A hivatalos nyelvészet több ősnyelvet vél, amelyből elágaztak a nyelvek. Valószínű, a nyelvek ősiségét kutató nyelvészek eljutottak az első megosztás egymástól élesen különböző rendszerű, első három nyelvéig (a színek példája: vörös, sárga, kék), és így arra következtetnek, hogy több ősnyelv van. Viszont az összes nyelvekben felbukkanó ősnyelvi gyökök, hangcsoportok, és a mai magyar nyelvben levő, élő hasonlók, azonos értelmükkel bizonyítják, hogy egy lépéssel tovább kell keresni az egyetlen ősnyelvet, a közöst.
A hivatásos nyelvészet mai napig a bizonyíthatatlan kifejlődéstan nyomvonalán halad. A teremtés tényét tagadva, majomból ősemberré alakuló – sohasem volt, bizonyíthatatlan, igazolhatatlan létezésű – torzó lény, tagolatlan, makogó hangjaiban keresi a nyelveredet kulcsát, ez idáig és továbbiakban is teljesen sikertelenül.
Ha Isten nincs, és a teremtés nem tény, akkor az ember 6-8 milliárd testi sejt DNS-ének mindegyikében található hárommilliárd jelből álló számítógép programot ki helyezte be? Tessék?
Mert szerintem, az embert megteremtő Isten!
Mert létezik, hisz Prof. Y. N. Harari kijelentése szerint épp e programot akarják feltörni, szaknyelven: meghekkelni, hogy minden embert távolról vezérelhető barommá alakítsanak.
Tehát a kezdeti makogó ősember elmélet eldobható! Épp most akarják makogóvá visszafejleszteni.
——————————————————————————————————————————————————
A hivatásos, hivatalos magyar nyelvészet képviselőinek rá kell ébredniük, hogy az emberi beszédhangok nem véletlenszerűen alakultak ki, hanem hajszálpontosan megtervezett értelemkifejező remekművek! E hangok képzésére alkalmas emberi gégefő sem „kialakult”, hanem aprólékosan megtervezett – légző, hangképző, és nyelésre alkalmas – teremtői mestermű! A nyelvszerkezeti vázfelépítmény megtervezett, sajátos szabályok szerinti rendszer, és matematikai-zenei összhang jellemzi. Ez minden ember tulajdona teremtésileg, saját testi sejtjei DNS-én létező hárommilliárd rejtjelű számítógépprogramjában. A felsoroltak igazolják a Teremtő Isten létezését, mindenhatóságát, és elismerendő a teremtés ténye!
——————————————————————————————————————————————————-
A mai hivatásos, hivatalos magyar nyelvészet annyira tudományos, annyira igaz, mint a megvesztegethető, romlott politikai, pénzügyi, vallási rendszerek, amelyek tesznek hasznosat is, de több rosszat, mint jót. A nyelvészet is tesz hasznos dolgokat, de a hamis szóeredeztetéseivel semmilyen valós gyakorlati közhasznot nem szolgál a magyar nyelv javára. Mindezt az egyszerű hétköznapi emberek irányába kimutatott nagyképű, felsőbbrendűségi gőggel.
A nyelvészet magyar nyelveredettel foglalkozó képzett képviselői épp olyan eredményt értek el a magyar nyelv eredetének kutatásaikban, mint a gyógyszervegyészet a népegészség megőrzésében.
De mit várhatnánk egy olyan világban, ahol tömeggyilkos háborús bűnös politikus és katyvaszkavaró kap Nobel-díjat, s a fércpolitikus Év embere elismerést?
Itt már nem beszélhetünk erkölcsről, igazságosságról!
A mai hivatásos, hivatalos magyar nyelvészet nyelv- és szóeredet tételei annyi igazságot tartalmaznak, mint a történelemkönyvek leírásai, amelyek majd mindig a győztesek szemszögéből kiindulók, és azok vélt igazságát szajkózók. Látható főleg az új- és jelenkori, az ük- és nagyszüleink, szüleink valamint részben általunk is átélt utóbbi százötven-kétszáz év leírt történelméből. Az új- és jelenkori történelemkönyvek, leírások szemberöhögik az események átélőit, annyira tárgyilagosak, igazak, őszinték, mint a mai újságírás. Tisztelet a kevés a kivételnek!
A hivatalos, hivatásos magyar nyelvészet ezek mögé állt be a sorba, ennyire igazak szóeredet állításai is. Ez a tudatos, örökösen hamisításra törő szorgalom, ami az akadémikus bérnyelvészetet jellemzi, egyenesen „irigylendő”. Döbbenetes mértékű a felhajtóerejük, amikor szóeredet hamisításokra, hazugságok sulykolására mozdulnak el a holtpontjukról. Hiába van tele a gyökelemzés a szókialakulás alkotó elemei tömeges jelenlétét igazoló példák ezrei kimutatásával, ők csak, mint a kakukk: szláv, s ezen belül: szlovák, ukrán, délszláv vagy német, francia, kuruttykikiri eredetű. Elképesztő a hivatásos magyar nyelvészet abbéli igyekezete, hogy minden magyar szó eredetét idegen nyelvekben keresse. Képes arra, hogy akár a sarki jég alatt, a brazil őserdőben is kutasson, a világ összes nyelveiben keressen hasonlóságokat csak azért, hogy ne kelljen magyar nyelvben képzettnek elismerni egy szót. Amely szóra sehol nem talál semmilyen vonatkozást, azt kajánul, elintézi egy kérdőjellel, azaz eredete ismeretlen.
Nem véletlenül neveztem bérnyelvészetnek ezt a mai irányzatot, mert Hunsdorfer azaz Hunfalvy óta bérért és fizetésért csűrik-csavarják a magyar szavak eredetét ide-oda, meg amoda, csak épp magyar ne legyen!
A profik, hivatásosok fennhéjázó gőggel viseltetnek a – szakmai hiányosságuk ellenére – náluk sokkal lelkesebb, céltudatosabb, jobban ráérző műkedvelőkkel, amatőrökkel szemben.
Ez jellemzi a mai magyar nyelvészetet.
Ők pénzért végzik, nem törik magukat, hisz úgyis lecsöppen havonta a jó fizetés a semmiért. Délibáboznak, dőlnek össze a térdverő gúnyolódó röherészésben, de olyan bénák az új utak keresésében, mint egy lúdtalpas lajhár. Beásták magukat jól fizető állásokba, szakkönyveik hamis tételei jogdíjaiban lubickolva, és bérnyelvészként a béna finnugrisztika által kirajzolt, fizetett útvonalon kacsáznak a pocsolyában. Közöttük nagyon kevés a kivétel, és csak magánbeszélgetésben merik kinyilvánítani a hivatalossal ellenkező véleményüket.
Néha hoznak egy-két döntést: észszerű – ésszerű, majd később visszaállítják. Vagy mondatrészek elválasztási írásjelei tekintetében. Dolgoznak, mozgás van ide-oda, majd onnan erre, ez a lényeg. Megszolgálják a pénzt, a bért.
A DZ, DZS hangként megnevezését is fenntartják, pedig arról már kiderült, hogy épp a gyökhatáron van. maD-Zag. Alkotó hangjai kötött mássalhangzó-párosok, alvógyökök. E hangok, külön is érthető gyökszavak záró-kezdő hangjai. A MAD-ZAG szónak a MaD – DaM gyök szókezdője, amely kiemelkedés, sima átcsúszást gátló. A DAM ősnyelven TÁMfal, gátjelentésű volt, utódnyelvekben ma is. A ZEG-ZUG, összevisszaság, ami a madZAGot jellemzi.
Az X betű használata is kiküszöbölendő lenne. Gyöknyelvészeti szabály szerint nem illik a magyar nyelvbe. A TEXTIL szó e szabály szerint TEK gyökkel indul, mivel a TAKács szakma oSZTovátán SZőTT TÁKolmánya, terméke TILolt fonalakból: TEK-SZT-TIL – TEKSZTIL.
Csaxólok, ily alapon lehet a buksza, cselekszik, tyúkszar, ékszer, fekszik, furakszik, igyekszik, mosakszik, tolakszik, vikszos szavakat is X-el írni: buxa, cselexik, tyúxar, éxer, fexik, furaxik, igyexik, mosaxik, tolaxik, vixos. Vagy Szekszárd nevét: SzeXárd.
Hasonlóan a TECHNIKA, MECHANIKA szavak is TEK, MEK gyökkel írandók, mivel azokból a gyökökből indulnak a szavak a TÁKol, MÁKol, MÓKol, MEKel gondolatösszesség nyomán: TEKnika, MEKanika.
Na, persze a hivatalos, hivatásos nyelvészet nem ismeri el a hangok egyéni, valós értelemhordozó szerepét, a gyököktől pedig hányingerük, gyomormenésük van, ám nemzetközi nyelvészi értekezleteken, tanácskozásokon tárgyalnak egy-két „ősnyelvi” szóról, fogalomról, keresik eredetét, hosszú órákon át elegáns szállodák konferenciatermeiben, bőséges munkaebédeken, vacsorákon és osztják a semmit a semmivel.
Heinrich Schliemann nem első, és nem utolsó, aki bizonyított a gőgösen fennhéjázó profi régészet előtt. Torma Zsófiát is kigúnyolták előbb, még a családja is szégyenkezett miatta, végül kénytelenek voltak elismerni eredményeit.
A mai magyar nyelvészet is igyekszik megszégyeníteni minden másként gondolkodó nyelvészt, beleharapni, megtépázni – a legjobb védekezés a támadás alapon –, de biztosíthatjuk, megszégyenül a jövőben, mert kénytelen lesz igazat adni, a ma még mellőzött, gyöknyelvészetet kutatóknak.
Amint említettem, a mai nyelvészet szerint nem számít, mely hang hol foglal helyet. Ott van és kész. Szerintük a hang nem értelemhordozó a szóban. Nem számít milyen hang: lágy, kemény, zöngés, zöngétlen hová került, mert nincs jelentősége a szó értelmének, mondandójának kialakításában, egyszerűen ott van, és a szó azt jelenti, amit.
Ez érvényes is lenne a száraz utódnyelvek szavaira, de ha visszahozzuk elemzésre a magyarázó nyelvbe, akkor már azokra sem, mivel életre keltve, hangonként mutatják értelmüket.
—————————————————————————————————————————————————–
Olvasom egy helyen, hogy „A KÚT szó jelentése nem jósolható meg a K, Ú és T hangok jelentéséből, és előfordulásuk sorrendjéből.” Steven Pinker: Nyelvi ösztön 161 old. Bocz András fordítása. Kiem. K.S.
A valóság azonban teljesen más, és csak gyökelemzéssel világosítható meg. Az eredeti ómagyar ősnyelvben, a mai magyar nyelvben minden hangnak külön-külön meghatározó szerepe van az értelem kialakításában!
A K hang Kemény, az aKarat, Küzdelem, Kar, Kotor fő értelemadó hangja. AKadálytalanul, akár az éK, böKve halad előre.
Az Ú hang a legalacsonyabban kÚszó, legmélyebb jelentést hordozó hangzó: Út, alUl, kÚt, Úszó, bÚvár, sÚly stb.
A T hang paTTanó hang, TeTTeket, TiTkokat, Tudást stb. kifejező szavakban értelemadó hang.
A K.T – T.K gyökkel: KuT – TáK, leírhatók az alKOTás különböző formái: TÁKol, TÉKol, TUKmál, KATtanó laKATot alKOT, laKOT épít. TAKácsol, KÖT. A TIK TIKmonyt tojik, KOTol, és kis TIKokat KŐT (költ). Lehet folytatni.
Aki KUTat ás, keresi a víz felé vezető UTat. Mélyedést, liKAT, luKAT, lyuKAT KOTor, a víz TiTkos rejTeke UTán KUTat, KUTakodik, kuTAKodik, kutAKOdik, lIKAszt, lUKAszt, lyUKAszt, keresi az AKA, AKO felé vezető UTat, éKszerűen fÚr a mélybe. Ez egy TevéKenység, TeTTek, tetTEK sora. A moldvai TAKocs (Tecuci) város a mellette folyó paTAKocskáról, patAKOcskáról kapta nevét az alapító magyar nyelvű őslakóktól.
Ómagyar ősnyelven a víz egyik neve: AK, AKA. Az AK – KA, AK – KO összevont ősgyökökből képzett K hangcsoport: AKA, AKO. Ez jelen van a kisbaba ősgyök készletében: AK, PÜ, HU, VO, BU, ID és más vízjelentésű ősgyökökkel együtt. De a patAKOcska nyomán kialakult TAKOcs névben is. Ezrével hozhatók fel hasonló példák. Az AKA hangcsoport jelen van vízzel kapcsolatos szavakban: ahol víz fAKAd, ott bÉKA is AKAd, de a cAKÓ (gólya) is megjelenik. A gyÖKÉr is víz UTán KUTat, azért lyUKAszt a mély felé. Tehát a nyelvészek véleményével ellentétben, van jelentésük a hangoknak, s azt beviszik a szavakba.
——————————————————————————————————————————————————
A hangok alapvető értelemhordozó szerepére rengeteg példa volna. A nyelvben minden kiejtett emberi HANG valamilyen késztetés nyomán okkal keletkezik, tehát tárgyszerű, értelmet, érzelmet kifejező, közvetítő vagy állapotot leíró. A szótár 49. oldalától kezdődő fejezetben rengeteg példa van erre. Elég, ha csak a csenD és csenG szavakat említjük. Vagy a család meghitt közössége megRontását egyetlen hanggal szemléltető csaláRd szó.
A mai hivatásos, hivatalos nyelvészet szerint a magyar nyelvnek nincsenek saját fejlesztésű szavai, csak amit átvett a finnugor népektől, szlávoktól, németektől, a latin és más nyelvekből.
Ellenőrizhetők az akadémiai szótárakban a szóeredetre vonatkozó összes bejegyzések. A szavak kb. 95 százalékban: szláv (északi, déli), szlovák, szerb-horvát, finnugor, török, latin, alán, permi, portugál, francia, román, olasz stb. kölcsönszóként vannak bejegyezve. Ami ezen felül van, az sem magyar! Azok eredete ismeretlen. Persze, azokat is lopták! Csak még a mindent tudó nyelvész akadémikusok sem találták meg, még ma is teljes erőbedobással keresik a károsultakat. Mondhatjuk: amit a szavak eredetéről állít, józan meggondolással már rég nem elfogadható.
Egy beszédes példa a „hiteles” nyelvészi szóeredet megállapításra a Magyar értelmező kéziszótárból, amely az MTA kiadványa, így rangos szótárnak számítana, és szóeredet megállapításai mérvadók lennének.
Akinek birtokában van, nézze meg, mit ír az ármány címszó eredetéről.
A szövegben megemlíti még az ármányos vonatkozást, de eredőnek a szögletes zárójelben: [– ármás ’községi rendőr’ < román] van beírva. Románia, mint ország, e néven 150 éve még nem is létezett. Román községi rendőrség, mint szolgálati rendfenntartó erő, aligha van száz éves.
Ezzel szemben – valaha az Akadémia által megrendelt mára mellőzött – a Czuczor Fogarasi Nagyszótár szerint: „…(ár-mány vagy ár-t-mány) fn. tt. ármány-t, tb. ~ok. Őseink által a pogány hittel behozott régi szó, mely gonosz szellemet, ártalmas istent jelent, ki minden jót gátolni törekszik. Átv. am. cselszövény, mások kárára, veszedelmére törekvő furfangosság.” Tehát a CzF Szótár szerint ősi szó.
Az ÁRMÁNY szó az ősiségben alakult ki az ÁRTalom, az elMÉN (mental) át, kézzel, MANccsal véghezvitt cselekedeteinek, műveleteinek kifejezési sűrítményeként. A korMÁNY is elMÉN és MUNán át vezérlendő.
Továbbiak az ármány címszónál a szótárban. A legutóbbi kiadásban: Új magyar etimológiai szótárban már német eredetűnek írták. Rájöttek, hogy szamárságot írtak, de úgysem írták magyar eredetűnek. Döntse el mindenki, mennyire valósak, „megkérdőjelezhetetlenek” az Akadémia szóeredet megállapításai ennek fényében.
A mai hivatásos, hivatalos magyar nyelvészet annyira igazán magyar nyelv-barát alapelveket követ, és annyira igazak szóeredet megállapításai, mint
amennyire az őslénytan mesetárában felsoroltak bizonyíthatóak,
amennyire igazságbarát az újkori, a mai törvénykezés,
amennyire tárgyilagos igazmondó a mai történetírás,
amennyire tényszerű és igazságigényes a mai hírközlés,
amennyire érzékenyek a nyomorban szenvedők nehézségeire a tőke, a pénzvilág urai,
amennyire népjólétközpontú a mindenkori politika,
amennyire átérző a beteg testi szenvedésekre a világ vezető gyógyszervegyészete.
Ez utóbbinak a célja nem annyira a gyógyítás, hanem a minél nagyobb üzleti nyereség, haszon bekebelezése.
E felsoroltak párhuzama világos minden élő ember előtt, és az is nyilvánvaló, hogy mindannyi a
csaláson alapuló világrendszer szerves része.
A felsoroltak művelői közül tisztelet a kevés jóindulatú kivételnek!
A hivatásos nyelvkutatás eredményeiből:
A proto-indoeurópai: PAEWR vagy EGNI szavak, amely az égés jelenségét leírók –, s amelyre hosszú elemzések, egyeztetések nyomán jutottak a nyelvészek – ma is élők a magyar nyelvben!
Az ég, égni, a parázs, perzsel, pörzsöl, pörköl és mások. Sőt a paripa is tüzes jellemzőket birtokol. Prázsmár nevében is jelen van. De a P.R – R.P gyök: PeR – RoP, azt is elmondja, hogy a perzselő parázs (zsarát), a piros (égő rőzse) lángokkal égő tűz ropogva (pog > pok, kop) ég, ez nagy hidegben roppant, roppant (pan – nap = süt) kellemes érzés, a pernye (ernyőként) röppenve száll föl, s utána a hamu porként szétfújható. Nem kell ehhez nyelvésznek lenni, mert ezt az egyszerű tanyalakó kis pásztorgyerek is tudja. Ugyanis a nyelvet egyszerű emberek építették fel.
Továbbá a MEI (mej), amely a menni ige őse volna. Ebből eredeztetik a migráció és nomád szavakat.
A székelyföldi Erdővidéken – de talán máshol is – ma is élő jelenség e gyök: mejek, mejünk, menyek, menyünk (j > ny), menek, menünk (Hétfalusi csángó szavak). Ha egy kisgyereket megkérdez reggel: hová sietsz? A válasz: MEJek iskolába. Az M.J – J.M gyök: MeJ – JöM, azt is elmondja: mejünk, de jömünk is (eregy – gyere), vejünk – jövünk, az ősnyelven e szavakban jelen volt a többes szám első személy névmása, a münk, –ünk is. A fordított gyök m > v hangváltással: jömünk > jövünk.
Ez még mutat egy érdekességet: a vejünk – jövünk változatban a VEJ gyök jelentette a VÁJt UTat (utódnyelvek öröksége: way, vei stb.). Az M.NY – NY.M gyök: MeNY – NYoM, a MENYünk, NYOMulunk, ez a NOMád szó alapgyöke is. Az M.N – N.M gyök: MeN – NoM, szintén megjelenik a MENni és NOMád szavakban. Az első emberek egyik megnevezése: MENő, ebből a germán, angolszász: MAN, MEN, woMAN. E fentiekből is látható, hogy a magyar nyelv szavaiban az értelmet hordozó alapelem a hang, a kezdőgyök, az ezt követő többi alkotóelem – hang, gyök, hangcsoport füzér – körülírja a jelenséget, felsorolja a jellemzőket.
A magyar nyelv szóbősége nem felülmúlható egyetlen ma beszélt nyelv által sem. A ma is élő teremtés nyelvének közel annyi alapszava van, mint az összes – úgymond – kultúrnyelvnek együttvéve, és azoknak szavai csak a magyar nyelvbe visszahozva elemezhetők. Az igekötők használatával csak a mozgás, beszéd jelenségeinek leírására több ezer szóváltozata van külön-külön. Talán a világ összes nyelvének sincs annyi. A magyar nyelvnek nincs szüksége idegenből hozni egyetlen szót, megnevezést sem, mert több évezred alatt mindenre kialakult több kifejezése is.
Hinni akarom, és hiszem is, hogy vannak olyan nyelvészek, akik tudják, hogy az állam által támogatott, hivatalosnak nevezett akadémiai nyelvészet szóeredet állításai hamis alapokon állnak, és előbb-utóbb veszik a bátorságot szembemenni a kaján hazugságáradattal. Olyan igaz, elkötelezett, képzett kutató nyelvészekre van szükség, akik a valóságot kutatják, és úgy mutatnak föl új eredményeket.
—————————————————————————————————————————————————-
A magyar nyelv várja a szakképzett nyelvészeket, akik sajátos, magyar nyelvre szabott elemzésekkel kutatják titkait.
—————————————————————————————————————————————————-
Ugyanis a mai hivatásos, hivatalos magyar nyelvészet nem ismerte, nem ismeri, vagy nem kívánja felismerni a magyar nyelvben rejlő belső értékeket. Nem ismeri fel ősnyelvi szerepét, az ősiségtől napjainkig élő folyamatosságát, folytonosságát. A nyelv szavai alkotó elemeinek segítségével – amelyekből az utódnyelvek is felépülnek – nem azonosította, mint a világtörténelem élő tanúját, az események üledékes rétegződését birtokló nyelvként, s nem tárja a világ nyelvészei elé a nyelvi valóságot. A mai hivatásos, hivatalos magyar nyelvészet szégyene, hogy nem kutatja a magyar szavak valós magyar eredetét a szavak alkotó elemeinek egymáshoz viszonyításával, értelmük keresésével, hanem páros lábbal tovább rúgja valamely utódnyelv területére: tessék, fejtsétek meg, s hanem rúgjátok tovább! Oly nyelv felé küldi a gyanútlan eredetkutatót, amelyben bár él az adott szó valamely változata, de nem sajátja, megörökölte, és ama nyelv sajátos hangzástörvényei szerint módosult, torzult. Ám azon a nyelven nem tudnak magyarázatot adni keletkezésére, mivel nem birtokolják az eredetigazoláshoz szükséges viszonyítási alapelemeket.
A hivatásos, hivatalos bérnyelvészet rengeteg szót finnugor eredetűként jelöl, mintha a magyar nyelv ehhez a mondvacsinált nyelvcsaládhoz tartozna. Talán a szuahéli nyelvben is van annyi szókapcsolat, mint a finnekhez kötődő nyelvekben. A finnek nyelve, mint minden más népé is, rokon. De nem úgy, ahogyan azt nekünk a finnugor elmélet kiagyalói, mai művelői letorkolóan hangoztatják. A finnek valóban nyelvrokonok, de a kötődés csak annyi: a finn nyelv is az ősnyelv egyik utódnyelve.
Egy idézet a nemrég Bolyai díjjal kitüntetett É. Kiss Katalintól: „Az ősmagyar korszak nagyon hosszú, a finnugor nyelvcsalád ugor ágának felbomlásától a honfoglalásig tart. A kései ősmagyar mondat alapszerkezetére a korai ómagyar nyelvemlékek archaikus jegyeiből meg a testvérnyelvek és a korai ómagyar közös vonásaiból tudunk következtetni.”
Erre „az ugor ág felbomlásra” és „a testvérnyelvek és a korai ómagyar közös vonásaiból” kijelentésre kérnénk tárgyi, írott szövegbizonyítékokat. Mert kell lennie – szerintem – egy Bolyai díjas a kis zsebéből is előrántja. Egy ilyen magas díjjal – magyar Nobel – a tarsolyában nem légből kapottan állít sarkalatos fontosságú dolgokat.
Azért ajánljuk, nézzen utána a legkorábbi írott finn és magyar nyelvemlékek keletkezési időpontjának is. Czakó Gábort idézve: a finneknek „…egy XVI. sz.-i Bibliánál öregebb nyelvemlékük nincs.”
Várjuk tehát a bizonyítékokat.
A tökéletesen megalkotott nyelvszerkezeti vázra épülő magyar nyelv eredetének valós igazságát nem befolyásolja a hivatalos, hivatásos bérnyelvészet szóeredet hazugsághalmaza. E csodás nyelvet nem nyelvészek, hanem a teremtéskor erre is képessé tett egyszerű emberek építgették fel kezdetektől sok-sok ezer év alatt, az érzékeiket ért hatás milyenségének függvényében, az egyszerű hangokból, ösztöni ősgyökök, gyökszavak, hangcsoportok alkalmi hozzáadásával, mígnem kialakultak a legbonyolultabb összetett szavak. A gyökelemzés mutatja meg a szó alapgyökének értelmét, és szakaszos kifejlődésének valós folyamatát.
Az ősiségben, ha megmozdult egy falevél, nem rohantak a nem létező nyelvészhez: adjál nevet a jelenségnek. Csak egyszerűen a hallott hang nyomán – z-z-z, vagy s-s-s – mondták: zizeg, susog. Erre képes volt a legegyszerűbb sátor- vagy tanyalakó kisgyerek is. A szóvégi G jelentette a hangot, de az állapotot is. A nyelvszerkezeti vázba illeszkedő hangok – úgymond – ismerik szerepüket és az alakuló szóban a nyelvszerkezeti váz önműködő vezérlése nyomán megfelelő helyre kérik magukat, mert a szó így kap értelmet.
A beszélt nyelv szavainak kialakulásához nem volt szükség nyelvészre.
A szláv nyelvekből eredeztetett szavakról, mindannyiról bebizonyítható a magyar eredet, tehát az öröklési irány fordított, a szláv nyelvek örökölték meg az összest. A szlovák nyelv, de összességükben a szláv nyelvek, a gazdasági vonatkozású kifejezéseket, a gazdaságban használt szerszámok megnevezését, egyszerűen átvették, megörökölték és nyelvi hangtani szabályaik, nyelvük hangzástörvényei szerint módosult. A Magyar Királyság területén élő szláv népekre ez különösen jellemző, természetes folyamat volt, senkinek nem lehet és nincs kifogása ez ellen.
Csak a nyelvészek hamisító hazudozásai utálatosak.
A német nyelvből eredeztetett szavakról rendre kiderül, mindannyi ősnyelvi nyelvelemekből áll. Oly szavakról is, mint: abriktol, kurbli, nokedli, nudli stb. De még az arbeit szóról (jár-botol) is kimutatható az ősnyelvi eredet.
Kirívó a szándékos ferdítés az ádámcsutka, vértanú, nefelejcs és más szavak német eredeztetése esetében. Csak épp azt nem írják oda, hogy a jelenség vagy szó onnan eredő.
Török, alán, kun, mongol stb. nyelvekből sem örökölt semmit a magyar nyelv. Ami alaki hasonlóság van, azt a török nyelvek a teremtés ősnyelvéből örökölték meg, a szókialakulás teljes magyarázatának képtelenségével.
A hivatásos, hivatalos bérnyelvészet óriási erővel nyomja el a mindenki által jól érthető valós nyelvelemzést: gúny, lekezelő csúfolódás, ellehetetlenítés, kirekesztés minden eszközét bevetik ellene. Ha ma egyetemi oktatóként egy nyelvész elfogadja a gyökelméletet, búcsút mondhat tanszékének. Talán kiejtenie sem szabad a „gyök” szót.
A mai magyar akadémiai álláspont szerint az úgynevezett honfoglaló magyar nép, nyelvtelen nép volt. Vagyis egyénenként, s összességükben, mint nép nem birtokoltak semmilyen népnemzeti azonosító beszélt nyelvet. Az Árpáddal érkező mintegy félmilliónyi elvadult nomádnak, nem volt nyelve, talán mosolyuk sem volt, csak bamba vigyoruk. Az élvezeti testnevelő, elmedurvító foglalkozásuk asszony és gyermekgyilkosság volt. Ha voltak is kapcsolataik más népekkel, eszükbe sem jutott szavakat lopkodni. Bunkó szerzet volt az egész brancs.
Szerintük!
Ám, amint betoppantak a Kárpát-medencébe a vajszívű szlávok közé, hirtelen kezdtek megszelídülni, világosodni, ébredni. Igaz, még száz évig gyomorforgató rettegésben tartották Európa bárányszelídségű, illatos, porcelán, selyem finomságú, kimosakodott, csiszoltan művelt, nyugati népét, de az áldott jószívű szlávok segítségével kezdték leküzdeni fajtalanságuk kölönceit.
Miként lehet, hogy a szólopkodás lehetősége azelőtt, évezredeken át nem jutott eszükbe? De vajon makogva tárgyaltak a bizánciakkal is a Kárpát-medencébe érkezésük előtt? A makogást miért nem említik a bizánci történetírók? S miért nem említik sehol a magyarok nyelvének elszlávosodását a későbbi időkben?
Elég volt egy-két évszázad, hogy összelopkodják a hiányzó szavaikat? S a további alig néhány száz év elég volt összehozni a 200 ezer népdalt, és hatalmas ősnépmese halmazt?
A többi európai népnek összesen sincs ennyi, pedig azok már kőbaltával a kezükben jódlizva ekhóztak, művelődtek.
A mozgás, járás jelenségeinek kifejezésére több mint 290 alapszava van a magyar nyelvnek. A Kazinczy által kivágott változatok hozzáadásával meghaladja 400-at. Ezek, igekötőkkel, képzőkkel, az életben előálló adott helyzetekhez alkalmazva 10-15 ezer egyszavas kifejezés!
A beszéd, szólás jelenségeinek kifejezésére is majdnem ugyanennyi! Ennyi szava e két fogalomra az összes, már „régtől beszélő”, kiművelt európai nyelvnek sincs.
Ez is a makogás elmúlása utáni alig néhány száz év alatt alakult ki. Hogyan lehetséges? Gondolom, van elfogadható válasza a hivatásos, hivatalos nyelvészetnek erre.
Néhány megcáfolhatatlan érv a teremtés nyelvének pontos tervek alapján létrehozására:
A bérnyelvészet azt állítja, hogy a KANDALLÓ megnevezés olasz eredetű, a magyar nyelv onnan vette át. Ám a gyöknyelvészeti elemzés mást mond.
KANDALLÓ – ÓLADNAK teljes átfordítás szerint, a KANDALLÓ nyújthat meleget ÓLADNAK, lakásodnak, AULÁDNAK, ha úgy tetszik (au = ó). Mindkettőt azonos hangokkal fejezi ki. A hangváz azonos hangokból áll, fordított sorrendben.
KaNDaLLó – óLaDNaK – auLáDNaK hangváz: K-N-D-L – L-D-N-K – L-D-N-K
Lehet jönni a „véletlen egybeesés” elmélettel.
KANKALIN – a virág nevének eredete szerintük: ismeretlen. Azonban a KANKALIN – NILAKNAK teljes átfordítás, lágyított NY hanggal mutatja, hogy kinyílása a tavasz nyílásának, régiesen: NYILAKNAK is jele.
KaNKaLiN – NYiLaKNaK hangváz: K-N-K-L-N – NY-L-K-N-K
A lexikon szerint a KANKALIN kedvenc táplálékuk a NYULAKNAK.
KaNKaLiN – NYuLaKNaK hangváz: K-N-K-L-N – NY-L-K-N-K
KARIKATÚRA – a szó a bérnyelvészet szerint: nemzetközi, olasz eredetű. Azt nem tudom, hogy a szó kialakulásának lépcsőit olasz elemzésben hogyan ejtenék meg, de magyarul elárulja fő jellemzőit. KARIKATÚRA – ARÚTAKIRAK teljes átfordítás mutatja, hogy a rajzoló által az alanynak főként hátrányos jellemzői, A RÚTA KIRAK-va.
KaRiKaTúRa – a RúTa KiRaK hangváz: K-R-K-T-R – R-T-K-R-K
Egy sikeres KARIKATÚRA az érintett KARAKTERÉnek KEREK TERÉt, fő jellemzőit mutatja ki, azaz KARAKTERrajz.
KaRiKaTúRa – KeReK TeRe – KaRaKTeR hangváz: K-R-K-T-R – K-R-K-T-R – K-R-K-T-R
KARUSSZEL – szerintük nemzetközi szó, olasz > francia vonalon jött hozzánk. Abban nem nehéz kiegyeznünk, hogy KÖRÖZŐ mozgásban SZELi a levegőt.
A KARUSSZEL forgó körhinta magyar szóval SZÉLKARÚ lenne, bár ezt így nem használja a magyar nyelv.
KaRuSSZeL – SZéLKaRú hangváz: K-R-SZ-L – SZ-L-K-R
Az iparban használatos a KARUSSZELeszterga. A KARUSSZELesztergán KÖRSZELŐ réteghántolási munkát végeznek.
KaRuSSZeL – KöRSZeLő hangváz: K-R-SZ-L – K-R-SZ-L
A KARUSSZEL – LESZURAK teljes átfordítás egy esztergályos szakkifejezést mutat: LESZÚROK. Ezt akkor mondja a mester, amikor az esztergán leszúró késsel leszel egy gyűrűt a darabból.
KaRuSSZeL – LeSZúRoK hangváz: K-R-SZ-L – L-SZ-R-K
Lehet keresni a szó kialakulásának lépcsőit francia elemzésben.
KINEMA – a szó a bérnyelvészet szerint nemzetközi szó, görög elemekkel. A KINEMA = mozgókép, mozi.
A KINEMA – AMENIK teljes átfordítás nyomán látható, hogy a KINEMA, A MENŐK, mozgókép filmfelvétele.
KiNeMa – MeNőK hangváz: K-N-M – M-N-K
KONSZERN – szerintük nemzetközi szó, latin közvetítéssel. Ám a KONSZERN – NRESZNOK teljes átfordítás után megleljük a fő okot, amiért létrejött: NRESZNOK, hangzókkal: NYERÉSZNEK. A fő ok: a NYERÉSZekNEK részére. A cégek KONSZERNbe tömörítésének fő célja: mindent a tőkeNYERÉSNEK alárendelni. Itt a cél szentesít minden eszközt.
KoNSZeRN – NYeRéSZNeK – NYeRéSNeK hangváz: K-N-SZ-R-N – NY-R-SZ-N-K – NY-R-S-N-K
KOREOGRÁFIA – a bérnyelvészet szerint: nemzetközi szó, görög elemekkel. A KOREOGRÁFIA – AIFÁRGOEROK teljes átfordítás: aiFáRGoeRoK, azaz FORGÓERŐK, FORGÁROK.
KoReoGRáFia – FoRGáRoK – FoRGóeRőK hangváz: K-R-G-R-F – F-R-G-R-K– F-R-G-R-K
KORPA – szerintük szláv eredetű, tőlük kaptuk. Ám a KORPA – APRÓK teljes átfordítás magyarul beszél. A KORPA szemcséi APRÓK. Vajon a szláv nyelveknek is elárulja ugyanezt?
Azt is, hogy a különböző POROK is APRÓK, hogy van PORKA kifejezés is? Hogy a KAPOR is PORítható, s szemcséi APRÓK, mint a KORPA?
KoRPa – aPRóK hangváz: K-R-P – P-R-K
KoRPa – PoRKa – PoRoK hangváz: K-R-P – P-R-K – P-R-K
KoRPa – KaPoR – aPRóK hangváz: K-R-P – K-P-R – P-R-K
Aztán itt a KARALÁBÉ, amely szerintük olasz > német vonalon jött át a magyar nyelvbe. Nem kell nagy elképzelő tehetség ahhoz, hogy meglássuk, a KARALÁBÉ magas KARÓ LÁBÚ növény, mert KARÓ LÁBA van.
KaRaLáBé – KaRó LáBú hangváz: K-R-L-B – K-R-L-B
Tisztán, magyarul. Honnan tudták az olaszok, hogy ilyen név illik rá? Ja, az etruszkoktól, akik az ősnyelvet beszélték. KARÓLÁBA – ABÁLÓRAK, teljes átfordítás fogyasztási útmutató, azt mutatja, hogy a KARÓ LÁBAs növény, azaz KARALÁBÉ, főzhető, ABÁLÓba RAKva.
KaRaLáBé – aBáLó RaK hangváz: K-R-L-B – B-L-R-K
KARAMELL – a bérnyelvészet szerint vándorszó, és portugál > spanyol útvonalon érkezett. Gondolom, a jó szomszédság nevében. Petőfi: János vitéze óta tudom: „Franciaország s India határos”. Akkor mi is a spanyolokkal.
A portugálok, spanyolok eleve nekünk szánták, és tudván, mily parlagi, buta nép vagyunk, azért adták a KARAMELL nevet, hogy nem fütyülőssel leöntve kell enni tepsi számra, hanem LEMAROK belőle egy kis kockát. Tehát a fogyasztási mód is legyen benne, nehogy éhen haljunk mellette. Mivel a KARAMELL finom csemege, így REMÉLEK még belőle.
KaRaMeLL – LeMaRoK hangváz: K-R-M-L – L-M-R-K
KaRaMeLL – ReMéLeK hangváz: K-R-M-L – R-M-L-K
KORSÓ – a bérnyelvész szerint: szlovák eredetű. A szlovákok tudták, hogy a KORSÓ a korongon készítéskor forog, mint az ORSÓK, és ezt ezzel a szóval kifejezték?
KoRSó – oRSóK hangváz: K-R-S – R-S-K
Azt is, hogy KORSÓ SÖRÖKkel köszöntenek egymásra? Szintén e szavakkal?
KoRSó – SöRöK hangváz: K-R-S – S-R-K
A KORSÓ az italok gyűjtőedénye, akár a KOSÁR a darabos dolgoknak.
KoRSó – KoSáR hangváz: K-R-S – K-S-R
Mivel a KORSÓ anyaga cserép, így ha ütés éri, KÁROS a hatása.
KoRSó – KáRoS hangváz: K-R-S – K-R-S
Az agyag KORSÓvá képzése alatt SOK KÖRt ír le a korong.
KoRSó – SoK KöR hangváz: K-R-S – S-K-R.
A kész KORSÓk, hosszú SOROKban állnak a polcon.
KoRSó – SoRoK hangváz: K-R-S – S-R-K
KORMÁNY – a szó, déli szláv eredetű. A bérnyelvészet szerint. De csak szerintük. A KORMÁNY – NYÁRMOK Rubik-kockás átforgatás ny > j váltással mutatja, hogy a KORMÁNYzás JÁRMOKkal oldható meg. Az igásállatot JÁROMba, HÁMkeretbe fogva irányítják a kívánalom szerint. A politikai KORMÁNY is használ JÁRMOKat, kereteket, törvényeket, amelyek segítségével irányítja a népet saját akarata szerint. A felelőtlen, hozzá nem értő, önző, háborús politikát folytató KORMÁNY alattvalói, elnyomott, üldözött, érzelmi, testi NYOMORÉKokká válnak saját hazájukban.
KoRMáNY – JáRMoK – NYoMoRéK hangváz: K-R-M-NY – J-R-M-K – NY-M-R-K
KARÁCSONY – szláv eredetű a bérért és fizetésért nyelvészkedők szerint. Még szerencse, hogy a szlávok szeretik a magyarokat, olyannyira együtt érzők voltak, hogy beleszőtték a jó tanácsot, kizárólag a magyarok számára.
Tudniillik, hogy ekkor, KARÁCSONY idején már számíthatunk KOCSONYÁRA.
KaRáCSoNY – KoCSoNYáRA hangváz: K-R-CS-NY – K-CS-NY-R
S azt is, hogy ne rémüljünk meg, ha valakik KARÁCSONYkor KASORNYÁval KASORNYÁznak, mert abban visznek kóstolót, ínyencséget rokonoknak, barátoknak. KARÁCSONYkor a nappal CSONYKÁRA, CSONKÁRA rövidül.
KaRáCSoNY – KaSoRNYa hangváz: K-R-CS-NY – K-S-R-NY
KaRáCSoNY – CSoNYKáRa hangváz: K-R-CS-NY – CS-NY-K-R
E szavak igazolják a teremtés ősnyelvéből eredetüket, s azt is, hogy a mai magyar nyelv egyenes ági örököse annak.
——————————————————————————————————————————————————
Vannak kutatók, akik komoly kutatásokat végeznek, de mégis idegen nyelvek szavai közt keresik a magyar nyelv szavainak eredetét. Kutatásaik során száraz, élettelen utódnyelvi szavaktól indulnak ki, és próbálnak haladni visszafelé, keresvén az eredetet. Tanulmányokat, vastag köteteket írnak eme tevékenységükről. Nem hiábavaló munka ez, ám a kutatásuk nem az onnan ide bizonyítéka, hanem az innen oda irányt igazolja, hiszen azokról a szavakról – komoly gyökelemzés után – kimutatható, hogy mindannyi az ómagyar ősnyelv saját belső fejlesztése. Ezeket az utódnyelvek megörökölték. Ha hitelt adnának a fent leírtaknak, és abból felismernék, hogy ÉL AZ ŐSNYELV, akkor meg kell fordítani a kutatási irányt. Az élő ősnyelvi gyökökből, szavakból kiindulva kell haladni az utódnyelvekbe beszáradt szavak felé. Azokat a nyelvi alapeszközöket használva, amelyeket említettem – hang, ősgyök, gyökszó, hangcsoport, hangváz – világosan kimutatható az ősnyelvből kiinduló, az utódnyelvekbe vezető útvonal. FONTOS: megfordítandó a nyelvi kutatási irány! A finnugor elmélet letűnése után is hasznosak lesznek e kutatások, csak épp a származási irányt kell átírni azokban fordított irányúra.
——————————————————————————————————————————-
Idézet Czakó Gábor: Magyar nyakra magyar iga című írásából:
„Mit üldöznek ma a liberálbalosok? Ugyanazt, amit Kádárék, Rákosiék, vagy Ferenc Jóskáék, Hunfalvyék. A jót. Részletezve: a magyarságot, a nemzet tulajdonságait, nyelvünk, kultúránk benső ismeretét. Hiába van 2010 óta nemzeti kormányunk, a megszállás nem ért véget, hiszen elnyomóink politikai hatalom nélkül is nyeregben vannak. Jól tudják, hogy az ország elfoglalása a nyelv elfoglalása. A nyelvét vesztett nép élén elnökölhet akárki…
Persze, a bátrak éppen akkor bátrak, amikor tilos. Kapnak is az orrukra. Lükő Gábor hiába volt őszinte finnugrista, a finnugor és magyar népművészeti motívumok elemzője, még ezekkel a munkáival se jutott ki a tiltott alkotók ketrecéből, mert másokat is vizsgált. Kodály lehetett világhírű tudós és zeneszerző, ráadásul akadémiai elnök, csak annyit ért el, hogy írathatott nyelvtankönyvet, mely visszaadta volna pici ë hangunknak, ha nem is becsületét, de mindennapi munkáját: megkülönböztetvén számos szavunkat. Sőt értelmüket is visszaadta volna. Pl. a most négy értelmű mentek, mëntëk, mentëk, mëntek, szavainkét. Sőt, a mëgy-gyël hangban egyező mëgy gyök a mëgyerben, népünk nevében nem váltódik a mögy-gyel. Szomorú tény, hogy nyelvi gazdagságunk lerombolása eldöntetett. Vele az ë halálos ítélete is. Hogy ki hozta, az Akadémia-e vagy más hatóság, nem fontos: a kinyomtatott könyv ment a zúzdába. A Czuczor-Fogarasi Szótár 7. záró kötete e sorsot elkerülte: ki sem nyomtatták…
Finnugrista létére Karácsony Sándor is a tiltott szerzők közé került, mert vastag könyvben bizonyította, hogy nyelvünk a sajátos magyar észjárás alapja. A néprajzos és mesegyűjtő Berze Nagy János is hasonló sorsra jutott. Számos elődjét követte, például Ipolyi Arnoldot.
1948-ban a Népi Demokrácia a népi irodalmat és kultúrát indexre tette, vagy jobb esetben tűrte, ám csupán jelképes példányszámban jelenhetett meg. Az iparos egyletek, felekezeti iskolák, olvasókörök gyűjteményeit a MÉH-be hordták, köztük számos lexikont, a Czuczor-Fogarasi szótárt, a Hóman-Szekfű-féle Magyar történetet. Szerzői közül Szekfű Gyula moszkvai követ lett, Hóman Bálint a váci fegyház rabja. Holtáig. Legnagyobb régészünk, László Gyula sosem lett MTA-tag a kettős honfoglalás – avar-magyar egység – bizonyítékainak fölfedezése miatt. Tévedett? Akkor tán beveszik. Igazát azóta „avarkori” iratok is tanúsítják. Na és?
Tiltó listára került hosszabb-rövidebb időre Hamvas Béla, Bíbó István, Pilinszky János, Várkonyi Nándor, Sinka István, Weöres Sándor, Latinovits Zoltán és sokan mások…Kodolányi Zárt tárgyalás c. alapműve (1943) csak hatvan év múlva jelenhetett meg újra, mert az író rájött, hogy a kommunizmus, a fasizmus meg a liberalizmus egykutya. Beszély alakú dráma: elő kéne adni a most tomboló liberális tüntetéseken.
Két évtizedes ebzárlat tiltotta a magyarságot legnagyobb festői, Csontváry, Egry, Vaszary és mások világra szóló munkásságától.
Az észak-kaukázusi régi magyarság fölfedezőjét és kutatóját, Bendefy Lászlót, kizárták a tudományosságból, holott igazát eredeti XIII-XIV. századi vatikáni okmányok támasztották alá. Talán éppen ezért… Emigrációba kényszerült művészeink, tudósaink számlálhatatlanok. […]
A rendszerváltozás, az újabb tudományos – genetikai, őshaza-kutatási, nyelvészeti, zenetudományi stb. – eredmények hiába cáfoltak halomnyi hamis tételt. Iskolapéldája ennek a finnugor magyar nyelvrokonság tanfölfújtja. A nyelvészeti, őstörténeti elméletek kiötlőinek továbbra sem kell igazodniok a logika és az adatoltság szabályaihoz. Pl. simán visszakövetkeztetnek 5-6000 év előtti finn ősszavakra, holott Vejnemöjnen ivadékainak egy XVI. sz.-i Bibliánál öregebb nyelvemlékük nincs. S ha valami csoda folytán ősmagyar szövegek bukkannak elő – pl. környei és szarvasi fölirat, bodrogbűi fúvóka, nagymácsédi kereszt – meg se rezdül a bombabiztos elmélet pillája. Az egyik főszabály szerint ugyanis a magyar soha, semmilyen hatást sem gyakorolt a finnugorokra. Miért? Csak!
Az idő fáradhatatlanul szalad. A Föld kering a Nap körül, a Nap a Galaxis középpontja körül, a pártok és kormányok meg a tudományos sarkigazságok váltogatják egymást. Ám hiába derült ki például, hogy a sem ugort, sem finnt nem látott avarok a mi nyelvünkön beszéltek, a magyarságtudományi hatóságnál minden maradt a régiben.” Kiem. K.S.
Eddig az idézet.
Miért van a hivatalosságok – tényekkel és valósággal való – konok, erőteljes szembehelyezkedése?
Szerintem ősiségféltésből eredő parancs miatt cselekszenek így. Valakik ott fent a pénzvilág piramisának tetején, csúcsán –, akik e földi világban a dolgok jelenlegi rendjét a pénz nevű zablára kötött gyeplőikkel irányítják – irtózattal gondolnak arra, hogy a héber nyelv elveszíti kőbevésett teremtés nyelv szerepét. Ezért van a folyamatos, érvényben tartott napiparancs, amely szerint kiszorítandó a nyelvészi pályáról minden ennek ellentmondó vélemény, legyen bármennyire jól megalapozott, helytálló érvekkel alátámasztott tanulmány.
Eszközeik: elhallgatás, elhallgattatás, akár teljes kiiktatás árán. Ha nem elég – közröhejjé tétel. Csodálkozhatunk, hogy nem hoztak a holokauszttagadáshoz hasonló törvényt a héber nyelv védelmére, de ami késik, nem múlik.
Előttem már elveszítette e magaslati szerepét, mivel a több mint tizenöt évnyi gyökelemző nyelvkutatás, és a Biblia történeti leírásaival, elvi mondanivalójával összevetés nyomán kiderült, hogy a héber nyelv nem lehet a teremtés nyelve! Valamikor Kr.e. az ötödik században alakult át a teremtés nyelvének általuk beszélt változatából a babiloni fogságuk idején írástudóik jóvoltából.
A hivatásos nyelvészet merevsége ellenére, nyelveredet igazság egy van! Ez lépten-nyomon bizonyítható annyi példával, ahány gyökszó létezik a világon szétszórva az összes nyelvekben. Állításaink nem légből kapott, hasra ütött következtetések, hanem minden egyes állításunkat példák tízeivel, százaival, ezreivel tudjuk bizonyítani.
Letagadhatatlan élettapasztalat: amit egyszerűen csomagolnak, az egyszerűen, könnyen oldható, bontható. Ilyen a nyelv is. Mivel egyszerű emberek alkották, egyszerű csomagolásban örököltük, és egyszerűen oldható. Nem hétpecsétes titok, nincs számmisztika titkos rejtjelei mögé bujtatva. A legegyszerűbb ember, sőt a kisgyerek is könnyedén felismeri a kikövetkeztethetőség vonalvezetését, és ha kell, alkot új szavakat minden nyelvészi beavatkozás nélkül. Ha az okoskodó, művileg fontoskodó nyelvészektől függne a nyelv felépítése – akik egy adott szó eredetén évekig rágódva ötölnek – akkor valóban még ma is csak makognánk.
Helyzeti előnye e bérnyelvészetnek: náluk a pénz, és akadémiai hatalom. Azonban egy komoly nyelvi vitában széthullnának, padlóra fektethetők lennének. Ám nem vállalják a vitát azon a címen, hogy rangon aluli a vitázó fél.
Ma már, ismerve a teremtés nyelvének önmagában hordozott, mélység, magasság, szélesség terjedelemben egyedül való, utolérhetetlen időtálló értékeit, e nyelvvel szembeni tiszteletlenségnek, magas rangján alulinak ítélném, a nagyképű, gőgös, fennhéjázó bérnyelvészekkel folytatni terméketlen, meddő vitát.
Mire jó a finnugor elmélet?
A finnugor nyelvrokonság megváltoztathatatlannak hitt begyepesedett elméletével elvágják minden más irányú kutatás lehetőségét. Aki ellene szól, az kiírja magát a nyelvészi pályáról.
A cél: ne merjen senki az ősiség felé kutatni a magyar nyelv gyökerei felé, a szavak kialakulása, valós létrejötte irányába, mert ezzel rontja a már bebetonozott – a héber az első, őseredeti nyelv, Isten héberül teremtette a világot – dogmaként elfogadott álláspontot, s amely a héber nyelvnek ez alapon, a jövőben kialakítandó új világrend hivatalos nyelvévé avatását tűzte ki célul.
——————————————————————————————————————————————————
A hivatalos, hivatásos akadémiai nyelvészet célja: mindenkit – aki közelít nyelvértelmező, de főként gyökelemző szándékkal – tudatlanként megszégyeníteni, elűzni, elzavarni, elhajtani a nyelvészet közeléből, hogy mukkanni se merjen senki, nehogy felfedezze, felfedje az indokolatlanul túlbonyolított, nyelvészi oklevelekkel borogatott, magyar nyelvtannak nevezett grammatikában a sok haszontalan, szükségtelen semmit. Ez okon mindenkit elkergetnének a nyelvészet közeléből – még az oly neveket is, mint Bolyai János, László Gyula stb. –, mert félnek a hamisításaik felfedezésétől. Ugyanis, kidobhatók lennének a tankönyveik, oda lesz a sok jogdíj. Márait idézve szabadon: ’már nem az elvet, hanem a koncot féltik’.
——————————————————————————————————————————————————
Farkas József történész, egyetemi tanár, ÚT az ősnyelv feltárásához című tanulmányában írja: „Ennek indokaként a dogmává merevedett finnugor nyelvrokonságot kell felhozni. A dogmából ugyanis egyenesen következett, hogy a finnugor alapszókinccsel nem rokonítható szavainkat más népektől vettük át. Ezt az álláspontot igazolni lehetett, azzal a tétellel, hogy finnugor őseink primitív halász-vadász népként jelenítődtek meg, ezért szókészletünk jelentős részét nálunk „fejlettebb” szomszédainktól kellett átvennünk. Az igazolást megkönnyítette, hogy az „ismeretlen” szavaink jelentős részét sikerült is más népek nyelvében fellelni. A dogmából az is következett, hogy ezek a szavak a magyarból nem kerülhettek a szomszédaink nyelvébe, mivel azok nem finnugor eredetűek. E furcsa logikát az sem zavarta, hogy ezek zömmel éppen a magyar korona fennhatósága alá tartozott szerb-horvát és szlovák nyelvterületeket érintik és az „átvett” szavak más szláv nyelvekben nem lelhetők fel.” Kiem. K.S.
A finnugor elmélet áthághatatlan bűvkörként zár, s nem enged kitörni.
A finnugor elmélet dédelgetőinek, vezérlőinek, vezénylőinek üzenem: az igazság hosszú időn át elnyomható, de nem végképp. Minél jobban lefojtanak egy bensőjében forrongó, eleven, kiterjedésre képes, vagy arra alkalmas anyagot, dolgot, annál inkább feszíti a rákényszerített burok határait, előbb vagy utóbb kirobban, és elsodorja az útjában állókat! Várjuk ki a végét!
De legyen felkészült a váltás utáni folytatáshoz egy arra alkalmas csapat!
A hivatalos magyar nyelvészetnek nem velünk van vitája, hanem a magyar nyelvvel áll szemben, éles ellentétben. Az ellen küszködik körömszakadtáig, elrejtve valós értékeit a köznép előtt, s az utódnyelvek grammatikáját – azon nyelvek számára valóban szükséges szabályokat – a magyar nyelvre alkalmazva építenek hatalmas falat a közérthetőség elé. Ám a teremtés nyelve megvédi önmagát a hamisítókkal szemben.
A mai hivatalos nyelvészetet már csak a politika tartja „lélegeztető gépen” anyagi támogatásával. Ha egy napon az államhatalom megvonja tőle a támogatást, szétrebbennek a vezető nyelvészek, egy részük elkezd igazat beszélni, mert vannak köztük, akik tudják, hogy az egész mai magyar(talan) nyelvészet egy óriási hazugsághalmaz, amelyet azért erőltetnek, hogy a nem létező finnugorkötődést „igazolják” vele.
Ismerjük okát, miért nem merik elfogadni, a magyar nyelv a hang, ősgyök, gyökszó, hangcsoport, hangváz értelemhordozó összetevők jellemzőin alapuló, bokrosodó szerkezeti vázra épült valóságát. Ugyanis, ha a mai hivatalos nyelvészet elismeri ezek értelemalakító szerepét, úgy omlik össze az egész finnugor nyelvészeti kártyavár, mint a csuszából rakott torony.
Eljön az idő, amikor helyére kerül minden. Addig viszont a ma még állami támogatást élvező magyartalan nyelvészet uralja az akadémiai zegzugokat.
A grammatika nem az ómagyar ősnyelvre, teremtés nyelvére szabott!
A ma oktatott nyelvtan nem a magyar nyelv igazi nyelvtana. Szükségtelenül sok szabályzat tömkelegét is a hivatásos nyelvészet gyártja, hogy minél nehezebben érthetővé, bonyolulttá, kiismerhetetlenné tegyék a nyelvet az egyszerű köznép előtt – tudományossá –, amelybe nem lehet semmi beleszólása a nyelv felépítőinek, használóinak.
Tudni kell, hogy a magyartalan grammatika is a nép elnyomását szolgáló rendszer része, hogy az igazi nyelvi valóság minél kiismerhetetlenebb legyen. Az igazi kincs titka, amely végül is a nyelvet beszélők tulajdona volna, legyen rejtve előttük. Az ifjúságnak oktatott nyelvtan csak annyira közérdeklődést felkeltően vonzó és igaz, mint a fogyasztói számlák (villany-, gáz-, vízszámlák), azok olvasmányossága, és csak annyi lényeget is tartalmaz. A számlákon csak az egységárat, az elfogyasztott mennyiséget, azok összesített értékét kellene megjeleníteni, ehelyett bonyolult összevissza számrengeteg jelenik meg, hogy az egyszerű ember minél nehezebben igazodjon el rajta, mert így átverhető, meglopható. Ily szellemiségű a ma oktatott a száraz, élettelen latin-germán grammatika, csak elenyésző részben hasznos oktatóanyaga is.
A grammatika teljesen idegen az ősnyelvtől, a mai magyar nyelvtől. Mivel az ősnyelvhez, a mai magyar nyelvhez a világ egyetlen nyelve sem hasonlítható, így a magyar nyelvet nem lehet a latin, német vagy más nyelvekre érvényes nyelvtani, grammatikai szabályok közé beszorítani, azok szerint elemezni. Nem lehet annak képleteit, szabályait, elemzési mintáit ráerőltetni kényszerzubbonyként. Nem lehet rákényszeríteni az anyára a kislánya ruháját, nem fér, nem férhet bele. A mai magyar nyelv szóbőségével, változatainak gazdagságával a világ egyetlen nyelve sem veheti fel a versenyt.
A mai nyelvészet által oktatott grammatika csak az utódnyelvekre érvényes, s ha komolyan beletekintünk még azok esetében sem mindig. Mert bár azokban a szótestek, mint beszáradt egységek csak ragokkal, képzőkkel, előképzőkkel mozgathatók, mégis értelmet hordozók, mivel elemzésre visszahozva a magyarázó nyelvbe, bonthatóak, értelmük kifejthető, értelmezhető.
A visszásságok, valóságidegen jelenségek az utódnyelvek jellemzői, ahol valóban szinte semmi nem számít. Rendszertelenségük egyik jellemzője: a nyelvi hím-, nő- és semleges nemű szavak besorolási összevisszasága.
Arcul csapó példaként: a román, olasz nyelvek a férfi nemi szervet –, amelynél hímneműbbet elképzelni sem lehet – nőnemű szóval jelenítik meg. A valóság az, hogy az ősnyelvből örökölte a megnevezést, amely a hímtag egy jellemzője … magyarul. Ám e nyelvek nem tudják, hogy a megnevezés mely jellemzőjét hordozza a férfi nemi szervnek? Az csak magyarul fejthető meg. Erről a szótár Függelékében a nemiségről szóló fejezetben.
A magyar nyelv, élő nyelv, és szókincse szavainak elemi összetevőiben hasznos gyakorlati útmutatásokat ad a mindennapi életre, eljárásra, étrendre, viselkedésre, erkölcsre, jó modorra stb.
A növények, gyümölcsök neveiben beleszőve, rejtve, mintegy képleírásban található minden fő jellemzőjük, a velük kapcsolatos ismeretanyag, gyakorlati hasznosítási ajánlatot adván a fogyasztónak.
Az igazi nyelvészetnek ezt kellene kutatnia, feltárnia, és a nyelvet beszélők elé tárnia, tálalnia, hogy minél jobban megismerjék a szavakba rejtett bölcsességet.
Az igazi nyelvtanoktatásban tanítani kellene:
A szavak kialakulását: hangok, hangcsoportok, ősgyökök, gyökszavak valós jelentéstartalmát, értelmét, a hangvázak szerepét, s részvételüket a mondanivalóinknak az érzelmek legapróbb rezzenéséig kifejezésében.
A szavak írásmódját, de az „ahogyan ejtjük, úgy írjuk” tájnyelvi változatait is.
Az írásjelek használati szabályait a szöveg közérthetősége végett.
Szükség van nyelvtanoktatásra, de a magyar nyelvhez, mint élőnyelvhez igazított, kialakított nyelvtan oktatására.
Senki nem mondja, nem mondhatja, hogy ma nincs szükség egy olyan tekintélyes szervre, amely rendet tart a hangzás szerinti írásmód elvetésével megrontott nyelvi rendszertelenségben. Ugyanis, épp emiatt a nyelvtan állandó irányítást, felügyeletet igényel, akár az országúti forgalom. Minden sarokra kell egy rendőr.
Legyünk őszinték – a ma oktatott nyelvtan annyira magyar jellegű, mint szakkifejezései: fonetika, fonológia, morfológia, szintaxis, szemantológia, pragmatika és mások. Mert a hivatásos bérnyelvészek szerint nincsenek magyar kifejezések ezekre.
Nincs?! Beszédhangtan, nyelvhangtan, szóalaktan, mondattan, jelentéstan, gyakorlati alkalmazástan.
Abban az Isten adta nyelvben, amelyben csak a mozgás és szólás leírására külön-külön 15.000 szóváltozat van.
De minek is lenne magyar szakkifejezés, hiszen nem cél az egyszerű közemberrel megértetni saját beszélt nyelvét, mert épp azért bonyolítják elvont tudományos magasságokban, hogy ne értse azt! Épp, mint a villany-, gáz-, vízszámlát.
Mert így az orrára lehet koppintani: nehogy azt hidd, makogó marha magyar, hogy fajtádnak köze van a valaha volt ősnyelvhez, hiszen őseid nyelvüket is úgy összelopkodták sunyi módon szomszédjaiktól, mint országuk területét. Beszélt nyelved, úgy ahogyan van, egy összekutyult nagy katyvasz. Tehát befogd a szád, és úgy higgyed, ahogyan mi mondjuk. Ezt mondják – nem magyarázzák, talán nem is tudják, mit jelent a szó – a valós anyanyelvük mellett magyarul is beszélő akadémiai nyelvészek.
Így adják tudtára a népnek a törvényességet felügyelő, magyarul is beszélő „igazságszolgáltatók” – mert megmagyarázni nem tudnák – miért kell egy becstelen rablógyilkost öt év után szabadon engedni „emberségesség” jegyében, ám a semmilyen életellenes tettet el nem követőt több mint 15 év börtönre ítélni.
Így adják tudtára a népnek a magyarul is beszélő uzsorás bankárok, hogy miként lehet az egymillió forint kölcsönvett összegért a tízmillió letörlesztett mellett, még tizenöttel adós maradni, és röpülni a családi házból örökre.
Így adják tudtára a népnek a magyarul is beszélő politikusok, miért kell a köznép elől, az életbevágóan fontos ügyeket, több évtizedekre titkosítani.
E fentiekben tisztelet a vékony rétegű kivételnek.
A mai hivatásos, hivatalos magyar(?) bérnyelvészet inkább a föld alá bújna a világ elől, minthogy bebizonyítsa, hogy a magyar nyelv a teremtés ősnyelve, amely az egész emberi történelem alatt beszélt nyelvként jelen volt a világ színpadán, mint a történelem élő tanúja.
Inkább sunyin megbújik, mint a vérszívó poloska a lepedő korcában, s térdét verve, gúnyosan röherészve figyeli a műkedvelő nyelvészek ilyen irányú fejtegetéseit.
Egy érdekes párhuzam a nyelvészeknek
Ma vendéglátó egységekben csak képzett szakácsok ténykedhetnek, mert ők szakmabeliek, szakértők, értenek a főzéshez. Ki ne merje oktatni őket senki, hiszen még különböző külországok konyháin is tanulták a magyar ízektől mérföldnyi távolságra levő ízeket. A magyar lakosságnak csak néhány százaléka jár rendszeresen éttermekbe. A magyar családok asszonyai, anyukái jól főznek. Más országokban valamivel többen.
Mi történik azokkal, akiknek nem a kiiskolázott szakácsok főznek?
A többinek, egy országnyi népnek – eléggé el nem ítélhető módon – a minden szakácsvégzettség nélküli háziasszonyok – feleségek, anyukák főznek. Magyarországon azért járnak kevesebben étterembe, mert az asszonyok, családanyák jól főznek. Akár szakácskönyv nélkül is ízletesebben, mint az agyondicsért, kitüntetésekkel elhalmozott, idegen babérokkal dicsekvő szakácsok. Ugyanis jobb az ízlelésük és ízlésük. Főleg az igazi magyar ételekhez sokkal jobban értenek! Nem teszik tönkre szeretteik gyomrát ízfokozókkal, csak természetes ízesítőket használnak. Vérükben hordozzák az igazi magyar ízeket, és – nem mellékes, hanem fontos – szeretetüket is beleadják.
Akik rendszeresen étteremben étkeznek, azok közt több megbetegedést észleltek, mint a családi konyhákon étkezők közt. Ez az ételekhez felhasznált tudományos akadémikusan kifejlesztett étkezési műelemek miatt van, amelyek rossz hatást gyakorolnak az emésztőszervekre.
Mond ez valamit? Tessék utánanézni a világhálón.
Akkor kik főznek jobban, egészségesebben? A tudományosan képzett szakácsok vagy a végzettség nélküli magyar háziasszonyok?
Az akadémiai nyelvészek szerint a nyelvhez ne merjen senki nyelvészképzettség nélküli hozzászólni, belekontárkodni! El innen! Ugyanis, nem érthet hozzá! Nem és nem!
Ahhoz csak a feje búbjától kis lábujja körméig kiképzett finnugrista nyelvész érthet. Annyira ért hozzá, mint a képzett szakács a főzéshez.
Ugyan már urak, vegyék alább a hangerőt, hiszen ezek közül némelyek sokkal jobban értenek grammatikakönyv nélkül, a semmilyen más nyelvvel össze nem hasonlítható magyar nyelvhez, mint önök.
Tudjuk, hogy önök kiváló képességű, fényes elmék, ezt senki nem vonja, vonhatja kétségbe. Csak nem arra használják az eszüket, amire kellene!
Ennyi.
Önök „vérprofi” nyelvészek, latin grammatikára kiképzetten, – szemellenzőkkel, akár a szódás lova, csak egyenesen előre –, a magyar nyelv iránt minden érzelemtől mentesre kilúgozva, finnugrista vázra gereznaként kimerevítve, kifeszítve, könyökvédős száraz hivatalnokként, érzéketlen akadémista bérnyelvészként, lealacsonyítják, szólopkodónak állítják be a világ legősibb, legszebb, leggazdagabb nyelvét, amelyet képviselniük és felemelniük illene, a valós értéke végett azt megillető helyre.
Ők – az önök által délibábosoknak gúnyoltak – szabadok, nem köti, nem bénítja őket a tanszék elvesztésének félelme, rettegése. Sem a bér elvesztése! A nyelvben valóban felfedezik a délibáb jelenséget, mivel annak minden ősgyöke, gyökszava, hangcsoportja oda-vissza, fel-le fordítható, és visszájára is mutatja a képet, akár a délibáb. Akárki oktondi volt, aki a „délibábos” jelzőt használta, ebben ráhibázott.
Talán ez a „délibáb” jelző volt egyetlen telitalálat életében, mint nyelvészi főmű.
Önök, „vérprofi” nyelvészek, szerencsére, ettől teljesen mentesek, hozzá sem szagolnak, mivel nem is akarnak. Ehhez mélyen bele kell látni a nyelvbe, amelytől önök rettegnek, az önöket terhelő, magyar nyelv iránt érzett megvető, lekicsinylő előítéleteik, és a jövő hónapi bérük, fizetésük, jogdíjaik féltése miatt.
Ők meghitt, érzelmi kötődésük révén megengedhetik maguknak azt a fényűzést, hogy mintegy magukra öltsék anyanyelvüket, átlényegüljenek általa, és sejtjeikben érezzék édes anyanyelvük bizsergő, kellemes zsongását, akár Kosztolányi. Kötetlenségek nélkül ízlelgethetik, érzik, a sajátosan különleges magyar nyelv ízét, zamatját. Van ösztöni, velük született ízlésük hozzá. Nem az iskolában fejükbe sulykolt latin, germán grammatika szerint bánnak a nyelvvel. Vérükben van a nyelv. Ugyanis sajátjuk, édes anyanyelvük. Nem, mint önöknek, „vérprofi” nyelvészeknek! Önöknek ez az örömérzet nem adatik meg soha, mert csak beszélik e nyelvet, de nem sajátjuk! A gyűlölködő utálatérzet nem enged teret semmiféle ujjongó gyönyörűséges életörömnek.
Az önök által – mint hivatásos szakképzett nyelvészek által – oktatottak közül sokkal inkább és egyre többen megbetegszenek, és az igazi nyelvi ízek hiányától szenvednek. A sok bevitt idegen nyelvi, művileg kimunkált, túlbonyolított, magyar nyelvtől idegen, tudományosan felturbózott ízfokozó, mérgező anyagoktól nagyon sok embernek már hányingere van. Hiába a „szakácsvégzettség” az önök sótalan „főztjétől” már beteg a magyar nyelvet beszélők világa. Ja, hogy épp ez a cél! Értem, értjük.
Mi lenne, ha ezen az alapon az akadémiai nyelvészek számára betiltanák a családi konyhákat, senki ne merjen főzni otthon! Elvben nem érthet hozzá, nincs képzése, végzettsége. Amint, csak a „vérprofi” nyelvész nyúlhat a nyelvhez, úgy csak a „vérprofi” szakácsok főzhetnek! A többiek, a lányok, asszonyok, családanyák mindannyian délibábos konyhamalacok! Persze, az önök értékítélete szerint.
Ettől kezdődően egy igazi akadémiai finnugrista nyelvész:
… csak étteremben étkezhetne. Meg sem kóstolhatná a főzésben délibábos felesége, anyukája főztjét, akik ehhez nem érthetnek, mivel nincs szakácsvégzettségük hozzá. Csak gólyafészek süveges, szakképzett „vérprofi” szakács főzhet neki.
… nem vezethetne gépkocsit, hanem szakképzett gépkocsivezetőre bízza azt, aki minden egyéni próbálkozásánál bokán rúgja, jól letorkolja, mivel nem „vérprofi”, hanem egy hozzá nem értő, kétbalkezes, délibábos, balfék úrvezető.
… nem közösülhetne otthon, a szexhez nem tudományosan kiképzett, csak délibábosan, ösztönből szexelő feleségével. Az igazi finnugrista nyelvész a szexhez egy délibábos balf.sz, fejlesztenie kell magát, tudományos akadémiai csúcsra vinni a behatolási ismereteit. Ez okból kötelezően a villogó cinóber fényű kuplerájba járna, ahol a „vérprofi” tanszékvezető madám, és „vérprofi”szakképzett kéjnő tanársegédek oktatnák az akadémiai szintű, tudományos párzásra, úgy ahogyan a nagykönyvben írva vagyon: Egy lyukkal feljebb! – ha nem tudná, maga félnótás, délibábos, nemileg félresikerült! Esetleg feleségül vesz egy „óraadó” leányzót, vagy elküldi feleségét magas szintű szexuális ismeretfejlesztőre egy ilyen továbbképző „intézménybe”, hogy felemelkedjen a délibábos szintről akadémiai magaslatokra.
Újabban úgy hírlik, volt ilyen jellegű vörös kéjbarlang az Akadémia alsó szintjén, valószínűleg mélyrehatoló tudományos kutatási jelleggel, céllal.
… nem végezhetné otthon dolgát, hanem a közvécén, ahol szakképzett „vérprofi” bűzről pattant menyecskék felügyelnék szakszemmel az ürítést, s ha szükség, kioktatnák, helyreigazítanák: Ne mellé, hanem belé, a súly egye le a …! S nem engednének beleszólást! Akadémikusan kiképeznék finnugoros klotyó használatra, akár szabadkéz irányítással. Mert délibábosan pisilt, szégyellje magát. Honnan is tudhatná, hogyan kell tudományosan? Mert valaha, az erre kiképzetlen anyukája ültette a bilire, de az nem volt szakszerűen „vérprofi” megoldás, néha kifityegett a lényeg, s mellé ment. Az ugyanis csak délibábos bili-használati útmutatás volt, nem tudományosan akadémikus.
Szóval: mindenki, mindent csak magas szinten képzetten, nyelvész urak!
Egészségükre váljon!
—————————
Elnézést, de tartoztam ennyivel a minket ért sok gúnyolódásért!
Az a tizenöt millió marha szerte a világon, aki ma a magyar nyelvet beszéli – a több évezredes ősnyelv felépítőinek utódai, örökösei, művelői – szálanként és összességében, mind tökkelütött hülye!
Csak a maroknyi magyartalan akadémikus „vérprofi” bérnyelvész-csoport tudja a frankót.
Nagy a mellény, urak! Ma még!
Ám eljön a magas lóról leszállás ideje, ameddig az nem veti le a hátáról Önöket, mint nyűgös, fölösleges terhet! Addig viszont szégyelljék bérnyelvészi önmagukat a sok félrevezető szóeredet hazugságért!