A HÉT NAPJAINAK NEVEI/ nem lopott szavak!

Egy szóeredet elemző szótárban a magyarázó szöveg pőrén szókimondó. A szó végső alakja a névadó jellemzők sűrítménye. Csak így lehet a valós eredetet kimutatni. Kezdetben egyetlen szó sem volt ocsmány indíttatású, hanem valós értelmet tartalmazó, pőrén, szabadon, minden fő jellemzőt sűrítve.

A naptári hét napjainak nevei nem csak úgy véletlenül kialakult nevek. E megnevezések az egyén, emberpár, emberi család tevékenységéhez kötődőek. Az elrendezés teremtői kezdeményezés. Alapvetően háromféle számcsoport rendszer volt meghatározó az emberi lét mindennapjaiban: a hetes, tízes, tizenkettes, és ezek szorzatai. A hetes és tizenkettes, idő, időtávok mérésére, nyilvántartására, rögzítésére. A tízes a létszám, mennyiség, tömeg számítások végzésére, nyilvántartására. Az első ember, Ádám teremtésétől számítva nyilvántartották mindenki életidejét.

Az alábbiakban meghatározó a hetes szám, emberi alaptevékenység napokra osztott, ismétlődő időtáv beosztásában. A napok nevei a magyar gyökelemzés módszereivel elemezve bizonyítják: az ősiségben az első ősnyelvi emberi társadalmaknak NÉGY napjuk volt a négyelésre, azaz munkára: hétfő, kedd, csütörtök, péntek.

HÉTFŐ – a HÉT FŐ tagja, a HETedHÉT a pálya, kezdete, indulás. Első munkanap, a FŐ kezdő, a négyelés első napja.

KEDD – KETTED tag, nap, ez TÁKoló, TÉKoló, munkanap, a ketted négyelő nap, a KEDÜ, KEDV napja.

SZERDA – SZER tag, botolás mentes középnap, munkaszüneti, törzsi gyakorlati, szakmai SZERnap tanácsADás, munkára, SZERre nevelés, az elmei SZEREDÁs feltöltési napja. TanácsRÉSZ ADás a törzsi SZERen. Szófordítás: SZERDA – ADRESZ. E napon ADtak RÉSZt tapasztalati tudásból a nagycsalád, törzs idős, tapasztalt vénjei.

CSÜTÖRTÖK – CSÜTÖR tag, CSÜTÖR ták, ték, kemény csütölő, négyelő nap. Nem henyéltek! Nem tücsköltök! Csütöltök, törtök, négyeltek, CSÜTÖRTÖK! Nevéből ítélve, ez volt a hét legkeményebb munkanapja.

PÉNTEK – PÉNT tag, PÉNT ték, ötödik, FÉNYváró örömteli nap. PÉNTEK – KETNÉP fordítás mutatja: még KÉT NAP a hétből. Ma még TÉPNEK, holnap pihennek.

PéNTeK – KéT NaP – TéPNeK hangváz: P-N-T-K – K-T-N-P – T-P-N-K

SZOMBAT – SZOM tag, SZABADnap nem héber! Kezdettől, első családoktól Isten imádatának szánt nap. SZOM = hiány. Nem BOToltak, BÜTültek, roBOTmentes üres, SZOM nap. Nem rábotoló, robotoló. A T.B – B.T gyök: TaB – BaT otthont jelent a: ThÉBa, TABán, TAB, BÁTa, BÉTa, BEThlen, BETfalva és más helynevekben. A BETeg is otthon marad. Vagyis SZOM-BAT, SZOM = üres, BAT = otthon, pihenés, Istennek szánt gyülekezési hálaadó nap.

VASÁRNAP – a bőség napja, VÁSÁRNAP, SÁRVANAP, bőségnap, várva várt SÓVÁRNAP, találkozások, sokadalom, VÁSÁR, örömteli ünnepnapja. VASÁRNAP a hét napjai közt különálló, amolyan – se első, se utolsó – SÖVÉRNAP, a pihenés, alvás, elheVERÉS napja.

VaSáRNaP – SáRVaNaP – SóVáRNaP hangváz: V-S-R-N-P – S-R-V-N-P – S-V-R-N-P

Bővebb elemzésben:

HÉTFŐ – szó H.T – T.H gyökből indul: HéT – TeH (h > v > k: tev, tek). Ősnyelven, népmesékben a HÉT a próbatétel pályája a HETedHÉT országig. A naptári HÉT egy tevékenységi szakasz, időtáv, amelynek kezdője, FŐ kiindulópontja: HÉTFŐ. Induláshoz felmérte az előtte álló feladatot, bejárandó távot, hogy ne tévedjen, ne vétsen lépést, mert jó kezdéstől függ a folyamatos folytatás zavartalan gördülékenysége. Ezek a sikeres munka feltételei. Előkészítő tervezés, Ötölés a kivitelezéshez szükséges HATékonyság, TEHetség, teHETség, képesség, készség. A TF hangcsoport – ÉTFŐ – a hÉTFŐ FonTos nap, akár egy kÚTFŐ, e napon ÁTFOrdul a következő hétbe, s mint kezdőnap, hatása ÁTFOgja az egész hetet. Ha jól indul, jó a FolyTaTás is. A TF – FT páros alvógyök: TáF – FuT (f > v: táv), e leFUTandó TÁV a HÉTFŐvel, eggyel, elsővel, a FŐvel kezdődik, és a HETedik nappal ér véget. Ez kezdőgyök a selyemszövetet jelentő TAFota, taFOTa szóban, a nemzést jelentő FÚTos szóban, a formás orrocska FITos jelzőjében, valamint a FET (fiú), FÁTa (lány) szavakban is. HÉTFŐ a nekiFUTás kezdője. A kezdet mindenben meghatározó!

A héTFői nap, akár a levegő FelhajTó ereje, lehet emelkedő vagy süllyedő irányra mutató kezdés. Erőt kiFejTő nap. Te Fejtesz ki erőt, és Te Fejed le a hasznot, Tehát FejTs ki erőt. Ez a jól induló HÉTFŐ, a hétkezdet titka.

KEDD – a szó K.D – D.K gyökkel indul: KeD – DeK. A hét másoDIK, KETTed napja. KEDV nap, nem a KÉTkedés, kétKEDés, inkább KEDvre való a hétfői belerázódás után. KEDDED meghozza KEDVED. KEDvese is biztatta: ne KÉTkedj, ne kétKEDj, hanem KEzDj bele, majd DIKál! Kezdetben a szó valószínű: KEDED, azaz KEDveleD, vagy KEDŰDre van, majd rövidült, egyszerűsödött: KEDD. KEDDen KEDvvel, KEDŰvel kell dolgozni, nem DEKKolni, elbújni. De lehetett KETTED is, majd KEDDED, végül: KEDD alakra rövidült.
KeDDeD – KeDűD hangváz: K-D-D – K-D-D.

SZERDA – a szó SZ.R – R.SZ gyök bővítménye: SZeR – ReSZ, és mint ilyen ősnyelvi eredetű. A SZER gyöknek legnagyobb szóbokra van a magyar nyelvben. A SZER gyök SZORzati, sorozatos sokasodó ismétlődés. A törzsi rendben sátorapák, vének, batránok ismétlődően SZERDAi napon ejtették SZERét, sorát a SZER TArtásának, SZERTArtó nap volt. Nem imádati jellegű, azt szombaton tartották. E SZERen gyakorlati, SZER útmutatásokat adtak a nagycsalád tagjainak további napokra. A SZER gyök magyar nyelven közép értelmet is képvisel, sugár irányú szétSZÓRódásban, szétterjedésben, szétágazik az élet minden területére. SZERDA a heti középnap.

A falvak főútvonalán a faluRÉSZek nevei: alszeg, középSZER, felszeg. A középSZERen volt minden, ami a faluközösség SZER ÉRDEkeit szolgálta: a piac, közkút, templom, harangláb, majd később bolt, faluháza, községháza és művelődési ház. A szláv nyelvek innen vették a közép értelmű sztreda szót! A szerDA a SZER napja volt, az AD – DA gyök valamilyen ADományról szól, amit a tanácsADó vénektől kaptak ADott RÉSZként, ADRESZként a hétközépre eső SZERen. Ez egyik névadója, a SZERDA – ADRESZ fordítás mutatja. Amolyan kis törzsi kongRESZ-szus. E SZERen, SZERTArtáson felTARISZnyálták az elmei TRUSZÁt SZEREDÁSt jó tanácsokkal. Ezért kapta a nap a SZER ADÓ nevet: SZEREDA. A SZERTArtások kötelező érvényűek lehettek minden törzstag számára. Ekkor kaptak ADRESZt, felszólítást, eligazítást, tanácsot, valami okon. Nem minden személy számára volt lelkileg felemelő. Az RD páros mutatja a moRD, zoRD szavakban, bár a felfrissülést jelentő füRDő, peRDül szavakban is jelen van. Némelyek rovást, mások dicséretet kaptak. Ez a SZER, SZERDA, munkára, gyakorlati életre nevelő célú SZERADÓ nap volt.
SZeRDa – aDReSZ hangváz: SZ-R-D – D-R-SZ.

RD hangcsoport – ERDA – középpont körüli mozgás: fÜRDŐ, fORDUl, gÖRDÜl, pERDÜl stb., szERDA a hét közepe. ERDŐ, SŰRűség, szURDOk, szűk hely. Tehát a köz, közép értelem itt is jelen van. A SZERDA RD párosa a legerősebb R, és a végletek s középállapot kifejező D hang (vád – de – véd) kettőse. Vagyis az élet minden oldalát érinti.

R.D – D.R alvógyök: ReD – DeR. A hét felezője, közepe, DEReka. A szeREDa RED gyökszava az eREDmény szóban a szeREDa nevelő hatását mutatja. A DERága (drága) szó alapja. Az erkölcs is DERága, a DERma = bőr szóban az elPIRulás RED (vörös) értelmet is hordozza. A heti szeREDákon a tisztességre nevelés érzékennyé tett érzelmi vonatkozásban, és a tisztesség sérelme ösztönszerű elPIRulásra (red) késztette az arcbőrt, a DERmát.

Az RD páros hangkieséssel alakul ki, kezdetben SZEREDA alakja volt, néhol ma is. A SZEREDA, SZERETA, mint eredeti szóalak, azt is sejteti, hogy SZERETET alapú ösz-SZEtaRTÁsra, kalákára nevelés folyt a hét közepén tartott SZEREDÁn. Idővel a hétvégi VÁSÁR napját átvették a SZERtartó napok, s a VÁSÁRNAPból ünnepnap lett – VASÁRNAP. Még idetartozó: a régi időkben, de még az én gyerekkoromban is, a templomból hazaérkezők – azoknak az otthon levőknek, akik nem jutottak el aznap a SZERtartásra – így köszöntek: ADjon Isten RÉSZt a könyörgésből.

Minden vidéknek volt nagyvásártartó SZERDAhelye, napja. Helységnevekben is jelen van, ami azt jelenti, hogy ország szinten fontos központjai voltak a SZEREDÁnak. A székelyföldi CsíkSZEREDA, NyárádSZEREDA helynevek még őrzik ezt a szóalakot. Meglehet, hogy a magyar nyelvűek számára valamilyen nagyobb. időszakos SZER TArtására kijelölt helyek voltak a kezdetben a szerdahelyek. Ezekről alább még szó esik.

A CzF Szótár szerint: „a szláv sztreda, ezen szótól: sztred, mely tulajdonképen közepsőt jelent, minthogy a hét nap között, vasárnaptól számitva, a szerda közép helyet foglal.” Czuczoréknak nem ez az egyetlen eredeztetési tévedésük, mivel akkor még nem volt világos előttük, hogy nem csak a kezdőgyök fontos, hanem a többi is, hiszen minden szó, gyökök és hangcsoportok füzére.

A napok megnevezése Özönvíz előtt történt, a teremtés ősnyelvén, és kétezer éven át ez volt az egyetlen beszélt nyelv a Földön. Hol voltak akkor a szlávok? Nyugodtan kijelenthetjük: a SZERDA megnevezés nem a szlávoktól származik, hanem a szlávok örökölték az ősnyelvből, ómagyar nyelvből, akár a csetire szavukat a csütörtökből, mivel kialakulásuk okára, párhuzamokra, viszonyításokra csak itt, magyar nyelven kapunk átfogó, teljes felvilágosítást.

CSÜTÖRTÖK – a CSÜ – ÜCS ősgyökből képzett CS.T – T.CS gyökből indul: CSüT – TüCS. A hét napra osztott tevékenységi időtáv billenő, forduló napja. Ez volt a hét második felének egyik fő munkanapja. A szóindító CSÜ ősgyök még akár CSÜCSülő napot is sejtetne, de a TeTTek T hangjával – CSÜT – teljesen más irányt vesz a gyökértelem. Kemény CSÜTölő, nem TÜCSkölő nap. A CSÜT gyök NÉGYet jelentett, CSÜTöl = négyel, vagyis keményen dolgozik. Ez lehetett sátorapai felszólítás: NEGYedik napon – CSÜTÖRTÖKön – NÉGYeltek, CSÜTöltök, elTÖRődésig TÖRTÖK, KOTORTOK, keményen dolgoztok, célra TÖRTÖK. E SZERnapi szeren szerzett ismeretek, útmutatások gyakorlatba ültetése, tehát mintegy újrakezdés. NÉGY, CSÜT a munka száma: CSATTra (kattra, pattra, tettre) fel! CS.T – T.CS gyök hangvonatkozású is. Aki hangoskodik, CSATtogtat, CSATarász, azt CSITT(!) felszólítással CSITítjuk. Tehát a CS.T gyök, hangoskodó és elhallgattató értelmű is. Elhallgattató latinul TACe, románul TACi, olaszul ZITto, franciául CHUT.

A CSITári hegyek egy névadó jellemzője hangvonatkozású: visszhang, a fegyverkovácsok kalapácsainak zajától volt hangos a környék. Ők keményen CSITáltak, CSÜTöltek, ami CSATTogó hangot adott.

A semmittevő SUTban gunnyasztva TÜCSköl. Aki semmittevően ődöng, arra mondják székelyül: TÁCSog, elhagyva a T hangot: ÁCSorog, amelyben a CS hang elmulasztott CSelekvés, elCSorogó idő. Az elhallgattató CSITT, az ilyen TÁCSogóknak szólt: CSITT, tessék CSÜTölni! CSÜTÖRTÖK a keményen CSATRATÓK napja. Érződik a kemény CSÜR-CSAVAR, CSÜRTÖK–CSAVARTOK, TÖRTÖK-KOTORTOK-CSÜTÖRTÖK (!) felszólító értelem. Ez a hét negyedik, keményen négyelő napjának volt az egyik fő jellemzője.

CSüTöRTöK – CSaTRaTóK hangváz: CS-T-R-T-K – CS-T-R-T-K

CSÜTÖRTÖK – KÖTRÖTÜCS teljes átfordítás mutatja, hogy KOTRATÁS, munka egyféle CSÜRTÖK-csavartok, TÖRTÖK, KOTORTOK kemény munka volt. De innen szintén az utódnyelvi CSETIRE, QUATTUOR, QUATRO = négy, amely a KOTRÓ értelmet viszi az ő négy számnevükbe, de amely jelentés csak magyar elemzésben érthető meg.

CSÜT-TÖR-TÁK. Nem TÜCSköl, hanem CSATtog, TÖRi magát, TÖRTet, TÁKol (tak, ták, ték… tök), odaadóan dolgozik. A tenni vágyó, nem TÜCSköl, hanem HANGYAl! Évezredek bölcsessége van ebben a két szóban: hangya – tücsök (a hangya címszónál). Aki HANGYAL, kézzel-lábbal dolgozik, keményen dolgozik: MUNKÁL – NÉGYEL – KOTOR, PATTAN, CSÜTÖL ––> QUATTUOR, QUATRO, valamint PATRU, CSETIRE = négy, nem kell nagy erőfeszítéssel keresni az utódnyelvek négy számnév eredetét, mert a KOTOR, CSATTAN, PATTAN, NÉGYEL szavak pontos, hiteles nyomravezetők.

A CSElekvő embernek ezért volt CSElevék a jelzője. E szót a szláv nyelvek örökölték meg, CSELOVEK = ember az orosz nyelvben, de gőzük nincs, mit jelentett eredetileg.

A T hangcsoport – ÜTÖ – ÖTÖlni, gondolkodni, tervezni, és ÜTni, TEnni kell, csATTAn, pATTAn, rákATTAn, s vETI, ég a munka keze alatt, kell az ÉTEl, ITAl. A T.R – R.T gyök: TöR – RöT, TÖRi magát, TÖRekedik. A szorgalmas ember pattan, kattan, csattan, fárad – tettre fel, négyelni, (f)erőt nem kímélve, keze alatt ég (tűz) a munka! Ezek mind a NÉGYes szám nevei voltak az ősnyelvben.

Érdemes megfigyelni az RT hangcsoport – ÖRTÖ – párhuzamait: csütÖRTÖk, bIRTOk, ÉRTÉk, mÉRTÉK, pacsIRTA, pORTÉka, sERTEpERTÉl, vIRTUs, zsÖRTÖl és mások, mindannyi kötődik a mezei munkához. Ez volt a kezdet.

A szó tengelyében levő RT páros R.T – T.R gyök: RéT – TéR alkotó hangjai, amely rejt még névadó jellemzőt a nap megnevezése vonatkozásában: a RÉT, TÉR, TÉRség, mint munkaTERület, amelyen lehet eredményre TÖRekedni.

A szóvégi T.K – K.T gyök: TöK – KöT, A TÖKölés (töprengés, tervezés), TÉKolás, TÁKolás, munkára KATtanás. A TÖK – a tak, ták, tek, ték, tok, TÖK, tuk, tük – munkát, tevékenységet, (jó-, kár-) TÉKonyságot jelentő gyökcsalád része, a TÖKéletes, TÖKéletlen tőszava, indító gyöke, s TÖK – KÖT gyökként jelenthet tervezést is.

Összegezve: a CSÜTÖRTÖK reményteli újrakezdés, mintegy újra kiSÜTése a teendőknek, újratervezés, ÖTÖlés, vagy a tervek újraolvasása, cseterése, hogy ratacs, céltévesztés ne legyen. Egyről kettőre kell jutni. Nem csűrni-csavarni, csücsülni, TÜCSkölni, hanem CSATtanni, TÖRekedni, NÉGYELni, HANGYALni, TÁKolni, TÉKolni. Itt megemlítendő a T.K gyök másik vonatkozása, amely a szerTAG (k > g), csütörTÖK, pénTEK szavakban a napot is jelenti. Innen ered a német Tag = nap. Minden egyes nap a hét napjainak egy TAGja. Ilyen megközelítésből: szerTAG a szerNAP, csütörTÖK a kemény négyelő munkaNAP, pénTEK a fényNAP.

A CSÜTÖRTÖK szóból ered a román nyelv citire (csitire) – olvasás, a szlávok csetire – négy szava! Ez azt jelenti, hogy a citire szó a román nyelvben nem latin, hanem még iráni, perzsa elődjéből való, bár lehet ez kun, vagy szláv nyelvi örökség is. Világos, hogy nem a magyar nyelv vette át a csetire szláv szót, hanem a szláv nyelvek az ősnyelvből.

Végül a CSÜTÖRTÖK szó egy másik jelentése: ’csütörtököt mond’ A CSÜ ősgyökkel van két szó, amely ily értelmet rejt: CSÜlök – botladozó testrész, CSÜcsül, csüCSÜl – tétlenség. De a fő példaszó a TÜCS-ÖK, amely fordítva: CSÜT-ÖK. A TÜCSÖK az ősi népmesében a lusta, hanyag, nemTÖRődöm, értelmetlen, céltalan élet példaszava. Nem TÖRi magát. Az átforgatott TÜCSÖK – CSÜ-TÖKből hiányzik a TÖR gyök. ÜCSörög, TÁCSog, TOCSog, TÜCSköl, nem a szorgalmas ember jellemzői. Az ilyen tevékenysége tücsökmunka, tücsökták, természetes, hogy tücsöktököt, csütörtököt mond. Az eredménytelenül CSÜTölő csak TÜCSköl. Ilyképpen a CSÜTÖRTÖK a tétovázó TÜCSkölőknek, botlás napja volt. A TÜCSkölőnél szóba jöhet a TÖKölés, mint eredménytelen párosodás értelme is. Még a ’beleTÖRik a bicskája’ is találó. Még egy szó: RATACS, ez céltévesztett lövést jelent: CSüTöR – RaTaCS hangváz: CS-T-R – R-T-CS.

Az RT – TR kapcsolat: a csütöRTök a méRTékvétel, éRTékalkotás, tetTRekészség, a léTRa, seRTepeRTél napja. A lajsTRomozás, munkában csaTRatás, saTRatás, a kaTRincába gyűjtés, maTRingolás, a háTRányok legyőzésének napja.

PÉNTEK – a P.N – N.P gyökből képzett szó: PéN, PaN – NéP, NaP (p > f: fény). Tehát már a gyökben jelen van a NÉPre kiható fényértelem. A PEN gyök másik jelentése az ősnyelven: ÖT. A négyelő csütörtököt követi az ötödik, a PENdülő nap. PÉNtek a hét ötödik napja. Az ÖTölés TÖprengést, gondolkodást jelent. A jó ÖTöléstől, TÖprengéstől, gondolattól FÉNY gyúl az elmében. Itt PONTot tesz a munkával töltött napok végére. A PINT űrmérték is lehetett valamely nagyobbnak ötöde, vagy ötszöröse, bár erre még nem leltem bizonyítékot.

PÉNTEK nap ősnyelven kapott nevet, és ez csak olyan értelmű lehet, amely a szerdai szeren kapott hasznos tanácsok nyomán keményen csattanó, pattanó, kattanó, négyelő, fáradozó család eredményei által felhangolt lelkivilágot tükrözi. A csütörtöki kemény munka utáni felszabadulás tényét, érzetét foglalja magába. Az eredeti magyar megnevezésnek, a PÉNTEK névnek van köze a bűnbánathoz is, hisz mint ember kiértékeli tetteit, bánkódik, azon, amit rosszul tett, de örül a jó eredménynek, áldásnak. Az Ű és É hangok mögötti lelkiség különbözősége kizárja a csak szomorúság tartalmat, inkább Ünnepel. Az É hang tiszta és felfelé mutat (ég). Az Ü, Ű alanti hangok (ül, süllyed, bűn, sűrű). A PI, PIN gyök bejárat jelentést is hordoz a Pitvar, PINce, PINa szavakban. A PÉNTEK szó a kellemes érzés PENDErülő hangulatát árasztja. A szó vége EK, és ez sem lefelé irányt mutat, hanem inkább jókedvet, lehet ÉKnek is érteni, sőt helyenként úgy is ejtik: PÉNTÉK. A PÉN – FÉNY, TEK, ták – munka, tevékenység, vagyis jókedvvel végzett, jókedvre hangoló. PÉNTEK hosszabb, mint szombat, kilátszik a vasárnap – így szól egy, ki tudja milyen régi mondás. Lányról van szó. Mondjuk másképp: a PENDEly hosszabb, mint a szoknya, a PENDErülésnél mégis kilátszik az eladó lány csINTAlan szépsége. Ez jókedvre, játékos jó hangulatra enged következtetni. A PÉNTEK – KETNÉP fordítás hangzócsere nyomán mutatja azt is, hogy PÉNTEK után még KÉT NAP marad a hétből.

Az NT hangcsoport – ÉNTE – alkotható szavai szintén jókedvre utalnak. Íme: csINTAlan, hINTA, kacifÁNTOs, kacsINTÓ, kANTÁr, kÖNTÖs, köszÖNTŐ, kurjANTÓ, lANTOs, palacsINTA és mások. A KANTÁR szó –, amely az ősnyelvben mérleget, de emelkedő éneklő hanglétrát is jelentett – mutatja, hogy PÉNTEKen mérlegeltek, de énekeltek is. Szombaton a munkától mentes szom napon a heti botolás eredményeit összegezték, úgymond: tömbözték. Az NT hangcsoport az utódnyelvekben is kellemes hangulatot, éneklést kifejező. Az utódnyelvek megörökölték: az olasz cANTAre, román cÂNTA, spanyol, portugál, galiciai, katalán cANTAr és mások. A „szabad péntek, szabad szombat” megéneklése régi keletű.

Az N.T – T.N alvógyökkel: NóT – TáN alkotható NÓTa, TÁNc sem a bűn miatti szomorúság. A p > f hangváltással PÉN > FÉNY. Ez sem mond ellent a fentieknek, hiszen a PÉNTEK örömről, és ily módon FÉNYről, felszabadultságról is szól. Erre bizonyíték az is, hogy némely utódnyelvben a szabadság fogalmában gyökerezik a nap megnevezése, az ősnyelvi eredetű név gondolatából indulva. Példa az angol FRIday, a német FREItag és lehet keresni még. A T.K – K.T gyök: TeK – KoT, TÉKolás (munka), alKOTás értelmű, de jelent napot is, mind a csütörTÖK, mind a pénTEK (fény-nap) szóban: TEK – TÁK – TAG (k > g). Minden egyes nap TAGja a hétnek. Nem zárható ki, hogy az egynyelvűség idején, a hét középső napjait a Föld különböző tájain TAGként is jelölhették: szerTAG, csütörTAG, pénTAG, szomTAG, esetleg szenTAG. A német nyelvben ez a TAG = nap jelentés rögzült.

A hivatalos nyelvészet általi PÉNTEK név, mint kizárólagos bűnbánati, bűntudati nap értelmezés nem bizonyítható. Mindkét véglet megjelenítője: boldogság és bűnbánat. A szót alkotó hangok elemzése nyomán mindkét irányra fény derül. PÉNTEK ősnyelven ÖT. Az ógörög nyelvben, az ősnyelv kényesen eszező változatában azonos értelemmel bírt.

NT – TN kapcsolat: a péNTek a számvető szombat előtti nap már emelt, vidám hangulatban telt. A zsaráTNokon pirult a pecsenye, este a szövéTNek világánál NóTáztak, TáNcoltak a lányok, legények.

SZOMBAT – az SZ.M – M.SZ gyökből képzett szó: SZoM – MoSZ. (sz > z: moz) A gyök meghatározó értelemhordozó a SZÁM, SZEM, SZOMj szavaknál is. Az ősnyelvben a nélkülözést, űrt, hiányérzetet a SZOM gyök fejezte ki. Ez jelen van a SZOMj szóban. Ha két vízvétel közt hosszú a SZÜNet, hiányérzet, SZOM állapot alakul ki: SZOMi. Az I hang jelzi a hIányt és a telítést. A nyelv ezt I hang mozgatásával mutatja ki: SZOMi, szomI vagyok, iSZOM, Iszom. A SZEM a MESZ-szi űrt, tért nézi SZEMléli. A SZÁM űrt kitöltő tömeg, MASZ-sza SZUMma. Fordított MOSZ, MOS gyök jelentése víz, s így felüdülés értelmet is hordoz, például a MOSott – tiszta, de a MOSoly szóban is. Leszögezhető végérvényesen: a SZOMBAT megnevezés nem héber sabbat-ból ered. A héberek, azaz zsidók őse, Ábrahám, a teremtés után 2000 évvel jelent meg a történelem színpadán. A naptári időbeosztások, napok, hónapok, évszakok, évek beosztása már Ádám egyedülléte idején megtörtént. Ábrahámtól Mózesig majdnem félezer év telt el. Olyan meghatározó kifejezések, mint a hét napjai, köztük a SZOMBAT nem ekkor, hanem a kezdetek kezdetén kaptak nevet, jóval a mózesi törvény keletkezése előtt. A héber nyelv kialakulása Krisztus előtt 600 körülire tehető, vagyis 3500 évvel Ádám után.

A tevékenységi időterv napcsoportokra beosztása már az ember megteremtése előtt gyakorlatban volt a Teremtő munkakörében. Az emberi tevékenységre alkalmazás annak a szükségletek szerinti beosztása megtervezése szintén teremtői elgondolás volt, és az első emberpárnak adatott! Ekkor határoztatott meg az idők, napok szerepe, jelentése a Teremtő-ember közti viszonyban, s ennek függvényében a napok neve is. Tehát a SZOMBAT név ádámi-ősnyelvi eredetű, nem mózesi-héber! A SZOMBAT, mint munkától, munkajellegű MOZgástól, MOSZgástól, MASZatolástól, ráBOTolástól, roBOTolástól mentes nap, pihenésre, istenes gondolatokra szentelt nap, amelyet az ősnyelvűek Isten dicséretére, akaratának cselekvésére áldoztak. MunkaSZÜNeti nap, szabadnap (szün > szüm > szom), BOTolás híján (szom) a SZOMbot, SZOMbat, szomBOT, szomBAT nevet kapta. Azon a napon nem BOToltak, roBOToltak a BOTnyelű, BOToló szerszámokkal: kapa, kasza, villa, gereblye, ásó, lapát stb. RoBOTmentes SZOM nap: SZOMBAT. Mivel minden kifejezés több értelmet tömörít, így az is kiolvasható a szóból, hogy a pihenés parancsolat szerint megSZABOTT, erre kiSZABOTT nap volt. Így ez lett a hétvégi pihenőnap egyik névadója. Valószínű, hogy a Föld egyes pontjain ezt a megnevezést használták: SZABOTT. De a munkától SZABAD állapot értelmét is rejti a szó. Az évezredekkel később kialakuló héber nyelvben a SABBAT, SZABBAT szó ragadt meg, ám az is csak magyar elemzésben érthető meg. MegSZABOTT nap: SZABad, BOTolástól mentes. A ma is élő ősnyelv – az ómagyar nyelv utódja, a mai magyar nyelv – a szó másik ősnyelvi alakját, az eredetit őrizte meg: SZOMBAT. Ahhoz, hogy a SZOMBAT nevet megértsük, ismerni kell az előzményeket, vagyis az előző napok neveinek értelmét, a megnevezések kialakulásának okait. A SZOM gyök a SZOMj tőszava, és a SZOMbat inkább ilyen értelmű, mivel várva várt nap volt (és maradt) minden héten. A SZOMBAT napon SZABADok voltak minden BOToló munkától. Ez az Úr, azaz Isten napja volt, neki szentelt tartalommal tele nap, tehát ÚRNAP megnevezés is létezett. Ez tükröződik ki a skandináv nyelvekben levő változatokból. Dán, norvég lørdag, svéd lördag, jelen van az ÚR ősgyök megfelelője. Az izlandi nyelven: Laugardagur, amely tartalmas, tiszta napot is jelent. Latinul: saturni, s mondják, hogy a Szaturnusz bolygó nevéből. A SATUR latinul jóllakottat jelent. A Szaturnusz neve a körülövezettsége okán a jóllakottságot sejteti. A SZOMBAT pihenőnap lévén, egy kis közös családi vagy törzsi eSZEM-iSZOM is lehetett. Latinul: saturni, a jóllakás, telítés napja. De honnan a bolygó neve? Mert ok nélkül semmi nem kapott nevet. A SATiata latinul jóllakottat jelent. Az év végi szaturnália ünnepek Rómában az eSZEM-iSZOMról szóltak. A SZATURnusz név telítettség, tele SZATYOR, tele TRUSZA, SZATUR, azaz körülövezendő, ROTYASZra telített bendőállapot.

SZaTuR – TRuSZa – SZaTYoR – RoTYaSZ hangváz: SZ-T-R – T-R-SZ – SZ-TY-R – R-TY-SZ.

A szóban az MB páros töMB jelentésű. Az MB hangcsoport – OMBA – szOMBAton történt a heti eredmények összegzése, tÖMBÖzése, szÁMBAvéTele is. Kinek milyen fölöslege volt a hOMBÁrban, mennyire volt dOMBOrú az erszénye, mert ha volt, tOMBOlt az örömtől, mivel azzal másnap mentek a vásárba. A szóvégi B.T – T.B gyök: BaT – ToB, a BAT, BOT, munkaeszköz volt. Tudni kell, hogy az ember teremtése után az ősiség első emberei gyümölcsökkel és gyökerekkel táplálkoztak. Teremtőjük akaratából volt így tervezve életük. Mindkettő megszerzéséhez BOTot használtak. A BOT szó másik jelentései: üt, ver. A fáról BOTtal verték le a gyümölcsöt, a földből BOTtal ásták ki az édes gyökereket. A talajműveléshez is BOTokat használtak, a magvakat, palántákat BOTtal fúrt, vert, ütött lyukakba ültették, akár ma is. Aki sokat BOTolt, az TOBzódott a termésben. A törzs ilyen irányú tevékenységét, mivel közös ügy volt, a BATránok, az öregek irányították. A pihenőnapot megelőző napon annyit BOToltak, hogy elég legyen a BOTmentes napon, amelyen a parancs szerint nem SZABadott BOTolni, azaz BOTolástól, tevékenységtől mentes, SZOM vagyis üres (szom-bot) nap volt. SZOMBAT nap előtt már minden el volt BÜTülve. Ezek a SZOM-BAT megnevezés fő névadó jellemzői. A TaB – BiT gyök otthont is jelentett. A ThÉBa, TABán, TAB, haBIT; BÉTa, BETfalva, BÁTa, BÉThel nevekben is, tehát az otthon, családi körben lét értelme is ott a szóban. A BA gyök nagyot jelent. A pároknak ekkor volt idejük meghittebb együttlétre. Ha az utódnemzést, mint legfontosaBB célt vesszük, akkor nem véletlen a BA, BE ősgyök, mint alap a meghitt esemény leírásában, hiszen megSZABja a további lét irányát. Elsődleges, legfontosabb parancs volt: „Töltsétek be a Földet!”. Erre is használták e pihenőnapot, hiszen a nappalt éjszaka követte. Az éjszaka a kéj szaka is, a nemi BOTolás ideje. Ezt igazolja a SZOMBAT – BATSZOM Rubik-kockás átforgatás: a BOTolás SZOMja. Értelme ott rejlik a szóban. A FESZtivál (fasz tevő ívás, fesztívás), szünnap, innaPINAp szavakba is beépült a gondolat. Erről bővebben a Függelékben.

A BAT gyök T hangja itt rögzíT értelmű is: Tő, a szomBAT jelképesen fonTos, súllyal bíró, ÜTŐs nap volt, de nem a munka, BOTolás értelmében. Megbízható, erős oszlopot is jelent a BÁTor, BATrán szavakban. Jelent: támaszt, védekező és munkaeszközt a BOT szóban. SZOMBAT a lelkiek nagy SZÁMBAvéTeli napja is, elSZÁMolni Isten előtt a jó és rossz tettekkel, BOTlásokkal, TOBzódásokkal, s helyreigazítani azokat. Az ilyen ember SZOMorú volt, mert erkölcsi teher nyomta, valamitől eltiltották a törzsi vezető vének, s vezekelnie kellett, s ezért e napon kivonta magát az eszem-iszomból, s inkább éhezett-szomjazott, azaz visszafogta magát a BŐTől. A BŐ EJTése a BÖJT. Az elBOTlás ellen BOTra támaszkodva halad.

Mivel SZOMBAT az uTolsó nap volt az ünnepi vásár napja előtt, így további megvalósításra már nem volt lehetőség. Vagyis SZOMBAT ilyen téren is a hét nagy SZÁMBAvéTeli napja, a VASak megolVASása a másnapi VÁSárba menés előkészületeinek nagy napja (ba), a készülődés napja is volt. SZOMj érzet a nagy találkozásra más vidékek embereivel, férfijaival, asszonyaival, ifjaival, lányaival.

MB – BM kapcsolat: a szoMBat, a parancsolat okán töbBMint (több mint) pihenő, a száMBavétel napja volt. Összegezve a fentieket: a SZOMBAT szó nem héber eredetű, s így nem görög, szláv közvetítéssel került a magyar nyelvbe, hanem az ősnyelv utód magyar nyelv sajátja. Épp fordítva történt az öröklés: ősnyelv ––> héber irányba.

VASÁRNAP – a V.S – S.V gyökből induló. A VASÁRNAP a hetiVÁSÁR NAPja volt a hét SÓVÁRogva VÁRt nagy (vá) VÁRÁS (várakozás) napja, a látVÁnyosSÁgok napja, amelyre minden épkézláb ember elment. A VASÁRNAPot megelőző szombat, péntek előkészületi napok voltak. Péntek a fény öröm napja, szombat a számvető, számba vétel, összegzés, (szombat), pihenő, üres (szom = üres) nap, istenes gondolatokkal. Másnapra lelkiekben-anyagiakban készen álltak a rangos, tekintélyes eseményként számon tartott nagy találkozások napjára, amelyen ünnepi hangulatban, forgatagban egymástól távol élő ismerősök találkoztak. A SÓVÁRogva várt VÁSÁRnapján ügyelettel forgolódtak, hogy rút ROVÁS ne essék a tisztességen, hogy a boldogság VÖRÖS színe ne váljék VARASsá. VÁSÁRNAP, a sokadalom napja, minden heti ünnep volt. A legények meg akarták mutatni a különböző erőpróbákon, hogy a leg én vagyok! A lányok meg nagyon szépek akartak lenni, a vásári forgatag ékei, díszei.

A CzF Szótár szerint: „Elemezve: vásár-nap, minthogy régente ezen napon szokták a vásárokat tartani, midőn t. i. a vidék népe az anyaegyházba isteni szolgálatra öszszegyülve egyszersmind csereberélni szokott, minek nyoma a templomi búcsunapokon maiglan fenn van. A török nyelvben is e nap elnevezése ugyan ezen elemekből áll; t. i. vasárnap törökül bazar gűnü v. gűni, melyben bazar v. pazar am. vásár és gün am. nap.”

VASÁRNAP különálló volt a hét napjai közt, a bőség örömteli napja, SÁRVANAP, várva várt SÓVÁRNAP, találkozások, sokadalom, VÁSÁR, a derű, jókedv, vidámság ünnepi hangulat napja. Másrészt amolyan SÖVÉRNAP, elheVERÉS, pihenés, alvás napja. Ám e nap nevében – épp a fentiek fényében – más is benne foglaltatik. Teremtői parancs volt: Töltsétek be a Földet…! VASÁRNAP a szombat utáni VÁSÁRnap. A nemi SZOMj sosem múlt el, VASÁRnap – SÖVÉR, heverőnap, SÁRVAnap. A SÁRlás, nemi SÓVÁRgás, amelyet bő utódnemzés követ. Bár a VASÁRnap a VÁSÁR eseményéhez is kötött, de a VAS kötődés értelmű VÁSÁR szó, és a VÁSÁR – SÓVÁR átforgatás mutatja, hogy a színes forgatag felajzó hatása VASerejű vágyak beteljesülésének gondolatát is hordozza. Az erős nemi SÓVÁRgást követte a SÖVÉR heverő kéj éje, az éjszaka, az éji kéj szaka, amikor kéjben tombolva, SÁRva, SÁROLva jó értelemben egymást SARVAlva, SAROLVA, egyesült a házaspár, és az asszonyka reggel SAROLTAn, maggal áldottan, termőként, SÁRAként ébredt. A bibliai meddő, SZÁRAz SZÁRAi akkor kapta a SÁRA nevet, mikor SÁRlása NYOMán a MONYolástól áldott állapotba került, és kis MONYot, fiat szült. SZÁRAIra RÁSZÁllt az áldás. Idős volta miatt KACAJfakasztó volt, ezért nevezte a gyermeket JACAK, JICAK névvel. Ez az éji kéj, az innapinapi SÁBESZ (sábesz – baszás) örömteli következménye. Az RN hangcsoport – ÁRNA – keveredés, kavarodó tartalom értelmű a bARNA, csatORNA, URNA szavakban. Az akARNOk, mÉRNÖk, komORNA szavakban hasznos, a pÁRNA, tORNÁc szavakban kellem jelentésű. Az R.N – N.R gyök: ReN – NeR, a RENd, RENg, RANg, RINg szavakban kellemes, de a RONda, RANda, RINgyó, RONgy, RONt szavakban már elítélendő jelenségek leírója.

Már Özönvíz előtti másfélezer évben ünnep volt a VÁSÁR, a sokadalom forgataga, s ez fennmaradt később is, összekötve a hasznost a kellemessel. A VÁSÁR, az ÁRucsere, a megélhetés fontos része volt. A VÁSÁR NAPjára a legszebb ruhában illett menni. Mindenki szórakozhatott a mutatványosok SÁtrainál, és ez az akkori szinten a művelődési élet része volt. Lányok közül választották a VÁSÁR szépét, legények közül a legerősebbet, legügyesebbet. A legény VÁSÁRfiát vett a leánynak, az anya az otthon maradt kicsinyeinek. A VÁSÁR a közösségi élet egyik fontos színhelye volt, nem csak árut, de véleményeket is cseréltek. Ide futottak össze, és innen futottak szét a közeli, távoli hírek. Lehetne mondani: adÁS-vétellel egybekötött tapasztalatcsere. A VÁSÁR olyan jelentős eseménynek számított, hogy később uralkodói engedély kellett hozzá. A VÁSÁRtartási jog (hetivásár is) kiváltságnak számított, és már ez ünneppé, SZERnappá avatta a VÁSÁR NAPját VÁSÁRNAPot. A vaSÁRnap SÁRnap volt, mindenből annyi volt, mint a SÁR. ez volt a SÁBa, BŐSég napja. A VÁSÁRnak: hangulata: napja, fia, szépe, legje volt, van. VÁSÁRtartási jogot általában VÁROSok kaptak, így VÁSÁRba VÁROSra mentek, ami emelte a nap jelentőségét (vásár címszónál).

Az RN – NR kapcsolat: a vasáRNap, vásáRNap jelképes szíNRe is más volt, mint a többi napok.

A napok neveinek megértéséhez fontos a kezdetek egyszerűségének, és mindennapok értelmi kölcsönviszonyának mérlegelése, a számok jelentésének, s az alkotó gyökök mondandójának ismerete.

A hét, a hetes egyik legfontosabb szám a küzdelem, próbatétel, siker vonalán: hétpróba. HÉTFŐ, fő induló nap, a hét első munkanapja. KEDD a kettedik. SZERDA, munkától mentes szertartó középnap, amelyen hasznos tanácsokat osztottak a törzs vénjei szerekről (eljárásmódokról), szeretetről stb. SZERDÁn, szertartás napján ADatott szer. Úgy tűnik, hogy a munkahét kettéosztott volt a régmúltban. A hétvégi vásárnap utáni két első nap – a hétkezdő fő és a kettedik – munkanapok. Középnap, a szer napja, a sátorapa eligazító szere, de más szer is beletartozhatott, hiszen se szeri se száma a sok szernek az életben. CSÜTÖRTÖK, a szerdai tanácsok alkalmazó napja, a keményen négyelés: csütöltök, törtök, kotortok, azaz a kemény munka napja. A kétségek, botlás, ingadozás helyett, az újratervezés, nekilendülés, rácsattanás, botolás napja (lásd a csütörtök címszónál). Péntek, a fény napja, a szónak lehet köze a bűnbánathoz is, de péntek főként a szabadságváró érzet keltette hangulat, fényes, táncra penderítő örömteli napja is. Erre következik a szabad SZOMBAT, a SZOMjúhozott nap, amely az erkölcsi, anyagi SZÁMvetés napja, a testi-lelki MASZattól megtisztulás, MOSakodás, MOSongatás napja is, s ugyanakkor munkától mentes üres azaz SZOM nap. A SZOM hiányérzet betöltése felüdítő hatású. Különböző tájakon a hét napjait TAGként is jelölhették: szerTAG, csütörTAG, pénTAG, szomTAG, esetleg szentTAG, mint a Teremtő Istennek szentelt nap. A SZOMBAT már a kezdetektől az ősnyelvet beszélők SZABADnapja volt. Ki tudja mily régi népdal: Szabad péntek, szabad szombat….?

A hét napjai tehát egyenként emberkapcsolati jellemzőikről nyerték elnevezésüket. Soha semmire nem dobtak rá csak úgy egy nevet oktalanul, mint egy pokrócot. A megnevezések, nevek alkotó hangjai sűrűn jelennek meg a jellemző körülírásban. Ez nyelvi törvényszerűség!

A HÉT már az ősiségben hét TAGból, napból állt, hét felé VÁGott, TÁJt, TAGolt, TÁKoló, TÉKoló, DAGasztó, DEGesztő, de ezektől mentes napok is. Ebből: hétfő, kedd, csütörtök, péntek voltak munkanapok, szerda a szer, szereda, sereglés, megbeszélés napja, szombat, botolás, robotolástól mentes, Istennek szentelt nap, tabuk (bat – tab) kinyilatkoztatások, oktatás napja, vasárnap a vásár napja.