HÉTFŐ – A hétfővel kezdődő naptári hét első napja. A HÉTFŐ szó H.T – T.H gyökből indul: HéT – TeH (h > v > k: tev, tek). Az ősnyelvben, a népmesékben a HÉT a próbatétel pályája a HETedHÉT országig. A naptári HÉT egy tevékenységi szakasz, amelynek kezdője, kiindulópontja: HÉTfő. Az induláshoz felmérendő az előkészítő terv, az ÖTölés, a kivitelezéshez szükséges HATékonyság, és a TEHetség, teHETség, képesség, készség. A TF hangcsoport – ÉTFŐ – a hÉTFŐ FonTos nap, akár egy kÚTFŐ, hatása ÁTFOgja az egész hetet. Ha jól indul, jó a FolyTaTás is. TF – FT kapcsolat: a héTFői nap, akár a liFT* lehet emelkedő vagy süllyedő irányra kezdés.
/*/ A LIFT a LE és FEL FuTó szállító alkalmatosság. Szerepe csak magyar nyelven magyarázható. LIF, LIV, LUV, LEVegő.
KEDD – A hétfővel kezdődő naptári hét 2. napja. A KEDD szó a K.D – D.K gyökkel indul: KeD – DeK. A KEDD nap talán inkább KEDvére való a hétfői belerázódás után. Inkább DIKál
SZERDA – A hétfővel kezdődő naptári hét 3. napja. A SZERDA szó az SZ.R – R.SZ gyök bővítménye: SZeR – ReSZ, és mint ilyen ősnyelvi eredetű. A SZER gyök az egyik legnagyobb szóbokorral rendelkező gyökszó a magyar nyelvben. A SZER gyök a magyar nyelvben a közép értelmet is képviseli. A szeRDa szó D.R gyök R hangját a lágy párjára, L hangra cserélve, a DÉL szót kapjuk, amely a napszakok felezője, azaz közepe. A falvak főútvonalán a faluRÉSZek nevei: alszeg, középSZER, felszeg. A középSZERen volt minden, ami a faluközösség ÉRDEkeit szolgálta: a piac, közkút, templom, harangláb, majd később bolt, községháza és művelődési ház. A szláv nyelvek innen vették a közép értelmű sztreda szót! A szerDA a szer napja volt, a DA gyök (tag, teg, dag) itt nap jelentést is hordozhat: szerNAP, szerDA, akár a csütörTÖK, pénTEK napok neveiben. Az RD hangcsoport – ERDA – középpont körüli mozgást leíró: fÜRDŐ, fORDUl, gÖRDÜl, pERDÜl stb. A szERDA nap a hét közepe. Az ERDŐ, főleg a közepe a SŰRűség, a szURDOk a SZORító szűk helyet jelenti. Tehát a köz, közép értelem itt is jelen van. A SZERDA RD párosa a legerősebb R, és a végletek valamint középállapot kifejezésére képes D hang (vád – de – véd) kettőse. Ez azt jelenti, hogy az élet minden jelenségét érinti. A SZER gyök SZORzati, sorozatos sokasodó ismétlődést jelent. A SZEREDÁsba (szőrtarisznya) tettek mindenféle SZERt: élelmiSZERt, SZERszámot, amire szüksége lehetett az útra kelő embernek. Ezt ma neszesSZERnek is mondják utódnyelvből visszatért szóval. A SZERDA, SZEREDA szó, az általa képviselt fogalom megértése végett vissza kell mennünk a sátorapák törzsi világába. Valaha, még a törzsi elrendeződésben a sátorapák ismétlődően a SZERDAi napon ejtették SZERét, sorát a SZER TArtásának, vagyis SZERTArtó nap volt a hét középső SZER napja. Ez nem imádati jellegű volt, azt szombaton tartották. Ezen a SZERen gyakorlati, SZER útmutatásokat adtak az embereknek a további napokra. Amolyan kis törzsi kongRESZ-szus. Innen is ered t > d hangváltással a SZERDA megnevezése. A SZERDA – ADRESZ fordítás mutatja, hogy a SZERen, SZERTArtáson valamilyen tudásból RÉSZt ADtak, tanácsokat közöltek a néppel, s az egyénekkel külön.
A SZeRDa – aDReSZ hangváz: SZ-R-D – D-R-SZ. A SZERTArtások kötelező érvényűek lehettek minden törzstag számára. Elképzelhető, hogy nem minden személy számára volt lelkileg felemelő tartalommal telített. Ezt az RD páros jelenléte mutatja a moRD, zoRD szavakban, ámbár a felfrissülést jelentő füRDő, peRDül szavakban is jelen van. Ez a SZER munkára, gyakorlati életre nevelő célú SZER volt. Mivel a kötött mássalhangzó-párosok hangkieséssel alakultak ki, így a kezdetben a SZEREDA alakban volt használatban, helyenként ma is.
A SZEREDA, SZERETA, mint eredeti szóalak, azt is sejteti, hogy SZERETETre, ösz-SZEtaRTÁsra nevelés folyt a hét közepén tartott SZEREDÁn. Ez esetben a moRD, zoRD hatás a megRÓVásban részesültekre vonatkozik. Némely tájak nyelvében ma is él a SZEREDA szó. A székelyföldi Erdővidék SZEREDÁja Baróton volt, akkor ejtették meg a hetivásárt is. Helységnevekben is jelen van, ami azt jelenti, hogy fontos központjai voltak a SZEREDÁnak. A székelyföldi CsíkSZEREDA, NyárádSZEREDA helynevek még őrzik ezt a szóalakot. Meglehet, hogy a magyar nyelvűek számára valamilyen nagyobb. időszakos SZER TArtására kijelölt helyek voltak a kezdetben a szerdahelyek*. A szeREDa RED gyökszava még mást is elmond. Az RD páros, az R.D – D.R gyök: ReD – DeR, az eREDmény szóban a szeREDa hatását mutatja. A DeR a DERága (drága) szó alapja. A szeREDa RED gyöke ÚT jelentésű, így feltételezhető, hogy ÚTmutató értelem is rejlik benne. Az UTat RÚTTák, RÓTTák, így építették, de a vándor is RÓTTa útját. Az utak folyók, patakok VÁJta (az angol way eredete) mederben vezettek, vagy hegyek oldalába VÁGtak (svéd väg), RÓTTak (francia route) utakat. A RóD gyök a RÓDalás, ROVás szavakban azt is elénk tárja, hogy a sátorapák megROVásban RÉSZesítették (részt ad – ad-resz – szer-da), megRÓTTák RÚT tetteikért a tévelygőket, és követendő utat RÓTTak ki a törzs, mint nagycsalád minden tagja számára. A későbbi nagy SZERek is ezt a célt szolgálták (Pusztaszer, Esküllő). Ma a kongRESZ-szusok mímelik, kínozzák a régi módSZER folytatását. Még egy idetartozó vonás: a régi időkben, de még az én gyerekkoromban is, a templomból hazaérkezők – azoknak az otthon levőknek, akik nem jutottak el aznap a SZERtartásra – így köszöntek: ADjon Isten RÉSZt a könyörgésből. A CzF Szótár szerint: „a szláv sztreda, ezen szótól: sztred, mely tulajdonképen közepsőt jelent, minthogy a hét nap között, vasárnaptól számitva, a szerda közép helyet foglal.” Czuczoréknak nem ez az egyetlen eredeztetési tévedésük, mivel akkor még nem volt világos előttük, hogy nem csak a kezdőgyök fontos, hanem a többi is, hiszen minden szó, gyökök és hangcsoportok füzére. Nyugodtan kijelenthetjük: a SZERDA megnevezés nem a szlávoktól származik, hanem a szlávok örökölték a magyar nyelvből, akár a csetire szavukat a csütörtökből, mivel kialakulásuk okára, párhuzamokra, viszonyításokra csak itt, magyar nyelven kapunk átfogó, teljes felvilágosítást. A dákoknak is volt egy SZEREDAVÁ(r)** nevű helységük valahol a mai Arad környékén (Sziridava). Az RD – DR kapcsolat: a szeRDa a hét napjainak soDRában a középső helyet foglalja el.
/*/ Ma is viselik ősi nevüket: Alsószerdahely, Bodrogszerdahely, Csíkszereda, Drávaszerdahely, Dunaszerdahely, Felsőszerdahely, Kaposszerdahely, Kisszerdahely, Kőszegszerdahely, Magyarszerdahely, Muraszerdahely, Nyárádszereda, Nyitraszerdahely, Szerdahely (Románia), Szerdahely (Szlovénia), Tótszerdahely, Vágszerdahely stb.
/**/ A dákok mintegy 80 fennmaradt szava csak magyarul érthető, fejthető meg. Nagy csapás ez a dák ősiséggel álmodozó románoknak.
CSÜTÖRTÖK – A hét 4. napja. A CSÜTÖRTÖK a CSÜ – ÜCS ősgyökből képzett CS.T – T.CS gyökből indul: CSüT – TüCS. Ez a hét napra osztott tevékenységi időtáv billenő, forduló napja. Úgy tűnik, hogy ez volt a hét második felének egyik fő munkanapja. A szóindító CSÜ ősgyök még akár CSÜCSülő napot is sejtetne, de a TeTTek T hangjával – CSÜT – teljesen más irányt vesz a gyökértelem. Kemény CSÜTölő nap. Még az ezt követő péntek is, ám amely már fénytek, (tek, ták, tág) ünnepre készülés jegyében telik. Előző napon, SZERDÁn –, amely a szertartás napja volt – ADatott, a szer: SZER-DA. Úgy tűnik, hogy a munkahét kettéosztott volt a régmúltban. A hétvégi vásárnap utáni két első nap – a hétkezdő fő és a kettedik – munkanapok. A középnap, a szer napja, a SZERTArtás napja. A sátorapa eligazító szere, de más szer is beletartozhatott, hiszen se szeri se száma a sok szernek az életben. Erre jött CSÜTörtök, CSÜTÖRták, a NEGY(edik) nap.
A CSÜT gyök NÉGYet jelentett, aki CSÜTöl = négyel, vagyis keményen dolgozik. A sátorapai felszólítás: NEGYedik napon NÉGYeltek. Ez felszólításként: CSÜTöltök! Ez a SZERnapi szeren szerzett ismeretek, útmutatások gyakorlatba ültetése, tehát mintegy újrakezdés. A NÉGY, CSÜT a munka száma: CSATTra (kattra, pattra, tettre) fel!
A CS.T – T.CS gyök hangvonatkozású is. Aki hangoskodik, azt CSITT(!) felszólítással CSITítjuk. Tehát a CS.T gyöknek van hangoskodás és elhallgattatás értelme is. Az elhallgattató felszólítás latinul TACe, románul TACi, olaszul ZITto, franciául CHUT. A semmittevő is a SUTban gunnyasztva TÜCSköl. Aki semmittevően ődöng, arra mondják székelyül: TÁCSog, elhagyva a T hangot: ÁCSorog, amelyben a CS hang már a CSelekvés értelmét is hozza, s az elCSorogó időt is mutatva. A CSAT gyök hangvonatkozása a CSATaráz, újabban CSETel (chat). Meglehet, hogy a CSITári hegyek megnevezése is hangvonatkozású: visszhang, hiszen fegyverkovácsok kalapácsainak zajától volt hangos a környék. Az utódnyelvekben, például románul: a CITi = olvasni, de szláv nyelvek nagy részében is a CSIT gyökkel fejezik ki az olvasni szót. Innen gondolhatjuk, hogy a CSÜT gyök a nap megnevezésében valamilyen előző gondolatmenet elCSITítása, és a tennivalók új elősorolása, egymáshoz CSATolása, újraértékelése, újraolvasása. A CSŰ, CSŐ értelemmel jelen van a CSAtorna, CSUtora szavakban. A CSUTora egyik értelme tárolóedény (csobolyó, kulacs), a másik: kivezető, átfolyó CSATorna. CSÜTörtökön, csüTÖRTÖKön CSÜTöltök, négyeltek, ha kell TÖRTÖK, de dolgoztok! Ez lehetett a felszólítás. A SZERDAi szeren adatott tudással feltöltött TARTAlom hasznosítása, bevitele a mindennapi gyakORLATba: csüTÖRTÖKön célra TÖRTÖK. Aki cselekedni, alkotni akar, ég a TÖRekvő tenni akarástól. SÜT ki a vágy belőle. KiSÜTi (csüt), megTERvezi teendőit, és TÖRekedik, TÖRi magát, hogy TÉKolhasson, TÁKolhasson: CSÜT-TÖR-TÁK. Nem TÜCSköl, hanem inkább CSATtog. Tehát, a szorgalmas ember ki(c)SÜTi az ÜTŐs munkatervet, TÖRi fejét, hogyan TÁKoljon. Mert aki CSATtan a munkára, TÖRi magát, TÖRTet, TÁKol (tak, ták, ték… tök), odaadóan dolgozik. A tenni vágyó, nem TÜCSköl, hanem HANGYAl! Évezredek bölcsessége van ebben a két szóban: hangya – tücsök. A hangya címszónál: a hangyaszorgalom fogalma nem a hangya mozgásának hasonlatából ered, hanem a kézzel-lábbal végzett kemény, szorgalmas NÉGYelés adta az örökmozgó hangya megnevezéséhez az ihletet. A haNGYa nevének tengelyében ott az NGY kötött mássalhangzó-páros, amelyben a rovar jellemzőjének képlete szunnyad: haNnal-GYallal, azaz kézzel-lábbal, mind a NÉGY-gyel, egész testét beleadva dolgozik – NÉGYel. Székelyföldön ma is használatos kifejezés a NÉGYelni ige. Ha valaki keményen dolgozik, arra mondják: jól NÉGYeli. A T hangcsoport – ÜTÖ – tehát ÖTÖlni (gondolkodni) ÜTni, TEnni kell, csATTAn, pATTAn, rákATTAn, s vETI, ég a munka a kéz alatt, kell az ÉTEl, ITAl. A HAN = kéz, GYAL = láb. Aki HANGYAL, kézzel-lábbal dolgozik, azaz NÉGYel. A T.R – R.T gyök: TöR – RöT, TÖRi magát, TÖRekedik. A szorgalmas ember pattan, kattan, csattan, fárad – tettre fel, négyelni, (f)erőt nem kímélve*, keze alatt ég (tűz) a munka! Ezek mind a NÉGYes szám nevei voltak az ősnyelvben. Érdemes megfigyelni az RT hangcsoport – ÖRTÖ – párhuzamait: csütÖRTÖk, bIRTOk, ÉRTÉk, mÉRTÉK, pacsIRTA, pORTÉka, sERTEpERTÉl, vIRTUs, zsÖRTÖl és mások. A szó tengelyében levő RT páros R.T – T.R gyök: RéT – TéR alkotó hangjai, amely rejt még névadó jellemzőt a nap megnevezése vonatkozásában: a RÉT, TÉR, TÉRség, mint munkaTERület, amelyen lehet eredményre TÖRekedni. A szóvégi T.K – K.T gyök: TöK – KöT, A TÖKölés (töprenés, tervezés), TÉKolás. Összegezve: a CSÜTÖRTÖK reményteli újrakezdés, mintegy újra kiSÜTése a teendőknek, újratervezés, ÖTÖlés, vagy a tervek újraolvasása, CSÜTörése(!). Egyről kettőre kell jutni. Nem csűrni-csavarni, csücsülni, tücskölni, hanem CSATtanni, TÖRekedni, négyelni, hangyalni, tákolni, tékolni, azaz TÖKölni. Ez itt nem lealacsonyító kifejezés. A TÖK – a tak, ták, tek, ték, tok, TÖK, tuk, tük – munkát, tevékenységet, (jó-, kár-) TÉKonyságot jelentő gyökcsalád része, a TÖKéletes, TÖKéletlen tőszava, indító gyöke, s TÖK – KÖT gyökként jelenthet tervezést is. Itt megemlítendő a T.K gyök másik vonatkozása, amely a szerTAG (k > g), csütörTÖK, pénTEK szavakban a napot is jelenti. Innen ered a német Tag = nap. Minden egyes nap a hét napjainak egy TAGja. Ilyen megközelítésből: szerTAG a szerNAP, csütörTÖK a kemény négyelő munkaNAP, pénTEK a fényNAP.
A CSÜTÖRTÖK szóból ered a román nyelv citire (csitire) – olvasás, a szlávok csetire – négy szava! Ez azt jelenti, hogy a citire szó a román nyelvben nem latin, hanem még iráni, perzsa elődjéből való (bár lehet ez kun örökség is). Világos, hogy nem a magyar nyelv vette át a csetire szláv szót, hanem a szláv nyelvek az ősnyelvből. Épp, mint a SZERda szót, amelynek közép jelentésére a magyar nyelvben bőséges, világos magyarázat van. Erről bővebben a szerda címszónál. Végül térjünk ki a CSÜTÖRTÖK szó egy másik jelentésére is: ’csütörtököt mond’ A CSÜ ősgyökkel van két szavunk, amely ily értelmet rejt: CSÜlök – botladozó testrész, CSÜcsül – tétlenség. De a fő példaszó a TÜCS-ÖK, amely fordítva: CSÜT-ÖK. A TÜCSÖK az ősi népmesében a lusta, hanyag, nemTÖRődöm, értelmetlen, céltalan élet példaszava. Nem TÖRi magát. A fordított CSÜ-TÖKből hiányzik a TÖR gyök. Az ilyen ÜCSörög, TÁCSog, TOCSog, TÜCSköl. Ezek nem a szorgalmas ember jellemzői. Az ilyen ember tevékenysége tücsökmunka, tücsökták, így természetes, hogy tücsöktököt, csütörtököt mond. Az eredménytelenül CSÜTölő csak TÜCSköl. Ilyképpen a CSÜTÖRTÖK** a tétovázó TÜCSkölőknek, botlás napja volt. A TÜCSkölőnél szóba jöhet a TÖKölés, mint eredménytelen párosodás értelme is. Még a ’beleTÖRik a bicskája’ is találó. RT – TR értelmi kapcsolat: a csütöRTök a méRTékvétel, éRTékalkotás, tetTRekészség, seRTepeRTélés napja. A lajsTRomozás, munkában csaTRatás, saTRatás, a kaTRincába gyűjtés, maTRingolás, a háTRányok legyőzésének napja.
/*/ Az utódnyelvek négyjelentésű: patru, quatro, csetire, four, fire, tetra szavai a bizonyítékok! Ám ők nem tudnak átfogó, teljes magyarázatot adni a számneveknek az ő nyelvükön kialakulásáról. /**/ Az előző szóboncolásom értelme inkább a bizonytalanságot sugallta. Bár ismertem a NÉGY sorszám jelentését, de nem minden vonatkozását. Aztán az utódnyelvek NÉGY változatait figyelve, rájöttem a pontos mondanivalójára. Ettől a pillanattól más megvilágításba került a CSÜTÖRTÖK megnevezés. Tomory Zsuzsa, Amerikában élő nyelvészasszony írta: „E megnevezést sokan próbálták megfejteni, de még nem sikerült.” Most viszont úgy érzem, megtaláltam a kulcsot, épp mint az asszony szó esetében.
PÉNTEK – A hétfővel kezdődő hét 5. napja. A PÉNTEK P.N – N.P gyökből képzett szó: PéN – NéP (p > f: fény). A PEN gyök egyik jelentése az ősnyelven: ÖT. PÉNtek a hét ötödik napja. Az ÖTölés TÖprengést, gondolkodást jelent. A jó ÖTöléstől, TÖprengéstől, gondolattól FÉNY gyúl az elmében. Itt PONTot tesz a munkával töltött napok végére. A PINT űrmérték is lehetett valamely nagyobbnak ötöde, bár erre még nem leltem bizonyítékot. A PÉNTEK nap az ősnyelven kapott nevet, és ez csak olyan értelmű lehet, amely a szerdai szeren kapott hasznos tanácsok nyomán keményen csattanó, pattanó, kattanó, négyelő, fáradozó család eredményei által felhangolt lelkivilágot tükrözi. A csütörtök utáni felszabadulás tényét, érzetét foglalja magába. Az eredeti magyar megnevezésnek, a PÉNTEK névnek, semmi köze nincs a bűnbánathoz. A Ű és az É hangok mögötti lelkiség különbözősége kizár minden ilyen irányú okoskodást. Az É hang tiszta és felfelé mutat (ég). Az Ü, Ű alanti hangok (ül, süllyed, bűn, sűrű). A PÉNTEK szó a kellemes érzés PENDErülő hangulatát árasztja. A szó vége EK, és ez sem lefelé irányt mutat, hanem inkább jókedvet, lehet ÉKnek is érteni, sőt helyenként úgy is ejtik: PÉNTÉK. A PÉN – FÉNY, TEK, ták – munka, tevékenység, vagyis jókedvvel végzett, jókedvre hangoló. PÉNTEK hosszabb, mint szombat, kilátszik a vasárnap – így szól egy, ki tudja milyen régi mondás. Lányról van szó. Mondjuk másképp: a PENDEly hosszabb, mint a szoknya, a PENDErülésnél mégis kilátszik az eladó lány csINTAlan szépsége. Ez jókedvre, játékos jó hangulatra enged következtetni. Az NT hangcsoport – ÉNTE – alkotható szavai szintén jókedvre utalnak. Íme: csINTAlan, hINTA, kacifÁNTOs, kacsINTÓ, kANTÁr, kÖNTÖs, köszÖNTŐ, kurjANTÓ, lANTOs, palacsINTA és mások. A KANTÁR szó –, amely az ősnyelvben mérleget, de emelkedő éneklő hanglétrát is jelentett – mutatja, hogy PÉNTEKen mérlegeltek is. Szombaton a munkától mentes szom napon a heti botolás eredményeit összegezték, úgymond: tömbözték. Az NT hangcsoport az utódnyelvekben is kellemes hangulatot, éneklést kifejező. Például az olasz cANTAre, román cÂNTA, spanyol, portugál, galiciai, katalán cANTAr és mások. Az N.T – T.N gyökkel: NóT – TáN alkotható NÓTa, TÁNc szavak sem a bűn miatti szomorúságra utalók. A p > f hangváltással PÉN > FÉNY. Ez sem mond ellent a fentieknek, hiszen a PÉNTEK örömről, és ily módon FÉNYről, felszabadultságról is szól. Erre bizonyíték az is, hogy némely utódnyelvben a szabadság fogalmában gyökerezik a nap megnevezése, az ősnyelvi eredetű név gondolatából indulva. Példa az angol FRIday, a német FREItag és lehet keresni még. A T.K – K.T gyök: TeK – KoT, TÉKolás (munka), alKOTás értelmű, de jelent napot is, mind a csütörTÖK, mind a pénTEK (fény-nap) szóban: TEK – TÁK – TAG (k > g). Minden egyes nap TAGja a hétnek. Nem zárható ki, hogy az egynyelvűség idején, a hét középső napjait a Föld különböző tájain TAGként is jelölhették: szerTAG, csütörTAG, pénTAG. A német nyelvben ez a TAG = nap jelentés rögzült. Összegzésül: a hivatalos nyelvészet által: PÉNTEK = bűnbánati, bűntudati nap értelmezés nem bizonyítható. A szót alkotó hangok elemzése nyomán épp ellenkező értelem születik. A PÉNTEK szóból alakult ki később az ógörög ÖT számnév. NT – TN kapcsolat: a péNTek a számvető szombat előtti nap már emelt hangulatban telt. A zsaráTNokon pirult a pecsenye, este a szövéTNek világánál NóTáztak, TáNcoltak a lányok, legények.
/*/ Badarság, hogy a PÉ ősgyökből induló PÉNTEK szláv kölcsönszó. A csütörtök címszónál rávilágítottam, hogy értelme szerint, miért eredeti magyar kifejezés, amelyből aztán a szláv nyelv a négyes számot nevezte, valamint onnan a román nyelvben levő olvas (a citi – olvasni, citire – olvasás) szó eredete (a csütörtök címszónál).
SZOMBAT – A hétfővel kezdődő naptári hét 6. napja. A SZOMBAT az SZ.M – M.SZ gyökből képzett szó: SZoM – MoSZ. (sz > z: moz) A gyök meghatározó értelemhordozó a SZÁM, SZEM, SZOMj szavaknál is. Az ősnyelvben a nélkülözést, hiányérzetet a SZOM gyök fejezte ki. Ez jelen van a SZOMj szóban. Ha két vízvétel közt hosszú a SZÜNet, hiányérzet, SZOM állapot alakul ki: SZOMi. Az I hang jelzi a hIányt és a telítést. A nyelv ezt az I hang mozgatásával mutatja ki: SZOMi, szomI vagyok, iSZOM, Iszom. A fordított MOSZ, MOS gyök jelentése víz, s így felüdülés értelmet is hordoz, például a MOSott – tiszta, de a MOSoly szóban is. A nap SZOMBAT megnevezése nem a héber* sabbat-ból ered. A SZOMBAT, mint munkától, munkajellegű MOZgástól mentes nap, a kezdetektől, az első emberi csoportok idejétől létezett, mint pihenésre, istenes gondolatokra szentelt nap. A munkaSZÜNeti nap, szabadnap (szün > szüm > szom), BOTolás híján (szom) a SZOMbot, SZOMbat, szomBOT, szomBAT nevet kapta. Azon a napon nem BOToltak, roBOToltak a BOTnyelű, BOToló szerszámokkal: kapa, kasza, villa, gereblye, ásó, lapát stb. RoBOTmentes SZOM nap: SZOMBAT. Mivel minden kifejezés több értelmet tömörít, így az is kiolvasható a szóból, hogy a pihenés parancsolat szerint megSZABOTT, erre kiSZABOTT nap volt. Így ez lett a hétvégi pihenőnap egyik névadója. Valószínű, hogy a Föld egyes pontjain ezt a megnevezést használták: SZABOTT. De a munkától SZABAD állapot értelmét is rejti a szó. Az évezredekkel később kialakuló héber nyelvben a SABBAT** szó ragadt meg, ám az is csak magyar elemzésben érthető meg. Az ősnyelv, az ómagyar nyelv a szó másik ősnyelvi alakját, az eredetit őrizte meg: SZOMBAT. Ahhoz, hogy a SZOMBAT nevet megértsük, ismerni kell az előzményeket, vagyis az előző napok neveinek értelmét, a megnevezések kialakulásának okait. A HÉT, a hetes egyik legfontosabb szám a küzdelem, próbatétel, siker vonalán: hétpróba. Hétfő, fő induló nap, a hét első munkanapja. Kedd a kettedik. Szerda, munkától mentes szertartó középnap, amelyen hasznos tanácsokat osztottak a törzs vénjei szerekről (eljárásmódokról), szeretetről stb. Csütörtök, a szerdai tanácsok alkalmazó napja, a keményen négyelés, a munka napja. A kétségek, botlás, ingadozás helyett, az újratervezés, nekilendülés, rácsattanás, botolás napja (lásd a csütörtök címszónál). Péntek, a fény napja, a szónak nincs köze a bűnhöz, bűnbánathoz, mert péntek a szabadságérzet keltette hangulat, fényes, táncra penderítő örömteli napja.
Erre következik a szabad SZOMBAT, a SZOMjúhozott nap, amely az erkölcsi, anyagi SZÁMvetés napja, a testi-lelki MASZattól megtisztulás, MOSakodás napja is, s ugyanakkor munkától mentes üres azaz SZOM nap. A SZOMBAT már a kezdetektől az ősnyelvet beszélők SZABADnapja volt (Ősi dal: szabad péntek, szabad szombat…). A SZOM gyök a SZOMj tőszava, és a SZOMbat inkább ilyen értelmű, mivel várva várt nap volt (és maradt) minden héten. A SZOMBAT napon SZABADok voltak minden BOToló munkától. Ez az Úr azaz Isten napja volt, neki szentelt tartalommal tele nap, tehát ÚRNAP megnevezés is létezett. Ez tükröződik ki a skandináv nyelvekben levő változatokból. Dán, norvég lørdag, svéd lördag, jelen van az ÚR ősgyök megfelelője. Az izlandi nyelven: Laugardagur, amely tartalmas, tiszta napot is jelent. Latinul: saturni, s mondják, hogy a Szaturnusz bolygó nevéből. De honnan a bolygó neve, mert ok nélkül semmi nem kapott nevet? A SATUR latinul jóllakottat jelent. Az évvégi szaturnália ünnepek Rómában az eszem-iSZOMról szóltak. A Szaturnusz neve a körülövezettsége okán a jóllakottságot sejteti.
A SZOMBAT pihenőnap lévén, egy kis közös családi vagy törzsi eSZEM-iSZOM is lehetett. A szóban az MB páros töMB jelentésű. Az MB hangcsoport – OMBA – szOMBAton történt a heti eredmények összegzése, tÖMBÖzése, szÁMBAvéTele is. Kinek milyen fölöslege volt a hOMBÁrban, mennyire volt dOMBOrú az erszénye, mert ha volt, tOMBOlt az örömtől, mivel azzal másnap mentek a vásárba. A szóvégi B.T – T.B gyök: BaT – ToB, a BAT, BOT, munkaeszköz volt. Tudni kell, hogy az ősiség első emberei gyümölcsökkel és gyökerekkel táplálkoztak. Mindkettőnek a megszerzéséhez BOTot használtak. A BOT szó másik jelentései: üt, ver. A fáról BOTtal verték le a gyümölcsöt, a földből BOTtal ásták ki a gyökereket. A talajműveléshez is BOTokat használtak, a magvakat, palántákat BOTtal fúrt, vert, ütött lyukakba ültették, akár ma is. Aki sokat BOTolt, az TOBzódott a termésben. A törzs ilyen irányú tevékenységét, mivel közös ügy volt, a BATránok, az öregek irányították. A pihenőnapot megelőző napon annyit BOToltak, hogy elég legyen a BOTmentes napon, amelyen a parancs szerint nem SZABadott BOTolni, azaz BOTolástól, tevékenységtől mentes, SZOM vagyis üres (szom-bot) nap volt. SZOMBAT nap előtt már minden el volt BÜTülve. Ez a SZOM-BAT megnevezés egyik névadó jellemzője. A szóban levő BA gyök nagyot jelent. A pároknak ekkor volt idejük meghittebb együttlétre. Ha az utódnemzést, mint legfontosaBB célt vesszük, akkor nem véletlen a BA, BE ősgyök, mint alap a meghitt esemény leírásában, hiszen megSZABja a további lét irányát.
Ez a SZOMBAT – BATSZOM (batszom) fordításból is érződik. A BAT gyök T hangja itt rögzíT értelmű is: Tő, a szomBAT jelképesen fonTos, súllyal bíró, ÜTŐs nap volt, de nem a munka, BOTolás értelmében. Megbízható, erős oszlopot is jelent a BÁTor, BATrán szavakban. Támaszt, védekező és munkaeszközt a BOT szóban. SZOMBAT a lelkiek nagy SZÁMBAvéTeli napja is. ElSZÁMolni Isten előtt a jó és rossz tettekkel, BOTlásokkal, s helyreigazítani azokat. Az ilyen ember SZOMorú volt, mert erkölcsi teher nyomta, valamitől eltiltották a törzs vezető vénjei, s vezekelnie kellett, s ezért e napon visszafogta magát az eszem-iszomtól, s inkább éhezett-szomjazott, azaz böjtölt. Mivel SZOMBAT az uTolsó nap volt az ünnepi vásár napja előtt, így további megvalósításra már nem volt lehetőség.
Vagyis SZOMBAT ilyen téren is a hét nagy SZÁMBAvéTeli napja, a VASak megolVASása a másnapi VÁSárba menés előkészületeinek nagy napja (ba), a készülődés napja is volt a nagy találkozásra más vidékek embereivel, férfijaival, asszonyaival, ifjaival, lányaival. Vásárnap, a sokadalom napja, minden heti ünnep volt. A legények meg akarták mutatni a különböző erőpróbákon, hogy a leg én vagyok! A lányok meg nagyon szépek akartak lenni, a vásári forgatag ékei, díszei. MB – BM kapcsolat: a szoMBat, a parancsolat*** okán töbBMint (több mint) pihenő, a száMBavétel napja volt. Összegezve a fentieket: a SZOMBAT szó nem héber eredetű, s így nem görög, szláv közvetítéssel került a magyar nyelvbe, hanem a magyar nyelv sajátja, fordítva történt az öröklés.
/*/ A héber nyelv jóval az Özönvíz után kialakult keveréknyelv (héber – habar). Az ősnyelv már régen létezett, a SZOMBAT szó is. Ábrahám és utódai még sokáig az ősnyelvet beszélték. Erre a legerőteljesebb bizonyíték a Biblia, s annak korai névtára. Később, fogságuk idején, Kr. e. 600 körül, az ilyen-olyan keveredések, más népekkel habarodások nyomán alakult ki a héber nyelv.
/**/ A SZABOT, SZABAT szót annyira átszőtte a tiltás tudata, hogy az utódnyelvek némelyikében a járművek fékpofájának neve is ez.
/***/ Az első parancsolatokat az ősnyelvet beszélők kapták. Később, de még ugyanezen a nyelven, Isten megismételte Noénak, majd Mózesnek a már előzőleg kiadott parancsolatokat.
VASÁRNAP – A hétfővel kezdődő hét 7. napja. A VASÁRNAP V.S – S.V gyökből induló. A VASÁRNAP a hetiVÁSÁR NAPja volt a hét SÓVÁRogva VÁRt nagy (vá) VÁRÁS (várakozás) napja, a látVÁnyosSÁgok napja, amelyre minden épkézláb ember elment. A VASÁRNAPot megelőző szombat, péntek előkészületi napok voltak. Péntek a fény öröm napja, szombat a számvető, számba vétel, összegzés, (szombat), pihenő, üres (szom = üres) nap, istenes gondolatokkal. Másnapra lelkiekben-anyagiakban készen álltak a rangos, tekintélyes eseményként számon tartott nagy találkozások napjára, amelyen ünnepi hangulatban, forgatagban egymástól távol élő ismerősök találkoztak. A CzF Szótár szerint: „Elemezve: vásár-nap, minthogy régente ezen napon szokták a vásárokat tartani, midőn t. i. a vidék népe az anyaegyházba isteni szolgálatra öszszegyülve egyszersmind csereberélni szokott, minek nyoma a templomi búcsunapokon maiglan fenn van. A török nyelvben is e nap elnevezése ugyan ezen elemekből áll; t. i. vasárnap törökül bazar gűnü v. gűni, melyben bazar v. pazar am. vásár és gün am. nap.” A kereszténység elterjedése előtt már régen ünnep volt a vásár, ez fennmaradt később is, összekötve a hasznost a kellemessel. A VÁSÁR, az ÁRucsere, a megélhetés fontos része volt. A VÁSÁR NAPjára a legszebb ruhában illett menni. A maga módján mindenki szórakozhatott is a mutatványosok SÁtrainál, és ez az akkori szinten a művelődési élet részének számított. A lányok közül kiválasztották a VÁSÁR szépét, a legények közül a legerősebbet, legügyesebbet. A legény VÁSÁRfiát vett a leánynak, az anya az otthon maradt kicsinyeinek. A VÁSÁR a közösségi élet egyik fontos színhelye volt, nem csak árut, de véleményeket is cseréltek. Ide futottak össze, és innen futottak szét a közeli, távoli hírek. Lehetne mondani: adÁS-vétellel egybekötött tapasztalatcsere. A VÁSÁR olyan jelentős eseménynek számított, hogy uralkodói engedély kellett hozzá, a VÁSÁRtartási jog (a hetivásár is) kiváltságnak számított, és már ez ünneppé avatta a NAPot, a VÁSÁR NAPját a VÁSÁRNAPot. A VÁSÁRnak: hangulata, napja, fia, szépe, legje volt, van. Az RN – NR kapcsolat: a vasáRNap, vásáRNap jelképes szíNRe is más volt, mint a többi napok.