PÉNTEK – A hétfővel kezdődő hét 5. napja. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A PÉNTEK P.N – N.P gyökből képzett szó: PéN – NéP (p > f: fény). Nem hihető, hogy a PÉ ősgyökből induló PÉNTEK szláv eredetű szó lenne. A csütörtök címszónál rávilágítottam, hogy értelme szerint miért eredeti magyar kifejezés, amelyből aztán a szláv nyelv a négyes számot nevezte, valamint onnan a román nyelvben levő olvas (a citi – olvasni, citire – olvasás) szó eredete (a csütörtök címszónál). A hét ötödik napja, a PÉNTEK az ősmag(yar)-nyelven kapott nevet, és ez csak olyan értelmű lehet, amely a szerdai szeren kapott hasznos tanácsok nyomán keményen csattanó, pattanó, kattanó, négyelő, fáradozó család eredményei által felhangolt lelkivilágot tükrözi. A csütörtök utáni felszabadulás tényét, érzetét foglalja magába. Az eredeti magyar megnevezésnek, a PÉNTEK névnek, semmi köze nincs a bűn, bűnbánat szóhoz. A Ű és az É hangok mögötti lelkiség különbözősége kizár minden ilyen irányú okoskodást. Az É hang tiszta és felfelé mutat (ég). Az Ü, Ű alanti hangok (ül, süllyed, bűn, sűrű). A PÉNTEK szó a kellemes érzés PENDErülő hangulatát árasztja. A szó vége EK, és ez sem lefelé irányt mutat, hanem inkább jókedvet, lehet ÉKnek is érteni, sőt helyenként úgy is ejtik: PÉNTÉK. A PÉN – FÉNY, TEK, ták – munka, tevékenység, vagyis jókedvvel végzett, jókedvre hangoló. PÉNTEK hosszabb, mint szombat, kilátszik a vasárnap – így szól egy, ki tudja milyen régi mondás. Lányról van szó. Mondjuk másképp: a PENDEly hosszabb, mint a COMBja, de a PENDErülésnél mégis kilátszik az eladó lány csINTAlan szépsége. Ez jókedvre, játékos jó hangulatra enged következtetni. Az NT hangcsoport – ÉNTE – alkotható szavai szintén jókedvre utalnak. Íme: csINTAlan, hINTA, kacifÁNTOs, kacsINTÓ, kANTÁr, kÖNTÖs, köszÖNTŐ, kurjANTÓ, lANTOs, palacsINTA és mások. A KANTÁR szó –, amely az ősnyelvben mérleget is jelentett – mutatja, hogy PÉNTEKen mérlegeltek is. Szombaton az eredményeket összegezték, úgymond: tömbözték. Az NT hangcsoport az utódnyelvekben is kellemes hangulatot, éneklést kifejező. Például az olasz cANTAre, román cÂNTA, spanyol, portugál, galiciai, katalán cANTAr és mások. Az N.T – T.N gyökkel: NóT – TáN alkotható NÓTa, TÁNc szavak sem a bűn miatti szomorúságra utalók. A p > f hangváltással PÉN > FÉNY, mivel a P és F fölcserélődhetnek. Ez sem mond ellent a fentieknek, hiszen a PÉNTEK örömről, és ily módon FÉNYről, felszabadultságról is szól. Erre bizonyíték az is, hogy némely utódnyelvben a szabadság fogalmában gyökerezik a nap megnevezése, az ősmag(yar)-nyelvi eredetű név gondolatából indulva. Példa az angol FRIday, a német FREItag és lehet keresni még. Összegzésül: a hivatalos nyelvészet által: PÉNTEK = bűnbánati, bűntudati nap értelmezés nem bizonyítható. A szót alkotó hangok elemzése nyomán épp ellenkező értelem születik.