt a felszáradó terület nagysága.
Amikor átszakadt a hegylánc, a nagy erővel sodró víz utat vágott magának a délkeletre eső alföldön, a mélyebben fekvő síkságok irányába. Valószínű, ekkor telt fel teljesen a már létező nagy tó, ekkor lepte el a korábban emberek által lakott alacsony partvidéket, sokak vesztét, tragédiáját okozva. Talán ekkor, ezen az okon kapta a Fekete-tenger nevet is. A víz szintje magas lett. Évezreddel később összemosódott a Földközi tengerrel, mivel a Gibraltár földnyelv, küszöb átszakadása után kb. 40 métert emelkedett annak vízszintje.
Ez a Vas-hegy sziklaszakadás nem egyszerre, hanem szakaszonként történt, évtizedeket, tán századokat is felölelő időközökkel, az utolsó nagy átszakadásig, amikor a teljes mélységet elérte. Erre bizonyíték a hegyvidéki keskenyebb-szélesebb lépcsőzetes pallagok kialakulása az üledékből. Ezeket évszázadokon át megművelték az ott lakók, akik kezdetben a gerinceken, fennsíkokon, a források, erek, patakok közelében telepedtek le. A szakaszos apadás nyomán képződő pallagok felszáradó talaja bő termést adott az ott gazdálkodóknak.
Minden forrásnak, pataknak a forrás és környéke jellegzetességei szerint adtak neveket, a lassú apadás nyomán költöztek alább-alább, lassan belakva az egész területet, s így a folyók végig a torkolatig, a forrásvidéken kapott nevet viselik. E nevek a mai napig élnek: a két Tisza, Szamosok, Maros, Olt, Aranyos, Körösök, Küküllők, Kormos, Vargyas, Barót, Bodvaj, Tatrang stb. Még a Kárpátokon kívüli folyók is az eredeti ősnyelvből módosult neveiket viselik.
A mai Székelyföldön is, ahogy száradt a föld, a patakok mentén, költöztek alább-alább, lassan követve apadó víz partvonalát. Idővel a teljesen felszáradó medence lankás-dombos vagy síkvidékén telepedtek meg a patak körül. A Vargyas forrása mellettiek a Vargyas patakot követték, és végül kialakult a mai falu, előbb a Trencsen dombon, majd a mai helyen. A Barót patak körüliek is a patak folyását követve, végül a mai települést alapították. Bodvaj patak mellett épült Bodvaj. De Előpatak, Árapatak, Zalánpatak, Kőröspatak, Bölön lakói is a patak forrásvidékéről költöztek alább a mai települést alapítva meg. Az Ajta patak forrásánál nagyobb közösség lehetett, mert ezek a patak mellett költözvén alább, három falut is alapítottak: Szárazajta, Középajta, Nagyajta. GyergyóDitró a nevét a Detre patakról kapta.
Sorolhatnám vég nélkül.
A Kárpát-medencében rengeteg olyan helység van, amely a valamikori forrásvidék, vagy patak nevét vitte magával, és az a közösség e néven nevezte el azt a települést, amely véglegessé vált számukra. A Kárpát-medencében a települések alapítása: hegyvidék ––> síkság irányú a vízszint apadás időrendje szerint.
A történelmi Magyarországon lámpással keresve is alig találni idegen nyelven képzett helységnevet, mert a települések kialakulása idején más nyelvű népek még nem léteztek a térségben. Csak Árpád népe letelepülése, a királyság megalapítása után hurcoltak be idegeneket az addig színmagyar nyelvű székely lakosság közé.
A Kárpát-medencébe a hegyszakadás után is befolytak az addig erre tartó folyók. Ezek közül az egyik – bővizű vízszállítóként – DUNA névvel már létezett. A DUNA név összeGYŰlt – GYÜN, DŰl – BŐ VIZet jelent. DUN, (dunna) = nagy mennyiség, bőség, de a DUN – NUD, NED, és NA is VÍZ. Ez volt a neve a Kárpát-tenger torkolatáig, a forrástól POZSONYig. E felső szakasznak sosem volt ISZTER neve. Az ISZTER név a Vaskapu alatti szakasz, de később ESZTERgomnál is e nevet kapta, valószínű, valamely földgyűrődés okán itt GOMolyogva erESZTERt le a víz. Különben, nem a sima lefolyás képét őrzik a partot MARÓ Kis- és NagyMAROS, a ZUBogó SZOB, ZEBegény nevek sem. A Duna alábbi szakaszán BOGdány neve is valamilyen földgyüremlés miatti BOGba gyűlt vizek emlékét őrzi.
De menjünk vissza a kezdeti torkolatig. Néhány Dunamenti település neve az alábbi szövegben.
BÉCS neve a B.CS – CS.B gyökből indul: BéCS – CSoB, és a CSOBban, CSEBer, CSÖBör, BOCS, POCSolya (b > p) megnevezések mind vízkapcsolatúak. A térség akkor mocsaras, POCSolyás képet nyújtott. Az ómagyar ősnyelven a BÉCS szó nyirkos mélyedést, pincét is jelentett. Néhány utódnyelv e jelentéssel ma is használja.
POZSONY – Kezdetben, az első természeti állapotnál, a magas vízállásnál, POZSONYnál torkolt a Duna a Kárpát-tengerbe. A P.ZS – ZS.P gyökből: PoZS – ZSoP indul. E név a vizek bő POZSgását, ZSOBogását, ZUPogását, ZUBogását (p > b), NYÜZSgését, POZSONYát jelenthette. A tengerbe ömlő víz, valamely torkolati talajszint állapot végett POZSOGó, POZSONYos hangot adhatott. A POZSONY – NYOZSOP teljes átfordítás mutatja, hogy NYOZS az OP, azaz NYÜZS az OP, PO, azaz víz. Minden név okkal alakul ki: POZSOG – POZSONY. A POZSONY név hordozhat POCSOLYA értelmet is, mivel a torkolat lehetett mocsaras terület is.
MOSON térség neve is vízértelmű. Az M.S – S.M gyök: MoS – SoM, MOSon, a SOM, azaz víz orján. Első tanyái, falvai, a lassan visszahúzódó Kárpát-tenger által hagyott tiszta MOSOtt, vagy tán MOCSONY, MOCSaras téreN, földöN, MOSON, a MOSOlyt fakasztó, kellemesen megtisztult földön épültek. Ugyanilyen értelmet takar a MEZOpotámia. Szintén MOSOn, víztől felszáradt MEZŐn, a két nagy folyó közén indult az élet kezdetben. A bibliai MÓZES neve, MOSÓS, MOLYSÓS is vízvonatkozású.
SOMORJA neve S.M – M.S gyökkel: SoM – MoS indul. A vizek apadása folytán esett a tengerszint és a SOMORJA nevű települések ekkor alapulhattak. Nevükben a víz: SOMO – MOSO a felszáradó, zöldülő, virágzó táj SOMOlygós MOSOlya és a kiemelkedő part: ORJA. MOS-ORJA, SOM-ORJA= vízpartja. De benne rejlik a vízszint SÖMÖRödése, azaz fogyása, a vízmennyiség zsugorodása is. Ez annak ellenére, hogy JÁNOSSOMORJA messzire esik ma a Dunától, ám valaha az épp apadó tengerpart még RAMOSnak, RAMOCSnak látszó ORJÁn, MORJÁn épültek első házai. SoMoR – RaMoS hangváz: S-M-R – R-M-S. Az undorító, CSÖMÖRítő hatást is kiváltó bűzös MOCSÁR másik ősnyelvi neve: RAMOSA, RAMOCSA. E szó – alanti és magas jelentéssel – magyar nyelvterületen sok térségben fellelhető. Innen is alakulhatott: RAMOCSA – CSOMORJA – SOMORJA névre.
MoCSáR – RaMoCSa – CSöMöR hangváz: M-CS-R – R-M-CS – CS-M-R.
BŐSÁRKÁNY sem sárkányról kapta nevét, hanem a BŐS ÁRról, a víz ÁRKÁról, a part egy KANYarulatáról talán, vagy BŐ SÁRos, NYÁKos ÁRKÁNY. Mert nem zárható ki az sem, hogy NYÁKos mocsaras területek vették körül kezdetben.
BŐS a vizek BŐSégéről kapta nevét. BŐSnél alakult ki torkolat – BŐSéges víztömeggel. Valószínű, hogy a Duna vize itt gyorsan, SEBbel, seBESen, seBÖSen, BŐSéggel omlott bele a tengerbe.
KOMÁROM neve a hunyást, elfogadást, elnyelést jelentő KOM gyökkel indul. A lassan apadó tengerszint miatt KOMÁROM lett a torkolat. Az ÁR gyök is jelen van a névben, amely a bőven ÁRadó ÁROMló víz képét örökíti meg a helységnévben. Az R.M – M.R gyök: RoM – MoR, meglehet MORaj kíséretében OMlott be a víz a torkolatnál. Ezt a KOMÁROM – MORÁMOK teljes átfordítás is igazolja. Párhuzamként megemlíthető, hogy a gleccserek MORénáinak is egyik névadójuk, a ROM jelentés mellett a gleccser recselgő MORaja. Ezekről a szótári címszavaknál.
IZSA – a térséget pIZSOgó bő vízzel – lásd POZSOny –, lAZÁn, lEZSEren eltakarás jelenségével lehet kapcsolatos. A ZS hangcsoport a pIZSAma, bAZSArÓZSA, elemÓZSA szavakba is a kellem, a bŐSÉg laza bIZSErgető jelentését viszi be. Az ÁZSIó nagyságot jelent az ÁZSIa névben is. A JÓZSA, JÉZSÓ nevekben győztest jelent.
PATH – a PÁTHoló part, mint a KárPÁT névben is.
DOROG – e név nem a szláv GOROD nyomán képzett, különben az is ősnyelvi eredetű a GARÁD szóból. Mint minden más névnél, megnevezésnél, így DOROG nevénél is, a kezdőhang, kezdőgyök a fontos értelemadó. D.R – R.D gyök: DoR – RoD, ami egyenetlen, hepehupás, az régiesen: DOROzmás. De meglehet, bOROnákkal, GARÁDdal védekeztek a víz ellen, esetleg a part képezett GARÁDot a víz ellen. DoRoG – GaRáD hangváz: D-R-G – G-R-D. Bár DOROg nem közvetlen a Duna mellett fekszik, de az akkori tenger partján a visszahúzódó, lecsOROgó vizek nyomában felszÁRAdó RÖG térségein épült. Alapítása, névadása idején meghatározó a vízkapcsolat, a vízpart, a lefolyó víz léte.
PÁRKÁNY– PÁRKÁNY az akkor még tengervíz ÁRKÁnak PÁRKÁNYára, PARtjára épült. A KÁNY – NYÁK gyök mocsaras, NYÁKos felületű vizeNYŐK térségének nyoma a névben. De PárKÁNYnál már az előrelátható KANYarulat is lehetett névadó A P.R – R.P gyök: PaR – RoP, a víz PÁRkányán, PARtján kisarjadó PARlag, a jól ROPpanó, PORhanyó rög is lehetett a helység korai névadója.
ESZTER–gom nevében az ESZTER, ISZTER vizének folyama, csillogó felülete. Hosszú ideig ERESZTER kanyarulatánál, GOMjánál, azaz ESZTERGOMnál ERESZkedett a tengerbe a DUNA. Áradáskor vizének SZÉTTERülő látványa. Az ISZTER, ESZTER a Kárpát-tenger leERESZTŐ csatornája volt a Vaskapu alatt, de valamilyen okon a folyóra az ESZTER, ISZTER név használatos volt ESZTERgom település környékén is. Valószínű, itt kialakult, és egy ideig állandósult egy nagyobb tó, vízMAG, GAM, GOMolygó víztölcsér a talaj sajátossága miatt, a kezdeti leERESZTő folyamat idején, és az abból ESZTERhéj szerűen lefolyó ERESZcsatornát nevezték a helyiek szintén ESZTERnek, ISZTERnek. Úgy tűnik, mintha egy ideig lelassult a tengerszint leerESZTÉse, térvESZTÉse, a vaskapui sziklák tartották még magukat. ESZTERGOM térségében, mintha megrekedt, vESZTEGelt egy ideig, kialakult egy GOMoly, egy tó, ahonnan indult egy leERESZTŐ, erESZTER csatorna, amelyen tovább ERESZkedett le a lassan teret vESZTŐ víz. ESZTERGOM neve bizonyítja, hogy a település alapítói ekkor még jelentős víztömeget találtak, amelynek szintje lassan ERESZkedett le, de már látható volt, hogy ott éles kanyarulatot vesz a felső folyásszakaszon addig DUNA néven ismert folyó. Átszelte az addigi tengerfenék síkságát, idővel medret vájt magának, és a továbbiakban vízleERESZTŐként szolgált mindaddig ameddig le nem folyt a fölös víz a GOMolyból. Ezt igazolja az ESZTERGOM – MOGRETSZE átfordítás. Az összeGOMolyodott vizet MEGERESZTŐ hely, GOMESZTER.
ESZTeRGoM – MeGeReSZTő – GoMeSZTeR hangváz: SZ-T-R-G-M – M-G-R-SZ-T – G-M-SZ-T-R.
A nyelv sosem téved, csak a valóságot rögzíti.. Ez időben valószínű, hogy itt is ERESZcsatornaként tekintették a letelepedő magyar nyelvűek, mint a Vaskaputól lefelé ESZTER, ISZTER névvel. Az ESZTERGOM nevű település létrejöttekor még létezett az ISZTER, ESZTER jelenség, így időlegesen az lett a folyó neve. Innen eredt ESZTERGOM városának neve, amelynek jelentése ISZTER GAMja, ESZTER GOMja azaz felgyűlt vízTÖMeg, töMEG, GOM, amelynek lefolyása után maradt egy kanyarulat a síkon. Az, hogy mi köze van az oroszlánnak ESZTERGOM városához, nem világos. Az alapítók hozhatták magukkal az oroszlánok emlékét is a bő vizek mezejéről Mezopotámiából, ám az sem zárható ki, hogy a térségben élhettek oroszlánok is kezdetbe, a Vízözön utáni századokban.
Alább a nagy kanyar, ma Dunakanyar, de az némileg távol van ahhoz, hogy ne az adjon nevet a városnak. Ettől felfelé Duna volt a neve a folyónak, amely nevet a forrásvidék felől érkező telepesek hozták magukkal.
ZEBEGÉNY neve a Z.B – B.Z gyökből indul: ZeB – BuZ, ZEBeg, ZUBog, BUZog, erőteljes jelentésű. Valaha a névadások idején, amikor a Kárpát-tenger szintje már gyorsan esett, lehetett ott egy ZUBogón, ZEBegőn, BUZogó hangot kibocsátó gyors átfolyás. Elképzelhető, hogy az erőteljesen, BUZOGÓN lecsapódó víztömeget BUZOGÁNYszerű sújtással hasonlították össze.
ZeBeGéNY – BuZoGóN – BuZoGáNY hangváz: Z-B-G-NY – B-Z-G-N – B-Z-G-NY.
SZOB: ZOB – BUZ szintén. De a két MAROS megnevezése is valamilyen MARtot ki-, leMARÓ jelenség nyomán alakult ki.
MOHÁCS nevében az M.H – H.M gyök: MoH – HoM, utalhat HOMokos, könnyen megmunkálható, mezőgazdálkodásra alkalmas talajra. A H hangcsoport – OHÁ – a környéken különböző fafélék honosak, köztük a jUHAr, a vizek visszahúzódása utáni még nyirkos, mOHÁs részek is lehettek az egyik névadó.
„Tudományosan”: „Az indogermán eredetű ’’mu’’ és a ’’hats’’ szó együttesen ’’(muhats)’’ földvárat jelent.”
Bármi, csak magyar ne legyen. Azonban, a névadás idején még nem volt más nyelv a vidéken, csak a Duna nevét is magukkal hozó, a folyó vonalán lefelé költöző, termőföldet kereső ómagyar ősnyelvűek. A név végén az ÁCS ősgyök tevékenység vonatkozású, akár MunkÁCS nevében. Ősi jelentét ez a takÁCS, szakÁCS, kovÁCSstb. szavakban, mindannyi a gyökszó szerinti alkotó munkát jelent.
A térség többi helységei neveinek eredetét ilyen szemszögből kell aprólékosan vizsgálni, mert a Duna mentén, az általam vizsgált településnevek mindegyike vízviszonylatú, az apadó vízszinthez, vízhez, mosáshoz, parthoz, szikkadáshoz, felszáradáshoz kapcsolódó, kötődő. Az összes helység BÉCStől, POZSONYtól lefelé ennek az apadásnak nyomán az alább és alább költöző, termőföldet foglaló, letelepülő embercsoportok által kapott nevet magyarul.
Összegezve: a folyó a DUNA nevet a forrásvidéknél kapta, és e nevet a folyó vonalán lefelé költözők hozták magukkal egészen a POZSONYnál levő torkolatig, majd a lassú apadással költöztek tovább az ómagyar ősnyelvet beszélők, s ők lakták be a térséget.. Az ISZTER-ESZTER-DUNA végül elérte a torkolatot, hogy vizét beleTÖLCSE, TULCSE a Fekete-tengerbe. A mostani TULCEA, TULCSEA neve is akkor alakult ki. Az alsó szakasz is a felülről leköltözők által nyerte el végül egész hosszúságában az addigi ESZTER, ISZTER helyett a DUNA nevet. A több évszázadot felölelő eseményeket végigélők tanúi, megnevezői voltak mindennek. Bár az itt lakók ma nem az ősnyelvet beszélik, mégis az őslakó szűzfoglalók nyelvén valaha adott földrajzi nevekbe rögzítve őrzi hív tanúként a történelmi eseményeket.
Hasonlóak a Kárpátokból eredő összes folyók nevei, amelyek mind a forrásvidék jellegzetességei nyomán kaptak nevet, mivel ott indult előbb az élet, és a Kárpát-tenger vizének apadása nyomán lassan költöztek lefelé, végig ugyanazzal a névvel nevezve a folyókat. Ez is bizonyíték, hogy a térség Özönvíz utáni egész történelmét az ősnyelvet beszélők élték végig, és ők adtak nevet mindennek a térségben.
Összegzésül: mind a DUNA, mind az ISZTER név, de az egész térség, sőt az összes térségbeli helység neve a teremtés nyelvén, ómagyar ősnyelven fogant, mély szomorúságára a többi, ma itt lakó népeknek, akik bár mindent saját tulajdonuknak szeretnének tudni, semmilyen érthető, elfogadható magyarázatot nem tudnak adni a térség földrajzi és helységei nevének kialakulására saját nyelvükön. A nyelv őrzi a történelem tiszta igazságát hamisítatlanul.
A helységek neveinek szláv, szlovák eredetet két okból is értelmetlen felhozni. Az európai szűzfoglalás idején még nem létezett szlávoknak, szlávságnak még csírája sem sehol a Földön. A szlovák nyelv minden gyökszava magyar eredetű, összes szavai magyar nyelvből erjesztett, kovászolt szlávosított, csehesített módosulatok.
A SZLÁVOK az ősnyelvből levált SZELEVény nép. Az ősnyelvből KOVÁSZOLódott a SZLÁVOK nyelve.
SZLáVoK – SZLoVáK – KoVáSZoL hangváz: SZ-L-V-K – SZ-L-V-K – K-V-SZ-L.
A nyelv sosem téved a meghatározások, megnevezések rögzítésében!