Egy példa a „hiteles” nyelvészi szóeredet megállapításra a Magyar értelmező kéziszótárból. Ez a szótár a Magyar Tudományos Akadémia kiadványa, így rangos szótárnak számítana, amelynek szóeredet megállapításai mérvadók. Akinek birtokában van, nézze meg az ÁRMÁNY címszó eredetére vonatkozó beírást. A szövegben megemlíti még az ármányos vonatkozást, de alább eredőnek a szögletes zárójelben: [– ármás ’községi rendőr’ < román] van beírva. Ezzel szemben az Akadémia által mellőzött Czuczor Fogarasi Nagyszótár szerint: „…(ár-mány vagy ár-t-mány) fn. tt. ármány-t, tb. ~ok. Őseink által a pogány hittel behozott régi szó, mely gonosz szellemet, ártalmas istent jelent, ki minden jót gátolni törekszik. Átv. am. cselszövény, mások kárára, veszedelmére törekvő furfangosság.” Román községi rendőr alig több mint száz éve ha van. Románia, mint ország, e néven alig 150 év körüli. A CzF Szótár kiadása idején még nem létezett Románia. Az ÁRMÁNY szó az ősiségben alakult ki az ÁRTalom és a kéz, MANcs, elME (mental) cselekedetei, műveleteinek kifejezései sűrítményeként (a korMÁNY is ésszel és kézzel vezérlendő). Döntse el mindenki magának, mennyire „megkérdőjelezhetetlenek” az Akadémia szóeredet megállapításai ennek fényében. Az ÁRMÁNY szó az általam írt, kiadásra váró szótárban itt alább: ÁRMÁNY – Gonosz fondorlat, cselszövés. Áskálódik, fondorkodik. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: – ármás ’községi rendőr’ < román] Az ÁRMÁNY szó az ÁR – RÁ ősgyökből indul. Az ÁRMA: MARÓ, OROM, ÁRtalMAs, hegyes, szÚRó eszköz, adott esetben fegyver. Innen indult az ÁRMÁNYkodás megnevezése, nem a román, s nem ’községi rendőr’ az eredet. A CzF Szótár szerint: „…(ár-mány vagy ár-t-mány) fn. tt. ármány-t, tb. ~ok. Őseink által a pogány hittel behozott régi szó, mely gonosz szellemet, ártalmas istent jelent, ki minden jót gátolni törekszik. Átv. am. cselszövény, mások kárára, veszedelmére törekvő furfangosság.” Az RM hangcsoport – ÁRMÁ – jelen van rosszindulatú éllel a: csÁRMÁl, dURMOnyás (haragos, Ballagi szótára), fÖRMEd, kARMOl szavakban. Az R.M – M.R gyök: ReM – MeR hangjaiból indul a REMeg, RÉM, ROM, MAR. A szóvégi ÁNY minden esetben jó vagy rossz minősítő. Ez esetben rossz. A szóvégi M.NY – NY.M gyök: MáNY – NYoM, az árMÁNYkodással NYOMás gyakorolható valakire. A MÁNY minősítő gyök kézre utal (mancs), amely az elME (mental) által vezérelt cselekvés eszköze. Az elme ősi neve MENTŐ, mivel összehasonlító, viszonyító MINTÁt kínáló, a MENTŐ ötletek, s a tetteket MENTegető gondolatok tárháza is. Ám e tulajdonságát rosszra, árMÁNYkodásra is használták. RM – MR értelmi kapcsolat: az áRMány lehet deRMesztő, RéMítő cselszövés.