A szavak, megnevezések kialakulásakor mindig a külalaki kép által láttatott jellemzői épültek be, kiegészülve később a viselkedés, életmód jelenségeit kifejező gyökökkel, hangcsoportokkal.
A növények sajátos neveibe, a rajtuk kifejlődő termésekbe is beépülnek azok jellemzői, hatásuk a fogyasztóra.
PÓNYIK – a PÓNYIK alma nevében ott van a begyűjtése utáni utóérése, idővel PONYul, PONYIK, puhul. De ugyanígy a lasPONYA is. Jelképesen a KOPONYA, a benne levő elmei képesség is érik, PONYIK az észérlelő esztendők nyomán.
PoNYiK – KoPoNYa hangváz: P-N-YK – K-P-NY
MÁK – a MÁK nevében a többes számot, a MAgvaK sokaságát a szóvégi K hang mutatja: soK MÁK vannak benne. De fordítva a szót – KÁM – látható, hogy azok elrejtve, védetten KAMu, alvó, KUMáló állapotban vannak, bent sötétben, takarva (kamuflázs).
LEVENDULA – a LEVENDULA, LEVINDULA nevét fordítjuk – ALUDNEVEL, ALUDIVEL – mutatja, hogy nyugtató, jó ALUDNIVELe, illatával.
LeVeNDuLa – aLuDNiVeLe hangváz: L-V-N-D-L – L-D-N-V-L
A LEVENDULA pihentető hatása utáni alvás nyomán a test LENDÜLŐVÉ válik.
LeVeNDuLa – LeNDüLőVé hangváz: L-V-N-D-L – L-N-D-L-V
MANDULA – nyugtató–hatású. Mutatja, ha fordítjuk 180 fokban. MANDULA – ALUDNÁM.
MaNDuLa – aLuDNáM hangváz: M-N-D-L – L-D-N-M.
A nyugtató hatása olyan, mintha a kellem DALLAMÁN ringatna, s én csak elzsongítva átALUDNÁM az éjt egy kellemes altató DALLAMÁN.
MaNDuLa – DaLLaMáN hangváz: M-N-D-L – D-L-M-N
A MANDULA nyugtató hatása utáni kipihenéssel a tettekre lendítő erő többszörös. Vagyis a MANDULA mintegy LENDÜLŐMmé válik.
MaNDuLa – LeNDüLőM hangváz: M-N-D-L – L-N-D-L-M
Az állatoknál is a külső látható alaki kép és fő jellemzőik voltak a névadók.
LAJHÁR – az egyébként rokonszenves LAJHÁR nagyon lassú mozgású, lusta, nem siet. Ha – fára felmászik, lustán végigfekszik az ágon. Nevében ott a jellemzője, lustán, LAJHÁN RÁHAJOL az ágra.
LaJHáR – RáHaJoL hangváz: L-J-H-R – R-H-J-L
A LAJHÁR lustán ernyedt, HAJLÉkony, úgymond: HAJLÁR.
LaJHáR – HaJLáR hangváz: L-J-H-R – H-J-L-R
Székelyföldön ma is nagy LAJHÁRnak mondják a semmittevő, lusta embert. Ez az ősiségből maradt, amikor még lusta LAJHÁRok éltek az ősnyelvet beszélők közelében.
KAMÉLEON – eredeti neve KAMULÉNY, hiszen rejti, KAMUzza önmagát, LÉNYét a környezete szerint váltva színét. Ez oly szembetűnő jellemzője, amely fő névadóvá vált. Mondhatja erre egy bérnyelvész: szamárság! Ő ugyanis a száraz, élettelen latin-német grammatikai szempontból elemez. Nem érdekli a(z) – ősnyelv hangjai, gyökei, hangcsoportjai közt rejlő – mély mondanivaló. Ám nézzük, mi történik a KAMULÉNY színeivel? A további hang-, gyökelemzés előhozza a másodlagos jellemzőit is. Mit mond el a szó az alkotó hangjaival, ha a névadó jellemzőket kutatjuk mögötte? A KAMULÉNY minden színe MULÉKONY, változó.
KaMuLéNY – MuLéKoNY hangváz: K-M-L-NY – M-L-K-NY
Azonos hangokkal mutatja az állat fő jellemzőjének egyik alapvonását, színeinek gyorsan elő-, és tovatűnő látványát. A KAMULÉNY mondhatná magáról: MULÉKONY színeimet a környezetem színei szerint váltva NYOMULOK előre a tájban.
KaMuLéNY – NYoMuLoK hangváz: K-M-L-NY – NY-M-L-K, azonos hanganyag.
A K és T hangok közös jellemzője: erős hangok. Egyik Kemény, a másik paTTanó, így esetenként egymással válthatók. A KAMULÉNY fenti fő jellemzője, egy kitűnő teremtői TALÁLMÁNY.
KaMuLéNY – TaLáLMáNY hangváz: K-M-L-NY – T-L-L-M-NY, azonos hanganyag rokonhangokkal.
Színének váltogatása KELLEMES, hatást keltés – KELLEMÉNY, látványa (mint: kelés = kelevény, úgy kellem keltése = kellemény).
KaMuLéNY – KeLLeMéNY hangváz: K-M-L-NY – K-L-M-NY, azonos hanganyag.
OROSZLÁN – ugyanilyen az OROSZLÁN, népiesen, régiesen OROSZLÁNY, amely ERŐS, és OROZó, URUSZ LÉNY, majd módosult: OROSZLÁNY.
Az oRoSZLáNY – eRőSLéNY – uRuSZLáNY hangváz: R-SZ-L-NY – R-S-L-NY – R-SZ-L-NY.
Az OROSZLÁNY áldozatát FOSZLÁNYaira szedi szét.
Az oRoSZLáNY – FoSZLáNY hangváz: R-SZ-L-NY – F-SZ-L-NY.
Mindkét hangvázban az ősnyelvi – erőt leíró – két hang kezdő: R, F.
MEDVE – az ERŐS, URUSZ jellemzője okán kapta az ősnyelvi URUSZ nevet. Ez az utónyelveken URSZra módosult. A barnamedvét egyszóval BARNÁnak is nevezték. Ez jelen van az utódnyelvekben: BEAR, BÄR, BJØRN, BJÖRN stb.
A MEDVE szereti a NEDVEs és MEDVEs, vizes környezetet. A saját ODVÁban, MEDVÉben (birtokos eset) lakó MEDVEs, NEDVEs MEDVE. A MED üreget is jelent a MEDence, MEDer szavakban. A MEDben, üregben élő méhek által gyűjtött MED, azaz méz is a kEDVEnce, szereti EDVE a lép NEDVÉt, a mézet. A MEDVE növényevő, de ragadozó is. Békésnek látszó viselkedésből könnyen vált át táMADóVÁ.
A MEDVE az ősnyelven más megnevezéseket is kapott fő jellemzői nyomán. Hatalmas ERŐS, URUS, eszezve URUSZ, ragadozó ORZÓ, odúját, zsákmányát ŐRZŐ, ezek mind jellemzői voltak, maradtak. A MEDVE utónyelvi nevei e fentiek módosulata. A latin és származéknyelveiben: URSUS, olasz ORSO, francia OURS, román URS alakra módosult.
BaR – RaB, gyökből induló neve: BARlangban lakik, nagy RABló BARom, BARna a színe. E jellemzőkről a germán eredetű nyelvekben BEAR, BÄR, BJØRN, BJÖRN stb. A szláv nyelveken, oroszul: МЕДВЕДЬ = MEDVED, horvátul: MEDVJED, csehül: MEDVĚD és mások. E fenti nyelveken részletes, teljes, átfogó magyarázat a megnevezésekre az állat összes jellemzőinek beleszövésével – úgy, mint fent magyarul – nem adható, de lehet küszködni.
BÖLÉNY – a BÖLÉNY, nagytestű, BŐ terjedelmű testtel bíró LÉNY, összevontan BÖLÉNY. A BÖLÉNY egész nap legel, sokat eszik, NYELŐBB, mint a többi kérődző.
BöLéNY – NYeLőBB hangváz: B-L-NY – NY-L-B
A BÖLÉNY párviadalban verhetetlen bármely más kérődzővel szemben. Ő a NYERŐ, az esélyesebb, a NYERŐBB.
BöLéNY – NYeRőBB hangváz: B-L-NY – NY-R-B.
Több mint valószínű, hogy az olasz Bologna és a francia Boulogne települések valaha a kezdetek idején épp a tömegesen ott élő BÖLÉNYekről kaphatták nevüket. A kiejtés is igazolja a feltevést, hisz a GN kötött mássalhangzó-párost NY hangként ejtik. A BÖLÉNY név később az olasz és francia nyelvek hangzástörvényei szerint módosult, olaszul BOLOGNA és a franciául BOULOGNE alakra.
BöLéNY – BoLoNYa – BuLoNYe hangváz: B-L-NY – B-L-NY – B-L-NY
NYÚL – a NYÚL az iNALás közben elNYÚLó testéről, pihenéskor a LANYhán hosszan elNYÚLó lusta természetéről kapta nevét.
BURJÁN – Buján növő gyom. E szó a bérnyelvészet szerint: szláv. A BURJÁN szó a B.R – R.B gyök bővítménye: BuR – RoB. A népi nyelvben található a kiBURran szó, a ROBban társa, amely a bőség miatti kitörést írja le. A BURján a termő földBURkot, talajt beBORító, BURkoló hasznavehetetlen, igen gyors növésű növényösszesség.
Az RJ hangcsoport – URJÁ – a bORJÚ, csERJE, ERJEd, gERJEd, pERJE, sARJAd, vIRJAd szavakban eRőtelJes, gyors növekvést szemléltető.
Az RJ – JR kötött mássalhangzó-páros, ez esetben R.J – J.R alvógyök: RaJ – JáR, –s tömeget, mozgást leíró. A BURJÁN valóban BUJÁN nagy RAJban növő gyom, úgymond: szerteszét beJÁRja a Földet. Az elBURJÁNzik szót hasonlatként használják bekövetkezett túlsűrűsödésre.
A szóvégi J.N – N.J gyök: JáN – NőJ, JáNY – NYáJ. Nem tudni a sok burJÁNnak, burJÁNYnak milyen szerepe volt az Özönvíz előtti Földön, ahol nem gyomként, hanem buJÁN növő, termő hasznos növényként kínáltak gyümölcsöt, és az emberek is hosszú életet éltek. Ezt a JÁN gyök sejteti, hiszen az a JÁNos névben is a JÁNYos szelídséget, JÓságot jelent. Ugyanakkor: JÁN – GYÁN – GYÁM. A nyelvben sosem rögzültek valótlanságok. Minden hangnak, gyöknek értelme van, amelyet bevisz a kifejezés mondanivalójába, s kikerekíti azt, akár gyakorlati szerepére utalva is.
A BURJÁN – JÁNBUR átfordítás mutatja, hogy a sok mérgező BURJÁN közt van JÁMBOR gyógyító növény is.
BuRJáN – JáMBoR hangváz: B-R-J-N – J-M-B-R.
A vízgyűrű (hidroszféra) leszakadása után káros sugárzásoknak kitett Föld és élővilága elsatnyult. Mára a burJÁN haszontalan gaNÉJ lett. Ám nem mindig volt így.
A B.R – R.B gyökkel alkotható a BŐR szó, a REBeka név, amelynek alapjelentése: szép BŐRű, KEBlű lány. A BŐR szépségének megőrzéséhez sok – ma BURjánnak, burJÁNYnak számító – növény szolgáltat ápoló anyagot a JÁNYok, nők számára. Mondhatjuk: NYÁJas hatású, kedvező eredménnyel a BŐR BÁRsONYosságának megőrzésében.
BuRJáNY – JáNYBőR hangváz: B-R-J-NY – J-NY-B-R.
Ezekből a növényekből nyerhetők oly kivonatok, amelyek kitűnő festékanyagok.
A szó nem szláv eredetű, hanem ősnyelvi. Összevethető a buja címszónál leírtakkal.
RJ – JR: a buRJán gyorsan eRJedő, teRJedő növények összessége, de amelyek még így is jók némely testi baJRa gyógyítóként. Némelyik báJRa, kéJRe szépítőként is, de van olyan, amely száJRa, azaz ehető gyümölcsként hasznos.
BURZSOÁZIA – a bérnyelvészet szerint francia eredetű. Ám a megnevezés a B.R – R.B gyökre épülő szó: BuR – RoB. A szó értelmének megfejtéséhez a B.R gyökből induló szavakat kell vizsgálni. Kiderül, hogy az alapgyök értelme, jelentése a termőtalajt BURkoló növényzettel, a földBURok felszínén történő, alapvető életszükségletekkel, és az azt előállító RÁBotoló, ROBotoló munkával kapcsolatos. A szó valamikori alakja BURZA, BURZSA, BÖRZSE is lehetett.
A B.R gyökből sarjadnak: barack, barom, barázda báró, bárány, bér, béres, bérlő, bír, birka, bíró, birtok, bor, borona, bőr, búrján és más szavak. A BOJÉR szó egyik jelentése: földművelő, gazdálkodó. Akik a termőtalajt BUJán beBORító, hasznos és haszontalan növények közt kemény ROBotoló munkával termelik meg az élelmező terményeket. Ez a BOR, BUR gyökök mögötti értelem. A dél-afrikai szorgalmas BÚRok is ez osztályhoz tartoztak.
Az RZS hangcsoport – URZSO – többnyire tűz, hő, forróság, és az odaadó, kihevülő, szorgalmas munkát jelenti. A valóságban az egyszerű falusi földműves volt a termőföldet szerszámaival BORZOló, mORZSOló bURZSA. Az, aki a pERZSElő napon, a kemény munkától felhORZSOlt tenyérrel végigdolgozta a napot, és este még kukoricát vagy más magvakat mORZSOlt az állatainak. E körhöz tartozó kifejezések még: tORZSA, petERZSElyem (székelyül), pORZSOl, pÖRZSE. De a pergő-forgó, pERZSElően serény forró ERZSÉbet, ÖRZSE is. A bURZSOá osztály, a termelői tÖRZS.
Őket tartották a dÖRZSÖlt kommunista elnyomók BURZSOÁ osztályhoz tartozóknak. A BÚR gyökszó a termőtalaj, BURok, a föld BURkát megművelő BÚR, PÓR, PARasztot is jelenti..
A szóban levő OÁZIA, jelen van a sivatagi OÁZIS buja zöldÖVEZete (övezés – ovázis – oázis), s amely a jól vezetett tanyagazdaságot is jellemző látvány.
A szóban levő RZS páros, mint R.ZS – ZS.R alvógyök: RiZS – ZSíR hangjaival alkotható szavakból látható, hogy RIZS, ROZS, RÓZSa és egyebeket termesztők, akik úgymond kemény munkával kicsikarták, „kiZSARolták” a föld, ZSÍRját.
A Z hangcsoport – ÁZI – az élelmEZŐ mEZŐ, a megalapOZOttság, bIZAlom, a mEZŐn a tŰZŐ napon égő, máskor esőn ÁZÓ, néha fÁZÓ, dolgOZÓ. E népréteg az emberiség élelmiszerellátója.
A ZIA (dia) jelentése: munka. Ezek, és más szavak, amelyek fedik e tevékenységhez fűződő jelenségeket, magyar nyelvelemekből állnak.
JOBBÁGY – a hivatalos változat hűbéri alattvalóként jegyzi. A JOBBÁGY megnevezés az ősiségben a JÓ FÖLD, a JÓ BÁGY megművelőjét jelentette. JOB – BAJ gyök az ősnyelvben: munka, munkavégző értelmet is hordozott, a JOB az erőkifejtést, a BAJ a megoldandó feladatot jelentette.
Székelyföldön a gazdasággal járó gondokat ma is BAJ szóval nevezik: reggeli BAJ, estéli BAJ, az állatok, a ház körüli teendők ellátása, elvégzése. Ezek a JÓ BAJok sorába tartoznak. Az volna rossz előjelű nagy BAJ, ha nem volnának ilyen BAJaik, mert az koldusszegénység.
A JOBBÁGY összetett szó, a földet művelőt, munkálót, a földművest jelentette: JOB = munka, munkás, műves, BÁGY = föld. Együtt: JOBBÁGY = földműves.
A BáGY – GYáB, jelentette a jól megművelhető, BÁGYasztható termőföldet, amelyet GYÁBok, vizes árkok segítségével öntöztek. A GYÁB jelentett még enyhén mélyülő lankás lejtőt is. A BÁGY gyök az alföldi és erdélyi HortoBÁGY nevekben a jól megművelhető kertgazdálkodásra (kert = hort) alkalmas BÁGYadt, porhanyós földet jelenti, amely JÓl BÁGYasztható, azaz művelhető. Ugyanígy az udvarhelyszéki BÁGY falu nevében is.
A JÓ BÁGY, JOB BÁGY értékes, tehetséges földművelő volt valaha. Ezek a JOB BÁGYok, földművelők kitűnően értettek a BÁGYoló munkához már a kezdetben a vizek síkságán, Mezopotámiában. JÓBok, dolgos emberek, jó BÁGY megművelők. Az első, akit e néven ismerünk: a bibliai JÓB. De nem ő volt az első, akit így neveztek, csak egy volt közülük. A megnevezés azt is mutatja, hogy békés JÓ emberek voltak a BÁGY művelők, JOBBak a többinél.
Vagyis a JOBBÁGY megnevezés kezdetben a termőföldjét jól művelő, JÓl BÁGYasztó gazdát jelentette. Bővebben a szótári címszónál.
KÉMÉNY – a KÉMÉNY a magasban van, ahonnan a messzeséget KÉMleli. Ugyanakkor messziről látható, azaz KÉMlelhető, és a füst létéről, nem létéről megállapítható, KÉMlelhető, hogy otthon vannak, avagy nem. A KÉMÉNYen MÉN KI vagy KIMÉN a füst.
KéMéNY – KiMéN hangváz: K-M-NY – K-M-N.
A KÉMÉNYen KINYOMul a füst, vagy a KÉMÉNY KINYOMja a füstöt.
KéMéNY – KiNYoM hangváz: K-M-NY – K-NY-M.
A KÉMÉNY KEMÉNY anyagból készül.
KéMéNY – KeMéNY hangváz: K-M-NY – K-M-NY.
A jól épített KÉMÉNY MOKÁNYul ellenáll minden viszontagságnak.
KéMéNY – MoKáNY hangváz: K-M-NY – M-K-NY.
Nem lehet csak úgy lomhán összeMONYÓKolt építmény.
KéMéNY – MoNYóK hangváz: K-M-NY – M-NY-K.
Ha túl magas a KÉMÉNY, könnyen beleüt a MENYKŐ.
KéMéNY – MeNYKő hangváz: K-M-NY – M-NY-K.
A kialakuló szavak, megnevezések hanganyagával körülírhatóak a megnevezett fő alapjellemzői. Rengeteg ilyen szó van.
E szavakat mind a CzF Szótár, mind a mai bérnyelvészet idegen nyelvekből származtatja, vagy nem tudja, honnan is származik.
A bérnyelvészet szerint a magyar nyelv összelopkodott szavakból áll, egyik sem eredeti magyar szó, csak beilleszkedett a nyelvbe. Szerintünk épp fordítva van. Az utódnyelvek szókészlete az ősnyelvből származik, amelynek egyenes ágán megmaradt a mai magyar nyelv.
Sőt, a bérnyelvészek, ők maguk az innen-onnan „összelopkodottak” (Budenz et Co), s csak ügyeskedőn beilleszkedettek. A maiakra is elmondható. Lelke mélyén egyiknek sem volt sajátja a magyar nyelv, és ma sem az, csak beszéli, de értelmét mélységeiben soha nem kutatja, és nem is érti.