A hivatásos nyelvészet egy kalap alá veszi a ma is élő ősnyelvet és az utódnyelveket. Pedig elemzési módozataik teljesen különböznek, mivel az utódnyelvek csak beszáradt lárvaszavakkal bírnak, amelyeket ragokkal, képzőkkel mozgatva keltenek életre.
Ezzel szemben az ősnyelv, azaz mai magyar nyelv szavai, azonos értelmi körön belül, értelem azonos, előszólítható, magyarázható, tartalmat megvilágosító, élő elemeket tartalmaznak.
Itt látható példaként:
A közLEKEDÉS, valamely irányba toLAKODÁS és egyféle folyamatos, folytonos előreLÖKŐDÉS, amelynek célja – régiesen mondva – egy végponthoz kiLIKADÁS.
Kiemelném: a mai MAGYAR nyelv sok-sok más szakértői nyilatkozattal ellentétben, NEM RAGOZÓ, hogy modernül írjam: NEM AGGLUTINÁLÓ nyelv!
Csak az UTÓDNYELVEK RAGOZÓK!
A magyar nyelv: ősgyökök, gyökszavak, hangcsoportok füzéreiből értelemhordozó szóelemekké összeálló, azokból képzett kifejezések nyelve.