A szavak, megnevezések kialakulásakor mindig az első benyomás külalaki képe, a láttatott, látható jellemzők, épültek be a rögtönzött névbe. Majd később a többi más jellemző folyamatos felismerése nyomán kiegészült az azt kifejező gyökökkel, hangcsoportokkal. Emberek, élőlények esetén viselkedési vagy életmód jelenségeit leírókkal.
Növények és terméseik neveiben
Jelen vannak hasznossági jellemzőik, és a fogyasztóra hatásuk szerint.
PÓNYIK – a PÓNYIK alma nevében ott van a begyűjtése utáni utóérése, idővel PONYul, PONYIK, puhul, írhatnánk: NYOPIK, nem kizárható e változat léte sem valamely tájnyelvben. De ugyanígy puhul, PONYIK a LASPONYA is, amely szintén PONYULÁSI folyamaton megy át. A KOPONYA is kemény, jelképesen s a valóságban is, aztán lassan a benne levő elmei képesség is érik, PONYIK az észérlelő, ÉSZ-TANító iDŐK, esz-ten-dők nyomán.
PoNYiK – KoPoNYa – LaSPoNYa hangváz: P-NY-K – K-P-NY – L-S-P-NY
LaSPoNYa – PoNYuLáS hangváz: L-S-P-NY – P-NY-L-S
MÁK – a MÁK nevében a többes számot, a MAgvaK sokaságát a szóvégi K hang mutatja: soK MÁK vannak benne. De fordítva a szót – KÁM – látható, hogy azok elrejtve, védetten KAMu, alvó, KUMáló állapotban vannak, bent sötétben, takarva, akár a KAMion rakománya.
LEVENDULA, LEVINDULA – bár már esett szó róla – szintén nevében viseli egyik fő jellemzőjét – nyugtató hatását. A LEVENDULA a hivatásos nyelvészet szerint latin eredetű, de lássuk, mint mond a név eredeti ősnyelvi elemzésben, azaz magyarul?
Ha megfordítjuk a szót: LEVINDULA – ALUDNIVEL. Vagyis a LEVENDULA, LEVINDULA illata nyugtató, jó ALUDNI VELe. De a LEVE is hasznos, a LEVÉN INDUL, a LEVÉN át LÓDUL be, LEVIN INDUL be hatása, a szervezet idegrendszerében egy jótékony nyugtató, idegi egyensúly helyreállító folyamat.
LeVeNDuLa – aLuDNi VeLe – LeVéN iNDuL hangváz: L-V-N-D-L – L-D-N-V-L – L-V-N-N-D-L
Jó aludNIVELe. A NIVEL az ősnyelvben szintVONAL értelmű volt, bár e szó nincs jelen a mai magyar nyelvben, de felleljük az utódnyelvekben az említett jelentéssel. A szó hangjainak átforgatása: VONAL – LAVON – NOVAL – NIVEL, de a hangváz is bizonyít. NiVeL – VoNaL hangváz: N-V-L – V-N-L.
A szintVONALAD, a NIVELED nem szabad LEVINNED egy észszerű szinten alul.
NiVeLED – VoNaLaD – LeViNNeD hangváz: N-V-L-D – V-N-L-D – L-V-N-D
ALUDNI VELE, illatával jó, kellemes, egyenletes szintVONALú az ALUDvás, nem DÚLÁ fel az ALUDvás nyugalmát.
De mást is találunk e névben. A LEVEN – NEVEL átfordítás mutatja, hogy a LEVENdula kúrával ELŐNEVELED szervezetedet, idegrendszeredet már az INDULástól kezdve a nyugalomra, beINDULA VELE, tőle egy jótékony hatás.
LeVeNDuLa – iNDuLa VeLe – eLőNeVeLeD hangváz: L-V-N-D-L – N-D-L-V-L – L-N-V-L-D.
A levenDULA idegi elláGYULÁst (d > gy) előidéző. Ám – mint minden a teremtésben – az ellenkező hatást is kiváltja, ha szükséges, lehet jó értelemben GYULAsztó (gyullasztó), felDÚLÓ, LENDÜLŐ hatást kiváltó is.
A LEVINDULA NÖVELENDI serkenti az érzéki, kéjérzeti ingerhatást, ha NŐVEL van a férfi, LÉVÉND ez mindkettőjük örömére. A LEVENDULA illatától felfelé ÍVELENDEL testileg, s lelkileg is ÍVELŐDNÉL a magasba.
LeVeNDuLa – íVeLőDNéL – íVeLeNDeL hangváz: L-V-N-D-L – V-L-D-N-L – V-L-N-D-L
NŐVEL (nej) ALUDVA, a termékeny szaporító kéjhatást NÖVELENDI.
LeVeNDuLa – NőVeL aLUDó – NőVeLeNDi hangváz: L-V-N-D-L – N-V-L-L-D – N-V-L-N-D
A LEVENDULA pihentető hatása utáni alvás nyomán a test LENDÜLŐVÉ válik, LENDÜL VELE.
LeVeNDuLa – LeNDüLőVé – LeNDüL VeLe hangváz: L-V-N-D-L – L-N-D-L-V – L-N-D-L-V-L
Érzelmileg, érzékileg csak úgy ÍVELŐDNÉL, magasba LENDÜLVÉN.
LeVeNDuLa – íVeLőDNéL – LeNDüLVéN hangváz: L-V-N-D-L – V-L-D-N-L – L-D-L-V-N
LEVENDULA, ráNEVELENDI tested megnyugtató szintre, elsimítod, NIVELÁLOD érzelmi egyenetlenségeidet.
LeVeNDuLa – NiVeLáLoD – NeVeLeNDi hangváz: L-V-N-D-L – N-V-L-L-D – N-V-L-N-D
LEVENDULA kezeléssel ELEVENEDEL, és beINDUL VELE a gyógyulás.
LeVeNDuLa – eLeVeNeDeL – iNDuL VeLe hangváz: L-V-N-D-L – L-V-N-D-L – N-D-L-V-L
MANDULA – a szót, a gyümölcs nevét, a hivatásos nyelvészet a latin nyelvből átvettként jegyzi, holott a gyökelemzés igazolja eredeti ősnyelvi, azaz magyar eredetét. A MANDULA magvak nyugtató hatása ismert. A gyógyászat többféle INDULÓ betegség DÚLÁsa ellen ajánlja megelőzésként. Hasonlóan felerősítő, LENDÜLŐ hatást kiváltó, mint a levendula. A különbség: egyik levével, illatával, párlatával, a másik a magvaiban rejlő hatóanyaggal.
A MANDULA neve is átfordítva válik beszédessé, igazoltan ősnyelvi eredetűvé, magyarrá: MANDULA – ALUDNÁM.
MaNDuLa – aLuDNáM hangváz: M-N-D-L – L-D-N-M.
A MANDULA magvak tápanyagai mintegy INDULÓM, LENDÜLŐIM lehetnek életjelenségeim elevenebbé tételére.
MaNDuLa – iNDuLóM – LeNDüLőM hangváz: M-N-D-L – N-D-L-M – L-N-D-L-M.
Hosszas kúrával DOMOLAN, nyugalomban érzed magad, mintha – jó értelemben – tested ellazultan MÁLLADNA.
MaNDuLa – DoMoLaN – MáLLaDNa hangváz: M-N-D-L – D-M-L-N – M-L-D-N
Nyugtató, mintha a kellem hullámain ringatna, s elzsongítva átALUDNÁM az éjt kellemes altató DALLAMÁN.
MaNDuLa – aLuDNáM – DaLLaMáN hangváz: M-N-D-L – L-D-N-M – D-L-M-N
Az ősnyelven a DILI szó boldog, szerelmes állapotot jelentett. A MANDULA segít javítani az én DILIMEN.
MaNDuLa – DiLiMeN hangváz: M-N-D-L – D-L-M-N
Utódnyelvi nevei: angol ALMOND, német MANDELN, holland AMANDELEN, azonos hangvázra épülnek.
MaNDuLa – aLMoND – MaNDeLN – aMaNDeLeN hangváz: M-N-D-L – L-M-N-D – M-N-D-L-N – M-N-D-L-N.
Az észak-germán nyelveknél kis eltérés az R hang: svéd MENDLER, dán, norvég MANDLER, izlandi MÖNDLER.
MaNDuLa – MeNDLeR – MaNDLeR – MöNDLeR hangváz: M-N-D-L – M-N-D-L-R – M-N-D-L-R – M-N-D-L-R.
————————————————————————————————————————————–
A teremtés nyelve, az ómagyar ősnyelv, a mai magyar nyelv kifejezési eszköztárában élő, lépten-nyomon kimutatható, követhető: kór és gyógymód vagy kutyaharapást szőrével jelenség. Továbbá, azonos kulcshang készlettel, azonos vázhangokkal fejezi ki a két szögesen ellenkező, ellentétes értelmet – esetenként jót és rosszat.
—————————————————————————————————————————————-
BURJÁN – a BURJÁN szó a B.R – R.B gyök bővítménye: BuR – RoB. A népi nyelvben található a kiBURran szó, a ROBban társa, a bőség miatti kitörést írja le. A BURján a termő földBURokból, kiBURranó, talajt beBORító, BURkoló hasznavehetetlen, élősdi RIBancnak tűnő, igen gyors növésű, sűrűsödő növényösszesség.
Az URJÁ hangcsoport a bORJÚ, csERJE, ERJEd, gERJEd, pERJE, sARJAd, vIRJAd szavakban eRőtelJes, gyors növekvést szemléltető. Az RJ – JR kötött mássalhangzó-páros, ez esetben R.J – J.R alvógyök: RaJ – JáR, –s tömeget, mozgást leíró. A BURJÁN valóban BUJÁN nagy RAJban, sűrűn növő gyom, úgymond: beJÁRja a Földet. Az elBURJÁNzik szó túlsűrűsödést jelent. Van ártó, csípő, amely kiütést okozó az ember bőrén, régiesen: BŐRJÉN. De van, amelynek főzetével az ember lánya, NŐJE BŐRét kellemesen ápolja.
BuRJáN – BőRJéN – NőJe BőRe hangváz: B-R-J-N – B-R-J-N – N-J-B-R.
A szóvégi J.N – N.J gyök: JáN – NőJ, JáNY – NYáJ. Nem tudni a sok burJÁNnak, burJÁNYnak milyen szerepe volt az Özönvíz előtti Földön, ahol nem gyomként, hanem buJÁN növő, termő hasznos növényként kínáltak gyümölcsöt, és az emberek is hosszú életet éltek. Ezt a JÁN gyök sejteti, hiszen az a JÁNos névben is a JÁNYos szelídséget, JÓságot jelent. Ugyanakkor: JÁN – GYÁN – GYÁM. A nyelvben sosem rögzültek valótlanságok. Minden hangnak, gyöknek értelme van, amelyet bevisz a kifejezés mondanivalójába, s kikerekíti azt, akár gyakorlati szerepére utalva is.
A BURJÁN – JÁNBUR átfordítás mutatja, hogy a sok mérgező BURJÁN közt van JÁMBOR gyógyító növény is.
BuRJáN – JáMBoR hangváz: B-R-J-N – J-M-B-R.
A B.R – R.B gyökkel alkotható a BŐR szó, a REBeka név, amelynek alapjelentése: szép BŐRű, KEBlű lány. A BŐR szépségének megőrzéséhez sok – ma BURjánnak, burJÁNYnak számító – növény szolgáltat ápoló anyagot a JÁNYok, nők számára. Mondhatjuk: NYÁJas hatású, kedvező eredménnyel a BŐR BÁRsONYosságának megőrzésében.
BuRJáNY – JáNYBőR hangváz: B-R-J-NY – J-NY-B-R.
A BURJÁN rostjában, erében, ÉRJÉBEN rejt kitűnő festékanyagokat. Énók a könyvében említi, hogy a teremtői engedély nélkül Földre jött felvigyázók a növényekből kivonható festékek készítésre is megtanították a nőket. A cél: nőiségük vonzEREJÉBEN rendellenes csáberővel hassanak férfiakra, minél nagyobb romlására az akkori közerkölcsnek.
BuRJáN – éRJéBeN – eReJéBeN hangváz: B-R-J-N – R-J-B-N – R-J-B-N.
A szó nem szláv eredetű, hanem ősnyelvi. Összevethető a buja címszónál leírtakkal.
BOJTORJÁN – is BURJÁN, BOjtoRJÁN, nagy levelű gyom, lila, fészkes virágzatú, szúrós, mindenre tapad a termése. A bérnyelvészet szerint, török eredetű szó. A szókezdő B.J – J.B gyökből induló: BoJ – JoB gyök, de a szóban levő JT kötött mássalhangzó-páros is takarhat egy – testi BAJra alkalmazható, azt elfOJTÓ, egészségJOBBító, OJTÓ (oltó) – hatást. Tehát a növény csúcsán, ORJÁN levő virág, a kiBÚJó kis BOJT a fő névadó jellemző. Csak rá kell nézni a virágra, egy kis BOg, amelyen rOJTOsan vannak a szirmok, csak épp fölfelé, tehát ránézésre bOJTOs. Virágzás után ORmós, úgymond ORJos labdaszerű kis csomó marad, amely beleakaszkodik a ruházatba. Az OR ősgyök a kiálló részek megnevezésének is kulcsa. A virág, majd a termés a tetején, viszonylag TORonymagasban, mintegy RÁTétként, ROT (köralakú), RŐT (vörös) BOJTként áll az ORJÁN. A lajtORJA (létra, felemelkedés) csúcsa is Oromszerű, vagyis ORJA van. A sertés gerincének is ORJA van, az állat levágása után a gerinc egy húsosan hagyott részét a felfelé álló csontcsonkokkal ORJOsnak, ORJAsnak nevezik. A hegyek ORJA a csúcs. A növény neve tehát azért is BOJTORJÁN, mivel BOJT van az ORJÁN, a mindenbe beleakadó ORJÁN virágzáskor BOJTszerű szirmok vannak.
BoJToRJáN – oRJáN BoJT – ToBJa oRJáN hangváz: B-J-T-R-J-N – R-J-N B-J-T – T-B-J R-J-N.
A szó hangjainak átforgatása az ősnyelv szavainak egyik fő jellemzője volt s maradt. A BOJTORJÁN nevében azonosíthatók egészségre ható jellemzői. Növényről van szó, vizsgálandó az élő testre kifeJTett gyógyhatása, erre utal majd minden növény megnevezése. Ezek nem véletlenek. Fűben-fában orvosság van.
A JT páros, mint J.T – T.J alvógyök: JóT – TeJ szavakban, a sajátos növényTEJre is utalhat, mint JÓT, JÓ hatást kiváltó teremtett anyagra, amely a sEJTEk közt kerengő ÚTJAin áthATJA a test szerveit, sEJTJEit, JOBBító hatással a BAJra. Talán azt is rEJTI e név, hogy e növényt gyógyításra alkalmazó beteg szinte lÁTJA a JOBBulást, oly gyors a folyamat.
Az RJ kötött mássalhangzó-páros az ERJED szóban utal e bURJÁnnak, gyomnak gyógyulást gERJEsztő hatására. E növény jó lehet kÉJRE, bÁJRA, hiszen a fÉRJ szóban is a gERJEdő erőt szemlélteti, amely nyomán sARJAk, utódok jönnek a világra. Ezt még a fÜRJEk tojása is gERJEszti. A biztató hAJRÁ szóban sem véletlen e hangcsoport jelenléte.
A bOJTORJÁn nevében levő hangcsoport jelen van a felemelkedést jelentő-szemléltető, azt leíró lAJTORJA szóban. Ez a létra másik ősi neve. A létrán, LAJTORJÁN a csúcsra jutsz. Ez sem véletlen, mivel a nyelvben nincsenek véletlenek!
BoJToRJáN – LaJToRJáN hangváz: B-J-T-R-J-N – L-J-T-R-J-N.
PETREZSELYEM – P.T – T.P gyökből induló szó: PeT – TéP. A PET gyök utalhat a földből kiPETckelés műveletére is. A fordított TÉP gyök a növény földből kiTÉPését vagy leveleinek leTÉPve használhatóságát is jelenti. A PETREZSELYEM ősnyelvi eredetű szó, neve: névadó jellemzőinek sűrítménye. A P hanggal kezdődő ősgyökök jelentenek védelmet, de a rendkívül kellemes testiséget (pi, po), a nemiség, szaPorodás jelenségeit is kifejezők. A PE ősgyök szintén ezek közül való. A PETrezselyem növénynek – az erre való készséget, képességet növelő – hatását már a kezdetek idején felismerték. A növény gyökere, szára, levele, azaz minden része serkentő hatóanyagot tartalmaz a PETE, TERmékenység, nemzőerő összességre. Az ősi PETRE, PETRA szó jelentése: SZIKLA, azaz KŐ, annak PATtanó és TÖRékeny jellemzőit összegezve. A TR hangcsoport – ETRE – a pETREzselyemben hatékony életfontosságú anyagok összessége TömöRül, akár a cITROmban. A pETREzselyem tömény hatóanyagrakTáR. A pETRE szókezdet utalhat a növény hatóanyagainak frissítő, TETTREkészséget (tetra = négy), négyelő munkaképességet növelő erejére is. A TREZS is értelemadó hangcsoport, amely szervezetre ható TRE (3x) jelképes paRÁZSló, ZSOngító erőt jelzi, akár a ciTROMnál. A TR páros, mint T.R – R.T gyök: TéR – RéT, a TÉRen, RÉTen TERmesztési helyen kívül, a növény felhasználási sokRÉTűségét, hatását is jelenti, egyike a fent említett TERmékenység. Az R.ZS – ZS.R gyök: ReZS – ZSeR, a paRÁZS, ZSARát szavakban tűzre utal, biZSERgető, vaRÁZSlatos hatásra. Azt jelenti, hogy a növény természetes „tüzes” SERkentőket tartalmaz. A ZS hangcsoport – EZSE – nagy értékről, kiterjedésről, kellemi hatásról beszél a varÁZSOl, lAZSÁl lEZSEr szavakban. Értékének ÁZSIója, hatásának jelképes súlya képletesen mÁZSÁval mérhető. Az ókorban varÁZSErőt tulajdonítottak neki. A ZS.LY – LY.ZS gyök: ZSeLY – LYeZS, finom SELYmes, elLAZító illat-ízösszesség. Ez akár a leveleinek szétmorZSOLása, vagy főtt gyökerének ízlelése. Az LY hangcsoport – ELYE – talán a sELYEmhez hasonló finomság, kellemes tapintás, hELYE szerinti besorolás, a zsÁLYA (gyógy), vagy hasonlatként: zsÖLLYE, mint drága, értékes ülőhELYE valakinek. Az LY.M – M.LY gyök: LYeM – MeLY, a kelLEMesen goMOLYgó illata.
Székelyül PETÖRZSELYÖM, PETERZSELYEM, és nem véletlenül. A PETER, PETÖR szó egyik fordításban: TER-PE, TÖR-PE, a PETERzselyem, PETÖRzselyöm TERPE, TÖRPE növésű. A PETER, PETÖR sziklajelentésű is: nem hajlítható, csak TIPorható (tip – pit, pet), TÖRhető. A növény esetében, jelképes: felTÖRése, használata nyomán ERŐT adó (petör – törep – perőt). A T hangcsoport – ETE – a pETErzselyem levele, gyökere ÉTEkként kellemes, pezsdÍTŐ hATÁsú, de a már említett PETE, TERmékenység összességre is.
Az ERZSE hangcsoport a petERZSElyemnek a szervezet sejtjeiben végzett SERkentő hatása. A pERZSEl, pÖRZSÖl, bÖRZSÖny (tűzhányó), dÖRZSÖl szavakban a tűz kifejezője. A petERZSElyem, petÖRZSElyöm felületi gyulladást gátló hatása is ismert, például rovarcsípés elleni bedÖRZSÖléssel. De hORZSOlt bőrfelületre is jó hatással van. Szárított levelét ÉTElekbe mORZSOlva is szórják. Gyökerének TÖRZSE, TORZSÁja különleges ízt kölcsönöz a hús-, zöldség- és más leveseknek, de a sülteknek is. A szóvégi EM kellEMi gyök, a nőiséghez is kötődő (ember, emlő stb.), de az EMésre, azaz evésre, EMésztésre alkalmasságot is jelenti. PETERZSELYEMmel BETÖRZSÖLÖM (régies).
PeTeRZSeLYeM – BeTöRZSöLöM hangváz: P-T-R-ZS-LY-M – B-T-R-ZS-L-M.
Szóban szó jelenség, a névben levő: ZSELYEM, SELYEM szó. Az ősnyelv a nemiséget, a szaporodást köti a SELYEM szóhoz. A SELYEM másik ősi neve: TAFOTA. A nő SELYEM finomságú MELYES bőre is névadó jellemző. A nemi nászt a SELYMES csusszanás okán nevezték FOTÁnak is. Székelyül némely tájon ma is. Hozzátehetjük a szóban tűzre utaló ERZSE hangcsoportot, amely a BÖRZSÖny tűzhányó nevében is jelen van. A REZS gyök a paRÁZS szóban, szintén tűz. A bálokban mellőzött „peterzselymet, petrezselymet áruló” lány SELYMES bÖRZSÉs tÖRZSÉnek értékeit csak az ismeri meg, aki az életre szóló táncra viszi el őt később. A peTRezselyem – szinte fűszernek minősülő – éRTékes, taRTalmas ízesítő zöldségféle. Gyógyhatású, pl. éRTágító, így vérnyomáscsökkentő. RZS – ZSR kapcsolat: a peteRZSelyemlevél használható szárítva moRZSolva, nyersen bedöRZSölésre, a rovarcsípések közül a daráZSRa, kiváló hatóanyag.
A növény névadó jellemzői kapcsolatba hozhatók a TERÉZ név TRÉZSI, RÉZI változatainak felrázó, varázslatos valóra ébresztő értelmével. De az ERZSÉbet, ÖRZSE, BERZSE, BÖRZSE pERZSElő varázs-parázs, tűzkapcsolatával is. A PÉTER sziklakemény, derék jelentésével, és a REZSŐ, PÁRIZS (ősnyelvi) nevek férfiasan parázsló, névadó jellemzőivel.
BURZSOÁZIA – Kizsákmányoló uralkodó osztály. Így utal rá a kommunista csöcsön nevelkedett történész. A bérnyelvészet szerint francia szó. A BOR – ROB gyökre épülő BORZÁR eredeti jelentése: növénytermesztő földművelő. Ők a mezőt, annak növényzetét BORZolók. A szó értelmének megfejtéséhez a B.R gyökből induló szavakat vizsgálva alapgyöke értelme földBURok RÁBotoló, ROBotoló RABjait jelenti, a föld BURkát megművelő BÚR, PÓR, a föld PORának művelő emberét, a PÓRt is jelenti. A talajt, a rögöt PORrá törő, PORasztó PARasztot. Innen ered a neve. Tevékenysége a növényzettel, a földBURkon végzett életfontosságú, élelmet előállító munka.
A B.R gyökből sarjadnak: barack, barom, barázda báró, bárány, bér, béres, bérlő, bír, birka, bíró, birtok, bor, borona, bőr, búrján és más szavak. Ez a B.R – R.B gyök mögötti értelem. A dél-afrikai szorgalmas BÚRok is.
A BURZSOÁZIA szó fő elemei: BUR-ZSOÁZ-ZIA. A BUR a POR, a föld. BURZS, BÖRZS – tűz, ég keze alatt a munka.
Az OÁZ OÁZIA – V hangkiesés: OÁZis, OVÁZis, zöldÖVEZet (övezés – ovázis – oázis), amely a jól vezetett tanyagazdaságot is jellemző látvány, mint kellemes színfolt a tájban.
ZIA – megmunkáló, bia, dia, csia, a művelet. Ők a földBURok RABjai, munkálói, a BARÁZda húzók, a föld növényzetét BORZOlók, ZIÁzók, művelők.
A valóságban az egyszerű falusi földműves volt a termőföldet szerszámaival BORZOló, mORZSOló, mORGYOló BURZSA, BURGYA. Az, aki a pERZSElő napon, a kemény munkától felhORZSOlt tenyérrel végigdolgozta a napot, és este még kukoricát vagy más magvakat mORZSOlt az állatainak. E körhöz tartozó kifejezések még: tORZSA, petERZSElyem (székelyül), pORZSOl, pÖRZSE. De a pergő-forgó, pERZSElően serény forró ERZSÉbet, ÖRZSE is. A bURZSOá osztály, a termelői tÖRZS. Őket tartották a mocskos kommunista elnyomók BURZSOÁ osztályhoz tartozó dÖRZSÖlteknek.
A szóban levő RZS páros, mint R.ZS – ZS.R alvógyök: RiZS – ZSíR. Hangjaival alkotható szavakból látható, hogy RIZS, ROZS, RÓZSa és egyebeket termesztők, akik úgymond kemény munkával kicsikarták, „kiZSARolták” a föld, ZSÍRját. Az ÁZI hangcsoport az élelmEZŐ mEZŐ, a megalapOZOttság, bIZAlom, a mEZŐn a tŰZŐ napon égő, máskor esőn ÁZÓ, néha fÁZÓ, dolgOZÓ. E népréteg az emberiség élelmiszerellátója. A ZIA (dia) jelentése: munka. A tevékenységhez fűződő jelenségeket leíró szavak, magyar nyelvelemekből állnak.
Ezeknek a viszonylag jó anyagi helyzetét mindig irigyelte a semmittevő, csavargó, hitvány kommunista-liberális népség. Így lett a társadalmi osztályok mesterséges kialakításakor francia nyelven –, de ősnyelvi gyökből – a BURZSOÁ megnevezés a gazdagabb rétegre rásütve. Ez is a vérfertőző francia forradalom „áldásai” közé tartozó. Ismerve az emberi önzést, nem kizárt, voltak köztük dÖRZSÖlt elnyomók is, hasonlók a kommunistákhoz.
A szó valamikori alakja BURZA, BURZSA, BÖRZSE. De akár BURGYA, GYABÚR is, mint a BÚR, POR, talaj JOBítója, GYOBítója, GYÁBítója, a GYARmat GYARolója, a termőBÁGY, a termőföld, a GYÁB URa, a talajt művelő. Így TÖRi BÁGYgyá, TORBÁGYgyá, BUJATORBÁGYgyá. Ennek nyomán ragadt meg utódnyelvekben a jó módba került GYÁBÚR megnevezése. Innen a román CHIABUR.
A Bibliában van egy BOÁZ nevű ember, földművelő gazda. A zsidók ekkor még az ősnyelvet beszélték, a név a mai magyar nyelven elemezhető. BOÁZ, aki az ő OÁZisában, zöldÖVEZetében – ZIA, dia, csia – művelte, vigyázta, bólyázta, bokrázta birtokát, pólyázta zsenge növényeit. A BOÁZ, rövidített név, jellemzőinek sűrítménye. Művelte a BURt, a PORt, a BÁGYat, a termőföldet. A BOÁZ és ZOÁZ, ZSOÁZ ugyanazt jelenti, lásd fentebb: ZIA, bia, dia, csia.
A munkától betegesen iszonyodó, liberális-kommunista felbujtók, semmittevő csavargást, tekergést mindennél jobban kedvelő, bármily becstelenségre is képes, szószátyár rétege, lejáratta e tisztességes munkát végző népréteg összegző BURZSOÁ alakra módosult nevét, akár az elvtárs szót.
BOJÉR – földművelő, gazdálkodó, aki RÁBUJva, szeretve műveli terményeit, JOBÉR (jobbért) BAJoló, ÉRtéket teremtő. A föld jól ROPpanó BŐRét, BURkát, PORát BUJán beBORító, hasznos növényeit fajtánként, sávonként RAJBA osztva gondozza, kemény ROBotoló, BAJoló, JOBBító munkával termeszti élelmező terményeit.
A BOJÉR – JERBO, BAJER – JERBA gyökátforgatás a parlagnövényzet ősi JERBA (j > h), HERBA nevét mutatja ki, amely akár a BAJOR nép egyik névadója is lehet a többi névadó jellemző mellett.
JOBBÁGY – a hivatalos változat hűbéri alattvalóként jegyzi. A JOBBÁGY megnevezés az ősiségben a JÓ FÖLD, a JÓ BÁGY megművelőjét jelentette. JOB – BAJ gyök az ősnyelvben: munka, munkavégző értelmet is hordozott, a JOB az erőkifejtést, a BAJ a megoldandó feladatot jelentette. Székelyföldön a gazdasággal járó gondokat ma is BAJ szóval nevezik: reggeli BAJ, estéli BAJ, az állatok, a ház körüli teendők ellátása, elvégzése. Ezek a JÓ BAJok sorába tartoznak. Az volna rossz előjelű nagy BAJ, ha nem volnának ilyen BAJaik, mert az koldusszegénység.
A JOBBÁGY összetett szó, a földet művelőt, munkálót, a földművest jelentette: JOB = munka, munkás, műves, BÁGY = föld. Együtt: JOBBÁGY = földműves.
A BáGY – GYáB, jelentette a jól megművelhető, BÁGYasztható termőföldet, amelyet GYÁBok, vizes árkok segítségével öntöztek. A GYÁB jelentett még enyhén mélyülő lankás, láGYABB ívelésű lejtőt is. A BÁGY gyök az alföldi és erdélyi HortoBÁGY nevekben a jól megművelhető kertgazdálkodásra (kert = hort) alkalmas BÁGYadt, porhanyós földet jelenti, amely JÓl BÁGYasztható, azaz művelhető. Ugyanígy az udvarhelyszéki BÁGY falu nevében is.
Ilyen volt JÓB, akinek neve munkát jelentett a talajt JÓl BÁGYasztó, JOBB termőÁGYnak előkészítő, JOBB BÁGY-gyá tevő. A JÓ BÁGY, JOB BÁGY értékes, tehetséges földművelő volt valaha. Ezek a JOB BÁGYok, földművelők kitűnően értettek a BÁGYoló munkához már a kezdetben a vizek síkságán, Mezopotámiában. JÓBok, dolgos emberek, jó BÁGY megművelők. Az első, akit e néven ismerünk: a bibliai JÓB. De nem ő volt az első, akit így neveztek, csak egy volt közülük. A megnevezés azt is mutatja, hogy békés JÓ emberek voltak a BÁGY művelők, JOBBak a többinél.
A JOBBÁGY megnevezés kezdetben a termőföldjét jól művelő, JÓl BÁGYasztó gazda volt. Bővebben a címszónál.
Állatok neveiben
Az állatoknál is a külső látható alaki kép és a fő viselkedési, életmód jellemzőik voltak névadók.
LAJHÁR – az egyébként rokonszenves LAJHÁR nagyon lassú mozgású, lusta, nem siet. Ha – fára felmászik, lustán végigfekszik az ágon. Nevében ott a jellemzője, lustán, LAJHÁN, LANYHÁN RÁHAJOL az ágra.
LaJHáR – RáHaJoL hangváz: L-J-H-R – R-H-J-L
A LAJHÁR lustán ernyedt, HAJLÉkony, úgymond: HAJLÁR.
LaJHáR – HaJLáR hangváz: L-J-H-R – H-J-L-R
LAJHÁR nem tudni HOL JÁR?
LaJHáR – HoL JáR hangváz: L-J-H-R – H-L-J-R
Székelyföldön ma is nagy LAJHÁRnak mondják a semmittevő, lusta embert. Ez az ősiségből maradt, amikor még lusta LAJHÁRok éltek az ősnyelvet beszélők közelében.
KAMÉLEON – eredeti neve KAMULÉNY, hiszen rejti, KAMUzza önmagát, LÉNYét, környezete szerint váltva színét.
KaMéLeoN – KaMuLéNY hangváz: K-M-L-N – K-M-L-NY azonos hanganyag.
Ez oly szembetűnő jellemzője, amely fő névadóvá vált az ősnyelvet beszélők körében. Mondhatja erre egy bérnyelvész: szamárság! Ő ugyanis a száraz, élettelen latin-német grammatikai szempontból elemez. Nem érdekli a(z) – ősnyelv hangjai, gyökei, hangcsoportjai közt rejlő – mély mondanivaló. Ám nézzük, mi történik a KAMULÉNY színeivel? A további hang-, gyökelemzés előhozza a másodlagos jellemzőit is. Mit mond el a szó az alkotó hangjaival, ha a névadó jellemzőket kutatjuk mögötte? A KAMULÉNY minden színe MULÉKONY, változó.
KaMuLéNY – MuLéKoNY hangváz: K-M-L-NY – M-L-K-NY
Azonos hangokkal mutatja az állat fő jellemzőjének egyik alapvonását, színeinek gyorsan elő-, és tovatűnő látványát. A KAMULÉNY mondhatná: MULÉKONY színeimet a környezetem színei szerint váltva NYOMULOK előre.
KaMuLéNY – NYoMuLoK hangváz: K-M-L-NY – NY-M-L-K, azonos hanganyag.
A K és T hangok közös jellemzője: erős hangok. Egyik Kemény, a másik paTTanó, így esetenként egymással válthatók. A KAMULÉNY fenti fő jellemzője, egy kitűnő teremtői TALÁLMÁNY.
KaMuLéNY – TaLáLMáNY hangváz: K-M-L-NY – T-L-L-M-NY, azonos hanganyag rokonhangokkal.
Színének váltogatása KELLEMES, hatást keltés – KELLEMÉNY, látványa (mint: kelés = kelevény, úgy kellem keltése = kellemény), amin ÁMULOK ÉN, az ember.
KaMuLéNY – KeLLeMéNY – áMuLoK éN hangváz: K-M-L-NY – K-L-M-NY – M-L-K-N, azonos hanganyag.
KAMULÉNYként színt váltva NYÍLOK ÁM más színek felé. Áldozata elNYÁMUL színein, s könnyen áldozatul esik.
KaMuLéNY – NYíLoK áM – NYáMuLoK hangváz: K-M-L-NY – NY-L-K-M – NY-M-L-K
OROSZLÁN – ERŐS LÉNY, Özönvíz után ragadozó, ORZÓ. OROZó, OROZ LÉNY, URUSZ LÉNY, népiesen, régiesen OROSZLÁNY. Az OROSZLÁNY nősténye ROSSZLÁNY, mert mindig ő erőlteti a párzást, ő kínálja fel magát a hímnek.
oRoSZLáNY – eRőSLéNY – uRuSZLáNY – RoSSZLáNY hangváz: R-SZ-L-NY – R-S-L-NY – R-SZ-L-NY – R-SZ-L-NY
OROSZLÁNY – NYÁLSZORO teljes átfordítás beszédes: oRoSZLáNY – NYáLSZóRó hangváz: R-SZ-L-NY – NY-L-SZ-R.
Az OROSZLÁNY áldozatát FOSZLÁNYRA szedi szét.
oRoSZLáNY – FoSZLáNYRa hangváz: R-SZ-L-NY – F-SZ-L-NY-R.
Mindkét hangvázban az erőt leíró két hang: R, F.
MEDVE – is az ERŐS jellemzője okán kapta az ősnyelvi URUSZ nevet. A MEDVE szereti a NEDVEs és MEDVEs, vizes környezetet. A saját ODVÁban, MEDVÉben (üregében – birtokos eset) lakó MEDVEs, NEDVEs MEDVE. A MED üreget is jelent a MEDence, MEDer szavakban. A MEDben, üregben élő méhek által gyűjtött MED, azaz méz is a kEDVEnce, szereti EDVE a lép NEDVÉt, a mézet. A MEDVE növényevő, de ragadozó is. Békésnek látszó viselkedésből könnyen vált át táMADóVÁ. Özönvíz előtt minden állat növényevő volt.
A MEDVE az ősnyelven más megnevezéseket is kapott fő jellemzői nyomán. Hatalmas ERŐS, URUS, eszezve URUSZ. Özönvíz után ragadozó ORZÓ, odúját, zsákmányát ŐRZŐ, e jellemzői névadók. A MEDVE utónyelvi nevei e fentiek módosulata. A latin és származéknyelveiben: URSUS, olasz ORSO, francia OURS, román URS alakra módosult.
BaR – RaB, gyökből induló neve: BARlangban lakik, nagy RABló BARom, BARna a színe. E jellemzőkről a germán nyelvcsaládban BEAR, BÄR, BJØRN, BJÖRN stb. A szláv nyelveken, oroszul: МЕДВЕДЬ = MEDVED, horvátul: MEDVJED, csehül: MEDVĚD és mások. E fenti nyelveken részletes, teljes, átfogó magyarázat a megnevezésekre az állat összes jellemzőinek beleszövésével – úgy, mint fent magyarul – nem adható, de lehet küszködni.
BÖLÉNY – nagytestű, BŐ terjedelmű, BŐ testtel bíró LÉNY, összevontan BŐLÉNY, BÖLÉNY. A BÖLÉNY egész nap legel, sokat eszik, NYELŐBB, mint a többi kérődző. Mint a többi kérődző, nyelvével NYALÁBolja a takarmányt.
BöLéNY – NYeLőBB – NYaLáB hangváz: B-L-NY – NY-L-B – NY-L-B
A BÖLÉNY párviadalban verhetetlen más kérődzővel szemben. Ő a NYERŐ, az esélyesebb, a NYERŐBB (l > r).
BöLéNY – NYeRőBB hangváz: B-L-NY – NY-R-B
Valószínű, hogy az olasz BOLOGNA, a francia BOULOGNE, és Brassó központi BOLONYA városrésze, valaha legelő volt, és a tömegesen ott élő BÖLÉNYekről kapták nevüket. A BÖLÉNY név az olasz és francia nyelvek hangzástörvényei szerint módosult, olaszul BOLOGNA és a franciául BOULOGNE alakra. Mindkét nyelven GN párost NY hangként ejtik.
BöLéNY – BoLoNYa – BuLoNYe hangváz: B-L-NY – B-L-NY – B-L-NY
Más kifejezések, megnevezések
KÉMÉNY – a bérnyelvészet szerint nem magyar szó: görög > latin > német > szláv útvonalon érkezett.
Nézzük fő névadó jellemzőit. Az alkotó hangjaival megmagyarázható a megnevezés kialakulása?
A KÉMÉNY magasban van, a messzeséget KÉMleli, füstje léte, nem léte messziről mutatja, azaz KÉMlelhető: otthon vannak-e. A KÉMÉNYen MÉN KI vagy KIMÉN a füst. Ha látom, akkor KÉMÉNYiránt MENYEK haza.
KéMéNY – KiMéN – MeNYeK hangváz: K-M-NY – K-M-N – M-NY-K
Azt is elmondja, hogy a KŐépítMÉNYek kezdeténél a KÉMÉNY, mint a KEMENYCE kivezető részeleme volt a függőleges gerinc, a legKEMÉNYebb eleme a háznak. A KEMÉNY, tartós KÉMÉNY építésébe sok KŐ MÉN bele.
KéMéNY – KeMéNY – Kő MéN – KeMeNYCe hangváz: K-M-NY – K-M-NY – K-M-N – K-M-NY-C
A KÉMÉNYen KINYOMul a füst, vagy a KÉMÉNY KINYOMja a füstöt.
KéMéNY – KiNYoM hangváz: K-M-NY – K-NY-M
A jól épített KÉMÉNY MOKÁNYul ellenáll minden viszontagságnak.
KéMéNY – MoKáNY hangváz: K-M-NY – M-K-NY
Nem lehet csak úgy lomhán összeMONYÓKolt építmény. A MONYÓK, a MOKÁNY szöges ellentéte.
KéMéNY – MoKáNY – MoNYóK hangváz: K-M-NY – M-K-NY – M-NY-K
Ha túl magas a KÉMÉNY, könnyen beleüt a MENYKŐ.
KéMéNY – MeNYKő hangváz: K-M-NY – M-NY-K
DOKTOR – a szó már az ősiségben kialakult. Ha a népi nyelvet nézzük, a TUDOK szót röviden TOK alakban ejtik ki: TUDOK valamit helyett: TOK valamit. Tehát a TOK > DOK váltás is elképzelhető, hisz rokonhangok a T és D, a pattanó T hang zöngés daloló párja a D hang, így ez a zöngétlen > zöngés váltások egyike.
A TUDÓK TUDOROK, TODOROK, TÓDOROK, mindenféle TUDást összegző elmék voltak. Mindannyian idősek, hisz az élettapasztalat hozta az ismeret bővülését, a mindent átfogó TUDást, bölcsességet, ami csak úgy TÓDult belőlük.
A TODOROK átfordítva: KORODOT. Vagyis a KORODOT, KORODAT is nézem, és így elfogadom, hogy a TUDÓK, a TÁDÉK, TÓDOROK egyike vagy, akinek patinaként, KORODÁT üledékként halmozódott KOROKon ÁT az ismeretanyaga.
TuDoRoK – KoRoDaT hangváz: T-D-R-K – K-R-D-T
A DOKTOR sok ismeretet, tapasztalatot RAKTÁRozott el. A még fiatal tanulót kérdezték, kérdezik: jól elRAKTAD az elmédbe a TUDást? A DOKTOR tehát a TUDÓK, a TUDOROK egyike volt. Ehhez még az is hozzátarozik, hogy már az ősiségben az orvoslás része volt a borogatás, és fontos volt jó helyre kerüljön. Az ilyen DOKTOR megnézte, hogy jó helyre RAKTAD-e a borogatást.
DoKToR – TuDoRoK – RaKTaD hangváz: D-K-T-R – T-D-R-K – R-K-T-D
A ToR – RéT gyök jelent kiemelkedő magaslatot is a TORony szóban, de sokRÉTű TUDást is.
Van azonban egy másik terület is, a vallástudomány, amelyen szintén DOKTORoknak neveztek elöljáró személyeket. Ezek szónokoltak, beszédkészségüket fejlesztve, használván torkukat. Tanács volt számukra: Ahhoz, hogy szónokként képzett legyél, fejleszd TORKODat! Ha átforgatjuk a gyököket: DOK-TOR – TOR-KOD.
DoKToR – ToRKoD hangváz: D-K-T-R – T-R-K-D
Az első megbetegedések légzőszervet, TORKOT érintők lehettek, így a DOKTOR szó nem véletlenül találó itt is.
Nehéz betegség esetén éjjel is DEKRETik, zaklatják a DOKTORt, mert már akkora a baj, hogy a beteg KÉTRÉT görbülve fekszik az ágyon. DoKToR – DeKReT hangváz: D-K-T-R – D-K-R-T
GÁTER – a GÁTER RÉTEGeket TERGÁl a rönkből. A TERGA ősnyelven = RÉTEG. A RÉTeg sima, a RÉT is síkfelület.
GÁTeR – RéTeG – TeRGa hangváz: G-T-R – R-T-G –T-R-G
Az eszTERGA is RÉTEGeket TERGÁl le a felületről. Az eszTERGÁlt TERGA RÉTEG fORGÁs közben fORGÁcsolódik.
eszTeRGa – RéTeG – TeRGa hangváz: sz-T-R-G – R-T-G – T-R-G
GLECCSER – a GLECCSER a hőingadozás miatti, úgymond: GÖRCSÖLŐ mozgásban, RECSEGŐ régiesen RECSELGŐ, RECSEGLŐ hangot bocsát ki: GLECCSER – GÖRCSÖL – RECSELGŐ – RECSEGLŐ. Az első ilyen jelenséget, ősnyelvet beszélők észlelték, és ők adtak nevet a jellemzők nyomán.
GLeCCSeR – GöRCSöL – ReCSeLGő – ReCSeGLő hangváz: G-L-CS-R – G-R-CS-L – R-CS-L-G – R-CS-G-L
MORÉNA – a MORÉNA – ANÉROM teljes átfordítás mutatja, hogy a jég által feltúrt ROMON a kőhalmaz egyre NŐ, azaz NŐ A ROM, amely a szétszórt törmelék miatt ROMINA (székely szó a romos jelenségre) képet nyújt. A MORÉNAvölgy látványa alakra ARÉNAszerű. Keletkezéskor, mozgás közben ennek is van sajátos MORAJA, MORÉNJA.
MoRéNa – Nő a RoM – RoMoN – RoMiNa – aRéNa hangváz: M-R-N – N-R-M – R-M-N – R-M-N – R-N
JÁSZOL – a JÁSZOLnál (fn) JÁSZOLva (ige: jászol = jeszik, azaz eszik), SZÁLAJJA a takarmányt a LÓSZÁJ.
JáSZoL – LóSZáJ – SZáLaJJa hangváz J-SZ-J – L-SZ-J – SZ-L-J. Az első JÁSZOL a lovaknak készült.
JÁVOR – a fák közül a JÁVOR, IVOR az egyik legjobb anyag RÓVÓ, ROVÁJ munkára, faragásra, ROVásra: JÁVOR – ROVÁJ. Az ilyen ROVÁJ végző mestereket régen VÁJÁRoknak nevezték.
JáVoR – RoVáJ – VáJáR hangváz: J-V-R – R-V-J – V-J-R
KALAPÁCS – a KALAPÁCS jó PACSKOLÓ. Kart lendítve, CSÁPOLOK, ütök, verek: KALAPÁCS – CSÁPOLOK, CSÉPELEK.
KaLaPáCS – PaCSKoL – CSáPoLoK – CSéPeLeK hangváz: K-L-P-CS – P-CS-K-L – CS-P-L-K – CS-P-L-K
KANKALIN – a nyíló KANKALIN, a tavasz nyílásának a jele, és kedvencük a NYULAKNAK is. Érdekes egyezés, akár a fenti többinél: KANKALIN – NILAKNAK – NULAKNAK
KaNKaLiN – NYiLaKNaK – NYuLaKNaK hangváz: K-N-K-L-N – NY-L-K-N-K – NY-L-K-N-K
NYÚL – az iNALás közben elNYÚLó testéről, pihenéskor LANYhán hosszan elNYÚLó lusta létéről kapta nevét.
KÜSZÖB – a KÜSZÖBön kívül BŐ, belük SZŰK a tér. Kívül ÖBlös, tágas, BŐ a térség, ehhez viszonyítva, belül SZŰK, azaz SZŰKEBB, s e jellemző beépült a névbe. KÜSZÖB – BÖ SZŰK – SZŰKEBB.
KüSZöB – Bő SZűK – SZűKeBB hangváz: K-SZ-B – B-SZ-K – SZ-K-B
A KÜSZÖBöt illetéktelenül átlépő idegenre BŐSZEK a háziak.
KüSZöB – BőSZeK hangváz: K-SZ-B – B-SZ-K
A ház gazdája BÜSZKE a KÜSZÖBön kívüliekre és belüliekre egyaránt.
KüSZöB – BüSZKe hangváz: K-SZ-B – B-SZ-K
Aki átlépi a KÜSZÖBöt, a család élettér közepébe, a SZÍKBA lép be.
KüSZöB – SZíKBa hangváz: K-SZ-B – SZ-K-B
A családtagok jussának KISZABása a KÜSZÖBön belül történik. A KÜSZÖBön kívülieket a KÜSZÖBön belül osztják el.
KüSZöB – KiSZaB hangváz: K-SZ-B – K-SZ-B
ZIGÓTA – a fogamzást követően a ZIGÓTA elkezd osztódni, azaz TAGOZÓdik: ZIGÓTA – TAGOZÓ. Gyökátforgatás nyomán alakult ki a görög szó: ZI-GÓ-TA – TA-GO-ZÓ, akár a SZÓTAGolás.
ZiGóTa – TaGoZó – SZóTaG hangváz: Z-G-T – T-G-Z – SZ-T-G
DENEVÉR – a DENEVÉR – RÉVENED 180 fokban átfordítva, a kis állat egyik fő jellemzőjére a RÉVületszerű alvóállapotára utalhat. Régiesen: álomba RÉVEND, RÉVENED.
DeNeVéR – RéVeND hangváz: D-N-V-R – R-V-N-D
A hiedelem szerint VÉREDEN él, azaz vérszívó.
DeNeVéR – VéReDeN hangváz: D-N-V-R – V-R-D-N
A DENEVÉR kiszáradhat, ezért NEDVRE, nedves helyre van szüksége.
DeNeVéR – NeDVRE hangváz: D-N-V-R – N-D-V-R
A DENEVÉR szeret megbújni a lakások VERANDÁin. „Csapong a denevér az ereszt sodorván.” Arany. J.
DeNeVéR – VeRaNDa hangváz: D-N-V-R – V-R-N-D
A csapongó DENEVÉR akkor csap le rád, hirtelen, amikor nem VÁRANDÓ.
DeNeVéR – VáRaNDó hangváz: D-N-V-R – V-R-N-D
KALÁNY, KANYÁL – ma KALÁN, KANÁL.
KaLáNY – KaNYáL hangváz: K-L-NY – K-NY-L
Fő jellemzői nyomán kapott nevet. Régies nevén beszédesebb.
A KALÁNY a KALÁNYoló, kavargató, a KANYÁL a KÉNYÁLÓ, kínáló. KANÁL – KÍNÁL – KÉNÁL A szó hangjaival leírhatók a használati tárgykör vonatkozó szavai.
A KALÁNY-nyal KALÁNYol a LÁNYKA, kezében jól is áll a faKALÁNY. KANYÁLlal tálal, KÉNYÁL. A LÁNYOK a főzés műveleteire idejében felkészülnek, s így a KALÁNY forgatására, használatára, a KALÁNYolásra is.
KaLáNY – KaNYáL – LáNYKa – LáNYoK – KéNYáL hangváz: K-L-NY – K-NY-L – L-NY-K – L-NY-K – K-NY-L
Hajdanán a családban felváltva ettek a KALÁNY-nyal, a közös KALÁNYon vegyültek a NYÁLAK. Ha nem mossák meg rendesen, NYÁLKA marad rajta. Később mindenkinek KÜLÖN KALÁNYA lett, amit övre kötve hordtak.
KaLáNY – KüLöN – NYáLaK – NYáLKa hangváz: K-L-NY – K-L-N – NY-L-K – NY-L-K
A KALÁNY-nyal mohón NYAKALja az ételt a NYALÁNK.
KaLáNY – KaNYáL – NYaKaL – NYaLáNK hangváz: K-L-NY – K-NY-L – NY-K-L – NY-L-N-K
NYALKA legény vagyok, NYALÉK s NYELÉK a KALÁNY-nyal, s vigyázok, nehogy leegyem magam a LÁNYOK előtt.
KaLáNY – NYaLKa – NYaLéK – NYeLéK – LáNYoK hangváz: K-L-NY – NY-L-K – NY-L-K – NY-L-K – L-NY-K
Ha éhes vagyok KALÁNY után NYÚLOK, NYÓLOK, s minden finom falat előtt megNYÍLOK. A KALÁNY előtt megNYÍLIK a száj.
KaLáNY – NYúLoK – NYóLoK – NYíLoK – NYíLiK hangváz: K-L-NY – NY-L-K – NY-L-K – NY-L-K – NY-L-K
A KALÁNY, KANYÁL a KÍNÁLó, KÉNYÁLó eszköz. A KALÁNYt végül KINYALom.
KaLáNY – KaNYáL – KéNYáL – KiNYaL hangváz: K-L-NY – K-NY-L – K-NY-L – K-NY-L
PÜNKÖSD – ezt a bérnyelvészet a görög pentekoszta szóból eredezteti. Tehát, szerintük nem magyar szó.
Mi történt PÜNKÖSDkor?
Jézus azt ígérte, hogy SOK NÉP jut el az ő tanításai megismerésére mindenféle nemzetből, és megkapják áldását. Amikor megtörtént, tényleg felkiálthattak tanítványai: DE SOK NÉP! Mondhatták uruknak imában: A PÜNKÖSD a SOK NÉPEDről szól, akik megtértek hozzád. A PÜNKÖSD szó teljesen átfordítva: DSÖKNÜP. Ha csak a szó hangvázát vesszük: D-S-K-N-P, azaz: De SoK NéP. Másik változat: S-K-N-P-D: SoK NéPeD.
PüNKöSD – De SoK NéP – SoK NéPeD hangváz: P-N-K-S-D – D-S-K-N-P – S-K-N-P-D, azonos hanganyag.
ORION – a ma ORION néven ismert csillagkép is a teremtés ősnyelvén, az egynyelvűség idején kapott nevet. Fő jellemzője: az égbolt ORJÁN, ORJON áll. Nincs görög, latin vonása a névnek. Az OR – RO ősgyök jelentése: kiemelkedés és ellentéte: bemélyedés. Ha az R előtt van önhangzó, akkor többnyire kiemelkedést, emelt értéket jelöl: ARany, ARa, ARarát, ÁRad, ERő, ÉRték…
Mivel az ember minden jót, áldást a mennyből vár, így jelentheti azt is: az ÚR JÖN onnan. Az ÚR JÖN az ORJON.
A fentiekből látható, hogy mindannyi ősnyelvi eredetű, és magyarázat csak a mai magyarázó nyelven, magyarul adható a megnevezésekre. Fölösleges fáradozása a bérnyelvészetnek idegenből eredeztetni e megnevezéseket. A szavak hangvázai igazolják ősnyelvi, azaz magyar eredetüket. A kialakuló szavak, megnevezések hanganyagával körülírhatóak a megnevezett fő alapjellemzői. Rengeteg ilyen szó van. E szavakat mind a CzF Szótár, mind a mai bérnyelvészet idegen nyelvekből származtatja, vagy nem tudja, honnan is származnak.
A bérnyelvészet szerint a magyar nyelv összelopkodott szavakból áll, egyik sem eredeti magyar szó, csak beilleszkedett a nyelvbe. Szerintünk épp fordítva van. Az utódnyelvek szókészlete az ómagyar ősnyelvből származik, amelynek egyenes ágán megmaradt a mai magyar nyelv. Sőt, inkább azt kell mondanunk, hogy a bérnyelvészek, ők maguk az innen-onnan „összelopkodottak” (Budenz et Co), s csak ügyeskedőn beilleszkedettek.
A mai vezető nyelvészekre is elmondható: lelke mélyén egyiknek sem volt sajátja a magyar nyelv úgy, mint Kosztolányinak. Nincs mélyen bennük, nincs vérük csöppjeiben, idegeik dúcában, metafizikai rejtélyként.
Ma sem az, csak beszélik, de értelmét mélységeiben soha nem kutatják, és nem is értik. Csak beszélik a nyelvet!
Belebújtak a magyar nyelv idegeinek dúcába, vérének cseppjeibe hamisító szándékkal!
Kitűnően megtanultak mellébeszélni, hazudozni nekünk a magyar szavak eredetéről.