A szavak, megnevezések kialakulásakor mindig a külalaki kép által láttatott jellemzői épültek be, kiegészülve később a viselkedés, életmód jelenségeit kifejező gyökökkel, hangcsoportokkal.
A növények terméseik neveibe is beépülnek hasznossági jellemzőik, és hatásuk a fogyasztóra.
PÓNYIK – a PÓNYIK alma nevében ott van a begyűjtése utáni utóérése, idővel PONYul, PONYIK, puhul, írhatnánk: NYOPIK, nem kizárható e változat léte sem valamely tájnyelvben. De ugyanígy puhul, PONYIK a LASPONYA is, amely szintén PONYULÁSI folyamaton megy át. Jelképesen a KOPONYA, a benne levő elmei képesség is érik, PONYIK az észérlelő esztendők nyomán.
PoNYiK – KoPoNYa – LaSPoNYa hangváz: P-NY-K – K-P-NY – L-S-P-NY
LaSPoNYa – PoNYuLáS hangváz: L-S-P-NY – P-NY-L-S
MÁK – a MÁK nevében a többes számot, a MAgvaK sokaságát a szóvégi K hang mutatja: soK MÁK vannak benne. De fordítva a szót – KÁM – látható, hogy azok elrejtve, védetten KAMu, alvó, KUMáló állapotban vannak, bent sötétben, takarva, akár a KAMion rakománya.
A LEVENDULA, LEVINDULA – bár már esett szó róla – szintén nevében viseli egyik fő jellemzőjét – nyugtató hatását. A LEVENDULA a hivatásos nyelvészet szerint latin eredetű, de lássuk, mint mond a név eredeti ősnyelvi elemzésben, azaz magyarul?
Ha megfordítjuk a szót: LEVINDULA – ALUDNIVEL. Vagyis a LEVENDULA, LEVINDULA illata nyugtató, jó ALUDNI VELe. De nemcsak, hanem fürdővize, azaz LEVE is hasznos, hiszen ettől beINDUL a LEVÉN INDUL a szervezet idegrendszerében egy jótékony nyugtató, idegi egyensúly helyreállító folyamat.
Jó aludNIVELe. A NIVEL az ősnyelvben szintVONAL értelmű volt, bár e szó nincs jelen a mai magyar nyelvben, de felleljük az utódnyelvekben az említett jelentéssel. A szó hangjainak átforgatása: VONAL – LAVON – NOVAL – NIVEL, de a hangváz is bizonyít. A szintVONALAD, a NIVELED nem szabad LEVINNED egy észszerű szinten alul.
NiVeL – VoNaL hangváz: N-V-L – V-N-L
NiVeLED – VoNaLaD – LeViNNeD hangváz: N-V-L-D – V-N-L-D – L-V-N-D
LEVENDULA illatával ALUDni, aludNIVELe jó, mivel kellemes egyenletes szintVONALú az ALUDvás: LAVON-DULA. A LEVENdula, levenDULA nem DÚLÁ fel az ALUDvás nyugalmát.
LeVeNDuLa – aLuDNiVeLe hangváz: L-V-N-D-L – L-D-N-V-L
De mást is találunk e névben. A LEVEN – NEVEL átfordítás mutatja, hogy a LEVENdula kúrával beLENEVELED szervezetedet, idegrendszeredet már az INDULástól kezdve a nyugalomra, beINDULA VELE, tőle egy jótékony hatás.
LeVeNDuLa – iNDuLa VeLe – beLeNeVeLeD
hangváz: L-V-N-D-L – N-D-L-V-L – b-L-N-V-L-D.
A levenDULA idegi elláGYULÁst (d > gy) előidéző. Ám – mint minden a teremtésben – az ellenkező hatást is kiváltja, ha szükséges.
A LEVENdula, levenDULA lehet jó értelemben GYULAsztó (gyullasztó), felDÚLÓ, LENDÜLŐ hatást kiváltó is. A LEVÖNDULA NÖVELENDI serkenti az érzéki, kéjérzeti ingerhatást, ha NŐVEL van a férfi, LÉVÉND ez mindkettőjük örömére. A LEVENDULA illatától felfelé ÍVELEND a testi-érzelmi állapot, lelkileg ÍVELŐDNÉL a magasba.
LeVeNDuLa – íVeLőDNéL hangváz: L-V-N-D-L – V-L-D-N-L
LEVENDULA illatától a magasba ÍVELEND az érzelmi összesség.
LeVeNDuLa – íVeLeND hangváz: L-V-N-D-L – V-L-N-D
NŐVEL (nej) ALUDVA, a termékeny szaporító kéjhatást NÖVELENDI.
LeVeNDuLa – NőVeL aLUDó hangváz: L-V-N-D-L – N-V-L-L-D
LeVeNDuLa – NőVeLeNDi hangváz: L-V-N-D-L – N-V-L-N-D
A LEVENDULA pihentető hatása utáni alvás nyomán a test LENDÜLŐVÉ válik.
LeVeNDuLa – LeNDüLőVé hangváz: L-V-N-D-L – L-N-D-L-V
Érzelmileg csak úgy ÍVELŐDNÉL a magasba a lendülettől.
LeVeNDuLa – íVeLőDNéL hangváz: L-V-N-D-L – V-L-D-N-L
LEVENDULÁval, mintegy elsimítod, NIVELÁLOD érzelmi egyenetlenségeidet.
LeVeNDuLa – NiVeLáLoD hangváz: L-V-N-D-L – N-V-L-L-D
Hatásos kezeléssel visszaállítja, visszaköveteli, VINDELÁLja, VINDIKÁLja (l > k) az egészséges eredeti állapotot.
LeVeNDuLa – ViNDeLáL – ViNDiKáL
hangváz: L-V-N-D-L – V-N-D-L-L – V-N-D-K-L
A MANDULA szót, a gyümölcs nevét, a hivatásos nyelvészet a latin nyelvből átvettként jegyzi, holott a gyökelemzés igazolja eredeti ősnyelvi, azaz magyar eredetét.
A MANDULA neve is átfordítva válik nagyon beszédessé, és igazoltan ősnyelvi eredetűvé, azaz magyarrá: MANDULA – ALUDNÁM.
MaNDuLa – aLuDNáM hangváz: M-N-D-L – L-D-N-M.
A nyugtató hatása olyan, mintha a kellem DALLAMÁN ringatna, s én csak elzsongítva átALUDNÁM az éjt egy kellemes altató DALLAMÁN.
MaNDuLa – DaLLaMáN hangváz: M-N-D-L – D-L-M-N
Az ősnyelven a DILI szó boldog, szerelmes állapotot jelentett. A MANDULA segít javítani az én DILIMEN.
MaNDuLa – DiLiMeN hangváz: M-N-D-L – D-L-M-N
A MANDULA magvak nyugtató hatása ismert. A gyógyászat többféle INDULÓ betegség DÚLÁsa ellen ajánlja megelőzésként. Hasonlóan felerősítő, LENDÜLŐ hatást kiváltó, mint a levendula. A különbség: egyik levével, illatával, párlatával, a másik a magvaiban rejlő hatóanyaggal. A MANDULA magvak által tartalmazott tápanyagok mintegy LENDÜLŐIM lehetnek életjelenségeim elevenebbé tételére.
MaNDuLa – LeNDüLőM hangváz: M-N-D-L – L-N-D-L-M.
Hosszas kúra után annyira fellazít, mintha jó értelemben tested MÁLLADNA szét.
MaNDuLa – MáLLaDNa hangváz: M-N-D-L – M-L-D-N.
Utódnyelvi nevei: angol ALMOND, német MANDELN, holland AMANDELEN, azonos hangvázra épülnek.
MaNDuLa – aLMoND – MaNDeLN – aMaNDeLeN
hangváz: M-N-D-L – L-M-N-D – M-N-D-L-N – M-N-D-L-N.
Az észak-germán nyelveknél kis eltérés az R hang: svéd MENDLER, dán, norvég MANDLER, izlandi MÖNDLER.
MaNDuLa – MeNDLeR – MaNDLeR – MöNDLeR
hangváz: M-N-D-L – M-N-D-L-R – M-N-D-L-R – M-N-D-L-R.
————————————————————————————————
A teremtés nyelve, az ómagyar ősnyelv, a mai magyar nyelv kifejezési eszköztárában élő, lépten-nyomon kimutatható, követhető: kór és gyógymód vagy kutyaharapást szőrével jelenség. Azonos kulcshang készlettel, azonos vázhangokkal fejezi ki a két szögesen ellenkező, ellentétes értelmet – esetenként jót és rosszat.
————————————————————————————————
BURJÁN – Buján növő gyom. E szó a bérnyelvészet szerint: szláv. A BURJÁN szó a B.R – R.B gyök bővítménye: BuR – RoB. A népi nyelvben található a kiBURran szó, a ROBban társa, amely a bőség miatti kitörést írja le. A BURján a termő földBURkot, talajt beBORító, BURkoló hasznavehetetlen, igen gyors növésű növényösszesség.
Az RJ hangcsoport – URJÁ – a bORJÚ, csERJE, ERJEd, gERJEd, pERJE, sARJAd, vIRJAd szavakban eRőtelJes, gyors növekvést szemléltető.
Az RJ – JR kötött mássalhangzó-páros, ez esetben R.J – J.R alvógyök: RaJ – JáR, –s tömeget, mozgást leíró. A BURJÁN valóban BUJÁN nagy RAJban növő gyom, úgymond: szerteszét beJÁRja a Földet. Az elBURJÁNzik szót hasonlatként használják bekövetkezett túlsűrűsödésre.
A szóvégi J.N – N.J gyök: JáN – NőJ, JáNY – NYáJ. Nem tudni a sok burJÁNnak, burJÁNYnak milyen szerepe volt az Özönvíz előtti Földön, ahol nem gyomként, hanem buJÁN növő, termő hasznos növényként kínáltak gyümölcsöt, és az emberek is hosszú életet éltek. Ezt a JÁN gyök sejteti, hiszen az a JÁNos névben is a JÁNYos szelídséget, JÓságot jelent. Ugyanakkor: JÁN – GYÁN – GYÁM. A nyelvben sosem rögzültek valótlanságok. Minden hangnak, gyöknek értelme van, amelyet bevisz a kifejezés mondanivalójába, s kikerekíti azt, akár gyakorlati szerepére utalva is.
A BURJÁN – JÁNBUR átfordítás mutatja, hogy a sok mérgező BURJÁN közt van JÁMBOR gyógyító növény is.
BuRJáN – JáMBoR hangváz: B-R-J-N – J-M-B-R.
A vízgyűrű (hidroszféra) leszakadása után káros sugárzásoknak kitett Föld és élővilága elsatnyult. Mára a burJÁN haszontalan gaNÉJ lett. Ám nem mindig volt így, mert egyetlen haszontalan növény sem teremtetett a Földre.
A B.R – R.B gyökkel alkotható a BŐR szó, a REBeka név, amelynek alapjelentése: szép BŐRű, KEBlű lány. A BŐR szépségének megőrzéséhez sok – ma BURjánnak, burJÁNYnak számító – növény szolgáltat ápoló anyagot a JÁNYok, nők számára. Mondhatjuk: NYÁJas hatású, kedvező eredménnyel a BŐR BÁRsONYosságának megőrzésében.
BuRJáNY – JáNYBőR hangváz: B-R-J-NY – J-NY-B-R.
Ezekből a növényekből nyerhetők oly kivonatok, amelyek kitűnő festékanyagok.
A szó nem szláv eredetű, hanem ősnyelvi. Összevethető a buja címszónál leírtakkal.
RJ – JR: a buRJán gyorsan eRJedő, teRJedő növények összessége, de amelyek még így is jók némely testi baJRa gyógyítóként. Némelyik báJRa, kéJRe szépítőként is, de van olyan, amely száJRa, azaz ehető gyümölcsként hasznos.
Az állatoknál is a külső látható alaki kép és fő jellemzőik voltak a névadók.
LAJHÁR – az egyébként rokonszenves LAJHÁR nagyon lassú mozgású, lusta, nem siet. Ha – fára felmászik, lustán végigfekszik az ágon. Nevében ott a jellemzője, lustán, LAJHÁN, LANYHÁN RÁHAJOL az ágra.
LaJHáR – RáHaJoL hangváz: L-J-H-R – R-H-J-L
A LAJHÁR lustán ernyedt, HAJLÉkony, úgymond: HAJLÁR.
LaJHáR – HaJLáR hangváz: L-J-H-R – H-J-L-R
Székelyföldön ma is nagy LAJHÁRnak mondják a semmittevő, lusta embert. Ez az ősiségből maradt, amikor még lusta LAJHÁRok éltek az ősnyelvet beszélők közelében.
KAMÉLEON – eredeti neve KAMULÉNY, hiszen rejti, KAMUzza önmagát, LÉNYét a környezete szerint váltva színét.
KaMéLeoN – KaMuLéNY hangváz: K-M-L-N – K-M-L-NY azonos hanganyag.
Ez oly szembetűnő jellemzője, amely fő névadóvá vált. Mondhatja erre egy bérnyelvész: szamárság! Ő ugyanis a száraz, élettelen latin-német grammatikai szempontból elemez. Nem érdekli a(z) – ősnyelv hangjai, gyökei, hangcsoportjai közt rejlő – mély mondanivaló. Ám nézzük, mi történik a KAMULÉNY színeivel? A további hang-, gyökelemzés előhozza a másodlagos jellemzőit is. Mit mond el a szó az alkotó hangjaival, ha a névadó jellemzőket kutatjuk mögötte? A KAMULÉNY minden színe MULÉKONY, változó.
KaMuLéNY – MuLéKoNY hangváz: K-M-L-NY – M-L-K-NY
Azonos hangokkal mutatja az állat fő jellemzőjének egyik alapvonását, színeinek gyorsan elő-, és tovatűnő látványát. A KAMULÉNY mondhatná: MULÉKONY színeimet a környezetem színei szerint váltva NYOMULOK előre.
KaMuLéNY – NYoMuLoK hangváz: K-M-L-NY – NY-M-L-K, azonos hanganyag.
A K és T hangok közös jellemzője: erős hangok. Egyik Kemény, a másik paTTanó, így esetenként egymással válthatók. A KAMULÉNY fenti fő jellemzője, egy kitűnő teremtői TALÁLMÁNY.
KaMuLéNY – TaLáLMáNY hangváz: K-M-L-NY – T-L-L-M-NY, azonos hanganyag rokonhangokkal.
Színének váltogatása KELLEMES, hatást keltés – KELLEMÉNY, látványa (mint: kelés = kelevény, úgy kellem keltése = kellemény), amin ÁMULOK ÉN, az ember.
KaMuLéNY – KeLLeMéNY – áMuLoK éN
hangváz: K-M-L-NY – K-L-M-NY – M-L-K-N, azonos hanganyag.
KAMULÉNYként színt váltva NYÍLOK ÁM más színek felé is.
KaMuLéNY – NYíLoK áM hangváz: K-M-L-NY – NY-L-K-M
OROSZLÁN – ugyanilyen az OROSZLÁN, népiesen, régiesen OROSZLÁNY, amely ERŐS, és OROZó, URUSZ LÉNY, majd módosult: OROSZLÁNY.
Az oRoSZLáNY – eRőSLéNY – uRuSZLáNY
hangváz: R-SZ-L-NY – R-S-L-NY – R-SZ-L-NY.
Az OROSZLÁNY áldozatát FOSZLÁNYRA szedi szét.
Az oRoSZLáNY – FoSZLáNYRa hangváz: R-SZ-L-NY – F-SZ-L-NY-R.
Mindkét hangvázban az ősnyelvi – erőt leíró – két hang kezdő: R, F.
MEDVE – az ERŐS, e jellemzője okán kapta az ősnyelvi URUSZ nevet. A MEDVE szereti a NEDVEs és MEDVEs, vizes környezetet. A saját ODVÁban, MEDVÉben (birtokos eset) lakó MEDVEs, NEDVEs MEDVE. A MED üreget is jelent a MEDence, MEDer szavakban. A MEDben, üregben élő méhek által gyűjtött MED, azaz méz is a kEDVEnce, szereti EDVE a lép NEDVÉt, a mézet. A MEDVE növényevő, de ragadozó is. Békésnek látszó viselkedésből könnyen vált át táMADóVÁ. Özönvíz előtt minden állat növényevő volt.
A MEDVE az ősnyelven más megnevezéseket is kapott fő jellemzői nyomán. Hatalmas ERŐS, URUS, eszezve URUSZ, ragadozó ORZÓ, odúját, zsákmányát ŐRZŐ, ezek mind jellemzői voltak, maradtak. A MEDVE utónyelvi nevei e fentiek módosulata. A latin és származéknyelveiben: URSUS, olasz ORSO, francia OURS, román URS alakra módosult.
BaR – RaB, gyökből induló neve: BARlangban lakik, nagy RABló BARom, BARna a színe. E jellemzőkről a germán eredetű nyelvekben BEAR, BÄR, BJØRN, BJÖRN stb. A szláv nyelveken, oroszul: МЕДВЕДЬ = MEDVED, horvátul: MEDVJED, csehül: MEDVĚD és mások. E fenti nyelveken részletes, teljes, átfogó magyarázat a megnevezésekre az állat összes jellemzőinek beleszövésével – úgy, mint fent magyarul – nem adható, de lehet küszködni.
BÖLÉNY – a BÖLÉNY, nagytestű, BŐ terjedelmű testtel bíró LÉNY, összevontan BŐLÉNY, BÖLÉNY. A BÖLÉNY egész nap legel, sokat eszik, NYELŐBB, mint a többi kérődző.
BöLéNY – NYeLőBB hangváz: B-L-NY – NY-L-B
A BÖLÉNY párviadalban verhetetlen más kérődzővel szemben. Ő a NYERŐ, az esélyesebb, a NYERŐBB (l > r).
BöLéNY – NYeRőBB hangváz: B-L-NY – NY-R-B.
Több mint valószínű, hogy az olasz BOLOGNA és a francia BOULOGNE települések valamint Brassó központi BOLONYA városrésze, valaha legelő volt, és a kezdetek idején épp a tömegesen ott élő BÖLÉNYekről kapták nevüket. A BÖLÉNY név később az olasz és francia nyelvek hangzástörvényei szerint módosult, olaszul BOLOGNA és a franciául BOULOGNE alakra. A kiejtés is igazolja a feltevést, hisz a GN kötött mássalhangzó-párost ők NY hangként ejtik.
BöLéNY – BoLoNYa – BuLoNYe hangváz: B-L-NY – B-L-NY – B-L-NY
NYÚL – az iNALás közben elNYÚLó testéről, pihenéskor LANYhán hosszan elNYÚLó lusta létéről kapta nevét.
BURZSOÁZIA – Kizsákmányoló uralkodó osztály. A bérnyelvészet szerint francia szó.
A BURZSOÁ megnevezés a B.R – R.B gyökre épülő szó: BuR – RoB. A szó értelmének megfejtéséhez a B.R gyökből induló szavakat vizsgálva kiderül: az alapgyök értelme, jelentése a termőtalajt BURkoló növényzettel, a földBURkon történő, alapvető életszükségletekkel, és az azt előállító ráBOToló, RÁBotoló, ROBotoló munkával kapcsolatos.
A szó fő elemei: BUR-ZSOÁZ-ZIA. A BUR a POR, a föld, ZSOÁZó a megmunkáló, ZIA, BIA, DIA, CSIA, a művelet. Ők a földBURok RABjai, munkálói, a BUR ZSOÁZói, művelői. A Bibliában van egy BOÁZ nevű ember, aki földművelő gazda volt, aki ZSOÁZta, jelen idejű kifejezéssel: ZSOÁZja, a BURt, a PORt, a BÁGYat, a termőföldet. A zsidók ekkor még az ősnyelvet beszélték, tehát a név a mai magyar nyelven elemezhető. A BOÁZ és ZSOÁZ ugyanazt jelenti, lásd fentebb: ZIA, BIA, DIA, CSIA. A szó valamikori alakja BURZA, BURZSA, BÖRZSE is lehetett. De akár BURGYA, GYABÚR is, mint a BÚR, POR, föld, talaj JOBítója, GYOBítója, GYÁBítója, GYArolója, de lehet a termőföld, a BÁGY, a GYÁB URa is, aki JOB BÁGY-gyá művelte a talajt.
Ennek nyomán ragadt meg némely utódnyelvben a jó módba kerültek GYABÚR megnevezése. Ilyen a román CHIABUR, amely ősnyelvi örökségük.
A munkától betegesen iszonyodó, semmittevő, a csavargást, tekergést kedvelő, bármily becstelenségre is képes, szószátyár – üres, tartalmatlan, gyakorlati megvalósításra alkalmatlan szövegeket locsogó – liberális-kommunista felbujtók lejáratták ezt a tisztességes munkát végző népréteget, akár az elvtárs szót. Tisztelet a kivételnek, mert azért akadt köztük néhány.
A B.R gyökből sarjadnak: barack, barom, barázda báró, bárány, bér, béres, bérlő, bír, birka, bíró, birtok, bor, borona, bőr, búrján és más szavak. A BOJÉR szó egyik jelentése: földművelő, gazdálkodó. Akik a termőtalajt, a föld jól ROPpanó BŐRét, BURkát, PORát BUJán beBORító, hasznos és haszontalan növények közt kemény ROBotoló munkával termelik meg az élelmező terményeket. Ez a BOR, BUR gyökök mögötti értelem. A dél-afrikai szorgalmas BÚRok is ez osztályhoz tartoztak. A valóságban az egyszerű falusi földműves volt a termőföldet szerszámaival BORZOló, mORZSOló, mORGYOló BURZSA, BURGYA. Az, aki a pERZSElő napon, a kemény munkától felhORZSOlt tenyérrel végigdolgozta a napot, és este még kukoricát vagy más magvakat mORZSOlt az állatainak. E körhöz tartozó kifejezések még: tORZSA, petERZSElyem (székelyül), pORZSOl, pÖRZSE. De a pergő-forgó, pERZSElően serény forró ERZSÉbet, ÖRZSE is. A bURZSOá osztály, a termelői tÖRZS. Őket tartották a dÖRZSÖlt kommunista elnyomók BURZSOÁ osztályhoz tartozóknak. Ezeknek a viszonylag jó anyagi helyzetét mindig irigyelte a semmittevő, csavargó, hitvány kommunista-liberális népség. Így lett a társadalmi osztályok mesterséges kialakításakor francia nyelven –, de ősnyelvi gyökből – a BURZSOÁ megnevezés a gazdagabb rétegre rásütve. Ez is a vérfertőző francia forradalom „áldásai” közé tartozó. Ismerve az emberi önzést, nem kizárt, hogy voltak sokan köztük dÖRZSÖlt elnyomók is, de semmivel sem rosszabbak a maiaknál. A BÚR gyökszó a termőtalaj, BURok, a föld BURkát megművelő BÚR, PÓR, a föld PORának művelő emberét a PARasztot is jelenti.
A szóban levő OÁZIA, jelen van a sivatagi OÁZIS buja zöldÖVEZete (övezés – ovázis – oázis), s amely a jól vezetett tanyagazdaságot is jellemző látvány.
A szóban levő RZS páros, mint R.ZS – ZS.R alvógyök: RiZS – ZSíR. Hangjaival alkotható szavakból látható, hogy RIZS, ROZS, RÓZSa és egyebeket termesztők, akik úgymond kemény munkával kicsikarták, „kiZSARolták” a föld, ZSÍRját.
A Z hangcsoport – ÁZI – az élelmEZŐ mEZŐ, a megalapOZOttság, bIZAlom, a mEZŐn a tŰZŐ napon égő, máskor esőn ÁZÓ, néha fÁZÓ, dolgOZÓ. E népréteg az emberiség élelmiszerellátója.
A ZIA (dia) jelentése: munka. A tevékenységhez fűződő jelenségeket leíró szavak, magyar nyelvelemekből állnak.
JOBBÁGY – a hivatalos változat hűbéri alattvalóként jegyzi. A JOBBÁGY megnevezés az ősiségben a JÓ FÖLD, a JÓ BÁGY megművelőjét jelentette. JOB – BAJ gyök az ősnyelvben: munka, munkavégző értelmet is hordozott, a JOB az erőkifejtést, a BAJ a megoldandó feladatot jelentette.
Székelyföldön a gazdasággal járó gondokat ma is BAJ szóval nevezik: reggeli BAJ, estéli BAJ, az állatok, a ház körüli teendők ellátása, elvégzése. Ezek a JÓ BAJok sorába tartoznak. Az volna rossz előjelű nagy BAJ, ha nem volnának ilyen BAJaik, mert az koldusszegénység.
A JOBBÁGY összetett szó, a földet művelőt, munkálót, a földművest jelentette: JOB = munka, munkás, műves, BÁGY = föld. Együtt: JOBBÁGY = földműves.
A BáGY – GYáB, jelentette a jól megművelhető, BÁGYasztható termőföldet, amelyet GYÁBok, vizes árkok segítségével öntöztek. A GYÁB jelentett még enyhén mélyülő lankás lejtőt is. A BÁGY gyök az alföldi és erdélyi HortoBÁGY nevekben a jól megművelhető kertgazdálkodásra (kert = hort) alkalmas BÁGYadt, porhanyós földet jelenti, amely JÓl BÁGYasztható, azaz művelhető. Ugyanígy az udvarhelyszéki BÁGY falu nevében is.
A JÓ BÁGY, JOB BÁGY értékes, tehetséges földművelő volt valaha. Ezek a JOB BÁGYok, földművelők kitűnően értettek a BÁGYoló munkához már a kezdetben a vizek síkságán, Mezopotámiában. JÓBok, dolgos emberek, jó BÁGY megművelők. Az első, akit e néven ismerünk: a bibliai JÓB. De nem ő volt az első, akit így neveztek, csak egy volt közülük. A megnevezés azt is mutatja, hogy békés JÓ emberek voltak a BÁGY művelők, JOBBak a többinél.
A JOBBÁGY megnevezés kezdetben a termőföldjét jól művelő, JÓl BÁGYasztó gazda volt. Bővebben a címszónál.
KÉMÉNY – a KÉMÉNY a magasban van, ahonnan a messzeséget KÉMleli. Ugyanakkor messziről látható, azaz KÉMlelhető, és a füst létéről, nem létéről megállapítható, KÉMlelhető, hogy otthon vannak, avagy nem. A KÉMÉNYen MÉN KI vagy KIMÉN a füst. A név azt is elmondja, hogy a KŐépítMÉNYek kezdeténél a KÉMÉNY, mint a KEMENYCE tetőre kivezető folytatása, részeleme volt a közép, mint függőleges gerinc, a legKEMÉNYebb eleme a háznak.
KéMéNY – KiMéN hangváz: K-M-NY – K-M-N.
A KÉMÉNYen KINYOMul a füst, vagy a KÉMÉNY KINYOMja a füstöt.
KéMéNY – KiNYoM hangváz: K-M-NY – K-NY-M.
A KÉMÉNY KEMÉNY anyagból készül.
KéMéNY – KeMéNY hangváz: K-M-NY – K-M-NY.
A jól épített KÉMÉNY MOKÁNYul ellenáll minden viszontagságnak.
KéMéNY – MoKáNY hangváz: K-M-NY – M-K-NY.
Nem lehet csak úgy lomhán összeMONYÓKolt építmény. A MONYÓK, a KEMÉNY és MOKÁNY szöges ellenoldala.
KéMéNY – MoNYóK hangváz: K-M-NY – M-NY-K.
Ha túl magas a KÉMÉNY, könnyen beleüt a MENYKŐ.
KéMéNY – MeNYKő hangváz: K-M-NY – M-NY-K.
A DOKTOR szó már az ősiségben kialakult. Ha a népi nyelvet nézzük, a TUDOK szót röviden TOK alakban ejtik ki: TUDOK valamit helyett: TOK valamit. Tehát a TOK > DOK váltás is elképzelhető, hisz rokonhangok a T és D, a pattanó T hang zöngés daloló párja a D hang, így ez a zöngétlen > zöngés váltások egyike.
A ToR – RéT gyök jelent kiemelkedő magaslatot is a TORony szóban, de sokRÉTű TUDást is.
A TUDÓK TUDOROK, TODOROK, TÓDOROK, mindenféle TUDást összegző elmék voltak. Mindannyian idősek, hisz az élettapasztalat hozta az ismeret bővülését, a mindent átfogó TUDást, bölcsességet, ami csak úgy TÓDult belőlük.
A TODOROK átfordítva: KORODOT. Vagyis a KORODOT, KORODAT is nézem, és így elfogadom, hogy a TUDÓK, a TÁDÉK, TÓDOROK egyike vagy, akinek patinaként, KORODÁT üledékként halmozódott KOROKon ÁT az ismeretanyaga.
TuDoRoK – KoRoDaT hangváz: T-D-R-K – K-R-D-T.
A DOKTOR tehát a TUDÓK, a TUDOROK egyike volt.
DoKToR – TuDoRoK hangváz: D-K-T-R – T-D-R-K.
A DOKTOR sok ismeretet, tapasztalatot RAKTÁRozott el. A még fiatal tanulót kérdezték, kérdezik: jól elRAKTAD az elmédbe a TUDást?
Ehhez még az is hozzátartozik, hogy már az ősiségben az orvoslás része volt a borogatás, és fontos volt jó helyre kerüljön. Az ilyen DOKTOR megnézte, hogy jó helyre RAKTAD-e a borogatást.
DoKToR – RaKTaD hangváz: D-K-T-R – R-K-T-D.
Van azonban egy másik terület is, a vallástudomány, amelyen szintén DOKTORoknak neveztek elöljáró személyeket. Ezek szónokoltak, beszédkészségüket fejlesztve, használván torkukat. Tanács volt számukra: Ahhoz, hogy szónokként képzett legyél, fejleszd TORKODat! Ha átforgatjuk a gyököket: DOK-TOR – TOR-KOD.
DoKToR – ToRKoD hangváz: D-K-T-R – T-R-K-D.
Az első megbetegedések légzőszervet, TORKOT érintők lehettek, így a DOKTOR szó nem véletlenül találó itt is.
Nehéz betegség esetén éjjel is DEKRETik, zaklatják a DOKTORt, mert már akkora a baj, hogy a beteg KÉTRÉT görbülve fekszik az ágyon.
DoKToR – DeKReT hangváz: D-K-T-R – D-K-R-T.
GÁTER – a GÁTER RÉTEGeket TERGÁl a rönkből. A TERGA ősnyelven = RÉTEG.
GÁTeR – RéTeG – TeRGa hangváz: G-T-R – R-T-G –T-R-G.
TERGA – az eszTERGA is RÉTEGeket TERGÁl le a felületről.
eszTeRGa – RéTeG – TeRGa hangváz: szT-R-G – R-T-G – T-R-G
GLECCSER – a GLECCSER a hőingadozás miatti, úgymond: GÖRCSÖLŐ mozgásban, RECSEGŐ régiesen RECSELGŐ hangot bocsát ki: GLECCSER – GÖRCSÖL – RECSELG.
GLeCCSeR – GöRCSöL – ReCSeLG – ReCSeGLő hangváz: G-L-CS-R – G-R-CS-L – R-CS-L-G – R-CS-G-L.
MORÉNA – a MORÉNA – ANÉROM teljes átfordítás mutatja, hogy a jég által feltúrt ROMos kőhalmaz egyre NŐ, NŐ A ROM. Keletkezésekor ennek is van sajátos MORAJA, MORÉNJA.
MoRéNa – Nő a RoM hangváz: M-R-N – N-R-M.
JÁSZOL – a JÁSZOLnál (fn) JÁSZOLva (ige: jászol = jeszik, azaz eszik), lakik jól a LÓSZÁJ: JÁSZOL – LÓSZÁJ.
JáSZoL – LóSZáJ hangváz J-SZ-J – L-SZ-J.
JÁVOR – a fák közül a JÁVOR, IVOR az egyik legjobb anyag RÓVÓ, ROVÁJ munkára, faragásra, ROVásra: JÁVOR – ROVÁJ. Az ilyen ROVÁJ végző mestereket régen VÁJÁRoknak nevezték.
JáVoR – RoVáJ – VáJáR hangváz: J-V-R – R-V-J – V-J-R.
KALAPÁCS – a KALAPÁCS jó PACSKOLÓ. Kart lendítve, CSÁPOLOK, ütök, verek: KALAPÁCS – CSÁPOLOK, CSÉPELEK.
KaLaPáCS – PaCSKoL – CSáPoLoK – CSéPeLeK
hangváz: K-L-P-CS – P-CS-K-L – CS-P-L-K – CS-P-L-K.
KANKALIN – a nyíló KANKALIN, a tavasz nyílásának a jele, és kedvencük a NYULAKNAK is. Érdekes egyezés, akár a fentiek. KANKALIN – NILAKNAK – NULAKNAK.
KaNKaLiN – NYiLaKNaK – NYuLaKNaK
hangváz: K-N-K-L-N – NY-L-K-N-K – NY-L-K-N-K.
KÜSZÖB – a KÜSZÖBön kívül BŐ, belük SZŰK a tér. Kívül ÖBlös, tágas, BŐ a térség, ehhez viszonyítva, belül SZŰK, azaz SZŰKEBB, s e jellemző beépült a névbe. KÜSZÖB – BÖ SZŰK – SZŰKEBB.
KüSZöB – Bő SZűK – SZűKeBB hangváz: K-SZ-B – B-SZ-K – SZ-K-B.
A KÜSZÖBöt illetéktelenül átlépő idegenre BŐSZEK a háziak.
KüSZöB – BőSZeK hangváz: K-SZ-B – B-SZ-K.
A ház gazdája BÜSZKE a KÜSZÖBön kívüliekre és belüliekre egyaránt.
KüSZöB – BüSZKe hangváz: K-SZ-B – B-SZ-K.
Aki átlépi a KÜSZÖBöt, a család élettér közepébe, a SZÍKBA lép be.
KüSZöB – SZíKBa hangváz: K-SZ-B – SZ-K-B.
A családtagok jussának KISZABása a KÜSZÖBön belül történik. A KÜSZÖBön kívülieket a KÜSZÖBön belül osztják el.
KüSZöB – KiSZaB hangváz: K-SZ-B – K-SZ-B.
ZIGÓTA – a fogamzást követően a ZIGÓTA elkezd osztódni, azaz TAGOZÓdik: ZIGÓTA – TAGOZÓ. Gyökátforgatás nyomán alakult ki a görög szó: ZI-GÓ-TA – TA-GO-ZÓ, akár a SZÓTAGolás.
ZiGóTa – TaGoZó – SZóTaG hangváz: Z-G-T – T-G-Z – SZ-T-G.
A BOJTORJÁNról tudjuk, hogy nagy levelű gyomnövény, lila, fészkes virágzatú, és szúrós, mindenre tapadó termése van. A hivatásos nyelvészet szerint, török eredetű szó. A szókezdő B.J – J.B gyökből indul: BoJ – JoB. Tehát a növény csúcsán ORJÁN levő virág, a kiBÚJó kis BOJT a fő névadó jellemző. Csak rá kell nézni a virágra, egy kis BOg, amelyen rOJTOsan vannak a szirmok, csak épp fölfelé, tehát ránézésre bOJTOs. Virágzás után ORmós, úgymond ORJos labdaszerű kis csomó marad, amely beleakaszkodik a ruházatba. Az OR ősgyök a kiálló részek megnevezésének is kulcsa. A virág, majd a termés a tetején, viszonylag TORonymagasban, mintegy RÁTétként, ROT (köralakú), RŐT (vörös) BOJTként áll az ORJÁN. A lajtORJA (létra) csúcsa is Oromszerű, vagyis ORJA van. A sertés gerincének is ORJA van, az állat levágása után a gerinc egy húsosan hagyott részét a felfelé álló csontcsonkokkal ORJOsnak, ORJAsnak nevezik. A hegyek ORJA a csúcs. A növény neve tehát azért is BOJTORJÁN, mivel BOJT van az ORJÁN, a mindenbe beleakadó ORJÁN virágzáskor BOJTszerű szirmok vannak. Ez így teljesen magyarul magyarázható, érthető!
A szó hangjainak, szóalkotó elemeinek átforgatása – amely az ősnyelv szavainak egyik fő jellemzője volt – megerősíti a fentieket. A BOJTORJÁN neve egyike a legkönnyebben azonosítható szavainknak. Íme, a hangváz:
BoJToRJáN – oRJáN BoJT hangváz: B-J-T-R-J-N – R-J-N B-J-T.
A termése kis TOBoz, kis TOBJA van, amely az ORJÁN helyezkedik el és tüskék védik a magvait. A gyerek a másik gyerekre DOBJA, és ruhájukra tapad.
BoJToRJáN – ToBJa oRJáN hangváz: B-J-T-R-J-N – T-B-J R-J-N.
Ám van e szóban, névben más is elrejtve. Mivel növényről van szó, vizsgálandó az élő testre kifeJTett gyógyhatása is, amelyre utal majd minden növény megnevezése, amelyek sosem véletlenek. Fűben-fában orvosság van.
A BaJ – JoB gyök, de a szóban levő JT kötött mássalhangzó-páros is takarhat egy – testi BAJra alkalmazható, azt elfOJTÓ, egészségJOBBító, OJTÓ (oltó) – hatást.
A JT páros, mint J.T – T.J alvógyök: JóT – TeJ szavakban, a sajátos növényTEJre is utalhat, mint JÓT, JÓ hatást kiváltó teremtett anyagra, amely a sEJTEk közt kerengő ÚTJAin áthATJA a test szerveit, sEJTJEit, JOBBító hatással a BAJra. Talán azt is rEJTI e név, hogy e növényt gyógyításra alkalmazó beteg szinte lÁTJA a JOBBulást, oly gyors a folyamat.
Az RJ kötött mássalhangzó-páros az ERJED szóban utal e bURJÁnnak, gyomnak gyógyulást gERJEsztő hatására. E növény jó lehet kÉJRE, bÁJRA, hiszen a fÉRJ szóban is a gERJEdő erőt szemlélteti, amely nyomán sARJAk, utódok jönnek a világra. Ezt még a fÜRJEk tojása is gERJEszti. A biztató hAJRÁ szóban sem véletlen e hangcsoport jelenléte.
Megfigyelhető még, hogy a bOJTORJÁn nevében levő hangcsoport jelen van a felemelkedést jelentő-szemléltető, azt leíró lAJTORJA szóban. Ez a létra másik ősi neve. A létrán, LAJTORJÁN a csúcsra jutsz. Ez sem véletlen, mivel a nyelvben nincsenek véletlenek!
BoJToRJáN – LaJToRJáN hangváz: B-J-T-R-J-N – L-J-T-R-J-N.
A BOJTORJÁN nevében tehát tömören sűrítve benne van egészségre ható jellemzőinek leírása is.
PETREZSELYEM – P.T – T.P gyökből induló szó: PeT – TéP. A PET gyök utalhat a földből kiPETckelés műveletére is. A fordított TÉP gyök a növény földből kiTÉPését vagy leveleinek leTÉPve használhatóságát is jelenti. Érdekes felismerésre juthatunk a további névadó jellemzőinek keresésekor. A PETREZSELYEM ősnyelvi eredetű szó, neve: névadó jellemzőinek sűrítménye. A P hanggal kezdődő ősgyökök jelentenek védelmet, de a rendkívül kellemes testiséget (pi, po), a nemiség, szaPorodás jelenségeit is kifejezők. A PE ősgyök szintén ezek közül való. A PETrezselyem növénynek – az erre való készséget, képességet növelő – hatását már a kezdetek idején felismerték. A növény gyökere, szára, levele, azaz minden része serkentő hatóanyagot tartalmaz a PETE, TERmékenység, nemzőerő összességre. Az ősi PETRE, PETRA szó jelentése: SZIKLA, azaz KŐ, annak PATtanó és TÖRékeny jellemzőit összegezve. A TR hangcsoport – ETRE – a pETREzselyemben hatékony élettani fontosságú anyagok összessége TömöRül, akár a cITROmban. A pETREzselyem tömény hatóanyagrakTáR. A pETRE szókezdet utalhat a növény hatóanyagainak frissítő, tETTREkészséget (négyelés), munkaképességet növelő erejére is. A TREZS is értelemadó hangcsoport, amely szervezetre ható TRE (3x) jelképes paRÁZSló, ZSOngító erőt jelzi, akár a ciTROMnál. A TR páros, mint T.R – R.T gyök: TéR – RéT, a TÉRen, RÉTen TERmesztési helyen kívül, a növény felhasználási sokRÉTűségét, hatását is jelenti, egyike a fent említett TERmékenység. Az R.ZS – ZS.R gyök: ReZS – ZSeR, a paRÁZS, ZSARát szavakban tűzre utal, biZSERgető, vaRÁZSlatos hatásra. Azt jelenti, hogy a növény természetes „tüzes” SERkentőket tartalmaz. A ZS hangcsoport – EZSE – nagy értékről, kiterjedésről, kellemi hatásról beszél a varÁZSOl, lAZSÁl lEZSEr szavakban. Értékének ÁZSIója, hatásának jelképes súlya képletesen mÁZSÁval mérhető. Az ókorban varÁZSErőt tulajdonítottak neki. A ZS.LY – LY.ZS gyök: ZSeLY – LYeZS, finom SELYmes, elLAZító illat-ízösszesség. Ez akár a leveleinek szétmorZSOLása, vagy főtt gyökerének ízlelése. Az LY hangcsoport – ELYE – talán a sELYEmhez hasonló finomság, kellemes tapintás, hELYE szerinti besorolás, a zsÁLYA (gyógy), vagy hasonlatként: zsÖLLYE, mint drága, értékes ülőhELYE valakinek.
Az LY.M – M.LY gyök: LYeM – MeLY, a kelLEMesen goMOLYgó illata.
Székelyül PETÖRZSELYÖM, PETERZSELYEM, és nem véletlenül. A PETER, PETÖR szó egyik fordításban: TER-PE, TÖR-PE, a PETERzselyem, PETÖRzselyöm TERPE, TÖRPE növésű. A PETER, PETÖR sziklajelentésű is: nem hajlítható, csak TIPorható (tip – pit, pet), TÖRhető. A növény esetében, jelképes: felTÖRése, használata nyomán ERŐT adó (petör – törep – perőt). A T hangcsoport – ETE – a pETErzselyem levele, gyökere ÉTEkként kellemes, pezsdÍTŐ hATÁsú, de a már említett PETE, TERmékenység összességre is.
Az RZS hangcsoport – ERZSE – a petERZSElyemnek a szervezet sejtjeiben végzett SERkentő hatása. A pERZSEl, pÖRZSÖl, bÖRZSÖny (tűzhányó), dÖRZSÖl szavakban a tűz kifejezője. A petERZSElyem, petÖRZSElyöm felületi gyulladást gátló hatása is ismert, például rovarcsípés elleni bedÖRZSÖléssel. De hORZSOlt bőrfelületre is jó hatással van. Szárított levelét ÉTElekbe mORZSOlva is szórják. Gyökerének TÖRZSE, TORZSÁja különleges ízt kölcsönöz a hús-, zöldség- és más leveseknek, de a sülteknek is. A szóvégi EM kellEMi gyök, a nőiséghez is kötődő (ember, emlő stb.), de az EMésre, azaz evésre, EMésztésre alkalmasságot is jelenti. PETERZSELYEMmel BETÖRZSÖLÖM (régies).
PeTeRZSeLYeM – BeTöRZSöLöM
hangváz: P-T-R-ZS-LY-M – B-T-R-ZS-L-M.
Nem mellőzhető a szóban szó jelenség, a névben levő: ZSELYEM, SELYEM szó. Az ősnyelv a nemiséget, a szaporodást köti a SELYEM szóhoz. A SELYEM másik ősi neve: TAFOTA. A nő SELYEM finomságú MELYES bőre is egy névadó jellemző. A nemi nászt a SELYMES csusszanás okán nevezték FOTÁnak is. Székelyül némely tájon ma is. Ehhez hozzátehetjük a szóban levő, tűzre utaló ERZSE hangcsoportot, amely a BÖRZSÖny tűzhányó nevében is jelen van. A REZS gyök a paRÁZS szóban, szintén tűz. A bálokban mellőzött „peterzselymet, petrezselymet áruló” lány SELYMES bÖRZSÉs tÖRZSÉnek értékeit csak az ismeri meg, aki az életre szóló táncra viszi el őt később. A peTRezselyem – szinte fűszernek minősülő – éRTékes, taRTalmas ízesítő zöldségféle. Gyógyhatású, pl. éRTágító, így vérnyomáscsökkentő. RZS – ZSR kapcsolat: a peteRZSelyemlevél használható szárítva moRZSolva, nyersen bedöRZSölésre, a rovarcsípések közül a daráZSRa, kiváló hatóanyag.
A növény névadó jellemzői kapcsolatba hozhatók a TERÉZ név TRÉZSI, RÉZI változatainak felrázó, varázslatos valóra ébresztő értelmével. De az ERZSÉbet, ÖRZSE, BERZSE, BÖRZSE perzselő varázs-parázs-tűzkapcsolatával is. A PÉTER név sziklakemény, derék jelentésével, és a REZSŐ, PÁRIZS (ősnyelvi név) nevek férfiasan parázsló, tüzes névadó jellemzőivel is összevethető.
DENEVÉR – a DENEVÉR neve teljesen, 180 fokban átfordítva: RÉVENED. Ez a kis állat egyik fő jellemzőjére a RÉVületszerű alvóállapotára utalhat. Régiesen: álomba RÉVEND, RÉVENED.
DeNeVéR – RéVeND hangváz: D-N-V-R – R-V-N-D.
A hiedelem szerint VÉREDEN él, azaz vérszívó.
DeNeVéR – VéReDeN hangváz: D-N-V-R – V-R-D-N.
KALÁNY – a KALÁNY másképp KANYÁL fő jellemzői nyomán kapott nevet, hisz nevének hangjaival leírhatók a használati tárgykör vonatkozó szavai.
KaLáNY – KaNYáL hangváz: K-L-NY – K-NY-L.
A KALÁNY, KANYÁL a LÁNYKA kezében is jól áll.
KaLáNY – KaNYáL – LáNYKa hangváz: K-L-NY – K-NY-L – L-NY-K.
A LÁNYOK idejében felkészülnek a főzés műveleteire, s így a KALÁNY forgatására, használatára, a KALÁNYolásra is.
KaLáNY – KaNYáL – LáNYoK hangváz: K-L-NY – K-NY-L – L-NY-K.
Hajdanán a közös KALÁNYon vegyültek a NYÁLAK.
KaLáNY – KaNYáL – NYáLaK hangváz: K-L-NY – K-NY-L – NY-L-K.
Ha nem mossák meg rendesen, NYÁLKA marad rajta.
KaLáNY – KaNYáL – NYáLKa hangváz: K-L-NY – K-NY-L – NY-L-K.
A KALÁNY-nyal mohón evő NYAKALja az ételt.
KaLáNY – KaNYáL – NYaKaL hangváz: K-L-NY – K-NY-L – NY-K-L.
A KALÁNY, KANYÁL a NYALÁNK NYALAKodási evőeszköze.
KaLáNY – KaNYáL – NYaLáNK
hangváz: K-L-NY – K-NY-L – NY-L-N-K.
A NYALKA legény vigyáz a KALÁNY-nyal, nehogy leegye magát a LÁNYOK előtt.
KaLáNY – KaNYáL – NYaLKa hangváz: K-L-NY – K-NY-L – NY-L-K.
KALÁNYt NYALÉK. KaLáNY – NYaLéK – NYeLéK
hangváz: K-L-NY – NY-L-K – NY-L-K.
Ha éhes vagyok KALÁNY után NYÚLOK, s minden finom falat előtt megNYÍLOK.
KaLáNY – NYúLoK – NYíLoK hangváz: K-L-NY – NY-L-K – NY-L-K.
A KALÁNY előtt megNYÍLIK a száj.
KaLáNY – KaNYáL – NYíLiK hangváz: K-L-NY – K-NY-L – NY-L-K.
A KALÁNY, KANYÁL a KÍNÁLó, KÉNYÁLó eszköz.
KaLáNY – KaNYáL – KéNYáL hangváz: K-L-NY – K-NY-L – K-NY-L.
A KALÁNYt végül KINYALom.
KaLáNY – KaNYáL – KiNYaL hangváz: K-L-NY – K-NY-L – K-NY-L.
A PÜNKÖSD szót a bérnyelvészet a görög pentekoszta szóból eredezteti. Tehát, szerintük nem magyar szó.
Mi történt PÜNKÖSDkor?
Jézus azt ígérte, hogy SOK NÉP jut el az ő tanításai megismerésére mindenféle nemzetből, és megkapják áldását. Amikor megtörtént, tényleg felkiálthattak tanítványai: DE SOK NÉP! Mondhatták uruknak imában: A PÜNKÖSD a SOK NÉPEDről szól, akik megtértek hozzád. A PÜNKÖSD szó teljesen átfordítva: DSÖKNÜP. Ha csak a szó hangvázát vesszük: D-S-K-N-P. Másik változat: S-K-N-P-D.
PüNKöSD – De SoK NéP – SoK NéPeD
hangváz: P-N-K-S-D – D-S-K-N-P – S-K-N-P-D.
A fentiekből látható, hogy mindannyi ősnyelvi eredetű, és magyarázat csak a mai magyarázó nyelven, magyarul adható a megnevezésekre.
Fölösleges fáradozása a bérnyelvészetnek idegenből eredeztetni e megnevezéseket. A szavak hangvázai igazolják ősnyelvi, azaz magyar eredetüket. A kialakuló szavak, megnevezések hanganyagával körülírhatóak a megnevezett fő alapjellemzői. Rengeteg ilyen szó van. E szavakat mind a CzF Szótár, mind a mai bérnyelvészet idegen nyelvekből származtatja, vagy nem tudja, honnan is származik.
A bérnyelvészet szerint a magyar nyelv összelopkodott szavakból áll, egyik sem eredeti magyar szó, csak beilleszkedett a nyelvbe.
Szerintünk épp fordítva van. Az utódnyelvek szókészlete az ómagyar ősnyelvből származik, amelynek egyenes ágán megmaradt a mai magyar nyelv.
Sőt, inkább azt kell mondanunk, hogy a bérnyelvészek, ők maguk az innen-onnan „összelopkodottak” (Budenz et Co), s csak ügyeskedőn beilleszkedettek.
A mai vezető nyelvészekre is elmondható: lelke mélyén egyiknek sem volt sajátja a magyar nyelv, és ma sem az, csak beszéli, de értelmét mélységeiben soha nem kutatja, és nem is érti.